Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-04 / 145. szám
1996, dewjwhar 4. Komáromi Lapok 5. oldal kérem Önöket arra, tanuljanak Rákóczinak emlékéből, legyenek olyan kulturális erősségnek, hogy leveretettségükben is, mint magyarok, tiszteletét érdemeljék ki az egész világnak, legyenek a kultúra által összefogó erejűek, akiknél a különböző hiífelekezethez való taríozendóságot sohasem fogják felhasználni arra, hogy ezzel a nemzeti érzését másoknak megtagadják. Kérem Önöket arra, hogy tartsák meg, higyjék el és kövessék azt, amit a biblia tanít: hogy a föld porából alkotta meg az Isié az embert és amikor készen volt, akkor belelehelte saját lelkét. A mi porhüvelyünk lehet fajilag és jellegileg különböző, de a lélek mindenkiben egyforma: az Istennek a lehellete. Nekünk nehéz és szomorú időket kell átélnünk. Mi talán úgy vagyunk most, mint amikor a zsidók a pusztában barangoltak s nem tudták, merre mennek, de égett lelki szemük előtt az a csillag, amelyet Rákóczi Ferenc is mindig keresett. A zsidók negyven évig keresték és megtalálták, Rákóczi Ferenc nem találta ,Lmeg soha, de a nemzeti lélek mégis idővel felszabadult. Ha mi itllevők követjük nemzeti hőseink példáját, ha mi önzetlenek?leszünk, ha mi intelligensek leszünk, ha mi erősek leszünk, az a esillag nekünk is fel fog jönni és akkor a keleti bölcsességek minden ^ szépsége reánk sugároz. Itt kérem Önöket még arra, hogy fogadják hálás köszönetemet azért; hogy a nemzeti eszméknek áldozva, ezt az ünnepélyt megrendezték. Kérem Önöket arra, hogy legyenek testvérek egymás között és szívleljék meg azt a szép mondását a koránnak, amelyet akkor tanultam meg, amikoraKeletetlbeutaztam. A koránban a legszebb szúra talán igy szól, amikor a tanítvány kérdi a prófétát, hogy próféta mondd meg nekem, mikor lesz vége a világnak, a próféta azt feleli, ha nem fog akadni egy lélek, amely segíteni akarjon a másik lelken, [hát akkor .lesz vége a világnak. Tisztelt fiatal Barátaim! Mi segítsük egymást és akkor nem lesz vége'a világnak. Áldozzunk szívvel-lélekkel a magyar múltnak és áldozzunk Rákóczi Ferenc emlékének! II Mii huM. A fiatal generáció bizonyára csodálkozással olvassa a fenti címet, hogy mi is az a ludfertály. Mi öregek azonban jól tudjuk, hogy mi rejlik e cimjalatt, mi tudjuk, hogy mi isivolt az a komáromi ludfertály: egy kiveszett, helyesebben egy eltűnt komáromi specialitás, a régi komáromi piacnak egyik eltűnt árucikke- Amint hogy eltűntek a komáromi piacról a fehér cipótáruló asszonyok, a kötést, a máiét, a prőszát, a kását, a cigánypecsenyét, a vert perecet, a kulcsost árusító kofák, éppen úgy a múlté már a komáromi piacnak egy régi kedveit terméke: a ludfertály, ame lyet cigánypecsenye módjára olt kint sütöttek ropogósra, pirosra, mosolygósra a piacon, a komáromi fehér cipót áruló asszonyok közelében. Aki ilyen mosolygós, ropogós, piros ludfertály! megvett és hozzá egyifehér^kalácsszerü cipót és beült vele egy kis kocsmába, olcsó, de azért jó bor mellett olyan lakzit csaphatott magának, hogy még az ujjait is megnyalta utána. -De ezek a boldog idők már mind elmúltak. A komáromi ludfertályra legfeljebb az öregebbek emlékeznek. A komáromi ludfertály már a múlté és szinte irigykedve halljuk, hogy mis városokban még mindig divatozik a ludfertáiy közkedvelt intézménye. A lévai Harsban olvassuk ugyanis, hogy óit még nagyon is forgalomban van ez a közkedvelt élelmicikk, sőt annyira forgalomban van, hogy még csalnak is vele. A lévai Bars laptársunk ugyanis a Hamisított ludfertály cim alatt a következőket írja: Több pmasz érkezett hozzánk, hogy a lévai libafertály nem úgy jön a fo gyasitó kezébe, amint a kemencéből kikerült. Ugyanis a lévai asszonyok és eddig csak a lévaiak, mikor négyfelé vágják a libafertályt, azt megdézsmál ják, hogy a vágott részén egy-kétcen timéternyit levágnak s az úgynevezett fehér máját kicsípik s igy nyomják a tudatlannak hitt vevő kezébe. Hát mi ez, ha nem csalás. Ezért meg kell büntetni a ludhust áruló asszonyokat, csak úgy, mint a tejhamisitókat. A büntetésen felül mi még közölni fogjuk az ilyen megbüntetett hamisítók neveit, hadd fássa a világ, hogy miként és kik teszik tönkre a lévai libafertály jó hírnevét. Szóval Léva még nem paremálta el a ludfertály!, sőt a sajtó áll őrt, hogy csorba ne essék a lévai ludfertály jő hírnevén. Hol vagyunk mi ettől komáromiak ? Itt már maholnap elfelejtik egészen a régi hires komáronu specialitást: a udferiályt. Gurman. Komáromi levelek. A szinház-e az oka kérdi tőlem Nagyságos Asszonyom, hogy én, a hatezer eves Faun, ad heíenkint egyszer bekopogtam az olvasókhoz egyegy Komáromi levéllel, most nem irok, hetek, hónapok telnek el és az öreg Fzun hallgat. Hogy mi ennek az oka, ne keressük most azt. Ha azonban Nagyságos Asszony előbb felkeresett volna igazán kedves levelével, akkor előbb is megjelent volna az alábbi levelem. Csak úgy tudok Komáromi levelet írni, ha az olvasók felkeresnek valami kérdéssel, különben hallgatok és az olvasók lustaságával takargatom az én lustaságomat. Tehát itt a válasz! Nagyságos Asszonyom! ön nagyon elnéző a komáromiakkal szemben és nagyon tuldicséri a komáromiak iulszolidságát. Azt írja, hogy csodálkozva látja, hogy a Komáromban működő színtársulat napjai, holdjai és csillagjai nem hozták jobban lázba a komáromi férfisziveket. Semmi virág, és a figyelemnek semmi egyéb megnyilatkozása. Hát annyira kihűltek a komáromi férfiszivek ? kérdi ön az igazán kedves levelében. Dehogy is hültek ki, csak részint rabbszijba fűzve görnyednek és titokban epekednek a napok és a csillagok után, részént pedig gyávák, hogy a rabláncaikat széttörjék. Komárom kis város és a kisvárosnak minden kicsinyessége bőven [buriánzik itt. Mint kisvárosban, Komáromban is alacsonyak, földszintesek a házak, alacsonyak az ablakok és a kiváncsiak könnyen beláthatnak. Ezt a meghatározást azonban átvitt értelemben méltóztassék venni és annyit jelent, hogy Komárom kis város, itt mindent tudnak, itt semmi sem marad titokban. És aztán Komáromban kevés a független ember, aki fütyül arra, ha megtudja a világ, hogy melyik csillagnak udvarol, melyiknek teszi a szépet, kivel pezsgőzött síb. A feleségek és az anyósok ellenőrzése alatt levő, mondjuk görnyedő férjekről persze nem is beszélek. Azok még csak nem is mernek nagyon tapsolni a bájos csillagnak, ha a feleségeik mellett ülnek. És ezt nagyon okosan is teszik a férjek, mert az egész színtársulatra katasztrófát jelentene, ha egy csomó komáromi asszony féltékenykednék a társulat fénylő napjaira és ragyogó csillagaira. BizSosan hangulatot csinálnának ezek a féltékeny asszonyok a társaságukban, az ismerőseik között a színházba járás ellen. Jaj is annak az asszonynak, aki valamelyik csillagra azt meri mondani, i hogy neki nem teiszik, azonnal ráol- j vasom, hogy persze féltékeny rá és | azért beszél ellene. A napokban egy férj, akinek sikerült egyedül színházba jönni, sugárzó arccal mondotta nekem: — No ma este kedvemre kitapsol ! halom magamat, mert nincs itt a fele- : SégCHl, Most tessék ilyen körülmények kö zöít egy férjnek külső formákban kif; jezni, hogy érdeklődik valamelyik c&ii- | lag iránt. Próbáljon egy férj virágot küldeni az isteni dívának, hiszen amint 1 egy egy csokor feljutna a szinp&dra, a féltékeny asszonyok másnap valami virágpalánta vagy virághagyma vásárlás ürügye alatt elmennének ahhoz a néhány komáromi kertészhez, hogy kinyomozzák a csokor rendelőjét. A mézeshetekben a szerelem rózsa* ! láncának tartott, de évek múltán rabláncnak érzett házasság puha fészkében ; csücsülő férj-uraimék csak belső lobo- : gással epakedhelnek a csillagok után, f A belső lobogásnak pedig nincsenek kézzel fogható jelei: virágok, p^zsgös vacsorák és más tanujelei a hódolatnak. A még legénykedő legények se szabadok ilyen kis városban, ahol mindent tudnak és mindent szárnyára vesz a pletyka. A családi fegyelem alatt levők a zsebpénzt a papából kapják, szintén nem jöhetnek számításba. És most vegyük a látszólag szabad komáromi férfiakat. lit álljnnk meg ;egy szóra. A házasságról azt mondja egyik egyptomi farao sir felirata, hogy a házasság az egy furcsa intézmény: akik kivüi álmák a házasságon, azok szeretnének bejutni, akik pedig már bent vannak, azok szeretnének kint lenni belőle. Természetesen már az ősrégi feliről is hozzá teszi, amit mi is hangsulyo zunk, hogy vannak kivéíeiek. Az ősrégi egyiptomi sírfelirat óta az emberek egy része megokosodotí, ravaszabb lett, mint Tut-Ank Amenőfaraősága idejében az emberek és a házasságba be és abból ki kivánkozók között egy középfaj fejlődött azóta ki. Ezek bent is vannak a házasságban, meg kint i3 vannak. Olyanformán, mint az a mesebeli okos lány, aki el is ment a királyhoz, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is. Ezek a középfaju lények járatosak egy egy családhoz, végig eszik a jó vacsorákat, mulattatják a ház asszonyát, a bálban gondoskodnak a táncosokról és a hivatalos elfoglaltságában a figyelemből egészen kiesett férj figyelmességét pótolják. Ennek ellenében karácsonykor az ő számurka is hoz valamit a jézuska, rendesen a ház nrnője hófehér kezei által hímzett papucsot, vagy hálósapkát. Az olvasóim egy része dühösen közbe szeretne szólni, hogy mit kertel ez a Faun, irja meg röviden, hogy ezek a házibarátok. Pardon! Ezt a profán szót, amely alatt a világ sokkal több rosszat akar kifejezni, nem használom ezekre a középlényekre, mert egy családhoz való járás nem jelent még házibaráíi viszonyt olyan értelemben, mint a mai rossznyelvű világ veszi ezt a szót. Az ólomlábon haladó törökség is eltörölte a hárem intézményét, ahal az asszonyt légmentesen elzárták a világtól. Az európai társadalom se fejlődhetik vissza és a nőt az esküvő után nem zárhatják el úgy, mint a török nőt elzárták a háremekbe. Csak a rosszmájúság feketítheti be a házibarát szót. De térjünk a tárgyra. A kellemes barátot, a szellemes vendéget mindenhol szívesen látják és annak elmaradása veszteséget jelent & családra. A család e veszteséget valósággal veszedelemnek is látja, ha a megszokott vendég belehsöarodik valamelyik színházi csillagba. Bizonyos anyás féieelmmel figyelik tehát a vendég színházba járását. No most tessék aztán egy ilyen földi halandónak csokrokat küldözgetni az imádott csillagnak. Kockáztatná vele:a család barátságát. Aztán a család állandó vendége is tud józanul számítani és azt mondja: az évnek van 52 hete, a színi szezon tart 6 hétig, 6-ot az 52-ből, marad 46! Szóval 46 hetet kockáztatnék hat hétért? Hát azt már nem teszem. Caak titokban sovárgok tehát a drága nő iránt. Szóval ezektől, se lehet várni, hogy virágokat szórjanak az isteni nők lábai elé. Nos és vannak gyerekesen gyáva emberek Komáromban, akik £ titkon epednek az édes csillagok után, de I közeledni feléjük és bemutatkozni nem mernek. | Ezeknek a gyáva embereknek volt tipikus tagja egy barátom, aki dacára, hogy pompás, bátor evezős volt, de a primadonnának nem mert volna bemutatkozni. Akkor Borbély Lili volt a primadonna (szegény már meghalt). Borbély Lili is szeretett evezni és ez a gyáva barátom a Lili csónakja körül evezett mindig s hogy felhívja megára a figyelmét, a Lili közelében müfelfordulási csinált. Lili azonban; átlátott a szitán és nem sietett a hős megmentésére, édes nevetéssel tovább szandulinozott. A hősnek egyedül kellett kiúszni. A komáromi gyáva emberek most emgem, kritikust, üldöznek azzal, hogy mutassam be őket a kedvenc állagoknak. Azzal hárítom el ezeket\a megtiszteltetéseket, hogy hiszen még en Két mondatban A traktor ára: Itt 32,8©® Sárkányok külön Ar kötelezettség nélkül Mind azt a munkát, amit csak lovai elvégezhetnek, a Fordson traktor fele időben és félannyi költséggel jobban elvégzi. A Fordson két és fél katasztrófa holdat négy óra alatt megmunkál, a legolcsóbb üzemanyaggal működik és pótolja a helyben álló hajtóerőt (motort) is. A Ford Motor Company gyártmánya Látogassa még ma meg az országban lévő síi' iüe-í. iíx cy viselőink agyikát fr
