Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-17 / 85. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. július 17. POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt. § === MINDENÜTT KAPHATÓI nyelesen befolyásolja. Tulajdonképpen a Golf-áramlás lassúbb mozgását is a légköri tünemények okozzák, mert a tengeráramlás oka a vele parallel haladó állandó légáramlásban keresendő. Ha a Nap hősugárzása emelkedik, az fokozza a légáramlat erejét is, ami viszont a Golf-áramlat gyorsabb mozgását idézi elő. Pontos, tudományos megfigyelés után megállapították, hogy ha a Golf-áram folyása lassú, például augusztustól februárig, akkor Európában februártól április végéig száraz hideg időjárás van, emiatt aztán rossz a búza és rozs termés. Ha viszont augusztustól februárig gyors mozgásban van a Golf-áramlás, akkor februártól áprilisig enyhe időjárás van és igy a termés is jó a rákövetkező nyáron. Hogy milyen lesz az időjárás a közel jövőben, arra vonatkozólag semmi bizonyosat nem mondhatok, mert az egész Földről még nincsenek itt az adatok az időjárásról, A Nap foltjai egyenlőre elérték legnagyobb terjedelmüket és igy a nagy hőkifejtés következményeképpen valószínűleg még igen sok viharos, esős napot fogunk a nyár folyamán megérni. Jnahk a város véüííéol Minden, a korral haladó ember csak örülhet ha a technika haladásával halad a lakóhelye és annak környéke. Hogy Komárom is áttér a villamosításra és a polgárságnak módjában lesz választani a gáz és a Falusi regény. Irta Dánielné Lengyel Laura. A vonat ott robogott ei kertjük mel leit és Tilda délutánon kint mindig ott ült a nagy diófa alatt. Nézte a robogó szörnyeteget, mely zakatolva halad ki a világba. A világba, melyről Tildának olyan különös fogalmai voltak, mint csak lehet egy fiatal gyerekleánynak, ki ebből a világból még mit sem látott. Tilda ott a falusi magányban átélte a leányok rendes regényét, akik nagyon szerelmesek, mindig állandóan szerelmesek, csak épen azt nem tudják, hogy kibe ? Tilda állandóan szerelmes volt, még pedig olvasmányai alapján, hol Kárpáthy Zoltánba, hol Adorján Manasséba, de még is leginkább ama hires Monte Christo grófba. Átélte a leányszerelem minden gyönyörét, min den fájdalmát, egyedül. Azaz nem egyedül, hanem az ideállal szivében, ki szép volt, jó volt, hű és tökéletes, eltekintve attól az egy fogyatékosságától, hogy földi mivoltában eddig még nem mutatta magát. Tilda különben csinos, szőke, babaarcú lány volt s mivel a tárgytalan szerelem nem vette el az étvágyát, kicsit túlontúl gömbölyű. Éppen ez lehetett az oka, hogy aiig töltötte be tizennyolcadik évéi, mikor a gondos mama odaszólt a papának: — Tildát férjhez kell adnil Falun nincs bál, hol muzsikaszóval és kivágott ruhával terveznek a férfiak ellen merényletet. Ellenben itt még mindig divat a leánynak befőttet készíteni, paradicsomot, lekvárt főzni, vörös, kidolgozott kezeivel dicsekedni. Itt a fővárosban elmés ötletekkel mulattatják udvar lóikat, ott a falun bőséges vacsorákkal veszik be a férfiak szivét. Ami különben éppenséggel nem bizonyít a vidék ártatlansága, naivsága mellett, mindössze is csak annyit je villanyvilágitás között, ez általános örömet kellett, mert az adózó polgárok reméltek és remélik, hogy a város vezetősége megvédi a gázgyár érdekeit a villamossági rész vény társulattal szemben, mert hiszen a gázgyárban, a földalatti vezetékekben rengeteg összeg fekszik, azt máról holnapra nem lehet csak úgy kikapcsolni. Ha a gáz olcsóbb lesz a villanynál, ami biztosra vehető, a gázvilágitásnak is meglesz a maga tábora, mert az olcsóságon kívül ha valaki csak egy kicsit is ért a gázlámpa kezeléséhez, a gázvilágitásnál is elérhető a legszebb intenzív fény. A Délsztovenszkói Villamossági részvénytársaság hatalmas telepe Komáromban, a volt lőszergyár helyén már kiépült és a vidékre kivezető huzalokat Komárom utcáin a földalatl már lefektették. A földalatti kábelok lefektetése előtt a háztulajdonosokkal tárgyalt a részvénytársaság. Arról volt ugyanis szó, hogy a városi fogyasztók részére az áramot nem földalatti vezetékek, hanem földfeletti helyesebben házfeletti vezetékek fogják szolgáltatni. Úgy látszik, hogy Komárom városnál vagy nincs, vagy nem működik a szépészeti bizottság, amely óvást emelt volna a földfeletti vezetékek ellen és kardoskodott voina a földalatti kábelek mellett. A város külső formája sehol se nyert a felső vezetékekkel, legyen az táviró, telefon, vilanyvilágitási vezeték. De a szépészeti szemponton kívül a felső villanyáram vezeték mindig több veszélyt rejt magában, mint az aisó vezeték. Mondjuk, a felső vezetéken rossz a szigetelés és egy vihar, amire akár minden nap.'számithatunk, összekuszálja a telefonhuzalokkal az erős vilanyáramot vezető drótokat, bizony annak szomorú következményei lehetnek, amelyek számát a tudatlanság és a gyermek csíny és gyermekjáték még növelheti. A város azonban semmit se érvényesítette súlyát amellett, hogy a villamossági részvénytársaság a költségesebb földalatti vezetékeket vezesse be a városba s igy természetesen a felső vezeték mellett maradtak, ami tetemesebben kevesebbe kerül. így került aztán a sor a háztulajdonosokkal való tárgyalásra. Arról volt szó, hogy a részvénytársaság azt kérte a háztulajdonosoktól, hogy engeejék meg a felső vezetékek tartóit a házak falára felszérelni. Némelyik háziúr megengedte, némelyik nem, bár ezek a tárgyalások jórészt feleslegesek voltak, mert hiszen úgy tudjuk, hogy a törvény is jogot ád a felső vezeték esetén a megerősitő kapcsoknak a házakon való elhelyezésére. Végre is a háztulajdonosok többsége úgy határozott, hogy ezt megengedi. Mindenki azt hitte, hogy olyan kis bekapcsoló felszereléséről lesz szó a házak falán, aminőt a telefon előfizelőknél használnak; egy szeg és azon egy nagy porcellán gomb. Ki sejtette volna, hogy olyan nagy, olromba, esetlen háromszög vasalkotmányokaí szerelnek a házak falára, amelyekre hatalmas póznák kerülnek és arra a vezetékek porcellán csészéit tartó vasrúd. Még a szépészet analfabétái is fejüket csóválják, hogy a város bizonyára nem nézte meg előre ezeket az eléktelenitő szerkezeteket, mert különben kézzel lábbal kapálódzani kellett volna a felső vezeték ellen, mert ezzel ugyancsak el engedte csúfítani az amúgy se szép Komárom városát. Az igy felszerelt házak úgy néznek ki, mint a rendező pályaudvarok figyelöházai, hol a telefonhuzalok elhelyezésénél a csínyre nem adnak semmit. De mit szóljunk azokhoz az utcákhoz, ahol otromba, esetlen póznákra szerelik fel a vezetéket. A villamossági részvénytársaságot e miatt nem érháti gáncs, istenem, lent, hogy faluti kevesebb a gyomorkatarusos ember, mint itt nálunk. Tilda kezei azonban egyelőre csupán saját mulatságukra voltak vörösek, nem volt kinek dicsekedni vele. Azért jelentette ki hát a mama leányának tizennyolcadik születésnapján; — Tildát férjhez kell adni! Egy szép napon meg is jelent a férjjelöit. Tilda, mikor meg'iáíia, sírva futott le a kertbe és ott zokogott sokáig a nagy diófa alatt. Mert a leányoknak ott a kis faluban, a nagy világtól elzárva is, megsúgja valamiképen a sátán, hogy sem a fiatal Kárpáthy Zoltán, sem Monte Christó gróf nem járt duplaialpu borjubőr cipőben és nem viselt piros alapon kékbabos nyakkendőket. Tilda keservesen sirt a nagy diófa alatt, de aztán menyasszonya lett a duptatalpu cipős, kékbabu nyakkendős urnák. Az érzékenyebb lelkek ne rémüldözzenek, nem történt semmi tragédia, sőt Tilda nem is érezte magát luloníul boldogtalannak. Ha néha mégis sirva fakadt, ezt inkább csak műkedvelésből tette. Tilda ott ült egyedül a nagy diófa alatt és szégyennel vallom be, az angol lordra gondolt. Igenis, a lordra, kivel tegnap ismerkedett meg egy ötkötetes regényben, melyet a papa hozott ki a szomszéd városka kaszinójának kölcsönkönyvtárából. Talán nem is szép tőlem, ha elárulom, hogy Tilda azonnal elfelejtette úgy az ifjú Kárpáthy Zoltánt, mint a nemes Monte Christó grófot az angol lord kedvéért. Mentségül hozom fel, hogy a lord, a szokottnál is tompább hangon beszélt és olyen előkelő, fagyos nyugalommal járt ezen a sáros földtekén, hogy egy tizennyolc éves leány szive, ki előkelő fiatalemberrel csak a kölc8Önkönyvíárak regényeiben találkozott, nem maradhatott vele szemben közömbös. ZONGORA Harmónium raktál é* építő intézet - Használt zongorák, p t a n t n ó k újak 6-W) K-tól kezdve. -Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerűen. 1ÍL-Haszsált zongorát napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. sz. üzlet, üzlet, neki érdeke volt az olcsóbb felszerelés melleit kardoskodni, ha a város bekapta a legyet, az a város baja és a részvénytársaság szerencséje. Ami e szépnek nem mondható vasalkotmányok elhelyezését illeti, igen sok előtt fellépett az az aggodalom, hogy a falba erősilett vasszerkezeten olyan hatalmas súly fog I feküdni, hogy viharok esetén attól l lehet tartani, hogy a falba erősített ! rész ki fog szakadni és a vasszerkezet a földre esik, ha csak a huzalok nem fogják a földre zuhanását csökkenteni. Az eresz alól kiálló póznák úgy néznek ki, mint a rossz helyre tett villámhárítók. Majd elválik, hogy égiháboru esetén hogyan viselkednek e póznák. De ezeket a kiálló póznákat felkiáltó, intő jeleknek is lehet venni azon városokrészére, melyek ezentúl fognak dönteni a földfeletti, vagy földalatti vezeték problémája fölött. De még máshoz is hasonlítanak ezek a póznák. A házak ereszei alól kiálló és póznáttartó vas háromszögek olyan benyomást keltenek, mintha a házakból kinyúló kezek husángokat tartanának az összeszoritott öldeikben és elakarnák páholni azokat, akiknek a város elcsufilását köszönhetjük. Volta. IVéliány kérdés a rcí* tanítók gyűlési tudósításához. (A június 29-in tartott ülésről). 1. Hol van az megírva, melyik törvény mióta rendelkezik úgy, hogy felekezeti iskolákban az egyházhatósági vizsgálat csak a hittan és az egyházi Tilda szerelmes volt az angol lordba és engedte magát csókoltatni tüskésáliu vőlegénye által. Néha azonban szükségesnek tartoiia, hogy szánakozva végignézzen a vőlegény; n: szegény jó ember, ha tudná, hogy szivem örökre a másé A vőlegény azonban kitűnő étvágygyal ette meg a vacsorát. Ha egyedül maradt a papával, éktelenül káromkodott, hogy folyton esik az eső, holott a gazdálkodó embernek most napfény kellene. Az esküvő azonban az esős idő ellenére is megiörtént s a fiatal asszony, ki ltáliárő! álmodozott, egy másik szürke, poros faluba került. Tilda asszony semmit sem felejteti el leánykori álmaiból. Jó cselédei voitak és mindössze egyetlen egy kis leánya s igy bőségesen volt ideje az ábrándozásra. Ha noveltairá3 helyett az volna a feladatom, hogy a féijeknek jó tanáccsal szolgáljak, akkor azt írnám, hogy iparkodjanak mentül rosszabb, nyeívesebb, lustább cselédei fogadni az asszony mellé. Amelyik asszonynak kontár szakácsnéja, vagy ügyetlen szobaleánya van, az nem ér rá idegen férfiak és szeretett hitvese között párhuzamot vonni, mely párhuzam mindig siralmas eredménnyel szokott járni a férjekre nézve. Tilda asszonynak kevés volt a dolga, nagyon sok a szabad ideje s igy ráért az ideálról elmélkedni, mialatt férje a béresek és kocsisok őseit hozta a különböző szentekkel nem egészen tiszteletreméltó kapcsolatba. Ez a retorikai műfaj tudvalévőén nem kívánja az ötösfeles jambust és Tilda asszony ilyenkor kétségbeesetten sóhajtott fel: nem, nem értheti meg az én telkemet ez az ember soha!.. Ez azonban nem akadályozta meg Tildát abban, hogy a legjobb feleség és anya legyen. Néha most is szánalommal nézett végig az . urán, de a férj sokkal jobban el volt foglalva a búza váltakozó árával, mintsem felesége szívügyei nagyon érdekelhették volna. Az asszony a folytonos boldogtalanságban, vérző szívvel egyre hízott. Úgy, hogy mikor az ura egyszer felhozta Pestie, sokkal öregebbnek látszott, mint amilyen volt. Velük jött leányuk, Bella is, egy tizenhat éves, magas, csinosarcú gyermek. Tilda nem is vette észre, hogy miiyen sokan megnézik a magas, bájos, finom profilú szőke leánykát. Tilda asszony ma is megmaradt annak, aki tizennyolc éves korában volt. Most is mohó kíváncsisággal olvasta a kölcsön könyvtári regényeket és ábrándozott az életről, melyet a hazug, lelketlen regényírók olyan szépen festenek. A férfiakról, kik vagy tökéletes genile menelc, vagy orgyilkosok, de sohasem foglalkoznak búzával, repcével, béresekkel. Fáradtan ültek egy vendéglő asztalánál, Tilda asszony csöndes megvetéssel nézte kedves férjét, ki éppen most kiabált a negyedik pohár sör u‘án. Valami különös, ideges izgatottság fogta el. Szinte utálaiosnak találta ezt az embert, kivel 17 hosszú esztendőt töltött, Majd hirtelen láng öntötte el arcát, a szomszéd asztalnál két fiatalember beszélgetett. A férj megkapván a negyedik pohár sört, most már békésen tréfálkozott kislányával. Tilda világosan hallotta, amit a két fiatal ur mond egymásnak: — Nézd csak, milyen szép kislány. — Melyik? — Az a szőke. Óit ni, az öreg aszszony mellett. — Az a kövér néni sem lehetett valaha csúnya. — Valaha nem. Fájdalom, akkor mi még nem éltünk. Elkacagták magukat, mintha valami kiváló elmésséget mondtak volna Tilda halálsápadtan állt fel helyéről.
