Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-17 / 85. szám
b, oldal. Komáromi Lapok lehet irányraünek nevezni egyiket sem. S mégis mindenik iránymfi, mert rámutat az életnek állandó és igaz értékfi ■lapjaira, melyeken az ember és a tár* tadalom élete épült. Mindenikben benne kan a legnagyobb emberi probléma, a boldog élet keresése s az az alap, ■melyen az emberi boldogság felépülhet: ■z isteni és emberi törvények szilárdsága, a bennük való hit és az értok »ivódó lélek-küzdelme. Ebben emelkedik az egyetemes emberihez, mely fölötte áll divatnak és szeszélynek, lenéz Önzést és h uságot, megvet piszkost és Ízléstelent, kerüli a selejtest és érzékit, a Vásárit és mindennapi tévelygést, Visszatér az elhagyott útra, amelyen olyan régen nem járnak; azt mondhatnám gyalogszerrel vagy delizsánszon utazik, sem vonatra, sem repülőgépre nem ül. Innen magyarázható, hogy friss szeme mindent meglát, éber figyelmét minden leköti, hogy útja végére éppen olyan frissen ér, amilyen üdén indul*. Kiszáron nem látszik az út fáradtsága, regényein a iankadás vagy a munka verejtéke. A XX század világában él, de abba ■ földbe gyökerezetten mely szülte s abban a nemes és tiszta erkölcsi fölfogásban, mely nevelte. Ízlése az előző korok ismeretén és tanulmányain csiszolódott, szeretete az egész emberiséget Szivére vonja, értelme magasan héjjáz a küzdő és szenvedő, a bűnös és önző, á boldog és boldogtalan társadalom felett, tehát tüzel és vigasztal, ostoroz és tanit, elmélyít és fölemel, amint azt az alkalom hozza magával. Tehetsége abban üt el a mostaniakétól, hogy szerencsés leleménynyel megtalálja a régi, az örök elbeszélésnek, a mindig fiatal és vonzó epikai előadásnak azt az ú ját, melyet a dekadensek elhagytak. Ezen az úon azután mindenre van ideje és alkalma. Szélesen folyó előadását gazdag képzetemmel és üde szemlélettel, csendes humorral és szuverén erővel diszesiti, történeteit az események és j ellemek logikája szerint fejleszti, alakait a valóság színében és jellemük sokoldalúságában mintázza, leírásaiban színesen és újszerűén, elemzéseiben biztonsággal, helyzeteiben drámaisággal dolgozik s mind ez csak azért történik, hogy megmu!assd a boldogságra vagy legalább megnyugvásra törekvő lélek küzdelmeit es az igaz érzések és nemes elhatározások diadalát. Ennyiben mind a három regénye irányregény is, de vájjon az irodalom és művészet nem egyek e abban, hogy Végső céljuk az emberiség gyönyörködtetése és tanítása? Hiszen minden emberi mű nemcsak alkalmi, mint Geöthe mondja, hanem egy ú tál cálzatos is, mert különben nincs joga a létre. S eddig, a dekadens divatok korát s az egyes elmék eltévelyedéseit kivéve, a művészet, tehát a költészet is, mindvégig az ember lelkének nemesítésére, csiszolására, erősítésére és finomítására tRfPtpn-,'." a materialista üzem, mely a legutóbbi*Télszázaa «.«.‘í « irodaimat és művészetet a la rí pour Part lamis lobogója alá szervezte, bevállatott mindenütt, csak épen az irodaomban és művészetben nem. Bármilyen tetszetős volt is az az elv, bármilyen szépen magyarázták és bármilyen gazdag példa-tárral iparkodtak is elfogadhatóvá tenni: hamis volt, mert megbontotta a teremtés, az élet, a jog és az erkölcs egységét és kölcsönösségét. Talán még ma is elmondhatjuk, hogy a létező természeti és emberi világ csak a maga teljességében tökéletes, noha mai összetételében a világ csak az egocentrikus igazságokat fo gadja el, talán már hivatkozhatunk erre a régi igazságra, mert a nemzetek, társadalmak és egyesek önző politikája és maga felé hajló keze az egész emberiség egyensúlyát kibillentette statikai helyzetéből. Az az amara confusío, melyben a Inai világ tülekedik és szenved, nagy részben a hamis lobogó hatása alatt támadt s ma már kalóz lobogónak is lehetne azt mondani. Csodálkoznunk kellene a világ balgaságán, hogyan ülhetett föl ennek a lobogónak, ha nem tudnánk, hogy a szellem területén is vannak ragadós betegségek. Mikor Klszák regényeit olvassuk,'megfeledkezünk az utolsó félszázad tévelygéseiről. Egészséges friss levegő csap meg bennünket, amelyben erő és derű Van, okosság és költészet. Nem az kap meg, hogy más, mint amihez hozzá akartak szoktalni, hanem hogy régi és ismerős, akit nem tudunk elfelejteni. Hegy illúziót keit, és érdeklődésünket frissen tartja, hogy ismerős emberekre, egészséges szivekre, hamisiihatlan természetre, megnyugvásra és régi igazságokra találunk btnnök. Hogy elbeszél és leköt, gyönyörködtet és tanit, mint az igazi irók, a nagyok és legnagyobbak. Regényeinek részletes elemzése során rá lehelne (gyben-másban mulatni, hogy szerkezet és bcállilás, előadás és stilus tekintetében hol enged vagy lankad. Azonban ezt ő maga is észre fogja venni s mert hiszen elmélele, melyet egyik hősével szemben kifejt, egészen helyes és gyakorlata a fejlődés lehetőségéről tesz tanulságot. — r d — Irodalmi találós kérdés. (Ki iria az előbbi versei ? A plcgizálős Csimbotasszója.) Hogy az emberek vakmerősége és az embertudatlanságba vetett fiit mekkora,legjobban mutatja az alábbi eset. A Rozsnyón megjelenő »Sajó Vidéke“ cimü laptársunk legutóbbi számában megjelent ez a végtelen bájos vers: Népdal. Erik a gafcora, Melegek a napok; Kora virradóra Aratásba kapok. Érik mrelmem is; Mert forró a szivem; Lógy te aratója Édes egyetlenem! Jiodor Gyula. Nem kell a dologhoz valami nagy irodalmi műveltség, hogy észrevegyük a plagizálásnak Csimborasszoját. Tudniillik ezt a bájos verset véletlenül nem Bodor Gyula ur irta, hanem Petőfi Sándor. Nem tudjuk, hogy kicsoda Bodor Gyula ur, aki Pelőfi versét merészeli a saját neve alatt kinyomatn), de intő például leközöljük az esetet, hogy laptársaink ne nagyon közölgessék Bodor Gyula ur által beküldőit verseket, mert könnyen furcsa helyzelbe kerülhetnek Bodor Gyula ur irodalmi vakmerősége állal. Pelőfinek ezt a kedves versét a Sajó Vidéke szerkesztősége is ismeri bizonyára s itt csak elnézésről lehet szó, vagy a szerkesziöség megkerülésével a lapba való becsempészéséről. Bodor Gyula ur pedig ne vággyék irodalmi hírnévre, mert az, mintmost is, hamarosan heroszíráleszi hírnévvé válik. Skorpió. Színház. (faragd társulata Komáromban.) Bizonyára minden színházlátogató örömmel veszi tudomásul, hogy a legnagyobb magyar színtársulat Fa* ragó udofi pozseny—kassai színtársulata Komáromot is felvette mű" ködési körébe Faragó színtársulata egy ízben már tartott Komáromban szezont a színházlátogatók legnagyobb megelégedésével és a társulat a Ingszebb emlékeket hátra hagyva távozott. A legutóbbi téli szezon alatt Faragó szintén elakart jönni Komáromba, de a távol eső társulat ideszállitása 20 ezer K-t emésztett volna fel. ley a Faragó-féle szezon elmaradt. Faragó azóta megint működési körébe vette Komáromot. Az első terv szerint márciusban tartaná meg a komáromi szezont. Újabban azonban az a terv merült fel, hogy november elejétől december közepéig, azaz 6 hétig tartana a Faragóféle szezon Komáromban. A végleges döntés a közeli napokban fog megtörténni. (földessyéhet ünneplik Gdl&zécsen.) A nálunk közel három hónapot tölföti Földessy színtársulat Komáromból Érsekújvárra, majd Párkányba ment, sok viszontagság közöít. Végre a párkányi szezont is be kellett fejezniök és hosszú vándorútra indultak a kuliura vándorai és a Párkánytól nem kevesebb, mint ötszáz kilométerre eső Gálszécsre mentek. Itt ugylátszik a sok nélkülözés alán jobb napok derülnek reájuk. Gálszécsről ugyanis ezt írja az egyik kassai laptársunk: Tizenkét esztendeje járt erre néhai való jó Mezey Kálmán szintársulata. Akkoriban még nagy, színtisztán magyar vidék központja volt, akkoriban, ha a gálszécsi ember kultúrára szomjazott, elmeheteit színházba Ujhelybe, Nagymihályba, Kassára, azóta azután eltelt 12 esztendő s a gálszécsi magyar már csak Kassán hallhatta, nagy idő- és pénzáldozat árán, nagy néha, ha ép pen magyar szezon volt, a magyar 82inmüvészel megnyilatkozásait. És ilyen hosszú csend után, egyszer csak megjelennek Földessy Sándor színtársulatának plakátjai Gálszéc6 falain, lehet-e ctcdálkozni rajta, hogy a hetes vonattal az első előadásra beözönlött Tőketerebes majdnem egész magyar intelliger.ciáj?, hogy a környékbelieket kocsik ontották ki magukból, hogy a nagvmihályiakat Eulőn szlllifo'ták ide, s hogy a hafalmes, sőt tuihatalmasnak gondolt nyári szinhá2helyiséget zsúfolásig megtöltötte az ujjongó közönség, hegv, amikor a zongora szegényes élőzenéje után szélment a piros függöny s tizenkét év után először szólalt meg a magyar szó magyar színész ajkain, minden szemben megjelent a könny, minden lelket elfogott az áhiíatos megilletődés. Lehet-e csodálkozni, hogy az első e'ősdás az ünneplés, a tomboló taps, a folytonos és ismételt újrázások és kihívások végtelen láncolata volt, mely eltartóit majdnem egészen éjfélig? A Délszlovenszkói Magyar Szinlársulat, Földessyr.ek ez a lelkes kis gárdája, ötszáz kilométerről jölt ide, hogy kis városok tossz szezonjai ulán elcsigázva, de meg nem törve hirdesse az igét a távoli vidékek iltrekedt, bus magyarjainak. És eljöttek mégis, megfogyva számban, megkinozva, de eljöttek és egy csapásra bevették magukat a zempléni közönség szivébe. Amit teltek, az egyetemes kulíuícselekedeí volt: mulatta" azt a n;gy számbeli megjeleni csehek és szlovákok lelkesedése, megelégedése is. Az első előadás: Zerkovilz-Szilágyi meleg té’nusu, bájos operettje, a Csókos aszszony volt. A lé halálában félig kipakkolt díszletek szegényességét, a szűk színpadot elfeledfetle a kitűnő összetartás, a frissen, zökkenők nélkül pergő előadás. Katókát F. Krammer Niici adta, aki az operett könnyed primadonnaszerepébe bűbájos egyéniségével lirai lágyságot, de helyenként drámai mélységeket vitt bele. Mellette legszebb sikere volt a temperamentumos s sokoldalúan teheíséges Pálfy Blankának. A férfiak közül a legfőbb kihívást, nyiltszini tapsot Major István üde humoráért kapta Ibolya megjáfszásáért, de csak rövidebb szerepeik mialt jutott kevesebb alkalom Földessy Sándor és Keleti Árpád ünneplésére. Maár János és Sándor Aranka meleg szivet eláruló tréfái is elérték a kívánt hatást, mindketten tapsözönben fürödhettek ezen a régen látott forró estén. Gállay és Szentiványi kisebb szerepeikben nrgyszerüen illeszkedtek bele az együttesbe s Regéczy Ha is megérdemelte a tapsokat. Szemeréré finom zongora-kísérete pedig elfelediette velünk a zenekar hiányát. Művészet □ Hői iparműüészdi kiállítás Kassán. A Kazirczy társaság 1926 szeptember végén női iparművészeti kiállítást tervez, a résztvenni szándékozókat fölkéri, hog kiállítási szándékukat a kiállítani szándékolt tárgyak megjelölésével a társaság jegyzőjénél, hder Elza uihölgynél (Kosice, Legíonárske nám. 25) bejelenteni szíveskedjenek. Biar.ár Béla dr. s. k. □ A magyar művészet és & velencei nemzetközi kiállítás. A velencei nemzetközi képzőművészeti kiállításon a magyar művészet csak nagy áldozatok árán és csak kisebb kiállítási anyaggal vehetett részt. Hogy ez az anyag is becsületet jelent a magyar kultúra szempontjából, ezt beszédesen bizonyltja az egyik legelőkelőbb svájci lapnak az a száma, amely terjedelmes beszámolóban foglalkozik a velencei kultureseménnyel. A Neues Züricher Zeitung svájci alapossággal nemzetek szerint méltatja és bírálja a velencei kiállítás anyagát. Franciaország és Anglia után sorrendben a magyar anyag következik a gazdag és hatalmas országok előtt s a cikkíró a magyar művészekről irt apológiájában több helyet szentel az alig ismert kis országnak, mint akár a gloár művészeiének. A csehszlovákiai művészet szokatlan szerénységgel az utolsó helyre került a kiállítás ismertetésében. A kiállításnak csehszlovákiai részével kapcsolatosan tapintatosan felveti azt a kérdést, hogy írjon-e kellő1 tárgyilagossággal vagy könyörületesen hallgasson. Es az u'óbbit választja. Közgazdaság, fantasztikus fern a tőke és a munka harcúnak megszüntetésére. A tőke és a munka között folyó harc megszüntetésére igen érdekes és a maga nemében eredeti javaslattal állott elő a liverpooli hajőmunkások ülésén j. H. Sharock, az egyik nagy nyugatafukai hajózási vállalat igazgatója. Elérkezett, úgymond az ideje annak, hogy az angói munkásság belássa, miszerint egyedül tőle függ a tőke és a munka közt folyó egészségtelen és végtekn harc j megszüntetése. Ha ezt akarják, nagyon könnyen elérhetik. Alakítsák meg az angol munkások takarék- és beruházási szövetkezetét. Ebben a szövetkezetben szervezkedjenek valamennyin. Nemcsak a szakszervezetek jelenlegi tagjai alkotnák a szövetkezet résztvevőit, de nyitva állana az abba való belépés lehetősége az ország ö szes munkásainak, férfiaknak éB nőknek egyaránt ebben szervezkednének tehát a bányamunkások, háziirunkások, vasutasok, hajósok és más alkalmazottak is. Feltéve azt, hogy fiz millió munkás szövetkezik egymással ebben a szervezetben olyan kötelezettséggel, hogy hetenként öt shillinggel járul hozzá "a szövetkezet tőkéjének gyarapításához, ez azt jelentené, hogy hetenként két és fél millió font friss tőke állana rendelkezésre beruházási cé'okra, mely tőke már az első évben 130 millió font lenne. 1 Tíz év múlva ez a beruházási tőke 1 300 000 000 fontra, a huszadik év végén pedig 2.600 000.000 fontra emelkednék. És mindez anélkül történnék, hogy hitelt kellene elvonni osztalékok fizetésére vagy beruházások értékének növelésére. Ha a terv megvalósul, tőke egy lesz a munkával és a munka a tőkével. Ilyen módon meg lehetne vetni az alapját az angol birodalmon belül egy valódi szövetkezeti államnak. Gazdasági programot követe! a mezöoazdasép! Az agrárius Venkov érdekes cikkben fejti ki, hogy a csehszlovákiai mezőgazdaságnak érdekei egy határozott és biztos gazdasági programot követelnek. A Venkov | cikke szerint az uj politikai periódusban, amelyet a forradalmi időszak lezárásának lehet tekinteni, szükségvan arra, hogy felállittassék az állam gazdasági tervezete is. Az ipari termelés számára a szaktestületek már régen kidolgozták a nagyarányú tervet, most azonban szükséges, hogy mezőgazdasági ős termelés számára is világos és tudományos megállapításokon nyugvó program dolgoztassák ki. Ez a program cssk az általános emberi jólét alapján nyugodhat. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdaságnak mily nagy jelentősége van az állam életereje szempontjából. A felállítandó gazdasági programnak különösen a kistermelők gazdasági testületéi számára vár az a feladat, hogy a program előkészítésén dolgozzanak. A beteg valuták tragédiája. A »Neue Freie Presse« közli’« kővetkező tanulságos és mély enszán tó cikket az utóbbi hónapok valutaválságairól: Szegény Európa 1 Képzeljük ek hogy egy amerikai a Wallstreten kezébe veszi a tőzsdei kurzusok újságját és egy pillantást vet az érté-kék legújabb boszorkányszombat-, jára, egyetlen nap őrületes hullámzására, amely a franko! még jóval mélyebbre nyomta le, a lírára is erős csapást mért, a másik oldalon pedig a keleteurópai valutákat, a lejt és a zlotyt váratlanul a magasba emelte. Gazdasági életünk egész bizonytalansága kifejezésre jut ebben a nyugtalanságban. Mi egyebet gondolhatnak odaát Amerikában, mint azt, hogy jobb ebbe a kuszáltságba nem beavatkozni, hanem megvárni, amig újra rend lesz és csak akkor segítségei nyújtani ? Hetek óta lehet már érezni, hogy valóban ez a hangulat Amerikában, sőt legutóbb, a 1925. juliaa 17.
