Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-03 / 79. szám

1M6. július 8. Komáromi Lapok 8. oldal. 10 K 17 fillér fizetés levonás eszkö­zölheti. A bérosztály megállapítása az uj törvény szerint akként történik, hogy a heti bér (átlagos kereset) hat egyenlő részre osztatik s igy a heti bér egy­­hatod része a bérosztályt tünteti fel. így is látszik a változás a régi rend­szerrel szemben, mert az a heti bér egyheted részével számolt. A járulékok beszedése mint eddig, ezentúl is a Munkásbetegsegélyző pénz­tárak utján hajtatik végre, amelyek julius 1-től mint a Szociális biztositó Központi Intézet kerületi pénztárai fognak szerepelni. Ezzel a törvénnyel egyidőben kellett volna életbelépni az önállók szociális biztositásáról, valamint a 65. évet elé­rők szociális biztositásáról szóló tör­vénynek, ezt azonban egyelőre még érni hagyja a törvényhozás. Érdekes és jellemző ennek a tör­vénynek a 65. évet betöltötték szoci­ális biztosítására vonatkozó rendelke­zése, amely szerint az állami járulék ezek- számára a legjobb esetben napi 1 K 35 fillért tenne ki. De még ez a kitünően szociális gondoskodás is el­marad azoknál, akik — elképzelhető 65. éven felülieknél! — gyanithatólag „szándékos munkakerülők.“ Ez a szo­ciálisok törvényhozása! (i. g.) A „Híradó“-ra előfizetést elfo­gad a Spitzer-féle könyvkeres­kedés. — A „Hiradóu-t kívánatra házhoz szállítjuk. Aludt egy napig, kettőig, talán há­romig is és amikor fölébredt, könnyű, fürge volt, mint a gyik, vagy a zerge. Föl is kiáltott nagy örömmel: — Tehát megvan 1 A favágásban van az álomnak a titka 1 Vágta tehát a fát. Tette a sok jót. Aludt éjszakákon át, mint a bunda. Nappal azonban annál többet gondol­kozott. Többek közt ilyenformán: — Lám, amikor csak jót tettem, nem tudtam aludni. A jótett tehát nem okvetetlenül szükséges az — alváshoz. Elég a favágás is... S másnap elfelejtett jót cselekedni. Hanem álmosan is ébredt föl a követ­kező reggel. Még több fát vágott te­hát. De bizony hiába sirt-ritt, nyikor gott a fűrész, azon az éjjel egy sze­mernyit sem aludt. — No látod, vágom a fát s már megint nem tudok aludni. — Megint? Hát — aludtál felséges fáraó ? — Aludtam. — Akkor nagyon sok jót cseleked­hettél ? — Persze, hogy cselekedtem. — De közben — fát is vágtál ? — Hát vágtam, te, minden lében nagy kanál... — Hát: vágjál még valamicskével — több fát. De tegyél valamicskével — több jót is... — Vigyétek vissza 1 — ordított a hatalmas fáraó. — Többet a szemem elé ne kerüljön, mert... Pedig oda került. Mert aznap éjjel a szemét se hunyta be. S reggel maga hivatta. Vitte egyenesen a fű­részelő bakhoz: — No látod, hogy vágom, hogy aprítom a fát, mint egy barom... S hogy ne mondhasd, hogy nem teszek jót, — intett a szolgáknak: menjetek, hirdessétek ki, hogy: felszabadítom az összes rabszolgákat... Felhívás a nyugdíjasokhoz. A Magyar Nemzeti Párt felhívja mind­azokat a volt magyar állampolgárokat, akik 1910 január hó 1-én már legalább négy éve laktak Szlovenszkó vagy Ru­­szinszkó valamely községében s azóta is a ma Csehszlovákiához tartozó terü­leten tartózkodnak, hogy amennyiben az állampolgárságuk megadásától a nyugdíjigényük elismerése függ, hala­déktalanul jelentsék be a Magyar Nem­zeti Párt rimaszombati központjánál (Tompa-tér 2) összes adataikat (veze­ték és keresztnév, születési idő és hely, lakóhely, mily állást töltött be, mikor lett kinevezve, a kinevezési okmány száma, családi állapota, feleségének neve, gyermekeinek neve és életkora, mikor szűnt meg a szolgálati viszony és hogyan, van-e erről okirat, mennyi volt a szolgálati év), hogy megállapít­ható legyen annak az összegnek a nagy­sága, amely a nyugdíjügy végleges, törvényes rendezésénél és a nyugdíj­ügy végleges rendezését célzó és Ma­gyarországgal történő megegyezésnél a Csehszlovák köztársaság terhére szóba jöhet. A Magyar Nemzeti Párt a nyugdíj­­kérdés megelégedést keltő megoldá­sának feltételeit úgy akarja beállítani, hogy azzal a megokolással, hogy a Csehszlovák köztársaság kormánya nem tudja áttekinteni, mily mértékű fizetési kötelezettséget jelent a köztársaságra a nyugdíjügy végleges rendezése és ezért eme kérdés tisztázásáig az ügy — Hohó 1 Elég lesz — fele is, nagy fáraó 1 Mert akkor ki dolgozik majd — neked? S mit eszik ez a sok — Iéhütő ? — Igaz, akkor hát csak a felét... S aznap pompásan aludt a felséges ur. Azután is, mert minden napra ta­lált jótennivalót s aprítani való — fát. S egy napon hivatta bölcs tanács­adóját: — Figyelj, most fogom cselekedni életemben a — legnagyobb jót. Igaz­ságot teszek, az igazság pedig a leg­nagyobb földi jóság. Cifra ruhákat hozatott. Felöltöztette a rongyos embert s igy szólott hozzá: — Mától fogva a legelső miniszte­rem vagy! A kitüntetett ember hálásan a porig hajolt. S a tömeg örömujjongva kisérte kijelölt fényes lakosztályába. Reggelre azonban felszedte sátorfáját. Egy hie roglifekkel teleirt papirszeletet hagyott vissza, melyet az ahhoz értő tudósok ekként fejtettek meg: — Nagy fáraó, miniszterré, pláne legfőbb minisztereddé tettél. Hát ez a — hála ? Azt akarod, hogy még ke­vesebbet aludjam, mint aludtál — te ? Hohó 1 Egy nyugodt álom többet ér, mint a legfényesebb, de álom, tehát pihenés nélkül való — miniszterség... Megyek aludni. Itt úgysem lehetett. Mert mondhatom, nagyon kemény pár­nákat rakattál a fejem alá... S eltűnt. Többé senki sem látta. A nagy fáraó pedig hűségesen to­vább vágta a fát, tette a jót. Közben hol — aludt, hol — nem aludt. Amig egyszer aztán magától is rájött az álom igazi titkára s immár — ötezernél több éve — nyugodtan alszik az általa fá­raókhoz illő: higiénikus kényelemmel megépittetett — legnagyobb piramis egyik hatalmas fülkéjében... nem rendezhető, a kérdés megoldását halasztani ne lehessen. Amennyiben a felhívott nyugdijjogo­­sultak a kérvényükhöz szükséges ada­tokat és bizonyítékokat a Magyar Nem­zeti Párt központi irodájához beter­jesztik, a párt hajlandó a csehszlovák állampolgárság megadása iránti kérvényt megszerkeszteni, annak elintézését ellen­őrizni és amennyiben az uj törvény alapján való elintézésnek leküzdhetet­len törvényes akadálya lenne, igyekezni fog a rendelkezésére álló mód igénybe­vételével az állampolgárság megadását más alapon az illető nyugdíjjogosult részére kieszközölni. Felhívja továbbá a párt mindazokat a volt magyar állampolgárokat, akik azon az alapon, hogy egy szlovenszkói vagy ruszinszkói községben 1910 január 1-én már négy éve megszakítás nélkül laktak, a csehszlovák állampolgárságot elszeretnék nyerni, de jogerősen ki vannak utasítva, vagy az engedelmes­­ségi fogadalmat megtagadták, miután az uj illetőségi vagy állampolgársági törvény alapján kérelmük elutasítást fog nyerni, hogy a Magyar Nemzeti Párt rendelkezésére álló módon kívánságuk teljesítését kieszközölhesse, összes ada­taiknak és okmányaiknak beterjesztése mellett forduljanak haladéktalanul a Magyar Nemzeti Párt központi irodá­jához Rimaszombat, Tompa-tér 2. Általában felhívja a Magyar Nemzeti Párt mindazokat a volt magyar állam­polgárokat, akik az uj törvény alapján a csehszlovák állampolgárság megadása iránt folyamodnak, hogy ha elintézé­sénél az illetékes zsupáni hivatal ne­hézségeket támasztana, úgy haladékta­lanul forduljanak panaszukkal a Magyar Nemzeti Párt központi irodájához, hogy a párt a nehézségek elintézése végett azonnal közbeléphessen. Kelt Rimaszombatban, 1926. jun. 28. Nagysándors.k. Törköly Józsefs.k. pártigazgató. a Magyar Nemzeti Párt ideiglenes orsz. elnöke. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18/b. VB» 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÉUCHA LAJOS dr. igazgató. ••■SgKBBMIWWI—nmr Iliin ll'IIIWIBBIIl—• Tanito-egyesületi közgyűlés. A komáromi ref. egyházmegyei tanító­egyesület f. hó 29*én (kedden) délelőtt 11 órakor a nemesőcsai ref. népiskola tantermében tartotta évi rendes köz­gyűlését Kovács Alajos negyedi igaz­gató-tanító elnöklésével. Az egyesület a világháború nehéz­ségei folytán már tiz é/ óta nem tartott közgyűlési, holott annak évenként való megtartása régtől fogva szokásban volt. Az egyház é3 iskola összefűző kötelé­kének lazulása folytán a közgyűlések elmaradtak, mivel a közismereti tírgyak tanításának eredménye, illetve annak fölülbirálásai joga, az anyagi ellátás elenártéke fejében úgyis a legnagyobb részben magát az államot illeti, s igy a felekezetek felügyeleti joga inkább csak a hittan és az egyházi ének taní­tására szorítkozik. Az egyházmegye esperese: Gyalókay László a tanító-egyesületi elnökkel egyet­értőig azonban idejét látta annak, hogy az egyházmegye tanítósága újra talpra álljon, és a vallás-erkölcsi nevelés ellen irányuló nagytársadalmi hatásokkal szemben megtegye a maga kötelességét: a romok eltakarítását és a megrongált épületnek helyreállítását; s hogy a kor­mányzó hatalomnak a legnagyobb tisz­telettel tudtára adja azt, hogy a szlo­venszkói ref. egyházak, mint iskolafen­­tartók, érdemesek arra, hogy javaslataik és kéréseik nemcsak figyelemben része­süljenek, hanem teljesittessenek is. Ä hét pontból álló tárgysorozat elő­adását és megvitatását Gyalókay László esperes mély érzéstől áthatolt, igen szép imája nyitotta meg. Ez után az elnöki megnyitó és jelentés következett. A minden izében gazdag tartalmú beszédek bizonyságot nyújtottak arról, hogy az elnök tudása, akarata és tettre való készsége nemcsak arra érdemesitik őt, hogy egy vidéki, hanem arra is, hogy az országos szervezetnek legyen vezető embere. A bizalmasan közölt tények mindenesetre tájékoztatóbbak voltak, mint némely lapok nem teljes hiteles­ségűnek talált híradásai. A sok munkával túlterhelt tanítóság, (kivált a nyugdíjas rész; nem sok vigasztalást talált bennük, de a szép remények sugarainak előre­bocsátása mégis türhetővé teszi az anyagi ellátás miatt jogosan panaszko­­dók sorsát. Igaz, hogy most már megvan az állami és felekezeti tanítók között való fizetési egyenlőség, de a mindkét rend­beli tanítók ezáltal még nem jutottak az állami tisztviselők ellátásának magas­latáig, hanem csak azok és a szolgák közé, hogy mint két malomkő között, a méltánytalanság hevében tovább is őrlődjenek. S bár a most működők tisztességesen fognak nyugdijaztatni, a régiek csak ott maradnak, ahol eddig: a babilóniai vizeknél. A „Tanítók Háza fölállításáról“ Osz­­tényi József ig. tanitó (Vágfarkasd) érte­kezett. Arról szólt t. i. hogy micsoda erkölcsi hatásokkal és anyagi módoza­tokkal lehetne Pozsonyban egy félmillió koronába kerülő házat épiteni a tanitók közép- és főiskolába járó gyermekei, és az ott ideiglenesen tartózkodó tanitók számára. Anyagi forrásul a részjegyeket, a biztositó társaságok jutalékait, az iskolai műsoros előadások jövedelmeit nevezte meg. A nagy tetszéssel fogadott, értekezlet koronáját képező javaslatot a közgyűlés teljesen magáévá tette. Tóth Mihály egyesületi tag igen ala­posan és helyesen fejtegette azt az eszmét, hogy a szorgalmi időt népünk gazdasági viszonyaira való tekintettel legalább egy hónappal meg kell rövi­díteni. Szerinte megmaradna az egy napi hétközépi szünet és minden óra­szám, a karácsonyi és húsvéti szünetek 2—2 nap kivételével azonban törlendők lennének; igy aztán a még hiányzó 11 napot ki lehetne pótolni egy kis ipar­kodással. Da hogy egy 6—8 gyermekű családapát 2—3 napra elzárjanak a mulasztások miatt, s ezáltal a családot még nagyobb nyomorba sülyesszék, az már mégis csak sok egy szabad és népuraimi államban. Antal Árpád benkepatonyi taniló „A kántor-tanitók (igazgaíóíanitók, előkö­­nyőrgők) Bérelmeirői“ beszélt, Teljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom