Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-18 / 151. szám
idäti. december 18. Hi MÄtt rfcsérol, tekinti« meg 44« vÁlasKtéku csillár raktárunkat. 8eép kivi teld, ízlései és modern Los térek olcsó árban. tUBY raktár az összes ÄÖ OBS" vtUmnoeeást olkkoltbon. „ELEKTRA“ Jókai-ucea 13. Toíefon 88. Jaza hdjreu ídviitek bennanfeet az wdöÄnL8^ Nadensdinsít'-Závodba nn?°^.y -e88ék ,e ■ ga,l'ciai zsidók orra, üa ilyen szimatjuk van I Megcsaltak bennünket megint. köSln*aiíSi ZáI0d az Ural kellős Középén epüit város. Tu.'ajdonképen I Swrt* A J4aialfl0k0k é8 munítások hitjak, I mert óriási vas- és fegyvergyár van itt ■ Kö!nimagy8Z?U;n,Unká8t f°g|ílikoztat! ' Körüiötíe pedig irdatlan erdői és bá-JKf» .ez,fki,eI hoztak bennünket, nem Pedig lakodalomba. há* a galíciai zsidók képe Estefelé érkeztünk meg, a nap éppen áítoníwíiln.^01*' M‘kor a vasuIÍ híd0!1 toííK í u aZ,e8fez folVó Mell sűrű, X X" a ataiiai* hestd!takí'“M“ mindni,á|a" me«kevá8árt «aptak rajiunk, i ögynökök vártak rank: banyákba, er- i dOkbe, va6u i munkára, vagy a vasgyárba toboroztak munkásokat. Akik váüaikoz-2«i!°ka!,,ne8vendégeiték 8 rcég azon : éjszakán elszállították. R,g*elre alig kapániii "k 8Zázan< a ,e8kevesbbé mun..f fyáü rendörei azonban minket is összetogdostak, kisvasúira pakoltak és “ a iomáson, a vadon erdő középén kiraktak bennünket. rok fanilóí ü?01 i,r.ta.nf ü^védak. tanároK, tunnok és galíciai zsidók t aJrh^ ^“?zka vezető után hosszú libasorban baktattunk a keskeny hegyi ös vnílyll ac ?rdő raéiycbe. Fárasztó ut l Sok he*yen térd g gázoltuk az ,8dcP°8 v,zef*. sűrű sarat, majd lápos rngovanyon hiniáziunk át, hogy azt hite it JlíS?er’ minden pillanatom leszakad, elmerül s Amerikáig meg sem áíi. azasadatlan hallózással, ordiíozással TMuk, egybe. a rabszolgasori, nehogy fáradjon, mert innét ugyan ki nem talál soha! Tizenkét órás kínos gyaloglás után, ~ en báromszor is sárba estem, akárcsak Krisztus Urunk a kálváriu-uton — megérkeztünk egy erdei barakhoz, étien, szomjan. 1 Másnap vasárnap volt. Valami sovány eten vetetlek és elrendelték, hogy mindenki fejszenyelet készítsen, mert hétfőn megkezdődik a munka. Elgondolására annak, hogy Üt a térdig erő sárban, latyakban fát döntögessek vágjak, vehemens erővel tört ki a lázam es megrázott alaposan: — Miért jöttél ide te oktalan ? Maradhattál volna Troickóban emberek Közön, itt még a madár se jár. Estefelé fcivánszorogíatn, 'hogy fekhelyül valami füfélét szedjek. Sílány itt a fű is, hosszas keresés után alig volt egy ölre való. E közben oly messze eltértem a baraktól, hogy emberi lény hangját nem hallottam. — Uram, Istenem 1 hol a barafe, merre menjek? Hasztalan halígaiődziam, semmi zaj, semmi nesz. Alkonyodni kezdett. Itt egy helyben hiába állok, megindultam hát vaktába, ellenkező irányba, mint ahogy jöttem; legalább azt képzeltem. Eljártam minden jártányi erőmet, a füvet is elhajítottam, hogy ne húzzon és sehol emberlakta hely! Meglepett a halálfélelem és ennek kapcsán ehhez a nyomorult éleihez való görcsös ragaszkodás. Hiszen, mint a háborús dal mondja: »Nem borul reám itt senki, Senki, aki él. Tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólam a földet Messzi majd a szél.* — Hát csak előre a rogyásigl Végre egy gyalogösvényre akadtam. Komáromi Lapok 7. oldal. Hanem a keresztül sem nagyobb talány, mint ez a keskeny, embertaposta sáv. — Merre moat, merre? Föl, le? Jobbra, vagy balra ? Merre vezet, hová jutok ? Tépelődésem közben egy nyúl ugrik fel. Föláll hátulsó lábaira, az elsők egyikével szalutál. Mintha a másikkal meg előre mutatott volna. Aztán megfordult és az ösvényen e! ünt előlem az erdő sűrűjében, így okoskodtam: ez a nyúl, esíe lévén, pihenőre tér a rendes tanyájára, amelyet bizton az emberektől távol választ. Az emberek tehát ellenkező irányban lesznek. Elindultam emberi ésszel a nyúl esze u án Csaták, sár, ingovány. Alkonyati erdő homály. Egyszercsak valami morgás, nyöszörgés féle üHjnsg füíetneí. — Szent Isten, állat-e, ember- e? Mindközelebb jutok az a tikuiátlan hanghoz, hál a bokor iöíébzn ember fekszik — Szenvedöiárs, ki vagy? Egy gil ciai zsidóra ismertem. Persze, ezeket is kiierelíék az erdőre, ez még tegnapról maradhitott itt. Csekély német tudományommal valahogy megértettük egymást s mivel ő náíam is gyámoltalanabb volt, karonfogva vonszoltam magammal. Sűrű, bokros helyre értünk, alig tud tunk ketten egymás melleit áttörni rajta. De mintha emlékezném e helyre, mintha tegnap is erre jöttünk volna? Ahogy kiértünk e barátságtalan akadályból, tűz fénye villant elénk, mely annyira felvillanyozta még társamat is, hogy eleresztett és a maga erejéből sietett a világosság irányába és bamba, őrült örömmel nevetett boldogságában. A mi embereink tüzeltek ott a barak előtt, éppen róiam beszélgetlek, hogy már kerestek, ds nem talállak. Azt hitték, hogy eivesztem, — No, ezt ugyan kár volt idehozni! — dörmögi el magát egy nyers magyar. Ezért is mi fizessünk? T i. az egészséges dogozók béréből vonják la a oeteg eltartási diját, hát nem nagyon örü lek meg az elnyomóiul! gaucíai zsidónak. — Hagyja atyafi, — szóltam békitöleg a zűgoióáóhoz, — ahol én jártam és ez feküdi, kend is megsajnálta volna még a férget is. — Iszen hát jól van no!... csakhogy itt vannak, hál’ Istennek. Megvacsorázlunk, fal unk, mint a sáska. A nagy eitörődás d icára sem tudtam aludni egy percig se. Nagy urak, zsarnokok a megfeszített idegek. Másnap teljesen elanyátianodva vittek be kocsin M desdinskibe orvos elé. Az orvos a gyár alkalmazottja volt. Minden fogolyban, bennem is munka: alanyt látott, hideg, részvátlen szemmel mustrált végig. — Mi baja? — Általános testi gyöngeség. — Hja, azt csak úgy könnyű mondani. — Da tetszik látni, hogy egészen el vagyok gyengülve. Én dolgozni képtelen vagyok, már fél éve emészt a láz. Ott künn az erdőben elpusztulok. Szíveskedjék vagy a kórházba felvenni, vagy valamelyik lágerba elküldeni. — Lári fári! Nem oly könnyen megy az. Mi a munkásnak hasznát is akarjuk látni, azért etetjük és fizetjük. Persze, maga tanító, hát a munka nem izük. — Mert nem bírom uraml Mesebeszéd. Maguk mind azzal állanak elő, hogy otthon másként éltek, jobb dblguk volt 3 csak itt lomlottak le. — Kérem, én igazolni is tudom, ho?y a fogság emésztett míg. Ezzel elővettem a hazuiiől magammai hozott arcképes igazolványomat a 90 kilós koromból, Csak u>y mosolygóit le az életerő fotográfiámról. A muszka nagyon szereti nézni a fényképeket. Orvosnők is voltak a rendelőben, a fényképre odalebbentek. Sorra nézték vézna testemet és arcképemet: mivé satnyult a deli férfi, azt a nő szánalommal tudja nézni. A főorvosnő részvéttel fordult hozzám, — Nős ember? — Van feleségem, asszonyom. — És szeretné még látni ?... ölelni? Kicsordult a könnyem e meleg kár| désre. És az övé is, a többi hölgyé is. Ezek az asszonyi könnyek fordítottak sorsomon. Az orvo3 is elfordult, talán meghatotta nyomorúságom. — Nagyságos asszonyom, látom, hogy érző szive van, mentsen meg az elpusztulástól! Odaszólt az orvosnak s az már irta alá az eitranszporálásomat Verchoiurjébe. lágerba. Lerakat Komáromban: res Bárdos Jenő, Kouách Tihamér gyógyszertara, Kubanyi Testvérek és Jiisador/er Károly drogériában. A magyar állomás nevek. Oregoroviis L'pót keresztányszocialista nenuetgyüiest képviselő es társai a vasú ügyi miniszterhez a magyar aliomásnevek jogtalan elszlovakosiiása tárgyában az aíaobi interpellációt adták be: A nyelvrendelet megalkotása alkalmával a törvény nozó bölcsesség sconott módon megfeledkezett arröl, hogy a nyelvrendeietoen lefektetett minimális jogokat a visutügyi minisztériumra is kiterjessze. I t is az a soviniszta tö.fogás nyilvánult meg, mely Kész a szerződések ás törvényé« rendelkezéseit semmibe venni, esik hogy a nemzetiségek öntudatát a csehszlovák ideoiogia mákonyival aliassa el. A nyel/ren ieiet megalkotói nyilvánvalóan mellőztek a a saint-germaini szerződést és a nyelvtörvény első paragrafusát, mely kimondja, hogy a nemzetiségek jogait biztosító intézkedése« Kiterjedne« az állam intézeteire és vállalataira is. A Kormány láncán vezetőit vasútigazgatóság természetesen illő »lojalitással“ sietett a nyelvrendetetneK eme hézagos intézkedését kihasználni és csodálatos fürgeséggel varázsolta át a még megmaradt kevésszámú magyar állomásneve: szlovasra. Vájjon a demokrácia szelleméhez és a belső béke megszilárdításához artozik az is, hogy Nemeséé iából H )dzavo, Csallóközaranyosból Z ata na Osuove, Torzóéból Trnovtc riad Vahom tegyen, a szalatnyai állomást pedig a szomszédos község kormány támogatói kedvéért Hokovce ra varázsolják ? Káidem Miniszter Urat: hajlandó e figyele ube venni a nyelvtörvény intézkedéseit és haladéktalanul intézkedni aziránr, hogy legalább azokon a helyeken, ahol a lakosság túlnyomó része magyar, az állomások jelzésére visszaállítsák a régi magyar elnevezéseket ? Farkas Pál Színész Almanachja. Sajnos, csak most a sziniszezón végén jutott kezembe ez a kis könyv és épen azért sietek róla Írni, néhány sort a komáromi közönséghez. Mert aki szeret színházba járni, annak nagyon ajánlom Farkas Pál kedves Színész Almanachját. Tartalma igen bő Novellák, krokik, színész humorok felváltva egymást következnek. A tárgyuk természetesen a szinészéletbői vannak véve. Nem hagyja azonban érintetlenül ez a könyv a filmet, a sportot, a mindennapi életet sem. Az élvezetes prózán és verseken kivül még, szép képekkel is kedveskedik a közönségnek, mindenek előtt az összes színésznők és színészek fényképeivel. Az almanach szerkesztője, Farkas Pál is mond néhány dolgot a könyvéről. „Nem azért, mintha dicsekedném“, — mondja ő — de hála Istennek, a könyvem elég nagy közkedveltségnek örvend. A múlt évben 8000 példányt nyomattam és ez az utoió, amit most odaadok. Az 1927-iki évfolyamból 10.000 darabot készíttetek és remélem, hogy ebbői sem marad, csak legfeljebb | mutatvány szám. Sajnos, Komáromban még nem igen ismerik a könyvemet, de ezen nem csodálkozom, mert, na gyón ritkán voltunk csak itt. De remélem, hogy a kővetkező évfolyam mi. itt is el lesz terjedve. Ezt a diákok segitségével akarom megvalósítani. E1&. fizetési iveket osztottam ki közöttük j| amint látom, már elég jól halad as előfizetés. Különben szándékom vau • komáromi írógárdát is felkérni néhány cikk írására és különösen a fiatalokat. Többet nem szükséges beszélni a Szinész Almanachról, mert a szerző már mindent elmondott Mi csak mutatványul fogunk majd a leközölni néhány cikket, verset a Színész Almanachból, hogy maga a közönség mondhasson bírálatot e kedves kis könyvről, /UC. Kiig Ki éi Szabados Mii) Sídéi családi üsriijj BoaMaa. Érdekes háborúskodás Szabados elv* társsal a nem sikerűit házasság miatt, A rigai egyezség tudvalévőén határozottan kimondja, hogy azoknak a halálra Ítélt kommunistáknak, akik az Oroszországgal kötött szerződés értelmében kicserélődtek, Európa földjére fenni a lábukat többé nem szabad. A szovjet eddig három esetben szegte meg a rigai egyezményt, úgyhogy a halálraítélt vörös vezérek közül Kéri Pál és Dovcsák Antal Bécsben, Magyar Lajos pedig Berlinben él, ahol az ottan levő szovjetkövetség propagandaosztályának a főnöke lett. Dovcsák 1924. tavaszán annak rendje és módja szerint szerencsésen megérkezett. Minthogy pedig az elvtársak szabályos osztrák vízumot illetve beutazási engedélyt szereztek számára az osztrák fővárosba, ahol a politikai menedékjog értelmében kitoloncolási, vagy kiutasitási eljárásnak már helye nem lehetett vele szemben, a haja szála sem görbült meg. Az érdeklődésekre, faggatásokra Dovcsák jókedvűen és kimerítően válaszolt. Kun Béla és a szociális jólét. Dovcsák az intimitások elbeszélése közben sort kerített a Kun Béla. meg Szabados Sándor között dúlt marakodás érdekes részleteire. Dovcsák leleplezései annyira jellemzőek a vörös hősök fenkölt idealizmusára, hogy érdemes velük hosszasabban is foglalkozni. Ismeretes, hogy Kun „elvtárs“ Moszkvában telepedett le, ahol — az elbeszélés szerint — egy volt cári tábornok gyönyörű palotájában a maga és családja számára hét szobát utaltatott ki az első emefelen. Ebben a gazdagon berendezett lakásban attól fogva eqyütt lakott Kun Béla egész családja! A palota földszintjén kórház volt berendezve. A kórház ápoltjai a szovjet nagyszerű közgazdasági tevékenysége folytán reggelire üres levest, ebédre üres levest és üres főzeléket, vacsorára pedig egy csajka üres teát azonkívül naponta egy darab zabkenyeret kaptak A betegek felháborodva tárgyalták, hogy ugyanakkor, amikor ők üres ételektől gyengülnek le még jobban, ugyanennek a kórháznak a konyhájáról reggelire pompás szamovárban teát, hatalmas ezüsttálcán sonkát, gyümölcsöt, dzsemet, egész garmada tojást és finom kenyeret szolgálnak fel Kun Béláéknak, mert hát a volt vörös uralkodó felesége háztartást nem vezet. Ráadásul azután bőséges reggelik, villásreggeiík, ebédek, uzsonnák és vacsorák felszolgálása az éhező orosz betegek szemeláttára, a legkihivóbb arcátlansággal történt, úgy hogy ezek zúgolódni is kezdtek. Amikor Kun Bélának fülébe jutott, hogy a betegek a főúri ellátás miatt már-már lázadozni kezdenek s az orosz cseka néhány tagja ts szemére hányta ezt a frivol dolgot, azzal a kijelentéssel iparkodott lecsititani a háborgó kedélyeket, hogy aki annyit tett az orosz kommunizmusért, mint ő, megérdemli ezt a különleges bánásmódot s ezt neki jogosan nem is vetheti senki a szemére. Ez volt egyetlen és állandó érve Kun Bélának s ezzel érvelt
