Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-30 / 143. szám
* Komáromi Lapok 1926. november 60. t. oldal. Bethlen gróf ma ura a helyzetnek, mert ellenfeleinek is el kell ismerniük, hogy öt éves kormány2ása politikailag és gazdaságilag konszolidálta Magyarországot. = Külföldi ajánlat a csehszlovák államvasutak megvételére Prágai hírek j szerint a csehszlovák államvasutakat az államegy külföldi pénzcsoportnak akarja eladni. A hirt a nemzetgyűlés tagjai is igen élénken pertraktálták. A vasu ügyi minisztérium közvetlen környezetében kijelentették, hogy angol és amerikai pénzcsoportok képviselőitől a napokban tényleg érkezett ilyen ajánlat Prágába, azonban csak külföldi ajánlatról van szó és semmi esetre sem a kormány által kezdeményezett tervről. A cseh szlovák államvasutak megvételéről szóló hir nem először jelenik meg a sajtóban s ha egyelőre el is fogadjukgazt, hogy a kormány nem kezdeményezett ilyen tervet, nem tartjuk lehetetlennek, hogy egy szép napon mégis csak megkötik a szerződést valami küifőtdi pénzcsoportial. = „Magyarul beszélnek“ — hirdetik a belgrádi üzletek kirakatába tett táblácskák és ezek a táblácskák napról napra szaporodnak. Nem nehéz megtalálni az okot, ami éleire hívta a belgrádi kereskedők ötletét: szükségük van a magyar vásárlóközönségre. A belgrádi kereskedők „Magyarul beszélnek“ táblácskája nem más mint üzleti politika, azonban egész máskép fest az SHS államban, mint az igazi politika. Erre vall az a tény, hogy a vajdasági tisztviselőknek tilos magyarul beszélniük,.. A szerb kereskedők beszélnek magyarul, mert jói és pontosan akarják kiszolgálni közönségüket, a vajdasági hivatalnokok nem beszélnek magyarul, mert nem helyeznek súlyt a jó és pontos kiszolgálásra.. Pedig ebben a tekintetben nem szabadna különbségnek lenni kereskedelem és közigazgatás között. A Vajdaságban sem, máshol sem... ••mmmmmmmmmmmmmm« Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18/b. W 274 Sebészet — Nőgyőgyáuzat L oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. n»pi 56—65 koronáig. Szabad orrosrálasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona II. oszt. paasai szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JnNOá dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — RE2UCHA LAJOS dr. igazgató. NaaaMaMaHBMaÉMMHea fl magyarság jogaiért. — Koczot Gyula nemzgy. képviselő beszéde, — A költség vetés vitájában szombaton került a sor a Magyar Nemzeti Párt képviselőinek felszólalására, lfj. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő, nagy figyelemmel hallgatott beszédben mondott alapos kritikát a költségvetésről és követelte a magyarság jogait. A költségvetés általános bírálata után tért át a részletes tárgyalásra s a következőket mondotta: —Tudjuk nagyon jól, hogy a költségvetés nem az elmúlt egy-két hónap munkája, mert hisz az alapjaiban még a műit évben fektettetett le s igy azon végigvonul az akkori szocialista befolyás alatt álló kormány iránya, de ennek figyelembevételével sem érezhetünk megnyugvást azzal szemben, meri nézetünk szerint ennek dacára lett volna mód, úgy a magyarság, mint az összlakosság érdekeinek a nemzeti és osztályos szempontokat mellőző figyelembevételére. A költségvetés bevételei jórészt a még elfogadandó adóreform alapján épülnek fel, mely más hibái mellett kirívó igazságtalan módon terheli meg a polgári osztályt, a kisiparost, a kisgazdát és a kereskedőt akkor, midőn a jövedelem adómenies minimumait ezekre vonatkozólag a fixfizetésüekkel szemben sokkal alacsonyabban állapiíja meg, holott a jövedelem adó mellett eiek a foglalkozási ágak annak többszörösét fizetik meg kereseti adóban és annak pótlékaiban. A költségvetésnek ezen leendő adóreformon való felépítése annak egyik jóvá nem tehető hibáját képezi A magyarság szempontjából sem elégít ki bennünket e költségvetés, mert nem látjuk abban eléggé dotálva jogos Kultur- és gazdasági szü végleteinket s nincsenek feltétlen biztosítékaink arra, hogy azokban a tételekben, melyek az összlakosság különféle igényeinek a kielégítését célozzák, a magyarság megfelelő módon részesül. A kormány bemutatkozásakor annak elnöke kijelentette, hogy a vezetése alatt álló kormány az egyenjogúságot minden vonalon gyakorlatilag is meg akarja valósítani. Az egyenjogúság megvalósulása természetesen a magyarság eddigi sérelmeinek, és a gazdasági s nemzetiségi megsemmisítésére irányuló törekvéseknek megszűnését is jelentette volna. Azóta a különböző cseh és szlovák pártok részéről is hangzottak el — még pedig hivatalos formában — ilyen kijelentések. Myslivec képviselőtársam, a cseh néppárt tagja, úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségekkel szemben olyan politikát keil folytatni, hogy itthon érezzék magukat, hogy polgártársakként élhessünk egymás mellett“. Ugyancsak ezt a gondolatot fejezi ki Slávik képviselőtársam mikor egy konkrét dologra a földreformra vonatkozólag azt,mondja: a magyarokat és németeket is földhöz kell juttatni “ Ha az egyenlőség elve a magyarsággal szemben érvényesülne, akkor megszűnnének mindazok a sérelmek, melyeket kifogásoltunk, melyek eiten a legélesebb harcot folytattuk s természetes, hogy nemcsak lehetséges lenne, de kötelességünk is volna a magyarság érdekében azt a kormányt támogatni, mely ezt valóra akarja váltani. Ezt a meggyőződésünket a múltban sem rejtettük vélte alá s most sem csinálunk titkot belőle. Ezt a célt szolgálta az a lépésünk is, mikor a kormány elnökének átnyújtottuk az egyenlőség elve alapján a törvényekből folyó, a magyarság mindenegyes társadalmi rétegét szolgáló kívánságainkat és követeléseinket. Tudtuk, hogy ezért az állásfoglalásunkért számtalan, nemcsak politikai tevékenységünket, hanem egyéni becsületünket is érintő támadásban lesz részünk. Tudtuk, hogy ezért megalkuvással, elvek feladásával, jogokról való lemondással s ha nem is nyíltan, de hátunk megett talán még rosszabbá! is megvádolnak minket/ Tudtuk, hogy korteskedésnek fogják nyilvánítani fellépésünket melyet a választók megnyerése céljából a tett ígéretek egy részének beváltása fejében teszünk. Nos igen, tisztelt Nemzetgyűlés, mi ezeket előreláttuk és számoltunk velük. A mi hitvallásunk az, hogy a párt nem lehet cél, a párt nem egy mindeneken felül áiló valami, hanem csak eszköz céljaink megvalósítására, a párt képviselőinek sem szüséges tehát olyan fenegyerekeknek lenni, sőt ez a nemzetre káros is lehet, — akik ha valahova menni akarnak, ha valamely célt el akarnak érni, akkor toronyiránt, árkon* bokron át fejjel a falnak is szaladva menjenek. Ezt nem tehetik meg annál inkább sem, mert ez nemcsak személyükben történik, hanem nemzetünk ezreit viszik magukkal s igy ezért felelősséggel Is tartoznak. Ez hazárd, egyetlen kártyára mindent feltevő politika volna, melyet megtehet egy ember a maga személyére nézve s életét is odadobhatja, de nem teheti meg az, aki ezzel a lépésével nemzetét kárositaná, vagy annak életét is vészé lyeztetná. Mi, kik nemzelünk képviseletét vállaltuk, felelősséggel tartozunk annak s ez fogja lépéseinket mindenkor irányítani, tekintet náiktií arra, hogy ez mindenkinek a tetszésével találkozik-e vagy nem. A magyar nemzet évszázadokon át elvi politikát folytatóit szóval és karddal s bár azok becsülést, dicsőséget szereztek neki, mégis csak kárát látta, mert mig szomszédai, akik a lehetőségekkel is számoltak, erősödtek, mi mi den dicsőségünk mellett sokszor csak pusztultunk és romlottunk. A harcok és a hilhatatlan hősök emléke még akkor 13 szent, ha romlást hoztak a nemzelre, de éppen oyan nagy a történelem távlatából a nemzet ama fér fiainak a munkája, akik korukban sok támadásnak és gyanúsításnak voltak kitéve, mikor okosan és józanul fogták meg a nemzet érdekeinek a munkáját s a lehetőségek figyelembevételével szolgálták nemzetüs érdekeit. Dj mi mégis ezt az utat választottuk, mert a mii viszonyok között azt látjuk, hogy nemzetünket legjobban igy szolgálhatjuk. Elv feladásról, megalkuvásról szó sincs, de meg akarjuk valósítani azt, amit lehet, 8 meg akarjuk menteni azt, ami menthető, mert vannak értékeink, melyek talán a magyarság fennmaradásának magvdt hordják magukban, melyeket ha ma nem biztosítunk, holnap talán már örökre elvesztek a magyarság számára. Elveinkből fel nem adtunk, de a politikusnak a lehetőségeket és a szükségszerűségeket sohasem szabad figyelmen kivül hagyni. Orosz fogságban volt idő, amikor takarmányrépával készült falat kenyéren és fel nem ismerhető magokból főit valamin éltünk, megettük, mert nem volt más lehetőség, megettük, mert a szükség parancsolta. Ugyan mi történt volna veiünk, ha elvi álláspontra helyezkedünk s azt mondjuk, ez nem kell, mert ezzel lemondunk emberi mivoltttakról, mert ezzel feladjuk a jobbhoz való jogot. Bizony szépen elfőideltek volna bennünket a szibériai homokban. Egy nemzet sem mondhat tehát le arról, hogy a lehetőségekkel számolva megszerezze magának azt, ami élete fenntartásához szükséges, még akkor sem, ha talán jobb, több illetné. Ez azonban nem jelentheti és sohasem jelenthette azt, hogy ezért ne törekedhetnék jogai teljességére s azokból csak egy jottányit is engedne. A mi álláspontunk határozott és világos s aki felelőssége tudatában van, nem lehet más állásponton. Ez az álláspont azonban semmiképen sem jelenti a kormány minden áron való támogatását s ilyet csak a rosszakarat, vagy a rövidlátó ostobaság mondhat, sőt ez az álláspont a leghatározottabban kifejezésre juttatja, hogy erről csak akkor lehet szó, ha az egyenlőség a gyakorlatban is megvalósittatik, ha kívánságainknak eleget tesznek. Készek vagyunk a legszélsőbb, az eddiginél sokkal tovább menő s minden eszközt felhasználó harcra, ha nem látjuk a magyarságot kisebbíteni akaró törekvések megszűnését az egész vonalon s ha nem látjuk, hogy a földbirtokreformnál a magyar nép számának megfelelően részesül. Miután azonban re| ményünk van a magyarság sérelmeinek orvoslására, az egyenlőség keresztülvitele és kívánságaink, feltételeink teljesítésének biztosításáig várakozó állás; pontra helyezkedünk. Mielöttvásárol, tekintse meg dis választéka csillár raktárunkat. Szép kivitelű, Ízléses és modern Lusterek olcsó árban. Kagy raktár az Sssses ‘4M MB* vUlamosságl olkkekben. „ELEKTRA“ Jókal-ncca 13. Telefon 88. Íz ipart»! alapéira iiaös teltette! a Kípasitö tettette. Irta: dr. Wlrsik Sándor iparkamarai titkár (Folytatás.) Ettől kezdve az államhatalom most már nyíltan támogatja a teljes iparszabadság bevezetését szorgalmazó törekvéseket, alkotmányos formába öntvén ezeket az 1835,1854. és 1856, évi ipartörvényekkel. A franci i forradalomnak Franciaország ■ ban mai napig alkotmányos érvényében levő jelszava, a korlátlan iparszabadság, utat tör tehát az államhatalom ideológiájában is. Az iparostársadalomban ugyanakkor, leginkább a gyáripar versenye következtében a legnagyobb nyomor és ínség ura kodik, annyira, hogy a birodalmi tanács a tengődő bécsi iparosságnak 2 millió arany forintnyi kamatnélküli hitelt szavazott meg. Mindamellett 1879-ben oly uj ipar* törvényt is hozott, amelyben ismét csak iiberális eszmék jutottak érvényre, az iparok általában szabadok maradtak, kivéve egynéhányat, melyek közérdekből képesítéshez, illetőleg engedélyhez voltak kötve. Ugyanakkor alakú nak át a céhek ipartársulatokká, melyekre fontos feladatok hárulnak. A törvény szabadelvüsége azonban csakhamar csődöt mondott, hézagai nyilvánvalókká lettek, az iparosságnak a hatalmas gyáripar ; összeroppantással fenyegető versenye miatti segélykiáltása orvosolható nem volt, úgy hogy kialakultak egy ; eszmei forradalom előfeltételei s a törvényhozás az iparosság elkeseredésének láttán kénytelen volt újabb törvényes szabályozáshoz nyúlni, 1 aminek az eredménye az 1883 évi úgynevezett „kézműipari novella" volt. Ez határt vont a szabad, az engedélyhez és a képesítéshez kötött iparok közé, bevezette a képesítés köteles igazolásának elvét, átsrer- i vezte az ipartársulstokat. Ez a no; vella, mely a mi jelen ipartörvényünk váza, idővel számtalan törvénnyel egészült ki, úgy hogy ipartörvényünk | voltaképen nem egy, hanem szám- I tálán, az egész osztrák ipari közigazgatást felölelő valam nnyi törvény egyesítése. j Jelen ipartörvényünkről tehát el- I mondhatjuk, hogy annak valamennyi rendelkezése a képesítés intézménye körül csoportosul, annak érdekét szolgálja s azért a törvény többi elvéhez képest a képesítés elvének szenteljük a legtöbb figyelmet. A képesítés igazolásának elve az utóbbi időkben napi politikai kérdéssé fajult, aminek következtében (lehetetlen volna, hogy egy ily előadásban az előadó egyéni felfogását érvényesítse és épen ezért a lehetőség szerint objektive fogom a kérdést tárgyalni, tehát rá akarok mutatni arra, hogy hogyan gondolkod- I nak mások a képesítés elvéről. Dr. Weyr Ferenc egyetemi tanár, az állami statisztikai hivatal ezidőszerinti elnöke, aki ezen kérdésben államunkban a legelső szaktekintély, ' az idén március havában Pilzenben előadást tartott az ottani közgazdasági egyesület meghívására az ipari képesítésről, annak eszmei hátteré- I ről és jelentőségéről a mai jogrendszer megvilágításában. Előadásában a többek között ezeket mondta: Általában képesítés alatt oly bizonyítékot értünk, mellyel valaki valamely képességét igazolja, valamihez való képességét. Ezt a bizonyítékot a legfeltűnőbben az által szolgáltatom, ha valamit, amihez értek, egyszerűen bemutatom, helyesen, kifogástalanul, eredmnényel. így a legjobban igazolja | képességét a festő azáltal, hogy szép j képet fest, az orvos azáltal, hogy I eredménnyel gyógyít beteget stb. Ugyanigy van ez az iparoknál is, az iparos képességét a legjobban azzal igazolja hogy tevékenysége eredménnyel jár De nem a képesítésnek I ezen általános értelmét látom ezúttal szemem előtt, mikor a szükebb értelemben vett képesítésről beszélünk, arról, amely jogrendünkben van letéve, amellyel különösen ipari törvényhozásunk foglalkozik. Itt tudnillilc arról a képesítésről van szó, amelyet mindenkinek igazolnia kell, mielőtt valamely tevékenységéhez fogna.
