Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-24 / 88. szám

1926. júlios 24. Komáromi Lapok 6. oldal. díst s egyetemes emberi szolidaritást erősítő munkába s a maga részét ki kell venni a feladatból, mely mindany' nyiunkra elosztva, rá is háramlik. Az önállók minél szélesebb s egyetemesebb műveltsége előidézője lesz annak a már ma gondolkodóba ejtő probléma meg­oldásának, miként fog a kézműves kis­ipar a gyáriparral szemben emberek százezreinek kenyeret s polgári jólétet biztositani. Az igazi műveltség meg­­érthetővé teszi majd a kézműves ipa­rosaink előtt, hogy a társulási, szövet­kezeti rend nem veszi el az önállósá-Íot, nem csinál bérért dolgozó mun­­ást az iparosból, hanem csak formá­ját adja annak a termelési rendnek, amelynek erősödését az egész emberi társadalom civilizációja idézi elő s me­lyet megállítani úgy sem lehet. A kéz­műves iparosnak ma kell már azzal számolnia, hogy csakis összefogva, az önállók önkéntes társulása révén tud nagyon sok iparágban boldogulni. Tudás, az ismeretek minél szélesebb körű gyarapítása nagyobb látókört ad, az emberi élet minden körülményeiben tanáccsal szolgái és kinyitja a szemet oly jelenségek okos és józan mérlege­lésére, amelyek nemcsak az iparos, hanem vele s benne az egész emberi társadalom boldogulását mozdítják elő. JÉten Eorúpa UHU u íitaisfi Mié teteit bitéit" Beszélgetés a halálra készülő Rabindranath Tagoréval. Európai körutazásán Bécsbe érkezett India nagy költőbölcsésze, mert beteg, szívbajos és egy kiválló bécsi orvos­professzorral akarja magát megvizsgál­tatni. N. W. J. egyik munkatársa meg­látogatta Rabindranath Tagoret s hosz­­szabban beszélgetett vele. Az indusok legnagyobb költőjét halálsejtések fog­lalkoztatják. — Attól félek, hogy nem sok inter­jút fogok már adni, de a haláltól nem félek. Etetem gyorsan közeledik vége felé. Szivem nem akar többé rendesen mű­ködni. Olaszországi utamon, amelyről éppen most érkeztem, nagyon kellemet­lenkedett szivem. Turinban nem is tarthattam meg a tervezett előadásokat s azért jöttem Európába, hogy egy szivspecialistától tanácsot kérjek. Itt Bécsben felfogom keresni Wenakebach tanárt. — Halálfélelem? — folytatta Rabin­dranath Tagore. Odaát minden egyéni gondolat és személyes érdeken tűi van még egy más sztéra. Az ember élete éppen olyan, mint a népeké. Ezen a vnagon örökös a küzdelem és a kon­fliktus, a túlvilágon fényeskedik az em­bernek az igazi világosság. Kétszeresen örülök, hogy mégegyszer utoljára Euró-E ába jöhettem és az európai ifjúságnak irdethettem az emberiség jövőjébe ve­tett hitemet. Szivem vágya volt minden ország ifjú nemzedékének megmondani, hogy anyagi célok kergetése sohasem teti igazán naggyá egy népet, csak az a nép tudott igazán viiághatalomra szert tenni, amely minduntalan és foly­tonosan gyarapította a világot szelle­mének halhatatlan kincseivel. A politi­kai hatalom rendesen kihal egy győz­tes generációval, csak a szellemi mű­vek élnek örökké és csak ezek emelik ki az egyik népet a többi fölébe. Mióta a kontinensen tartózkodom, sűrűn foglalkoztat egy politikai prob­léma: Pán-Európa. Mondjam meg róla a véleményemet? En nem tartom Európa politikai egyesülését olyan fontosnak, mint általában hiszik. Európa igazi egyesülése már megtörtént. Az idegen, aki más világrészből j*n át, mindig csodálkozik az önök kontinensének egy­ségén, szellemi és kulturális tekintetben. Ezen kell tovább dolgozni és le kell rombolni az utolsó korlátokat, amelyek ma még a szellemeket elkülönítik A teljes politikai egyesülés — erősen hi­szem — addig lehetetlen, míg önző és egyéni érdekek vannak, azok pedig még jóidéig lesznek. A munkásbiztositó áthelyezése. Az ember természettől nyert, rend kívüli alkalmazkodó képességének tud­ható be, hogy idővel a rosszat is meg­szokja. Annyira azonban még ezen kü­lönösen fejlett sajátosságával sem vitte, hogy a folytonosan növekvő rosszat is megszokja s afelett minden lelki emó­ció nélkül napirendre térjen. Azt hittük — s teljes alapossággal hihettük, — hogy Komáromot már ösz­­szes régi közintézményétől megfosztot­ták, hogy községgé degradáiása min­den állami (?) érdeket és magasabb kívánságot kielégítően, abszolút teljes­séggel sikerült és ime most meg kell állapítanunk, hogy tévedtünk, mert meg mindig van »leépíteni“ való. Ezúttal a munkásbiztositót szándékoznak elvinni. A íjunk meg itt egy szóra. A közigazgatás, az adóhivatal, a pénz- ’■ ügyig izgaióság, a törvényszék stb. stb. állami intézmények, amelyekkel a min­denkori kormány rendelkezik. Másként áii a munkásbiztositóvai. A munkásbiztositó autonóm intéz­mény, amely törvényben nyert önkor­mányzati jogánál fogva, ügyeit önmaga — a munkáltatók és munkásérdebelt­­ség —• intézi. Az érdekeltségnek leg­természetesebb joga ez, mert az intéz- I mény fenntartásának költségeit kizáró- j lag ók viselik. A kormányt csak a tör­vény végrehajtása feletti ellenőrzés illetve i felügyelet joga illeti meg. Az 1907. XIX. t. c. a munkásbiztositó kerületének vagy székhelyének megvál­toztatását csak abban az esetben en- j gedte meg, ha azt a pénztár közgyű­lése kívánta, vagy ha a pénztár törvény­szerű kötelezettségeinek anyagi okok miatt nem tudott eleget tenni. Sőt az uj szociális biztosítási törvény is úgy rendelkezik, hogy a kér. betegsegélyző intézetének és székhelyének megválioz­­tatása csak az intézet érdekeltségének meghallgatása után lehetséges. Vájjon kit kérdeztek meg Komárom­ban, vagy a komáromi munkásbiztosi­­tóhoz tartozó községekben, hogy hoz­zájárul-e a pénztár székhelyének meg­változtatásához? Senkit vagy talán — bizalmasan — a pénztár jelenlegi fize­tett funkcionáriusait. Egyszerűen a pénz­tári épüieí egy eldugott sarkában kis nyomtatványt függesztettek ki, amelyen bejelentik, — lehetőleg úgy, hogy ész­revehető ne legyen — a pénztár áthe­lyezését Érsekújvárba. Eljárásuk érihető, mert az áthelyezésre elfogadható okot adni nem tudnak. Az igazi ok, hogy a törvény ellenére 3 éven át autonómia nélkül működő munkásbiztositó nem ma­radhat Komáromban! Át kell helyezni, de hová? — He­­tényre, Izsá-a vagy Hodísovára? — (Bár az utolsót szívesen vették volna, még sem lehetett.) Végül is megoldot­ták a gordiusi csomót, Érsekújvárt vá­lasztva. Igen ám, de Érsekújvár nem tartozik a komáromi körzethez. Kérdik is. (Lehet, hogy nem is tudják.) Szé­pen visszájára for ditják a török mon­dást: ha Mohamed nem megy a hegy hez, a hegy megy Mohamedhez. Ér­sekújvár nem tartozik a komáromi ke­rülethez? Hát Érsekújvárhoz kell csa­tolni a komáromi munkásbiztositót egész körzetével — mintegy 80 helyiséggel I — Képzelhető-e fényesebb megoldás. A munkásbiztositó jelenlegi vezetői az uj szabászat! iskola tanitványai: ők gombra varrják a kabátot. Cél szentesíti az eszközt s szemük­ben minden eszköz szent, amellyel menekülhetnek a tetemrehivástól, 3 esztendő hosszú során át a munkálta­tók s a munkásság ellen elkövetett tör­vénysértések és jogfosztások felelőssé­gétől. Mert az áthelyezés legfőbb oka ez. Szabadulni eljárásuk következményeitől. Az önkormányzat jogtalan feloszlatása, a pénztárnak törvényes alap nélkül kizárólag bürokraták és fizetett alkal­mazottak által való irányítása — ter­mészetesen ugyancsak kizárólag a ko­máromi és környékbeli munkáltatók és munkások költségére, — a beteg munká­sok segély iránti jogainak megcsorbitása, a szanatóriumi és fürdősegélyeknek az ezrelék számítási módszer szerinti inté­zése, a táppénzek megvonása, a műn­­kaadók indokolatlan molesztálása és jogtalan járulékkiróvásoktcal való zak­latása, a magyar tisztviselők elbocsátása és nyugdijuktól való megfosztása stb. stb. súlyos bűnök, amelyek a mai pénztári rezsim lelkiismeretét terhelik. Ezért keli az áthelyezés. Nem a mi niszter akaratából történik ez, mint­­ahogy a pénztári érdekeltségeket ért egyéb sérelmek sem kormányintézkedés következményei. Minden régebbi és ujabbi jogfosztás és sérelem a cseh­szlovák szocialista vezető alatt álló és az autonómia védelmére hivatott pozsonyi Orsz. Munkásbiztositó Hivatal sugalma zására történt Az uj törvény értelmében vissza kel­lene állítani az autonómiát. Bár a hely­reállítás ismét kinevezés utján történik, a pénztári vezetők háta borsódzik a komáromi igazgatóságtól. Érsekújvárban kedvezőbb a talaj a kinevezendő egyé­nek kiválasztására azért, mért ott nem ismerik a pénztári urak viselt dolgait és mert az ottaniak — szerintük — kevesebb joggal hivatkozhatnak a ma­gyarság magas számarányára. Elfelejtik, hogy a körzet nemzetiségi számaránya mit sem változik, hogy az ugyanaz marad, mint eddig s túlnyo­móan magyar. Ha a törvényszerű választásokat ki­írnák, hiába volna az orsz. hivatal intri­kája, megmutatnák a pénztári választók, kiket és milyen igazgatóságot akarnak. A munkát,biztosítónál, illetve az uj szociálisbizíositási törvénnyel még szé­lesebb alapokra fektetett beíegsegélyző intézetnél Komárom és a környékező községek valamennyi társadalmi rétege érdekelve van, részint anyagi, részint szociát higiéniai szempontból. Ha tehát vissza asarjuk szerezni a pénztár auto­nómiáját és meg akarj us tat tani a munkásbiztositót, minden módot fel kell használnunk az áthelyezés mega­kadályozására. Mint említettük az áthe­lyezés az ország s hivatal müve. Ez az intrika a népjóléti minisztériumnál ellensúlyozható. E célból tiltakozó elő­terjesztéssel keli élnie úgy a munka­adói, mint a munkásét dekeítségeknek, ipartestüknek, szervezeteknek, politikai partoknak és a városi képviselő testü­leteknek is. Hogy milyen súlyos károkkal és hátránnyal járna Komáromra és kör­nyékére, különösen Csallóközre a mun­kásbiztosító áthelyezése, arra más cik­künkben fogunk rávilágítani. Alig kerülhet a kezünkbe olyan lap, amelyben ne olvasnánk valami vasúti szerencsétlenségről. Ezzel kapcsolatban egy volt vasutas keresett fel bennünket és arra kért minket, hogy a lapok hasábjain hívjuk fel az irányadó kötök figyelmét arra, hogy a folytonos esőzések és a sok helyen előtörő fakadó vizek Csalló­közben nem folyásohák-e be a csalló­közi vasútvonal biztonságát és nem kell e esetleg gátsüly'edéstöl, gátcsu­­szamlástól tartani és nem kell e esetleg a vonat sebességét korlátozni? Vagyis egy szó, mint száz, az irány­adó köröket arra kérjük, hogy a pálya­testeket szakértőkkel járják be és alapos vizsgálat tárgyává tegyék magát a va­súti töltéseket, a reá helyezett talpfákat, hogy nem rolhadtak-e már és, hogy a szegecselések megvannak-e minden talpfánál és ha megvannak, nem lazul­tak-e meg már? Mert hát hiába, az idő vas foga mindent megemészt, még legjobb talpfákat is megrohasztja és a legjobb szegecselést is kihullatja vagy meglazíthatja. Különösen nagy volt az idő romboló hatása az idei természet ellenes idő­járásban, amikor állandóan a vízben álltak a talpfák. A vasutigazgatásnak nagy gondot ád a fővasut vonalak jó karban tartása, de bizonyára fognak időt és költséget fordítani a mellékvonalak, igy különö­sen a csallóközi vasút jókarban tartá­sára is. Az irányadó körök figyelmét azért hívjuk fel különösen a csallóközi vo­nalra, mert ez a vasútvonal szenvedett legtöbbet az abnormis időjárásban és azt hisszük, mostanában nem esett át alaposabb tatározáson. Ez a két sürgős és fontos ok bizo­nyára nem fogja késleltetni az arra hivatottakat es szakértőkkel bejárják az egész pályatestet és alapos vizsgalat alá veszik az esetleg meglazult töltéseket és mirdengyes talpfát. Van egy régi magyar közmondás, hogy jobb félni, mint megijedni, vagyis jobb a dolgoknak elejét venni, mint később siránkozni, ha ne adj Isten valami vasúti szerencsétlenség történne. Egész Csallóköz lakossága nevében hívjuk S2 illetékes tényezőket, hogy az általános köz: hajnak tegyenek eleget. Broiomer Andit, a leüli iw yuitl ömnekUegemis. Simor Jenő tanítványa. A Music Week Association aranyérem­mel tüntette ki. New York, — jun. 13. Mindig örömmel vesszük kezünkbe a tollat, ha tőlünk messze elszakadt földink sikeréről Írhatunk. Most ismét részünk van ebben az örömben. Simor Jenő amerikai hegedű­művész földink tanítványáról ir nagyon elismerő sorokat az Amerikai Magyar Népszava a fenti cim alatt. Simor Jenőt magát nem kell dicsér­nünk, hiszen nemcsak nálunk, de nagy városokba tartott nagysikerű hang­versenyei révén ismerjük kiforrott mű­vészetet, amely Amerikában is sok­sok sikert szerzett neki. Az Amerikai Magyar Népszava kü­lönben ezeket írja: A New York Music Week Association évi zeneversenyei az idén junius 7-én kezdődtek. A tiz éven aluli gyer­mekek számára rendezett versenyeknek magyar szenzációja van. A legjobb gyeimekhegedüs szamára kitűzött arany­­! Címet Biummer Andor, Serly Lajosnak, ; az amerikai magyar zeneszerzők és | karmesterek nesztorának unokája, Brum­mer Imre és Serly Etus fia nyerte el. Biummer Andor, aki Simor Jenő he­­geoűművesz tanítványa, az etóverse­­nyeken a 13. kerületben bronz- és ezüstérmet nyert. Az ezüstérem feljo­gosította a nyerteseket, hogy a kerüle­tek között az egyetlen aranyeremért rendezett versenyben részt vegyenek. Így került bele Biummer Andor a döntőbe, amelynek eredménye az ő diadala volt. Érdekes, hogy Simor Jenő másik két tanítványa is ezüst eimet nyert: Honhazy Sáiika 15 éves leánya junior versenyen, Kerson Náthán a 10 — 14 éves fiuk versenyén. I tisztvisM cstikolödzlk a vállalat igaz­­latUjM: m ok az azonnali elhocsátátra. Korszerű tárgyalás a munkaügyi bíróságon. Amint a címből láthatja a nyájas olvasó, itt olyan témáról van szó, amely igen sok helyen szóba kerül, ahol csinos leány az alkalmazott és csókra szomjas a főnök ur. Ilyenker bizony a legfőnököbb ér­zelmek is háttérbe szorulnak a csók­­szomjas vágyak elölt. Mindennapi dolgok ezek, csakhogy nem mind-A nyitrai vadász és kynolegiai club lezajlott 12 élő és egyeggalamb versenye közül kilenc első, 4 méso dák és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyetve. — S.írnok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galambiövö töltényekben és agyaggaiamb lövé­szeti berendezésekben: 439 Seifext József cégtől, BRATISLAVA, líal&szkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 252. 8 vasi szHiMiiEb bs a tsallözi vasút.

Next

/
Oldalképek
Tartalom