Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-25 / 141. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 19B6. november 85, igazi érték előtt leborult, az álértéket véresre korbácsolja. Elkezd lapozgatni a szanaszét heverd naplórészletekben, amelyeknek minden sora Lehel István megállapítását látszik bizonyítani. Túlfűtött sorok, egekig magasztaló dicséret, vagy véres csíkot huzó korbács Ütés: ez a napló. Judici­­umát érzelmei determinálták. Ez legin­kább a Herczeg Ferencről irt sorokból derült ki. Herczeg Ferenc volt Jászai Mari életének haláláig kisértő nosztal­giája: a számára elérhetetlen. Herczeg Fereneben látta a férfi ideált. Naplójá­ból írom ki a következő sorokat: „ ... teljesen ellenkező lélek, mint én, de nyugodt ésfenkölt gondolkodásával mindig megnyugtatóan hat rám.. .“ A nyilvánosság elé nem kerülhetnek egyelőre azok a sorok, amelyek Jászai Marinak arról a pályatársnőjéről szól­nak, aki miatt Herczeg, az elérhetetlen ideál maradt. Csathó Kálmán. A naplójegyzetben íegymás után so­rakoznak holt és élő nagyságok nevei Csodálatos, megrázó megfigyelések és észrevételek karakterizálják ezeket. Meg­kérdem Lehel Istvánt, a nyilvánosság elé kerülnek-e ezek az intimitások. — A holtakról szóló megjegyzések benne lesznek a mostan kiadandó naplóban, az élőkről szólók csak az esetben, ha az illetőknek nincs kifogá­suk ellene. Nap-nap után kapom a leveleket és felszólításokat, hogy sza­kítsak ki egy-egy oldalt a naplóból.— Természetesen ezt nem teszem, de az is természetes, hogy nem élek vissza azzal a fegyverrel, amelyet a nagyasz­­szony hagyott rám naplójával örökségül. így például valószínűleg nem kerül be a mostani kiadásba a ,Csathó ur* cimü fejezet, amely Csathó Kálmánnal, a Nemzeti Színház főrendezőjével fog­lalkozik. Véletlenségből sikerült kije­gyeznem ebből a fejezetből a követ­kező sorokat: »B.'eg embez az, aki nem bírja a széken üiő foglalkozást. Ezért a minisz­­tériu.nban, ahol folyton ülnie kellett, elhatározták, hogy olyan állást szerez­nek neki, ahol mozogni lehet. Ezért és semmi másért a Nemzeti Színház fő­rendezője.“ A napló egyébként kát részből áll: az első az önéletrajz, amely izgalma­sabb, érdekfeszitöbb a legfantasztikusabb regénynél. Megrázó őszinteséggel írja meg csodálatos ívelését a pokoli szeny­­ből a fénybe. A markotányos leány. Lehel István szerint ez a rész lesz a karácsonykor megjelenő könyv egyik páratlan zsenzációja. Belepillantottam néhány sorába, amely az őszinteségnek, a tragikus kegyetlen önlátasnak hason­­lithatatlan megnyilvánulása. Halálos borzongatón sikolt a nagy szinésznő hangja, amikor borzalmas, tizenhét esztendős fiatalságáról ir, arról a kor­szakáról, amikor még kis szinésznő sem volt. A halál mesgyéjén szédül a kis vézna, sápadt maikotányoslány, aki a königgrätzi csata ezer katonáját szol­gálja ki. Idegrázó olvasmány Jászai Mari históriája a königgrätzi csatatéren: a sötétben megjelenik a részeg őrmester és az izzó, rakétás, ágyugolyóbisoktól fényes éjszakában durva kardforgató marok fojtja bele az ájult sikolyt a szép szinpados álmokból a sáros rögre poty­­tyant fiatal leányba. „Szétfoszlottak az álmok. Ereztem, hogy ellenállhatatlan erők szédítenek az utolsó állomások: a bűn és a kór­ház felé. Te jóságos Isten! 11 Hogy eb­ből a pokoli szennyből eljutottam a fény és dicsőség országába!“ Dermedten nézem ezeket a sorokat. Lehel István hangja riaszt fel a ká­bulatból: — A napló második részének cime ez: »Egy becsvágyó iratai.“ Ez a rész a benne szereplők kvantitásánál és kvalitásánál fogva még érdekesebb, mint az első. Jászai Mari, az antiszemita. Nézem ezeket a jegyzeteket és egy­szerre egy fölötte érdekes passzusra akadok, amely Lehel István szerint Já­szai Mari állandó mondása volt és amely híven fejezte ki a nagyasszony úgynevezett antiszemitizmusát Ez szó szerint így hangzik: »Üsd addig a ke­resztényt, amíg olyan életrevaló nem lesz, mint a zsidó,“ Ezután megkér­deztem Lehelt, hogy dolgozik-e már a nagy tragika tudományos életrajzán, i — Nagy munkám csak az emlékira­tok megjelenése után kezdődik és eh­hez a nagyközönség közreműködését ké­rem. A legkisebb adatért is hálás len­nék. Így például szeretném tudni, milyen lapban irta Jámbor Pál első kritikáját Jászairól, amikor ő Budán kórisianő volt. Ez volt az első fellépte, egyszavas szerepe volt, mindössze nagy felháborodással kelleti mondania azt, hogy „Julia I“ Ezért az egy szaváért dörgő tapsot kapott a tizennyolc esz­tendős lány, úgyhogy ijedtében leült egy székre. Ekkor irta Jámbor Pál: „Engedjék meg, hogy egy levelet átnyújt­hassak ennek a fiatal hölgynek abból a koszorúból, amelyet egykor a nemzet a fejére fog tenni.“ — Jászai Mari ezt akkor jegyezte fel, amikor körülbelül negyven esztendős volt és az Elektra hatodik előadásán fejére tették a nemzet aranykoszoruját. Az ólet komédiája. As 5sti lombnak hull aranyesője, Mosolyg reánk a nyájas őszidő. Óh ne tekints rá mint egy költözőre, Ki távozik és vissza sohse’ jől Megérheted még — nem csupán jövőre, Hogy nyárra ősz jön szőllőérlelő, Az őszi búra tél farsangja vár rád, — Játszuk az élet nagy komédiáját. Szép is az élet színes ragyogása; A* ég, a nap, a völgyek és hegyek, Kacagás, sirás, ifjú évek álma 3 a győzve küzdő hős e nbersereg. De haj, — egyszer csak éj borul pilládra S a kedves szinmii többé nem pereg------­Habzsold addig csak minden bűvét — báját: — Játszuk az élet nagy komédiáját: Színésznek lenni, sirva is nevetni Ott, ahol bánat, baj és könny terein, S közönyös arccal titkon elepedni Óh mily felséges, édes gyötrelem! Ne feledkezz el hát színházba menni, Sokat okulhatsz ott egy jó helyen S adhatod otthon a szín folytatását: — Játszuk az élet nagy komédiáját. Lobogni vágynál? Légy csak csendesebben! Ha a szerencse már Így elhagyott, Jóbb fejet hajtva megnyugodni ebben, Mint ostromolni eget és napot. Késett utas vagy egy kis állomáson, Soká kell várnod még a vonatod, Takard mosollyal lelked sajdulását: — Játszuk az élet nagy komédiáját. Öreg szivünkkel vágyunk jobb napokra, Viharvert kányák égett háztetőn. Sokat küzdöttünk még sem vittük sokra, Tekintetünk száll céltalani mezőn. Fel a szivekkel még ha a poklok árnya Szakadna is ránk mindent elfedőn ! Fojtsd dalba, borba könnyeidnek árját : — Játszuk az élet nagy komédiáját. Vxálonga. Milyen magas volt a Bábel tornya? Nincs még egy épület a világon, amelynek akkora szerepe lett volna a világtörténelemben, mint Bábel tornyá­nak. Oly magasra akarták építeni, hogy az égig érjen, de a köveket összehordó népek összezavarodtak s a nagy mü abbamaradt. Az örök emberi baisors: nagyot akarunk és belebukunk a gyön­­geségünk miatt. így maradt abba ez a hatalmas építmény s valamennyiünkben, akik ezt a történetet az iskolából ma­gunkkal hoztuk, úgy él az emlékeze­tünkben, mint egy valóságos torony, olyan, mint a mi tornyaink. Aki pedig még olvasgatott is róla s tudja, hogy 92 méter magas volt, az csodálkozva gondolt a legősibb kor építőire, akik­nek építménye csupán harmadrészben marad el a legmodernebb technika tornya mögött. Nos hát, ez a torony, mint a legújabb ásatások által meg­erősített Herodotosz-féle adatokból kiderült, nem torony volt, hanem eme­letekre beosztott s az oldalában egye­nes s kevéssé meredek vonalban ha­ladó, hatalmas lépcsőzetekkel ellátott mesterséges kőhegy; ezért lehetett olyan magas. Amikor a legmagasabb volt, hat párkányszerü emelet volt és tetejében még templomot is emeltek. Akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy az egész bábeli torony csak monda, hiszen ahány leírást találjuk az ősi könyvekben, mind eltér egymástól. Ezt a kifogást is megcáfolja az a tény, hogy ezt a tornyot számtalanszor lerombolták, meg újra fölépítették, átépítették. Innen a sok ellenmondó leírás. Az első újjáépítését a Krisztus előtti harmadik évezredben végeztette el egy babilóniai uralkodó, ebből a korból azonban nem igen sokat tudunk róla. Részletesebben csak a Krisztus előtti hetedik évszázadtól ismerjük a történetét. Utoljára Nagy Sándor rom­boltatta le, hogy azon a helyen alapítsa meg világbirodalmának fővárosát. He­lyébe uj épületet akart emelni, de köz­ben meghalt s csak romok mutatták a torony helyét, azonban ezeket a romo­kat is széjjelhordták később az arabok s helyét csak a német archeológusok ásatása derítette föl. Mielőtt vásárol, tekintse meg dús választékú csillár raktárunkat. Szép kivitelű, ízléses és modern Lusterek olcsó árban. Nagy raktár az összes "390! IMK* villamossági olkkekben. „ELEKTRA“ Jókai-ucca 13. Telefon 38. Komáromból Palesztinába nem sokan vándoroltak ki eddig, de azért mégis akadtak egynéhányat!. így többek között Székely Antal, a Vár megyei Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója családostul kiment Palesz­tinába. Velük vándorolt ki Darida Zol­tán is, a Szövetkezet volt könyvelője Nagyon érdekes, hogy amíg a zsidó vallása Székely nem tudott megbarát­kozni az ottani viszonyokkal és onnét tovább vándorolt Amerikába, New- Yorkba, addig a keresztény Darida ott maradt Palesztinában, sőt amikor onnét 4 év múlva visszajött Budapestre, ott nem sokáig maradt, hanem újra visz­­szavándorolt Palesztinába. Hogy Szkelyék nem tudtak ott meg­maradni, annak oka az, hogy Paleszti­nában igen gyakoriak a pogromok. És ki hinné, hogy ezeket a pogromokat az orthodox bens2ülött zsidóság rendez­ted az arabokkal az ujhitü, neológ be­költözött zsidóság ellen. A benszülött zsidóság ugyanis engesztelhetetlen gyű­lölettel van a beköltözött neológ zsidó­ság ellen. Vannak azonban Palesztinának egyes vidékei, ahol most már szilárdabbak a közbiztonsági állapotok. Darida Zoltán sokszor irt a Komá­romi Lapokban palesztinai élményeiről. E leirásokat olvasóink nagy érdeklő­déssel olvasiák. Bizonyára örömet szer­zünk olvasóinknak, ha jelezzük, hogy Darida Zoltánnak ígéretét bírjuk, hogy legközelebb ismét fel fogja keresni lapun­kat palesztinai cikkeivel. Addig is szolgálunk olvasóinknak egy frissen érkezett palesztinai tudósítással. A napokban jött meg Palesztinából egy vidékünkről való fiatalember, Marosi Ignác, aki 14 hónapot töltött Palesz­tinában és az oltani életűiről a követ­kezőket mondotta: — Két nyitrai fiúval együtt voltam: Krausz Ferdinánddal és Klein Jenővel Rub el Nazrában (arabul annyit jelent, mint Názáret negyede), 6 kilométernyire Názárettől, a jeruzsátemi országút men­tén. Mezőgazdasággal foglalkoztunk. 25 telepes lakik itt együtt, kooperativ ala­pon, vagyis a közös nyereséget egysé­gesen osztjuk fel. 1500 duma (400 kát. hold) te üiet áílt rendelkezésünkre Egy­más közt héber nyelven beszéltünk. Főképp gabonanemüek (búza árpa) konyhai és kerti vélemények tenyész­tésével foglalkoztunk. Barakkokban lakunk, 2—3 egy szobában. Van tej­gazdaságunk is, egy egy tehén napi 18 liter tejet ad — csupa hollandi vagy keletfriesi nemes tehén adja, áruk 15 000 K. Van modernül felszerelt baromfite­­nyeszetünk is, keltő gépekkel, az idén 1200 tyúkot neveltünk fel. A családos emberek, nyolcán, kűiön barakkokban élnek. — A fenti két nyitrain kivül Simkő Mór Petash Tikvában lakik, kútfúrással foglalkozik, mint önálló munkavezető, Megnősült, berlini chaluza a felesége. — Legjobban jellemzem életünket, ha elmesélem egy nap törlénetét. A 25 telepes közül hetenként változtatva egy sómer éjjeli szolgálatot teljesít, fegyver nélkül, ami az arabokkal való jó viszony elegendő bizonyitéka. Nyáron reggel 4 órakor ő kelt fel. Munkába megyünk 7-ig dolgozunk, azután közös éílerem­­ben reggelizünk. Ismét munkába, fél 12 kor hazamegyünk, amikor megfttr­­dünk. (Telepeseink javarésze német, frankfurti, kölni stb) Ebédhez fehérbe öltözünk át. A reggeli: tej, vaj, túró, olajbogyó. Ebéd: német konyha, hideg gyümölcsleves vagy ^húsleves, heten­­kint háromszor hús,főzelék,pudding vagy egyéb tészta. Ebéd után 2 órai alvás, az­­u án forró teát iszunk (mely tudvalevőleg nyáron erősen hüsit). Újra kimegyünk a mezőkre 4 kor uzsonna, azután munka alkonyaiig hazamegyün fehérbe öltözünk és megvacsorázunk: teát vagy kávét és főzeléket. Vacsora után következik a szidur a voda a másnapi, vagyis a munkabeosztás megbeszélése. — Szórakozások: a városokból gyak­ran járnak ki a falvakba színtársulatok, Sokszor van hangverseny is. Nemrég ott járt Jascha Heifetz, a világhírű he­gedűművész, ki szabad ég alatt 6000 ember előtt játszott teljesen ingyen. Ott volt Schorr tanár, a kiváló hegedűmű­vész is. Lerándul néha a Teatron Arcis Israelis, az országos szintárzulat. — Péntek este egy órával a nap­lemente elölt fejezzük be a munkát. Templomba a szomszédos erdélyi fa­luba megyünk. Ugyanis egy erdélyi falu zsidó lakosságát ide üitet.ük át. Kolozsvári környékbeli földbirtokosok eladták otthon mindenüket és rabbijuk­kal é ükön idejöttek. A zsidó nemzeti alap összesen 50 családot lelepiíe t ide — 300 embert. 25 holdon gazdál­kodik minden család — Orvos 4 km. re lakik tőlünk Tel Adaszban. Négy faluja van, lóháton látogatja meg őket naponta és minden faluban két órát tölt. Gyógyszertár minden faluban van, egy-egy ápoló­nővel. — Három héber napilap jelenik meg Palesztinában. A Daar H-»jom (Napi Posta) Jeruzsálemben, konzervatív lap, a Hierez (Az Ország) Telavivban, libe­rális és a Hadaver (A sző) szintén Teiavivban, a munkások lapja. Persze ezenkívül sok a hetilap, szaklap stb. Óit járt nemrég dr. Patai József is Budapestről, a nyitraiak régi ismerőse. — Az útiköltség III. osztályon 1600 korona. — Az egészségi áüapot kifogástalan. Maláriamentes vidéken lakiunk, jó ég­hajlati viszonyok között. Súlyosabb megbetegedés egész éven át nem volt. — Az idei gabonalermés teljesen fő­­dözte szükségleteinket, a fölösleget gép vételére, az állatállomány szaporítására fordítottuk. Általában a nyereséget az első években befektetésekre fordítják. — A mi telepünket Kvucat Bét Zé­rónak, vagy Markenhofnak h vják. — Uíóbbi elnevezés onnan ered, hegy te­lepeseink — érettségizett vagy egyete­met végzett németek — mezőgazdasági szakképzettségüket a Scwarzwaldban fekvő Markeahof faluban nyerték. JBLI I t JE K. — Vallásos estóly a Kollégiumban. A ref. Egyház harmadik vallásos esté-1 lyét vasárnap, nov. 28 án tarlja meg a f Kollégium nagytermében este 6 órai! kezdettel. Programm: 1. Közének. 2. Imádkozik Parais Árpád. 3. Szaval Erdélyi Mariska. 4. Saját énekét adja elő zongora kiséretíel Tóth István. 5. Bibliát magyaráz Parais Árpád lelkész. 6. Szavai Bajcsy Lenke. 7. Szavai Né­meth Lsjos. 8. Imádkozik Parais Árpád. 9. Közének. Helyszámos már péntektől kezdve kaphatók a lelkészt hivatalban. — Elhunyt lelki pásztor. Súlyos csapás látogatta meg az Ipolysági es­­peresi kerület lelkészi karát. Amint őszinte részvéttel értesülünk, Schreiber Aladár ipolysági c. apátplébános a hívőknek nagy fájdalmára 'csendesen elhunyt. Temetése igen nagy részvét­tel történt. — Hirtelen halál. Megdöbbentő ha­láleset történt a napokban Csúz község­ben Pongrácz Alfréd állatorvos lakásán hirtelen rosszul lett és röviJesen meg­halt. Az egész környéken nagy megbe­csülésben állott élete delén állott férfiú hirtelen elhunyta általános részvétet kelteti. — Baleset. Raáb Mária párkányi cse­lédleány szolgálati helyén leesett a pin­cébe. Súlyos sérüléseivel az érsekujvári kórházba szállították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom