Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-23 / 140. szám

2. oldal,

Komáromi Lapok

1926. november 23.

utolérhetetlen minőségével nynjt. MINDENÜTT KAPHATÓ!

1. Az adótörvény javaslat módosítása iránti határozati javaslat,

2. A szociális biztosítási törvény módosítása iránti határozati javaslat tárgyalása, elfogadása, azoknak a kormányhoz való beterjesztése.

Erre a gyűlésre, miután az minden adózót, munkaadót egyaránt súlyt, meghívjuk az összes ipartársulatokat, kereskedelmi és ipari szervezeteket. Jelenjünk meg minél nagyobb számban s a tömegűnk súlyával és tekintélyével tiita kozzunk a gazdasági életet megbénító terhek ellen.

A részvételi bejelentéseket kérjük az országos iparos szövetség titkárságának, Kassa, Sepsi körút 20. szám irodájába beküldeni.

Egységes megmozdulásunk mindenesetre meghozza a kívánt eredményt, azért kérjük a vidéki szervezetek szives csatlakozását.

Kassa, 1926. november 15.

Az Országos Iparosszövetság nevében

Ir. ührinyák Lajos Keezor Gyula

titkár. nemzetgyűlési képviselő,

az orsz. iparosszovetség elnöke.

Ahol az ország beszél.

Prága, nov. 18.

„A képvíselőház következő ülése nov. 17-én d. u. fél 4-kor lesz" — jelentette a hivatalos közlés a parlamenti fekete táblán. Ez jókor jött. Már régi vágyunk volt megnézni egy nemzetgyűlést. Milyen lehet az, mikor az ország beszél? Végre ma nagynehezen jegyhez jutottunk. Már kint a bejáratnál is a felhúzott lobogó hirdette, hogy ma a Ház ülésezik.

A folyosók szőnyegezésén, díszítésén is lehet látni már, hogy ez az épület különb a többi palotáknál, hiszen nagy úr a gazdája: az ország. Furcsa, félő érzéssel megyünk fel a lépcsőkön. A jegyszedők kalauzolása mellett végre felérünk a karzatra.

Mintha csak színházban lennénk. A színpad azonban hiányzik, helyette a lépcsőzetes emelvényen ül az elnök és néhány miniszter. Alattuk az előadók, jegyzők s szembe velük pedig hosszú padsorokban a képviselők. Sok hely még üres. Félve nézünk körül a frakkos urak és festett hölgyek között. Csupa ragyogás, aranyos disz az egész terem. Kupolába ívelödő tetejéről vakítóan szórja fényét egy hatalmas csillár. Kívüle azonban még sok száz körte igyekszik megvilágítani az izgatott politikusokat, kiváncsi nézőket. A falak, a székek piros vagy szürke bársonnyal vannak bevonva, n parkett pedig süppedő szőnyegekkel. A karzatot szines, faragott márványóriások tartják. Csak bámulunk a gyönyörű berendezésen ...

Az elnök bejön és csönget. Megnyitja az ülést, felolvassa a tárgysorozatot és átadja a szót az első szónoknak. Agrárpárti képviselő. Beszél földről, osztásról, de a nagy zaj miatt nem sokat érteni Egy másik szónoknak a tőrök kereskedelmi szerződésről ad elő, de őt sem igen hallani. Most egy kommunista párti képviselőnő megy az előadói székbe. Már többen hallgatják, sőt a végin még tapsot is kap. Az ellenzék azonban tovább zajong. Majd egy német képviselő következik. Ezt meg a cseh agrárok fütyülik ki. így megy ez egész végig, mint a színházban. Csakhogy itt maguk a szereplők tapsolnak vagy fütyülnek társaiknak; a nézők pedig csak nevethetnek Aztán ha sokat veszekszenek, az elnök csönget, a felvonásnak vége.

Öt perc szünet és újból kezdik. Az érdeklődésből unalom lesz. Sokan el is mennek. Mi azért kitartunk és megvárjuk az ülést berekesztő elnöki csengetést.!

—ács —os,

Mielőtt v&sárol, tekintse meg dús választékú

csillár raktárunkat.

Szép kivitelű, Ízléses és modern

Lustérek olcsó árban.

Nagy raktár az összes ’3BÖ BNK vlUampsségl cikkekben.

„ELEKTRA“ Jókai-ucca 13.

Telefon 38.

A Szent EizséAel Ellet miié.

— Az egylet közgyűlése. —

Komárom, — nov. 21.

A Szent Erzsébet Egylet már fennállásának hatodik éviizedéhez közeledik és ez alatt az idő aíatt mindenkor hü maradt alapszabályszerü céljaihoz, melyek szeriül a szegény iskolás gyermekeket istápolja. Ennek jegyében múlt el a műit esztendő is, amelyről a vasárnap megtartott közgyűlésen adtak számot az egyesület derék vezetői.

A Szent Erzsébet Egylet gyűlését mindenkor védőszentje napját követő vasárnap szokta megtartani. így volt ez az idén is. Vasárnap reggel a Sz. András templomban ünnepi istenitisztelst volt az egyesület tagjai részére, melyei Májét Imre dr. apátptébános celebrált nagy papi segédlettel, utána pedig szentbeszédben méltatta a nap jelentőségét.

Délután 4 órakor a Majláth iskola dísztermében folyt le az egyesület közgyűlése, melyen igen számosán vettek részt az egyesület tagjai. Az elnöki tisztet Guóth Lajosné töltötte be, aki a közgyűlést szívélyes szavakkal nyitotta meg. Az elnöki beszámoló jelentés jóleső örömmel mutathat reá arra az áldásos tevékenységre, melyet ez egyesület kifejteit az elmúlt évben is. Az egyesület 75 gyermeknek adott ruhát és pedig karácsonykor a Majláth iskola karácsonyfa ünnepélyén, husvét előtt és mo3t Szent Erzsébet ünnepén, amikor úgy a Majláth, mint az irgalmas nővérek iskolájában 40 tanulót ruházott fel.

örvendetesen nyilatkozott meg az egylet működése iránt is az érdeklődés, mert a tagok száma 28-aI emelkedett az elmúlt esztendőben. De a jótékony adományok is hatalmasan gyarapodtak a múlt évben. Budapestre szakadt komáromi földjeink közül Tárfy Dezső Ítélőtáblái tanácselnök 846 K, ípovitz Károly dr. táblabiró 282 K összeggel támogatták az egyesületet. A Katolikus Esték jövedelméből 500 K-ban részesedett az egyesület. Jólievői voltak még Küríhy Islvánné, az egyesület diszelnöke 100 K, özv. Fíló Jánosné, Kecskés Istvánná, özv. Petrovics Demeterné urhölgyek 50—50 K özv. Guóth Lajosné, Wa~ cher.husen Gusztáváé 20 K összeggel.

Az egyesület ruházati cikkekre az elmúlt évben 1350 K t fordított.

Bevétele volt 4093 K, kiadása 1574 K, pénztári maradványa 2419 K. Az egyesület vagyona 27300 K.

Az egyesület élén a fáradhatatlan özv. Guóth Lajosné buzgói kodik, alelnöke özv. Petrovics Demeterné, akik a választmánnyal együtt szép munkát végeztek a múlt évben.

ipartuöj alapéira Illés Hielte! a Képesítés feltételié.*

Irta: dr. Wi?*ik Sándor iparkamarai titkár.

Ha uj ipartőrvényünket, illetőleg annak jelentőségét összehasonlítjuk egyéb alkotmányos rendelkezésekkel, még pedig bármely államban, ha figyelembe vesszük az állam életét, annak életfeltételeit, arra a megállapodásra jutunk — és a fennálló viszonyok ránk kényszerítik annak elismerését, — hogy az állam függetlenségének biztosítása után annak a legfontosabb a gazdasági élet, a gazdasági érdek. Nem hiszem, hogy túlbecsülöm az iparíörvény jelentőségét, araikor azt állitom, hogy ez a többi törvényközül különösen épen az állam érdekére való oly rendkívüli jelentőségével tűnik ki. Az ipartörvény egyes intézményei hivatva vannak a gazdasági élet történetileg igazolt szükségleteit képviselni, az államnak az iparosviiág érdekeit kiegészítő érdekét; minden szakasznak meg van a maga története, mindegyik a legszorosabban bele van kapcsolódva a gazdasági élet lüktető vérkeringésébe, eredője tényleges gazdasági befolyásoknak, épen ezért annak gyakorlati jelentőségét csak a gyakorlati életben, a törvény végrehajtásánál lehet igazán felfogni. Valamelyik iparkamarának öreg, tapasztalt titkára azt mondta egyszer ünnepeltetése alkalmával, hogy ahhoz, hogy valaki az ipartörvényt alaposan ismerje, egy hivatalnoki élet nem elegendő, vagyis másszóval : az ipartörvényt eléggé alaposan nem ismerheti senki. A felelősség érzete nyugtalanít, mélyen tisztelt uraim, ha aránylag rövid gyakorlatommal oly urak előtt kell fellépnem, akik az iparos tényleges életét, a gyakorlati életben megnyilvánuló tevékenységét kétségtelenül sokkal jobban ismerik, mint egy hívatainokember. Elöljáróim rendelkezésének tehát mégis olyképen igyekszem megfelelni, hogy bátor vagyok visszaadni oly gondolatokat és magyarázatokat, amiket megbízható tapasztalatuk alapján szakemberek dolgoztak fel.

Előadásom tárgya a Sz'ovenszkón és Podkarpatská Rus területén érvényes ipartörvény általános elvei. Azt hinném, hogy ezen általános elvek igazi megértéséhez elengedhetetlen, hogy visszapillantsunk a szlovenszkói ipar törvényes szabályozásának történetére, valamint a jelen törvény történetére is-Mindenekelőtt megállapítható, hogy a XIX. század kezdetéig a két országrész ipari közigazgatása között lényeges különbség nem volt. Egész Közép-Európában a céhek szabályozták az iparokat a helyi viszonyok szükségleteihez képest, csaknem teljesen autonomisztikusan. Tehát talán kiindulhatunk abból, hogy a két ipari közigazgatás nagyjában megegyezett 1859-ig, attól kezdve azután eltért a fejlődés iránya, majd pedig jelen századunk elejétől a régi Magyarországban is az osztrák ipari közigazgatással való assimilátiós tö- j rekvések jutnak érvényre, aminek ; kifejezője az ipartörvény módosításának 1907. évi december 31 én közzétett javaslata, 1924-ben pedig az osztrák ipartörvény hatályát a mostani ipartörvényünk kihirdetése által csaknem egészében kiterjesztették Szlovenszkó területére is.

Amint már emlitettük, a XIX. század kezdetéig a régi Magyarország területén is a céhek intézmén^ejvolt az ipari szervezet alapja. Ezen rendszer biztosította az iparos megélhetését, fenntartotta a rendet az iparostársadalomban, a fogyasztók érdekét pedig közvetve úgy szolgálta, hogy feladatainak végzésében nagy súlyt helyezett arra, hogy az iparos csakis kitűnő készítményeket hozhasson forgalomba.

Azonban úgy, mint minden államban, itt is elfajult a céhintézmény, az ipari termékek árát felhajtották, ez egyes iparok munkakörét túlságba fajuló aprólékossággal határolták körül, a városokban korlátozták az iparosok számát, visszaéltek az ipari

if Szerző előadása a Komáromi Járási Ipartársulatban megtartott tanfolyamon.

jogosultságok kiadásának számukra fenntartott jogával, egyszóval csaknem teljesen kiküszöbölték a maguk közötti versenyt.

II. József császár azután 1785-ben rendkívül erős kézzel fogott hozzá ezen intézmény átszervezéséhez, egyszerűen eltörölte azt, és bármely ipar önálló megkezdésének hatósági engedélyezésétől való függetlenné tétele által teljes ipari szabadságot teremtett, ami azonban tarthatatlannak bizonyult és öt évvel később kénytelen volt előbbi rendelkezését visszavonni. Majd 1802-ben I. Ferenc császár szabályozta némiképe i a céheket, amit azután az 1813; évi általános céhszabályozás követett. Ez azonban ismét túlságosan kicsinyesnek, célszerűtlennek bizonyult, amint az ipari termelésben megvetette lábát a gőzgép, amely úgy a közgazdasági tudományban, mint a gyakorlatban is valóságos forradalmat idézett elő. Az uj termelési rendszer kifejlődését a céhek sem bírták már megakadályozni, sőt minél jobban erősödött a gépekkel termelő ipar, annál inkább veszítettek jelentőségükből és hatalmukból a céhek. Az 1840. évi t. c. már a gyárak jogviszonyait osztályozza, teljes ipari szabadságot biztosítván számukra, a XVI. t. c./'ugyancsak 1840-ből) ugyanazt állapítja meg a kerereskedelemre vonatkozólag, A többi ipar szabályozását is folyton sürgeti az iparossá?. A 48-as forradalmi viszonyok megszülik azután az iparok törvényes rendezésének feltételeit, a rendezés azonban — épen a forradalmi körülmények következtében — nem eléggé alapos, úgy hogy az csak ideiglenes szabályozás jellegével bír, lényeges változásokat meliőz, a céhek maradnak az ipari szervezet elemei. Következik az abszolutizmus közigazgatása, mely felszíván teljesen az ipari közigazgatást is, 1851-ben az engedélyezést honosítja meg valamennyi ipar számára. Erre megint csak változás következett, az 1859. évi császári nyílt parancs, amely az ipari közigazgatást az iparszabadság elvére építi, megállapítván azonban mégis bizonyos korlátokat. Ez már részletes és rendszeres törvény jellegével bír, ami által viszont a céhek veszítettek jelentőségükből. Az abszolutizmust azután az alkotmány felépítésének korszaka követte. A kormány ezt a nyílt parancsot nem ismerte el alkotmányosnak s azért hozzáfogott azonnal az iparok törvényes szabályozásának előmunkálataihoz. Az akkori kormány az elvi liberalizmus alapján állott és innen van, hogy az ipartörvénybe is a liberalizmus szellemét igyekszik megvalósítani. Áz 1867. év meghozza az Ausztriával való kiegyezést és a kormány mint az alkotmánnyal összefüggő kérdést, azonnal napirendre tűzi az ipartörvény revízióját, követendő példaképen a német ipari rendészetet állitván be. Németország ugyanis 1869-ben uj ipartöxványt alkotott és a ma > var kormány merített a törvényt előkészítő munkálatokból, melyek egy, az iparszabadság elvén fölépülő modern ipartörvényt szültek. A magyar kormány átvette tehát a német töivény ajapelveit és még ugyanazon évban abban a tudatban nyújtotta be az országgyűlésnek az elkészült javaslatát, hogy a szükséghez képest alapos anyaggyűjtésre nem ér rá az alkotmányban beállott változások által megkívánt nagy kiterjedésű és horderejű törvényhozói tevékenysége miatt, másrészt az ipari közigazgatás átszervezése sürgős volt, mindazonáltal oly állam ipari rendészetének átvételéről volt szó, melyben a ipar és kereskedelem fellendülése példátlan volt.

(Folyt, kör.)

PMn Homüioia giidiliok.

Prága, nov. 20.

Már kora reggel tejeskannazörgés, autózúgás, kocsizörej zavarja ki az alvókat az álmából. És igy megy az egész nap. Az alvást kedvelőknek bizony nehéz itt megszokni. A diáknak azonban jó ez, mert igy többet tanulhat. A hangulat, a levegő tele zajjal, részvétlen kiszámitottsággal. Minden csak hi-