Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-14 / 149. szám
1924, deeotnber 14. Komaromi Lapok 3. oldal. aiípiin ÜIÜÜÉHJÜ óriási választék mindennemű cipőkben, minden vásárié már 1 pár cipő vételénél ingyen kap 1 darab értékes sorsjegyet. Főnyeremény 15000 Kő Szép, tarkói éi olcsó cipőt csakis „Vyséo“ Nádor-n. 14. alatti áruházában vásárolhat 8M érveket, mivel nyilván feltételezik, hogy az alakilag nem kitanult iparos is lehet nagyon veszedelmes versenytárs. Itt a védelmezők a fogyasztó közönség érdekeire hivatkoznak. Kritikánknak ekkor azonban rendkivül óvatosnak kell lennie, rendkívül lelkiismeretesen kell igyekeznünk megkülömböztetni az őszinte érveket a nem őszintéktől. A fogyasztóközönség érdekére vonatkozó hivatalos érv mögött t i. nagyon jól el tud bújni a nem hivatalos, de igazi érv: a verseny korlátozása. És mikor választ keresünk erre a kérdésre, ismét nemcsak arra a kérdésre bukkanunk, hogy mily mértékben helyeselhetjük a jogi előírásokat, melyek a fogyasztóközönséget rossz termékektől akarják megkímélni, hanem egy ennél sokkal mélyrehatóbb kérdésre is, hogy a közéletben az állam előirásaival szabályozólég mily mértékben avatkozhasson be azon célból, hogy ez által a helyzetet az intellektuálisan gyengébb egyének javára változtassa meg, illetőleg más szavakkal, kövessen-e az ipari rendészetben szociálpolitikai irányzatokat 7 Mert hisz nem lehet kétség aziránt, hogy a találékony és okos fogyasztónak ily védelemre szüksége nem lesz, illetőleg legalább is sokkal kisebb mértékben, mint oly fogyasztónak, aki kevésbbé szemes, aki i nem képes megkülömböztetni nem csak a képes iparost a kevésbbé ■ képestől, hanem a jó árut a rosztól sem. Akik a képesítés igazolásának a fogyasztók érdekében való szükségességét tagadják, eredményesen mutathatnak rá ily intézményekre ogrendünk egyéb szakmáiban: miért j cell az ügyvédjelöltnek, kérdik, az iügyvédjelölti évek egész sorát ki- • mutatnia, míg önálló ügyvéd lehet? ; Nemde a felek érdekének megóvása i érdekében, amint erre legalább hi- i vatalosan mutatnak rá, akik esetleg ; kárt szenvedhettek, ha a bíróságok : előtt rendes iskolázottsággal nem ■ biró egyén védené, azaz kellő gya- j korlati tapasztalat nélküli egyén? j És egész jogrendünk szellemének : kritikusa kétségkívül fennakad azon visszás helyzet felett, hogy a kész j orvos tanulmányainak befejezése ; után azonnal hozzáfoghat az orvosi | gyakorlathoz, mig a jogtudományi doktornak több évig tartó előkép- í zettséget kel kimutatnia, míg önállóan űzhet ügyvédi gyakorlatot, jól- ! lehet az orvos esetleges hiányos képesítése következtében paciensének életével játszik, amíg az ügyvéd a legrosszabb esetben is legfeljebb csak kliensének perét veszitheti el. Ebben az esetben lehát valószínűleg nem a fogyasztók érdeke az, amely jogrendszerünkben jut kifejezésre és meg kell engednünk itt-ott annak a j gyanúnak az alaposságát, hogy a közönség érdekének védelme alatt a túlságos konkurrencia korlátozásának nem hivatalos érve lappang. De a képesítés igazolásának elvének védelmezői még egy érvre hivatkoznak. Amellett elvonják a termelők és fogyasztók individuális érdekét és szemük előtt csak a mai ipari termelés szervezete általában, lebeg. Ezen szervezetet talán az jellemzi leginkább, hogy a nagyipari ; termelés mellett van még középilletőleg kisipari termelés is. Kétféle termelési forma ez, melyre nézve eltérő, különböző létfeltételek irány - adók. Ezen feltételek ma a kisipari termelésnek csak kivételes esetben kedveznek inkább, mint a nagy a gyáripari termelésnek. Az újkor technikai vívmányai, melyeket a gyáripar teljes mértékben értékesít, (gépek munkamegosztás stb.) nem úgyazonban a kézműipar, oly iparok egész sorát fenyegetik kipusztulással, melyeknek a gyáriparban van versenytársuk. A képesítés igazolásának védelmezői szerint ezen középipari osztály, elsősorban -az úgynevezett kézműiparok megóvandók a pusztulástól és a védelmet épen a képesítés igazolásában keresik, mely az iparost a gyárral való küzdelemben képessé van hivatva tenni. Tekintsünk el a tagadóknak már ismert ellenérveitől, hogy t. i. a képesítés igazolásának intézménye nem alkalmas az iparos osztály fellendítésére, mert annak árnyoldalai képesített embereknek ipar üzéséböl való kizárása csak azért, mert képesítésüket alakilag igazolni nem tudják, a valóságban felülmúlják annak előnyeit. De tekintsünk el a képesítés iga zolásának fenntartása illetőleg kiküszöbölése mellett vagy az ellen felsorakoztatott többi érvtől is, mert félő, hogy kilépünk előadásunk keretéből. Ha a képesítés elvével az ipartörvény általános elvei címét viselő előadásomban látszólag talán túlságosan sokat is foglalkoztam, annak oka kétségkívül csak abban rejlik, amint arra már előbb is volt szerencsém rámutatni, hogy ipari rendészetünk váza a képesítés intézményének a védelme. Ha elsőrangú közgazdászt és jogtudóst szólaltattam meg, aki gondolatait talán túlságosan teoretikusan, az ily előadás jellegének a társulatok érdekében talán nem is megfelelően teoretikus módon fejt ki, úgy ezt csak azért tettem, mivel az ipar tör vénynek folyamatban levő módosítására való tekintettel szükségesnek, vagy legalább is hasznosnak tartanám, hogy az ipartársulatokat, melyek elsőrendűen vannak hivatva arra, hogy ezen nagy munkában részüket felelősséggel vegyék ki, figyelmeztessem azon súlyos problémákra, melyek ipartörvényünk módosításával összefüggnek. (Folyt, köv.) Az ősember élete. A titkok titka — A jávai rejtély. — Aki volt, de nincs — A jégkorszak titkai. — A tankállat. — Aki négyszer támadt fel. Bibliofilek körében rég nem hallottam akkora ujjongást, mint most, mikor a Dante könyvkiadó vállalat Lambrecht Kálmán uj kötetével. „Az ősember“ cimüvel lepte meg az elárvult magyar könyvpiacot. Annak, aki csak dísznek tartja a könyvet, páratlan alkalom, hogy szépséges kötettel gazdagítsa gyűjteményét, aki pedig karosszéke méiyón szereti az intim összezárkózást a könyvekkel, kellemesen eltöltött napok gazdag emlékeiért válik adósává a szerzőnek. A szemnek micsoda dőzsölése, a megismerésnek milyen terített asztala ez a vaskos kötet! Külföldi propagandánk — ha volna — jól tenné, ha Lambrecht könyvét eljuttatná a világ minden tudományos fórumára. Gazdag, nagy nemzetek ta nulnák belőle megismerni a magyar kulturnmnka értékét. Ez az egy kötet maga biztosítja számunkra a felsőbbséget, az élettudomány széles versenypályáján. * Őseink atyafisága a ludomány megvilágításában, nem valami előkelő. Lambrecht könyve mint valami testes gótai almanach, elibénk vetíti az ős ember családfáját. A Szemigóta sem sülhetne ki kompromitálóbb elődöket. Annál nagyobb dicsőség az emberi nemre, hogy alacsony sorból küzdötte fel magát a Főid uralkodójává. Semmi okunk sincs restelkedni származásunkon és semmi szükség sincs ellentétet élezni ki a tudomány és a hit között. Erre tanít két első fejezetében a szerző, aki a legautentikusabb tanút, Wasmann jézustársasági atyát, a jeles természetbúvárt idézi igazának bizonyítására. Bevezetőnek az evolúciós gondolat kialakulását rajzolja meg Lambrecht. A daytoni reklámpör, az úgynevezett majom pör keltős közepébe bukkanunk Sokkal érdekesebb Móra Ferenc majomafférja, amely a szegedi muzeum egyik ártatlan falitáblája körül s nem a bíróság előtt zajlott le. Tisztes szegedi kézmivesek mondják el véleményüket benne az „ántvilág“ berendezéséről és az oktalan elfogultság kifigurázása sugárzik a kis epizód leírásából, amelyet a szerző szerencsés választása nyitván a könyvön végighúzódó derült világ nézet iníonálására iktatott be. Az emberréválás monumántális prózai éposza előbb számbaveszi az evolúció összes bonctani, élet- és fejlődéstani bizonyítékot, segítségül hívja a biokémia legmodernebb megállapításait, majd seregszemlét tart az emheralkatu majmok és kihalt elődeik fölött, amelyek közül hajdan, a Föld újkor paradicsomában Dévény környékén is tanyázott néhány faj. A majmok bemutatkozását „a jávai rejtély“ megfejtése követi nyomon. Ez is, mint a mö legtöbb fejezete tudományos riport, vagy méginkább novella. Hőse egy fiatal hollandus orvos, aki azzal az eltökélt szándékkal vágott neki az életutnak, hogy törik-szakad, megtalálja azt a bizonyos összekötő lényt, amely az állatvilághoz hidalja át az emberi nemei. Dubois a származástan lovagkorában élt és teljesen Haeckel hatása alatt állott, aki már 1867 ben megjósolta a „majomember“ eljövendő fölfedezését, Jóslatát Dubois váltotta valóra Jáva szigetén, ahol csákánya megbontotta a Pithecanthropus sokezer éves sírját. A majomembernek újabban az afrikai majomemberben akadt társa, amelyet felfedezője. Dart johannesburgi tanár Australopithecus néven vezetett be az ősélettudományba. A nagy világlapok és szakfolyóiratok íaungsi koponya néven szokták emlegetni. Lambrecht külön fejezetet szentel ennek a fontos leletnek. A rodézai ősmajom ugyanis fejlettebb volt a mostani emberszabású • aknái, mivel két lábon járt és értelmi foka is magakabb volt. A majomember és az embermajom csontmaradványainak kellő kritikai méltatásai u‘án vezet el tudós szerzőnk ahhoz, „Aki volt, de nincs.“ Lambrecht abban a biztos meggyőződésben van, hogy az ember már a harmadkorban fellépett a világ nagy színpadára és ezt a feltevését meggyő - zően tudja megokolni is Ez a sejtelmes cimü fejezet a könyv legmesteribb részletei közé tartozik. A jégkorszak ismertetésénél a társszerző, Kormos Tivadar veszi át a tollat. A huszonhárom fejezetből hatot irt Kormos, aki a negyedkor legkiválóbb magyar szakembere. Érdemei nemcsak nagyszabású ősélettani kutatásaiban és nagyjelentőségű fölfedezéseiben vannak, hanem abban is, hogy a kutatást kitü nőén tudta megszervezni és nagy gárdát toborzott maga köré a tudományos anyag feldolgozására. A színpadra itt, a negyedkorban tép fel kétségbevonhatatlanul a főszereplő: az ember. A következő fejezetben Lambrecht előbb a kulisszákat festi meg. A világ embertől még gyéren népesített végtelen arénáján vadlovak, vadszamarak, ősgimek, tarándszarvasok és Arcborét rontja az utca pora és az izzadság. Ez ellen minden nőt megvéd az ALPA menthol - sésborszesz. Ez a kitűnő háziszer feloldja a zsiros izzadmányt, megöli a levegő és por bacillusait, úgy hogy a megtisztitott pórusok ismét lélegzenek és a taint felfrissül. 840-8 ősbölények vágtattak. Az ember kortársa volt a gyapjas orrszarvú és a rejtélyes egyszarvú, az őselefánt és még sok száz más, részint élő, részben már kihalt emlős. Jégkorszakbeli őseink szorították ki barlangjaikból az óriási medvéket, vadásztak törpe elefántokra és vízi lovakra. Nyüzsgőit a vad, repültek a dárdák, görögtek a sziklák, zendült a hallali az őserdők mélyén és a puszták síkján. Majd megremegett a föld. A negyedkor tank-állata, a mammut közelgett délebbre a tundrás hazájából, ahol nyilván már nem volt elég eledele. A jégkorszak közepe táján rasszokra vált és nem tudván alkalmazkodni az uj viszonyokhoz, sietett tragédiája felé. Halotti torát a farkasok ülték meg. „Elhalt a trombitaszó“ — Írja a szerző és ezzel a hangulatos akkorddal zárul a páratlanul érdekes fejezet, amelyben a kátránytavakban és Szibéria jégszekrényében megőrzött ősállatmumiákkal is ösmerei8éget kötünk. Nagy emberek nagyokat tévednek; erre tanít az „Az ősember nyomain“ c. fejezet. Cuvier, mint valami orákulum hirdette, hogy ásatag ember nincs, noha előtte már jó pár száz esztendővel találtak ősembercsontokat. Szerzőnk végig - ; veszi az összes leleteket. Tolla nyomán ! megélednek a csontok. Felőlük egykori [ izomruhájukat, de nem vértelen kisér: tetek gyanánt ődöngenek előttünk a könyv színpadán, hanem újra eljátsszák , úttörő életüket a nagyon késői unokák ■ bámuló szemei előtt. Az újságíró fortélyos csapdáit látom az ilyen alcímek■ ben, mint például „Aki négyszer támadt fel“. Érdeklődésed, kíváncsiságod ok; vetlen belehajt ebbe a tőrbe, jámbor olvasó, akár laikus vagy, akár verzátus a tudomány mezején. Még benne vagy a csapdában, mikor máris másik csapóajtót nyitnak számodra: „Sakk a németeknek.“ Erén fut már ott vár a harmadik csalétek: „Az ősember, mint regényhős“, majd tovább: „Az első | alpinisták“, „A monacói fejedelem vé* | dencei“. A „Piltdowni rébusz“ pedig ! egészen úgy hangzik, mintha Watson doktor féizsoldon élő hadi kirurgusnak ■ volna valami újabb mondanivalója - Sherlock Holmes válogatott kalandjai■ ról. Pedig e cim mögött nem detektívj regény rejtőzik, de annál sokkalta érí dekcsebb, hiszen ez a szépiró tndós | apró csontocskák s miegymás alapján ] évmilliókra visszafelé nyomoz a múltba, s így állít elénk régi bűnöket, péídáül, hogy a horvátországi ősember fogcsattogtató kannibál volt. Szörnyű bűnének ; nyomát ott találták a krapinai barlangban. Domborodott a homlok és kiegyenesedett a görnyedt termet, amely az ősembert kezdetben még a föld felé húzta. Rosszképü, hajlolthátu ősapánkat aligha akasztja ki valaki a családi képtárba, de az ezredévek ebből a nyers matériából csiszolták ki a fejlettebb tipust, a keménygerincü, égbenéző fajt. A k.domborodott homlok mögött hamarosan lángot fogott az isteni szikra és az első művész keze vadászjeleneieket karcolt, majd festett a barlang falára, az első iparművészek rajzokkal díszítették a szerszámokat s az első képfaragő szerelmes szive apró szoborban örökítette meg terebélyes asszonyideálját. Az