Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-13 / 136. szám
9. oldal. Komáromi Lapok 1926. november 18, tti Ili ittwlilíiji - lép U most. Hogyan követelték a magyar képviselőházban az anyanyelven történő oktatást a nemzetiségi képviselők ? Emlékezzünk régiekről! A magyar országgyűlésnek 1907. március 10-iki ülésén mondotta Hodzsa Milán képviseld az alábbi beszédet. Miután Hodzsa most a csehszlovák köztársaság kormányában az iskolaügyi tárcát kapta meg, hinni akarjuk, hogy e beszédében lefektetett alapelveket követni fogja és életbelépteti az iskoláztatás minden vonalán. „A gyermeket egy es egy edül az anyanyelvén lehet sikeresen oktatni.“ Azt hiszem, hogy nemcsak kultúrharcok előidézését kell várnunk. Nemzetivégi tekintetből, úgy látom, ez a tör- 4 ényjavaslat nem javít. Az állami iskoákban eddig kizárólag magyar nyelven oktatnak. Nem fogok itt törvényekre hivatkozni, nem is hivatkozom azokra a pedagógusokra, akik régen kimondották és megindokolták a tételt, hogy a gyermeket egyes egyedül az anyanyelvén lehet sikeresen oktatni. „Egyes különös stréberek Az az egy tény, hogy nálunk a nemzetiségi öntudat már felébredt annyira, hogy az állami iskolákban e sziszte matikus, erőszakos magyarosítás senkinek sincs érdekében. Ez idő szerint a helyzet nálunk ez, hogy az állami iskolákban a hiitant magyar nyelven, az ifjú növendékek előtt tehát ismeretlen nyelven tanítják. Ma az az állapot, hogy magát a tót nyelvet, mint tantárgyat se oktatják, sőt egyes különös stréberek egyes állami iskolákban anynyira mennek ebben az irányban, hogy a tót nyelven való magánbeszélgetést is megtiltják a növendékeknek, sőt büntetik. Hogyan dolgoztak akkor is a „stréberek“? Az egyik állami iskolában például az állami tanító a 6—7—8 éves kisgyermekeket a következő esküvel eskette meg: Esküszünk az élő Istenre, hogy sem az iskolában, sem az iskolán kívül, sem odahaza egymás közt más nyelven, mint magyar nyelven beszélgetni nem fogunk. (Felkiáltások: Hol történt ez?) Egy másik állami iskolában az az eset történt, hogy a tilalom dacára a gyermekek egymás közt tótul társalogtak. A tanító erre kiállította az illető tanulókat és büntetésképpen a tótul beszélgető gyermekeket arra kötelezte, hogy ötszázszor írják le ezt: nem szabad tótul beszélni. A ráerőszakolt nyelvet nem lehet megkedvelni, Magyarosítani kivánunk-e, vagy azt mondjuk, hogy alkalom nyujtassék a növendékeknek a magyar nyelv megtanulására. Mert ez a kettő nem azonos. A magyarositás, az anyanyelv elvonásával, az anyanyelv elhanyagolásával jár. Egészen más dolog az, ha a törvény, vagy gyakorlat arról gondoskodik, hogy a növendékeknek alkalom nyujtassék a magyar nyelv elsajátítására. Ha a kormánynak nincs egyéb célja, mint hogy ez a mód a magyar nyelv megtanulására biztosíttassák, akkor vájjon mire valók azok az utasítások, hogy az öszszes tantárgyakat lehetőleg nem az anyanyelven, hanem magyar nyelven kell a növendékeknek tanulniok. Azt hiszik az urak, hogy ha ráerőszakolják I a tanulókra a magyar nyelvet, ez anel megkedveltetik azt velük ? Nem, a nyelvek tanítása egészen más módszer szerint kell, hogy történjék. Mi nem hasonlíthatjuk össze a mi viszonyainkat az amerikei viszonyokkal. Ott tudniillik minden bevándorló megtanul angolul. Amerikában mások a viszonyok. Csak a kuliara és gazdasági túlsúly asszimilál. Az egész közgazdasági élet olyan hatalmas súllyal nehezedik az egyes bevándorlókra és az egész hatalmas kullura annyira nyomja a bevándorló*, hogy tényleg nem szabadulhat senki az angol nyelv megtanulásától. Azonban még ott sincs az törvényben kimondva és olt sem erőszakosan sajáttittatják el egyesekkel a nyelvet. Nálunk is a nemzetiség elnyomását és a magyarosítást egyedül egy hatalmas magyar kullura, egy hatalmas gazdasági túlsúly eredményezhetné. Ha ez minket nem tud megmagyarositani, az iskola nem fog megmsgyarositani. ... de az államnyelv tudása mindenkinek hasznos. Én már kifejtettem, hogy semmi kifogásom az ellen, ha valaki az állam nyelvét megtanulja, sőt sok esetben hasznosnak tartom. Azon az állásponton vagyok, amelyen a csehországi nénémetek vannak, akik azt mondják a saját honfitársaiknak: Deutsche, lernet Cechischl Ha a németek a cseh nyelvet tudják tanulni, akkor azt hiszem magyarul megtanulhatunk mi is. „Az egész oktatás anyanyelven történjék“ Ezen a téren ma már engedmények tétele nélkül a kormányzat el nem lehet. Ha eddig szükségük volt a szabadelvű kormányoknak arra, hogy a magyarosítás állítólagos eredményeivel a közvéleményt félrevezessék, azt hiszem, ez a kormáHy nem szorul rá erre a görögtüzre, nem akar konfliktusokat a néppel, hanem azt akarja, hogy a nép követeléseinek ezen a terén eleget tegyen. Az oktatás terén az a minimum, hogy amellett, hogy a tanulónak alka! lom adassék az államnyelv elsajátítására, különben az egész oktatás az anyanyelven történjék. A német kormánynak is meg kellett hátrálni a lengyel gyerekek előtt. Milyen eredménye volt az erőszakos germanizáló politikának Németorszában. Ott az államhatalom ugyancsak az ZONGORA Harmónium raktár é* építő intézet # Használt zongorák, p 1 a n I n ó le éjik 6500 K-tóI kezdve, Z Képviselet. Elsőrangú Repía zongorák és pianinók Részletfizetésre is. Schönhofer Vilmos Bratislava, Primás-tér 1. sz. eszébe vette, hogy azokat a lengyel gyerekeket minden esetre el fogja németesiteni, nem fogja megengedni, hogy a hittant, a kátét stb. más nyelven tanítsák. mint német nyelven. És mi volt az eredmény ? A német hatalom mögött mindenesetre nagy mult van, a harcok mezején, a kultúra terén és a közgazdasági tevékenység terén nagy tradíció van a német államhatalom mögött. És a legtöbb esetben ez a német géniusz le tudta győzni ellenfelét, azonban a lengyel gyermekekkel a harcot felvenni nem tudta és amennyiben ezekkel a gyermekekkel a harcot mégis fölvette, gyalázatos vereséget szenvedett. Abban a percben, amikor a németesitési az iskolában keresztül akarta vinni, abban a szent percben kitört az iskolasztrájk, a lengyel iskoiásgyermekek sztrájkja: kezdetben 40.000, Később 70.000, végül 100 000 gyermek állott sztrájkba. S a vége az volt, hogy a német hatalomnak meg kellett hátrálnia. A nacionalizmus az állam létérdekével ellenkezik. Sok képviselőnek az a gondolat motoszkál a fejében, hogy talán mégis jó volna a nem magyarajku lakosságot Magyarországon egészen elmagyarositani, sokan álmodoznak ebben az országban a húszmillió fajmagyarról. Méltóztassanak boldogok maradni ezzel a meggyőződéssel, nekem azonban az a meggyőződésem, hogy nacionalista szempontból sem helyes s nem jó és nem hasznos az elmagyaro3itás. Ha önök fentartják a magyarosítás programját, a mai iskolai állapotot, az iskoláztatás eddigi irányát, akkor szembehelyezkednek a törvényekkel, az állam fngalmával s olyan tendenciának lépnek szolgálatába, mely a magyar állam létfeltételeivel, azzal a létfeltétellel, mely az összes nemzetiségek iránt feltétlen törvénytiszteletből áll, ellentétben van Az ivadék. Irta: Tímár József. Az öreg Noszlopy hátrarakott kézzel, remegő lábakkal topogott fel és alá a szobában. Az őszi verőfény besütött az ablakon és vidáman hancu rozott az ősi asztallábon fel és alá, amint az ablak előtt himbáló 'diófalombot, melyen a napsugár átszürődött, Ide-oda mozgatta a csipős őszi szél. Az öreg ur azonban kutyába se vette most a késői verőféuyt, pedig máskor elgyönyörködött benne s azt szokta mondani: — Itt a vénasszonyok nyara! A pajkos napsugár ugyancsak kacagott rajta, hang nélkül való, vidám nevetéssel, melyet azonban csak a szem vesz észre, nem a fül. — Látod öregem, mégis csak jobb lett volna fiatal korodban megnősülnöd! Látod, minek pocsékoltad el az ifjúságodat. Most aztán itt maradtál a világban egypár ezer holddal, egyedül, támaszték nélkül, mint a pusztában álló vén fa, melyet a legelső nagyobb vihar kicsavar majd a helyéből, aztán a fáját tüzredobják, a gyökerét megeszik a férgek! Te is igy járszI A kedves ■nokaöcséd még egyszer felmérgesit, küld rád a maihoz hasonló vagy még nagyobb förgeteget, aztán megüt a guta s a szép családi birtok azé a pernahajderé lesz, aki most is váltót ■amisitott a nevedre s te csak azért fizetted ki, hogy a szégyen meg ne ölje a nővéredet, kedves uradöcséd áldottlelkü édesanyját. Az öreg Noszlopy belerogyott karosszékébe és fájó sebét végigsimitotta a tenyerével. Elgondolkozott a múltján. Miért is nem nősült meg ő, aki a vármegye egyik legdélcegebb legénye volt? Végig gondolt azokon a nőkön, akiket ismert és sorra vette valamennyit. Miért nem vettem el ? Az egyik nagyon ledér volt, nem vált volna jó feleség belőle, azért nem. A másik cigarettázott s ő nem szenvedhette a dohányszagu nőket. A harmadik nagyon sovány volt, a negyedik túlságosan feketeszemü, és feketehaju, valóságos démoni szépség, visszadöbbent tőle. Hát még kik voltak? Noszlopy tenyerébe hajtotta a fejét. Még volt egy . .. Igen, volt egy... Egy szőke, ábrándos, kékszemü .., Gyönyörűséges szép parasztlány. A juhászának a lánya. Igen, ez volt az 5 egyetlen igazi szerelme. Miért nem vette el ? Hát mert anélkül is az övé lett: ez egy. Azután egy Noszlopy nem vehetett el egy juhászlányt: ez kettő. Pedig a szerelem nagy volt és gyümölcsöző, ámbár inkább a juhásznak gyümölcsözött, mert belekerült vagy száz birkájába, hogy befogta a száját, és elköltözött más vidékre a lányával együtt. Azóta se látta őket. Mi lett a lánnyal ? Férjhezment ? Él, vagy meghalt? S mi lett a gyermekével ? Ennél a gondolatnál Noszlopynak megfájdult a szive. Az a gyermek mégis csak az ő gyermeke volt. Egy csöpp vér az ő büszke nemes véréből. S el hagyta kallódni. De hát vájjon elkallódott-e? Valami olthatatlan, szomjas kíváncsiság szállta meg a lelkét, mint mikor szárító, meleg szél csap át a pusztán s eleped tőle ember, állat egyaránt. A csengő után nyúlt— Küld be az öreg Bábit! mondta a belépő inasnak. Bábi gazdasszony volt a háznál. Amolyan minden ajtón lakat, aki együtt gyerekeskedett a nemzetes úrral s itt öregedett meg a háznál. Bábi beesoszogott és köténye fölött egymásra rakott kézzel megállt a nemzetes ur előtt. — No, még mindig mérges a tekintetes ur? Sohase eméssze magát a miatt a — majd megmondom mi miatt —■ drágalátos ifiur miatt. Előbbre való a maga egészsége, aszondom! A nemzetes Tel sem nézett, csak úgy a tenyéré hajtott fejjel válaszolt. — Ülj le Bábi, másról akarok beszélni veled! Bábi leült és figyelemmel hallgatott. A nemzetes ur ezalatt egyre csak a szőnyeget nézte, mintha oda volna az ő mondókája fölirva. — Emlékszel-e e Pannára? — kezdte a nemzetes ur, majd mikor észhez kapott, hogy igen sok Panna van a világon, akik közül Bábi valószínűen igen sokat ismer, még hozzátette — a Söjtöri Pannára. Bábi összehúzta a szemét is, meg a száját is, ami nála a nagy meglepetés jele volt. — A Söjtöri Pannára? — kérdezte, mintha nem akarna hinni a fülének. — Azt az izét tetszik gondolni, akivel az a kis izé volt. Az öreg ur bólintott. — Igen azt az izét, akivel az az izé volt, — Hát kérem az férjhez ment, de az ura meg is halt már régen, még akkor, mikor a népfölkelők először bevonultak a háborúba. Népfölkelő volt az is és be is vonult, aztán el is esett hamarosan. Hát kérem, most a Panna özvegy. — Nem vagyok én arra kiváncsi, hogy özvegy-e, hanem arra, hogy hol lakik ? — Hol lakik? Hát bizony Lókuton lakik az, ha még eddig el nem költözött onnan. — Na hát eredj és tudd meg biztosan, aztán mondd meg a kocsisnak, hogy reggel fogjon be a csézába s hét órára már itt álljon a ház előtt, mert A nyitrai vadász ás kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik díj lett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek 1 Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 439 Self ©art József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu n. 4, sz. Alapítva: 1840. Telefon« 252.
