Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-25 / 154. szám

16. oldal. Komáromi Laimk 1986. december 86 nyelve jár, a keze is jár, ég benne a munka. És ő még a határban is dolgozik, nemcsak a házi teendőket végzi el, mégis bírja. A csöpp muszka asszonyka be­húzódott szomszédjai közé bágyad­tan, fáradtan, a sztarsi úgyis az asz' szony nővérének, a szép Szonjának tette a szépet. Pálinka* büzü lehele­tétől el-elkapta fitos orrocskáját a szép lány s majd fölfalta szemeivel dalárdánk sneidig baritonistáját. A sztarsi pedig mind mélyebben nézett a pohár fenekére sbecsipett, mint a tök. A kiszolgáló személyzet, mely plenikből állott, ismerte rabiátus természetét; mikor a pálinka gőzölni kezdett benne, a rendeléseire nem hoztak semmit. A szép Szonja is elhanyagolta őt; összetornyosodott hát benne a mellőzött gavallér dühe 8 nagyot csapván öklével az asz­talra, karjára kapta apró asszony­káját, az őrséggel együtt a műsor derekán eltávozott Épen Szalay Gyula baritonistánk szólózott a szép Szonja és a hall"’ * *■ • 1“ >aióság teszuu figyelme AV»^ 9 J amikor lövés dördült el a társaság jj feje fölött. A részeg sztarsi a fegy- ' veresen visszatért őrséget rohamra vezette, Lett erre óriási kavarodás Mint a kámfor, tűnt el a pleni társaság a vigasság színhelyéről be a sötét éjszakába oly tüneményes gyorsa" Sággal, hogy a rohamozó muszkák­nak nem maradt más, mint az üres padokat összeszurkálni. Az énekkar a Szir-darja mellék­csatornája mellett felállított pódiu­mon zengedezett. A fegyverdörre­­nésre, ez otromba közbeszólásra bezzeg elhalt ajkán a szó, a dal és megelevenedének a lábak, nem ke­resvén, merre van út, csak el innét 1 Nicsevó egy kis éjjeli fürdés l .. . zsumpszt!... bele a vizbe, sárba. Boldog volt, ki lucskosan kivergőd­hetett, kapaszkodhatott a túlpartra és loholt hazafelé, ahogy csak bút az érvénytelen vízparton. — Ne lépj olyan öleseket, szólt Szuszogva a kövér Ausländer Kún Ede tenoristához. Az ördög bir ve­led versenyezni, nagyon hosszúnak hallom a lépéseidet. — Hosszúak ám az üdvösségéti mérgelődik Kún, az egyik bakancsom oda ragadt a sárba. Félig mezitláb szaladok A bakancs üti a meztelen bokámat, a talpam meg u*y ég, mintha tüzes rostélyon táncolnék, akár a medve. — Puff!... vágódik el valaki lá­tatlanban, többen meg rajta keresz­tül- Van az ember-gomoly a* ban lárma, kárőrvendő kacagás, károm kodás. És csak úgy dübörög a föld a me­nekülők talpa alatt a sötét, néma éjszakában. — Kásáért I... ordítja el magát valamelyik cinikus imposztor-A kásáért t. i. mindig rohant a társasán, hogy kielőzze a másik ba­­rakot. No, ilyen rohanvást-rohanás azért se volt. — Segítség I... ordít Grosz Miksa, aki a keskeny meredek partról bele esett a folyóba és a vak sötétben nem lát kimászni. — Mosd ki a teveszőr mellénye­det. A zsidó nem hal a vizbe, vi­gasztalja egy arra rohanó. Karmesterünk, aki a kényelem embere, aki egész taktusban járt-kelt, evett-ivott, akinek elve vala: a jó munkához idő kell, most ugyancsak •zaporázza a lépést ott a legelején. Nincs az a kengyelfutó, aki nyomába érne. Persze kottát, karmesteri pál­cát, csapot-papot odahagyva, ekként megkönnyebbülve : allegretto ütem­ben. hatvannegyedes ugrásokban repül haza, mint a madár, mint a •sapongó csárdás, úgy hogy a három­­fertály órás utat csekély 15 perc alatt futotta be. A többiek is hazaszivárogtak lucs­kosan, sárosán, tépett ruhákkal, kar­molt pofákkal; mindenik a másik fonák helyzetén kacagva. Sereghajtónak érkezett be Grósz Mari a saját öltözetében: átázott ruháját a karján hozva. Még most |l csöpögött róla a víz, jelezve pa­rányi, 48-as lábnyomát, amerre járt. Éj I nem gyűri le ezt a könnyelmű nációt, ezt a bajt kutyába se vevő fogolynépet sem az elmúlt, sem a rákövetkezendő veszedelem. Mert másnap aztán folytatása kö­vetkezett. Szigorúan kutatták, ki volt oda át a kozákláp erben. Persze senki, egy falat fogoly se, még a karmester se: mind édesdeden aludt az egész éjszaka. Pedig a szép Szonja is szerette volna tudni nagyon, merre lakik az ő csinos baritonistája ? De biz azt felfedezni nem sikerült a sógornak se, pedig de fente a fogát arra, aki a kislány szivét elcsavarta tőle. A vasárnapi futás fáradalmait egy-kettőre kiheverte a pleni, csak Kún Edére maradt örökemlékezetü e nap Ballábáról a sár lekapta a bakancsot, egy bakancsb n nem járhatván, mezitláb uraskodta végig a nyarat. Ha valaki kérdezte tőle: — Miért nem húzod fel a bakan­csaidat ? — nohát annak tanácsos volt a lábait nyomban a nyaka közé kapni és elinalni, mert vérben forog­tak e kérdésre a szemei I le a szakadékba, le a pofco ba fejest. Naphosszat lovagoltunk u ána felpör költ falukon, halomba hu lőtt embertete­mek között. Felriogattunk hollórajoka*, amelyek embeihust lakmarozni ülték meg a barbár országot. Kézigránát és robbanógoljók munkája mutatta csak a kultúrát. Irtuk, amit láttunk A barbár­ság vadfágát, a kultúra borzalmát. Csak Marima nem la ott semmit. Üge­tett előttünk, mintha nem is járna ezer apró felebaráti tragédia között. Este aztán közénk ült a It csatolt nyeregre, vékony cigarettát sodor' aranyszalu do­hányból és beszélt B>ron lordról, a szabadságról, londoni dancing hallókról és yeddoi hashis spelunkakról. Kinéztem a szememet rajta és törtem rajta a fejemet. — Jimmy old man, ez a márvány lelkű talány, voltaképp kiese da ? Jimmy előbb sok; ig bökf d e a pipá­ját, azután soká füstölt. Végül a tömör vállát rámoMa föl — By Jove, mm tudom, o*d man. Lehet szeid havasi tyun. lehet sunyi ragadozó. Lehet prep gmdis'a. Nekem mindegy. S ínessé Uszi a riportot, ér-A ff^Ort j dekes és megírható. Ennyi elég... Hogy **pv*1« M3nmát is megkérdezem. Irta Kiszely Oyuiií. j — Marínra. Igazában maga hol él 7 A világtorr idónak a hulláma, amely ; Ő is a vállát vonla, tiz éve ennyiünket fö'k; polt, engem fa- — Ahol a pillanat hozza. Egyszer valy végre a ntwyorki kövezetre vetett régen, egy éjszakán nagyon vörös volt ki. Amerikában szerencsére nem lökik az ég és ropogott a puska. E igein a vissza a tengerbe a hajóiöröt-et Adnak nyereg-elen lóra lettek. V ‘glass, amerre neki dolgot is Valamit Akármit. még sötét az éjszaka. Azóta sötét éj-Nekem a Herald adott. E őször valami szakéban járok akár napfény van, akar főkönyvbe vezetgeitem mindenfélét egy holdas est és akármerre járok, csupa nap, aztán a fővankee magához hivatott parázsló üszkök és farkasteple ember- és a mammuth-ókulsréjával végignézett, vázat látok. Pedig azóta sokfelé járok... — ön sportember, kafonaviselt és A leány ekkor a szeméhez emelte a mindenféle nyelven tud. írni is tud, kezét. Azt hitiem könnyet rejt el. N^m. skiccéiri is valami*. Fürkéeiőn hajolt a messzeségbe. — Jól monták, mister S kféléből va- — Autó, — mondta és lova vékonyába lamit. Egészen csak összeharapott fog- Etetve a sarkantyúit, vakmerő ütemben gal szenvedni és lovagolni. lecsusztatta a hátasát a meredeken. A yankee elégedetten köpött a nő- : Ahogy bírtuk, utána c^iriabuk. Jimmy nyegre. j elsőnek ért le, mert bukfencet vee'tés — ön hungarian. Már látott bolyse- hanyatt-homlok guiuit. Később bakug­vikot... ! rásokban futni láttam, mint egy Mars-Nekem nem természetem, hogy köp- I«kót. Előbb rákiabált az ausóra, aztán jek a szőnyegre. Csík bólintottam, mire rálőtt. a mister doiongszivart, whiskyt, szódát í A gép nagy pukkanással megállt Az és széket kínált és még négy kis mon- utasai .ijedős legények lehettek, négy datot mordott. : pár tenyér emelkedett a levegőbe. — Felteszem, hogy akar keresni. Az ' Elszedtük a fegyvert tőlük, angol muszka határon a terror dolgozik. — K*k vagytok ,.. h trösztünknek pénzt ér, hogy első kéz- Az emberek — sandaképü, rossz kői­ből tudjon mindent. Farewell. j sejü népség — Marimára pislogtak és Velős és rövid volt minden egyéb is. . sebesen hadartak valami szláv idiómán. Autó, rapid, gépmadár, motoros csónak i __ Agitátorok — for du t hozzánk egy tavon. Ott ery afgán, vagy turko- Marima. A leány sápadt vöt és mintha mán falu, nem tudtam. Sziklás, 6yko- nem szívesen beszélne, csak annyit moros vidék. Kezet fogtunk a motoros-| mondott még: -- A főh diszáliásra 8al- | igyekeznek. Szívesen adnak intervfut és — Farewell Str... ja tábortüzünknél éjjeli szállást kérnek. — Farewell. — Mehettem tovább a Nagy, vetesbarna szikla alatt ü öttünk saját eszemen. ! tábort. Mikor a jövevények leadták az A saját eszemen odamentem, ahol jntervjut, borzalmas zagyvaság volt — fgy gyékényen fekete kávé körül, pár, a gépüket repsrálták, mi meg konzervál színes rongyokba facsart, piszkos és ■ ég C8ájét főztünk. Gaston úgy bámult feketelébszáiu benszülött guggolt és ; a Marima szemébe, ahogy a hü vizsla cigarettázott. Ott vettem feeménykörmfl ! a gazdáját vigyázza. Ham meg érzel­­ponnit és acélinu teherhordót, kevés mes lírákat idézett. Von b'ruen Augen rizst és sok datolyát és ott láttam meg und von den Nixenaugen, Végül Jimmy először Marimát. j aludni küldte a társasagot. Taián őt is Hogy kurd volt-e, vagy cserkész, nem émelyítette a német, tudom. Angol khaki ruhát viselt gom- Nem mentem a sátoromba. A szikla boló szoknyát és londoni építésű he- j 6Ötfcijébe ültera. valami nehéz függött gedü écszrnü csizmát. Azt azonban ; # levegőnkben. Nem hittem ebeknek az tudom, hogy sem kurdok, sem cser- idegeneknek és láttam, hogy Marima keszek közt nem láttam még két olyan 8em nekik A leány estén át vig, szemet és olyan penge hajlóságu, csupa * n8gy0n v,-g> szinte csapongó volt, de a Ä SSŰftSSSSS CSt YÄt tünk... CBökönvős vakhite. Kegyetlen lüreimet­”*ÁSHá -M ön • • •? kérdezték. ienségtöl szárnyalnak-e az orreimpák, — A neraia ... . . vagy féltő kedves aggódástól. A revol­tajííTZ-Marimáto ÍÍŰ. ESZ*** Vi' lah7gyA Hfy0nnek1f”elIem«f6CMÍá' EgyHerre olt állt mellettem egy kozzék. A riportig feltét’en összetartás. | karcsú árnyék. A riport természetesen kötelesBégkérdés. — Marima* Aki kapja marja. — Vigyázzon, — súgta — lesnek Ész nélkül csatlakoztam. A feltételek rám. A kia francia, az gavallér. De a becsületesek, a fiuk rokonszenvesek honfitársaim és az a német kutya... voltak. Jimmy a gyökérpipás, tömör- — Miért ? — kérdeztem — szerel­­vállu angol mintapéldánya, — Gaston, mes magába?... a szőkefejü, ibolyaszemü breton olyan Marima összeborzongott Ereztem, volt akkor, mint egy kisportolt fiuruhás mert a finom asszonyszagu haját szo­­maeemoiselle, Hans pedig, a evikkeres rosan a vállamhoz tartotta. észBknémet volt. Nyurga turistatipus, — Ahogy ő szeretni tud — sziszegte amely hegyet, leányt, kötelességet egy- a foga közt — Hogy les rám, gyanú­­formán megdalol. sít. Pedig nem tudok árulóvá lenni Marima meg több volt, mint rokon- magukon. Esküt tettem, de meg fogom szenves. Marima lenyűgöző volt. Az szegni az eskümet. Nem fi érette, — ember ment, ha ő vezette föl a begyre, magukért. : — Az esküjét, Mirim,?, értünk ao szegje meg. Az eskü szent Mi meg fér­fiak vagyunk, élünk-halunk, nem fontos-Marima ekkor egészen a váltamra tette a fejét. A testét feltörő, fniiasztó, nehéz zokogás rázta meg. Fel nézett a szemembe. Mint egy végigcikkázó vil­lámot, a sarkamig éreztem a tekintetét — Az én eskümet félti, — nem a saját nyakát. — Nem fonta a karját a váltamra, hanem a két virágérintési! tenyere közé fogta az arcomat. — Csak egyszer, egyetlen earner — súgta és szájon csókolt. — Ne jöjjön utánam — hallottam még és akkor a sötétbe tűnt. Nem mentem utána. Jim myt vertem fel. — 0 d man, valami van a levegőben, — Tudom old boy — mondta az angol — de egy brit alattvaló... Nem mondhaitíi tovább. Fojtott károm­kodás, szitok, tülekedés hallatszott. Kiró­­hantunk. Az éjszakában Hans és Gástou tépték egymást, mint hátsó lábra támadt gepárdok. A breion védte, a német srijba akarta kötni Marimát. A leány fenséges közönnyel nézte őket, Lefog'uk a németet. — Ä F äuiein áruló — csikorgóit a nérne-. - Konspirált a fejünkért. Rajta-, keptarn, todifigoly voltára, értek vala-. mit oroszul Jimmy a pipáját vette elő. — A Fi äu einnak jogában ált az árulás — mondta hidegen — nem szerződött szövetségesnek, csak vezetőnek. Vezetni jól vezetett. Ha ön asszonyt bánt, meg­kötözzük önt. .. — Deu?sc;ilandért azt is — üvöltött a német. Hát megkötöztük... H jjnalra Marima eltűnt. Világos, a honfitársaival tűnt el. A ponniját rend­ben a cövekhez kötve hagyta. A sátorát is és a podgyászát. Eiuitat Jimmynek is reszketett a pipa a szájában. Aztán megseményitette az állát. — Az árulás jogában állt — mondta — így Good bey-t azonban modhatott volna, mindnyájan szerettük. űíston sirt, amint egy szerelmes gyerek sirhat és Hansnak is jót tett az éjjeli gúzs. — Önöknek igazuk volt — mondta és kezet nyuj'ott. Én csak a sátorban jutottam szóhoz, amikor magamra voltam. Akkor a nye­reghez vágtam a napjakomat, amelyen tegnap Marima ült és nem tudom han­gosan mondottam-e. de mondottam; — Ej, humbug az asszony ... Geneial Sir Archibald Wiiberforceszal diadalmenetben lovagoltunk be a meg­tisztított Royapettába. A nép — élő és holt — hasonfeküdt előttünk és min­denféle sepoy és trópusi britt csapatok mozogtak. A főhadiszállás-bungalow előtt ször­nyűt bokkoitak a lovaink. Egyik szik­kadt pálma sudarán egy emberalak függött. Amint a madárraj leriadt róla, odanéz ünk. Gombos khaki szoknya alól, hegedüiécszinü, londoni építésű asszonycsizma, rajta kis ezüst sar­kantyú ... Jimmy felorditott, mint a veszett állat, én a lovam sörényére ejtettem a feje­met ... Aztán valahogy leszedtük ... Vala­hogy elhanioltuk... Valahogy elsirattuk, A zekéjén szakadt szélű írás volt odatüzve, „Esküdött, hazudott. Most függ ér­tetek." Jimmy a revolvere mellé tette a firkát. — Ha ennek az írásnak valaha a gazdájára akadok . . . Ő se mondta talán tovább, én se hallgattam rá. A telkemre hallgattam. Vagy a szivem volt, ami azt mondtat — Nem, nem humbug. Valami mis. Csoda. Talány. Martir. Mi ritkán értjük meg és későn . . Azután leadtam a Héráidnak a riportot. Es... Irta Keul ytttaé Balogh Margit. Tik-takkol az óra, Holnap virradóra Én már nem hallgatom ütemes neszét^ Leszek tűnő alom, Síines lepke-szárnyon öledbe lehullva dalolok zenét. Karomat kitárom, Pengetem gitárom Túl a fellegeken, fönn a hegytetőn. Onnan alászállok, Valakire várok És nefelejts leszek csöndes temetőn....

Next

/
Oldalképek
Tartalom