Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-13 / 136. szám

4. oldal.

Komáromi Lapok

18S8. november 18.

„Tungsram"

I> lámpa

a leggazdaságosabb

és legtökéletesebb.

nácsjegyzonek. Már korán elkezdte jogi írói működését, és dolgozatai a Jogtudományi Közlöny, Magyar Jogász Újság, Jogállam c lapokban sűrűén megjelenve, magukra vonták a szakkörök figyelmét is. 1596 ban a bpesti törvényszéknek birájáva nevezi ki a király és 1900-ban az igazságügyminisztériumba osztották be szolgálattételre, ahol azóta szakadatlanul működik.

Itt fényes pályafutás nyilt meg előtte. Felismerik a nagytehetségü ember tudását és nem mindennapi munkaerejét és két év múlva, 1902 ben már miniszteri osztálytanácsos. Ekkor jelent meg nagy munkája : A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak eivi jelentőségű határozatai 10 kötetben (Budapest, 1895—1907. Tevékeny részt vett a Jogi Lexikon szerkesztésében, melyben sok száz cikke jelent speg, főleg a perjog és perrendtartás köréből. Pap Józseffel, a budapesti ügyvédi kamara későbbi elnökével és Gaar Vilmossal szerkesztette a Grill féle Igazságügyi Törvénytár Polgári törvénykezési rendtartása két kötetét, mely a törvénynek nagyszerű kommentálásával tette nevét széles körökben ismertté. Polgári perrendtartás és jogsegély című könyve számos kiadást ért. Megírta a Polgári perrendtartás zsebkönyvét is és számos munkát adott ki azóta, ma is szerkeszti a Corpus Juris köteteit, úgy hogy neve a jogi szakírók sorában az elsők között van.

1903 óta tagja az országos ügyvédvizsgáló bizottságnak. Hivatali pályáján azután gyorsan emelkedik felfelé. Miniszteri tanácsossá lesz, majd kúriai tanácselnök, akire az igazságügyminisztérium legfontosabb osztályának, a törvényelőkészítő osztálynak a vezetését bízzák rá Most elérte a kúriai elnöki rangot, amely a miniszteri állásnak felel meg. Ritka és szép karriér, amely érdemes munkát jutalmazott meg.

Térfy Gyula Budapesten előkelő állásához mért társadalmi életet is él és budai villája találkozó helye a Komáromból elszakadt földiéinek, akik nagy szeretettel környezik. De itt találkoznak a magyar közéletnek más kitűnőségei is, hogy családi életében is példás házigazda és nagymiveltségü feleségének otthonában kipihenjék a napi élet fáradalmait. Térfy Gyula évekkel ezelőtt magyar nemességet kapott révkomáromi elönévvel.

Komáromban élő rokonságából legközelebb áll hozzá sógora: Hittrích Viktor előkelő iparos polgártársunk, aki évenként egyszer kétszer felkeresi sógorát, mint annak szívesen látott vendége, szülei és rokonsága üt pihen a komáromi földben, amely föld annyi jeles férfiút adott és nevelt a magyar nemzetnek.

— Gyermek Újság képes hetilap fiú és leány gyermekek részére. Kapható és megrendelhető a Spitzer-féle könyvesboltban, Egyes szám ára 1 K.

A gályarabok emléke.

— A komáromi református egyházmegye kegyeletünnepe. — Presbiteri konferencia

Komárom, — nov. 11.

— Saját tudósitónktól. —

Magyar protestáns testvéreink történetének legszomorubb emlékű korszakát képezik azok a fanatikus, embertelen üldözések, amelyek a tizenhetedik század második felében I. Lipót császár uralkodásához fűződnek. Már uralkodása kezdetén nagy vallási és politikai elégületlenséget támasztod, mert a protestánsok n így kárára sem a bécsi (1606), sem a linzi (1645) vallásbékék pontozatait, amelyek a protestánsok részére szabad vallásgyakorlatot biztosítottak, nem tartotta be, a magyar alkotmányt pedig egyáltalában nem respektálta.

Rosszakaratú, magyarellenes tanácsosok vették körűi, akiknek szavát vakon követve, M gyarországo! alkotmánynélküli állapotba helyezte és minden törekvése a központosítás elvét szolgálta, hogy beolvassza a jogara alatt álló Magyarországot az osztrák tartományok közé. Legfőbb embere Kollonics Llpőt gróf, bi boros, esztergomi érsek volt, akinek magyargyülöleiénál csak a protestánsok elleni határtalan ellenséges érzülete volt nagyobb. A legnagyobb szabadsághős, a hitbuzgó katolikus II. Rákóczi Ferenc szerint az volt a legfőbb célja, hogy „előbb Magyarországot rabbá, azután koldussá és végre katolikussá“ tegye.

Magyarország ez engesztelhetetlen ellenségének volt legnagyobb befolyása Lipót császárra, akinek egész uralkodásán e rossz szellemének akarata érvényesült és akinek az ország kormányzásában való részvétele igen nagy elégedetlenséget és elkeseredést teremtett az akkori Magyarországban. A nagy elégedetlenség abban a főnemesi összeesküvésben nyert kifejezést, amelynek élén előbb Wesselényi nádor, majd ennek halála uián Nádasdy Ferenc állott, s amelyet kegyellenül megtorolt a zsarnoki hatalom. Az összeesküvés fölfedezése (1671) után a reakció teljes erővel kezdetét vette, amely tombolva nyilvánult meg a protestánsok ellen megindi ott üldözésenben, akiknek tern - plomaika', iskoláikat, jószágaikat elvették, lelkészeiket, tanítóikat törvényszék elé állították, fmfangos módon kieszelt, alaptalan poli ikai bűnökkel vádolták őket, börtönbe vetettéi;, ütlegelték, éhestették, halálra kínozták, gályarabságra hurcolták. 1671-től 1681-ig tart az a gyászévíized, amely a protestánsok történetének legszomorubb lapjait képezi s ebbe a korszakba esik a gályarabok rettenetes szenvedéseinek ideje is.

Sötét korszak ez, amely a gyűlöletnek végtelenül lesújtó emlékeivel van tele és amely még ma is mélyen megrendíti minden magyar embernek szivét. A hitükért és vallásukért üldözött protestánsok mérhetetlen szenvedései azonban felemelő példákat teremtettek minden idők számára. A férfias kitartásnak, a súlyos megpróbáltatások között is törhetetlen helytállásnak, a meggyőződéshez való rendíthetetlen ragaszkodásnak élő példái a gályarabok és emlékük tiszteletet követel az utókor elölt. Mint ahogyan teljes tiszteletet érdemel Ruyter Mihály a hollandok halhatatlan admirálisának emléke is, aki a hitbajnokokat megszabadította a halálvölgyéből, a nápolyi gályákról.

1676. február 11 én szabadu'tak meg a gályarebok ás ez örvendetes esemény kétszázötvenedik fordu'ójának évében kegyelettel és hálával emlékeznek meg úgy a református mint az evangélikus hívek világszerte a hit hőseiről. Az ő feledhetetlen emléküknek áldozott november 11-én a komáromi református egyházmegye is, amely istenitisztelet és presbiíeri konferencia keretei között ünnepelte a dicső elődöket. Hogy hithüségük nagyszerű példája gyújtson és igaz követőkre találjon.

| Az emlékünnepély a reformátusok j Jókai-utcai hatalmas templomában folyt i le csütörtök délelőtt, ahol a komáromi I egyházmegye vezetőférfiai, elöljárói és i az egyházközségek presbiterei nagy i számban gyűltek egybe. Az egyház; megye leikészi és tanítói kara család- I tagjaikkal együtt teljes számban megjelent az ünnepélyei, emelynek a református és evangélikus hívek köréből is igen szép számú rés :tvevője volt. A helybeli iskolák protestáns vdlásutanulói tanáraik és tanítóik vezetése melleti jelentek meg az istenitiszteleten.

A templom teljesen megtelt a füvekkel, az összes karzatokat is megtöltötte az ünneplő közönség, amelynek lélekemelő isíenifiszíetet es magas színvonalú konferenciában volt része.

Kilenc óra volt, amidőn a templomban az orgona megszólalt és annak hangjainál bevonult Balogh Elemér, a . dunáninneni ref. egyházmegye tudós püspöke, Gyalókay László egyházmegyei esperes, Soós Károly egyházmegyei lelkész-főjegyzővel és Galambos Zoltán komáromi lelkész kíséretében.

Az ünneplő gyülekezet „Uram, a töredelmes...“ kezdetű énekkel kezdte meg az istentiszteletet, melynek eléneklése után felhangzott a kálvinisták gyönyörű dicsérete: „Jövel Szentlélek, Ur Isten! * — amely a hatalmas templomban mint a lelkeket a magasságokba ragadó himnusz zengett a hivak ajkairól.

Ének után Balogh Elemér püspök ; mondott mély érzéssel leli imát, amely a sziveknek szárnyat adott, hogy igaz hittel emelkedjenek fel az ég Urához. Ima után a 37.-ik dicséret harmadik versét énekelte el a gyülekezet, amelynek elhangzása után Soós Károly búcsi I lelkész, egyházmegyei főjegyző lépett a ! szószékre, hogy megtartsa ünnepi beszédét. Maíakiás próféta könyvének negyedik részéből veite az alapigét beszédéhez, amelynek mély gondolatai belevésődtek a hallgatóság szivébe. Kegyeleíes szívvel áldozott a gályarabok : emlékének, akiknek hithűségét és példás kitartását megragadó szavakkal méltatja és állította az utókor elé. Hiihü; ségre, buzgöäägra é3 egymás szeretettre : buzdijotta a híveket, akikre a szépen felépített és a gályarabok emlékéhez méltó beszéd mély benyomással volt.

A komáromi két egyházi énekkar közösen a gályarabok történelmi nevezetességű énekét: „Térj magadhoz, drága Sion...“ énekelte el Tóth István énekvezér vezetése mellett elismerésreméitő szabatos, fegyelmezett előadásban, mely uíán Gyalókay László esperes imádkozott, magasszárnyalásu fohászban adván hálát a végheteden jóságu Istennek kegyelméért. Ima uíáa ^ kálvinisták himnusza, a XC. zsoltár első verse hangzott fel a jelenlevők ajkain, az erős hitnek hitvallása : Te banned bíz unk eleitől fogva .., amely után az istenitisztelet véget éri.

*

Az ünnepély második része a presbiteri konferencia volt, amelyet szintén a templomban tartottak. Fél 11 órakor kezdődött Gyalókay László esperes és Gaál Gyula dr. egyházmegyei gondnok helyettes, tanácsbiró együttes elnökláse mellett. Az elnökség és az egyházmegye tisztikara Balogh Elemér püspökkel a szószék előtt elhelyezett asztalnál foglalt helyet. Az egyházmegye alkotóíagjai közül megjelentek Tóth Kálmán t. esperes, Gálffy Gáza, Csiba Imre, Soós Károly, Sándor Benő, Rácz Elemér, Fekets Sándor, Galambos László, Zsindely Ferenc, Kenessey Kálmán dr,, Mo! hácsy János dr., Fülöp Zsigmond tanác3- | birák, Beke Kálmán gyámoldai pénz| táros, Mészáros Károly számvevő, Csekes Bála egyházmegyei aljegyző, Kovács ; Alajos, Osztényi József tanitóképviselők, az egyházmegye presbiterei mintegy í négyszázan s nagyszámú hívők.

A konferenciát Gyalókay László es\ peres nyitotta meg, aki mélyen járó l beszédben emlékezett meg a protestáns i egyházak vértanúiról és hithőseiről, akik \ között a rettenetes szenvedéseken ke! resztülment gályarabok fölemelő példája örök időkre tisztelt marad. Nemcsak a I kegyelet lerovása volt ez ünnepély célja,

; d : okulás a múltak nagy eseményeiből i és erőszerzés a hithez, amelyre az Isten | országa kiépítéséhez a telkeknek szük- I ségük van. Áldott emlékük világilson I a hivek előtt és töltse be szivüket ragaszkodó szeretettel az Isten és egyház

1 iránt.

Az elnöki megnyitó után Mokos Kálmán madari lelkész szóló éneke következett, aki régi egyházi éneket adott elő, mélyen meghatva szép énekével a gyülekezet tagjait.

*

Az ünnepély kimagasló része volt az az előadás, amelyet Balogh Elemér püspök tartott a gályarabokrol. A tudós főpászfor egy emberöltő óla foglalkozik a gályarabok történetével, személyesen felkereste mindazon helyeket, amelyek a szerencsétlen hUbajnokoknak szenvedéseire nézve vulami adatot nyújthattak és e helyeken rendkívül értékes adatokat gyűjtött össze. Az összegyűjtött egykorú emlékek közölt könyvek., levelek, rajzok és térképek vannak, amelyeket az illusztris előadó a gyülekezetnek is bemutatott és igy szamlé-le övé telle magas színvonalú történelmi előadását;

A kiváló előadó bevezetőjében frappáns példákkal illusztrálta annak a korszaknak politikai felfogását és ismertette a bécsi udvarban uralkodó szellemet, amely sok eseményt megmagyaráz és tiszta képet nyújt az akkori uralom magyarellenes és vallásüldöző irányzatáról. Mint az udvar felfogására jellemző adatot felemlítette, hogy mikor Lipót császár meg akarta látogatni Magyarországot, az udvar emberei afelett viíatkoztak, hogy mi méltóbb a császárhoz, hogy lóháton vagy pedig hiníón vonuljon e be Pozsonyba s végre is akként határoztak, hogy hiníón, mert abban jobban kidomborítható a császári méltóság. S mikor egy izban Miksa főherceg táncmestere a főherceg leejtett kalapját udvariasan fel akarta venni, a főherceg megtiltotta, azz il, hogy egy főhercegnek ruháját is csak nemes ember érintheti.

Az akkori kort ecsetelő bevezetés után rátért a gályarabok történetére. M ;gem!ékezett az 1674 iki pozsonyi vésztörvényszékről, amely elé az evangélikus ás református lelkészek és Janitort százait idézték. A megidézettek ellen a legkülönbözőbb, képtelenebbnél képtelenebb vádakat hozták íöi, amelyeket be sem bizonyítva, a bírák egyszerűen elfogadtak é3 azok alapján elítéltek őkeí. Közben azonban a birák elnöke és tagjai arra akarták kényszeríteni őket, hogy vallásukat hagyják ei, legyenek katolikusokká, mondjanak le állásaikról, vándoroljanak ki az országból. Minthogy sem a vádakban nem voltak bűnösök és hitüket a legnagyobb fenyegetések dacárasem akarták elhagyni, a törvényszék lázadóknak minősítette a szerencsétleneket és fej- s jószágvesztésre ítélte őket.

Egyideig még szabadon járhattak: Pozsonyban, de azu an letartóztatták: őket és különböző börtönökbe vetették. Ekkor vette kezdetét marlirsorsuk, ame’y* nek különböző fázisai a sárvári, kaposvári, komáromi, eberhardi, barer,est és lipóivárí börtönökben játszódtak le. A börtönök és az ott velük szemben tanúsítón embertelen bánásmód csak arra szolgáltak, hogy megtörjék őket»

; azonban minden kegyetlenkedés, megaláztatás, éheztetés. ütlegelés hiábavalónak bizonyult, a hősök kitartottak igazságuk mellest. Különösen Lipótváron szenvedtek Ígért sokat, ahol 17 lutheránus és 22 kálvinista lelkészt és tanítót tartónak börtönben.

Balogh Elemár püspök élénk színekkel ecsetelte azokat a szenvedéseket, i amelyeknek ezekben a börtönökben ki; voltak téve. 1675 március 18 án 41 I elitéit lelkészt és tanítói Bécsbe indítottak, hogy onnan azután a gályarabságba huíco ják a szerencsétleneket. Az illusztris előadó végig vezette a hallgatóságot azon a könnyektől és vértől áztatott szomorú utón, amelyet Triesztig, illetve innen Nápolyig meg kellett tenniök. Bécsiől kezdve páronként súlyos bilincsekbe verve, egymáshoz vasalva, gyalog kellett meg tenniök az utat a stájer havas hegyeken Keresztül mezítláb, mert saruik már elkoptak és megszaggatoít, lerongyolódott ruhában, mert ruháik az egy évi hányattatás után szintén elnyűtt. Grácon, Laibachon keresztül mentek Triesztig, az utón