Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-17 / 85. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1926. július 17. POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt. § === MINDENÜTT KAPHATÓI nyelesen befolyásolja. Tulajdonkép­pen a Golf-áramlás lassúbb mozgá­sát is a légköri tünemények okozzák, mert a tengeráramlás oka a vele parallel haladó állandó légáramlás­ban keresendő. Ha a Nap hősugárzása emelkedik, az fokozza a légáramlat erejét is, ami viszont a Golf-áramlat gyorsabb mozgását idézi elő. Pontos, tudományos megfigyelés után megállapították, hogy ha a Golf-áram folyása lassú, például augusztustól februárig, akkor Euró­pában februártól április végéig száraz hideg időjárás van, emiatt aztán rossz a búza és rozs termés. Ha viszont augusztustól februárig gyors mozgásban van a Golf-áramlás, akkor februártól áprilisig enyhe idő­járás van és igy a termés is jó a rákövetkező nyáron. Hogy milyen lesz az időjárás a közel jövőben, arra vonatkozólag semmi bizonyosat nem mondhatok, mert az egész Földről még nincse­nek itt az adatok az időjárásról, A Nap foltjai egyenlőre elérték legnagyobb terjedelmüket és igy a nagy hőkifejtés következményekép­pen valószínűleg még igen sok viha­ros, esős napot fogunk a nyár folya­mán megérni. Jnahk a város véüííéol Minden, a korral haladó ember csak örülhet ha a technika haladá­sával halad a lakóhelye és annak környéke. Hogy Komárom is áttér a villa­mosításra és a polgárságnak mód­jában lesz választani a gáz és a Falusi regény. Irta Dánielné Lengyel Laura. A vonat ott robogott ei kertjük mel leit és Tilda délutánon kint mindig ott ült a nagy diófa alatt. Nézte a robogó szörnyeteget, mely zakatolva halad ki a világba. A világba, melyről Tildának olyan különös fogalmai voltak, mint csak lehet egy fiatal gyerekleánynak, ki ebből a világból még mit sem lá­tott. Tilda ott a falusi magányban átélte a leányok rendes regényét, akik nagyon szerelmesek, mindig állandóan szerel­mesek, csak épen azt nem tudják, hogy kibe ? Tilda állandóan szerelmes volt, még pedig olvasmányai alapján, hol Kárpáthy Zoltánba, hol Adorján Ma­­nasséba, de még is leginkább ama hi­res Monte Christo grófba. Átélte a leányszerelem minden gyönyörét, min den fájdalmát, egyedül. Azaz nem egye­dül, hanem az ideállal szivében, ki szép volt, jó volt, hű és tökéletes, el­tekintve attól az egy fogyatékosságától, hogy földi mivoltában eddig még nem mutatta magát. Tilda különben csinos, szőke, baba­­arcú lány volt s mivel a tárgytalan szerelem nem vette el az étvágyát, ki­csit túlontúl gömbölyű. Éppen ez le­hetett az oka, hogy aiig töltötte be tizennyolcadik évéi, mikor a gondos mama odaszólt a papának: — Tildát férjhez kell adnil Falun nincs bál, hol muzsikaszóval és kivágott ruhával terveznek a férfiak ellen merényletet. Ellenben itt még mindig divat a leánynak befőttet ké­szíteni, paradicsomot, lekvárt főzni, vörös, kidolgozott kezeivel dicsekedni. Itt a fővárosban elmés ötletekkel mu­lattatják udvar lóikat, ott a falun bősé­ges vacsorákkal veszik be a férfiak szivét. Ami különben éppenséggel nem bizonyít a vidék ártatlansága, naivsága mellett, mindössze is csak annyit je villanyvilágitás között, ez általános örömet kellett, mert az adózó pol­gárok reméltek és remélik, hogy a város vezetősége megvédi a gáz­gyár érdekeit a villamossági rész vény társulattal szemben, mert hiszen a gázgyárban, a földalatti vezetékek­ben rengeteg összeg fekszik, azt máról holnapra nem lehet csak úgy kikapcsolni. Ha a gáz olcsóbb lesz a villany­nál, ami biztosra vehető, a gázvilá­­gitásnak is meglesz a maga tábora, mert az olcsóságon kívül ha valaki csak egy kicsit is ért a gázlámpa kezeléséhez, a gázvilágitásnál is el­érhető a legszebb intenzív fény. A Délsztovenszkói Villamossági részvénytársaság hatalmas telepe Komáromban, a volt lőszergyár helyén már kiépült és a vidékre kivezető huzalokat Komárom utcáin a földalatl már lefektették. A föld­alatti kábelok lefektetése előtt a ház­­tulajdonosokkal tárgyalt a részvény­­társaság. Arról volt ugyanis szó, hogy a városi fogyasztók részére az áramot nem földalatti vezetékek, hanem föld­feletti helyesebben házfeletti vezeté­kek fogják szolgáltatni. Úgy látszik, hogy Komárom város­nál vagy nincs, vagy nem működik a szépészeti bizottság, amely óvást emelt volna a földfeletti vezetékek ellen és kardoskodott voina a föld­alatti kábelek mellett. A város külső formája sehol se nyert a felső ve­zetékekkel, legyen az táviró, telefon, vilanyvilágitási vezeték. De a szépé­szeti szemponton kívül a felső villanyáram vezeték mindig több veszélyt rejt magában, mint az aisó vezeték. Mondjuk, a felső vezetéken rossz a szigetelés és egy vihar, amire akár minden nap.'számithatunk, összekuszálja a telefonhuzalokkal az erős vilanyáramot vezető dróto­kat, bizony annak szomorú követ­kezményei lehetnek, amelyek számát a tudatlanság és a gyermek csíny és gyermekjáték még növelheti. A város azonban semmit se ér­vényesítette súlyát amellett, hogy a villamossági részvénytársaság a költségesebb földalatti vezetékeket vezesse be a városba s igy termé­szetesen a felső vezeték mellett maradtak, ami tetemesebben keve­sebbe kerül. így került aztán a sor a háztulaj­donosokkal való tárgyalásra. Arról volt szó, hogy a részvénytársaság azt kérte a háztulajdonosoktól, hogy engeejék meg a felső vezetékek tartóit a házak falára felszérelni. Némelyik háziúr megengedte, né­melyik nem, bár ezek a tárgyalások jórészt feleslegesek voltak, mert hiszen úgy tudjuk, hogy a törvény is jogot ád a felső vezeték esetén a megerősitő kapcsoknak a házakon való elhelyezésére. Végre is a ház­tulajdonosok többsége úgy határo­zott, hogy ezt megengedi. Mindenki azt hitte, hogy olyan kis bekapcsoló felszereléséről lesz szó a házak falán, aminőt a telefon előfizelőknél használnak; egy szeg és azon egy nagy porcellán gomb. Ki sejtette volna, hogy olyan nagy, olromba, esetlen háromszög vasal­­kotmányokaí szerelnek a házak falára, amelyekre hatalmas póznák kerülnek és arra a vezetékek por­cellán csészéit tartó vasrúd. Még a szépészet analfabétái is fejüket csóválják, hogy a város bizonyára nem nézte meg előre ezeket az eléktelenitő szerkezeteket, mert különben kézzel lábbal kapá­­lódzani kellett volna a felső vezeték ellen, mert ezzel ugyancsak el en­gedte csúfítani az amúgy se szép Komárom városát. Az igy felszerelt házak úgy néznek ki, mint a ren­dező pályaudvarok figyelöházai, hol a telefonhuzalok elhelyezésénél a csínyre nem adnak semmit. De mit szóljunk azokhoz az utcákhoz, ahol otromba, esetlen póznákra sze­relik fel a vezetéket. A villamossági részvénytársaságot e miatt nem érháti gáncs, istenem, lent, hogy faluti kevesebb a gyomor­­katarusos ember, mint itt nálunk. Tilda kezei azonban egyelőre csu­pán saját mulatságukra voltak vörösek, nem volt kinek dicsekedni vele. Azért jelentette ki hát a mama leányának tizennyolcadik születésnapján; — Tildát férjhez kell adni! Egy szép napon meg is jelent a férj­­jelöit. Tilda, mikor meg'iáíia, sírva fu­tott le a kertbe és ott zokogott sokáig a nagy diófa alatt. Mert a leányoknak ott a kis faluban, a nagy világtól el­zárva is, megsúgja valamiképen a sá­tán, hogy sem a fiatal Kárpáthy Zol­tán, sem Monte Christó gróf nem járt duplaialpu borjubőr cipőben és nem viselt piros alapon kékbabos nyak­kendőket. Tilda keservesen sirt a nagy diófa alatt, de aztán menyasszonya lett a duptatalpu cipős, kékbabu nyakkendős urnák. Az érzékenyebb lelkek ne rémül­dözzenek, nem történt semmi tragédia, sőt Tilda nem is érezte magát luloníul boldogtalannak. Ha néha mégis sirva fakadt, ezt inkább csak műkedvelésből tette. Tilda ott ült egyedül a nagy diófa alatt és szégyennel vallom be, az an­gol lordra gondolt. Igenis, a lordra, kivel tegnap ismerkedett meg egy öt­kötetes regényben, melyet a papa ho­zott ki a szomszéd városka kaszinójá­nak kölcsönkönyvtárából. Talán nem is szép tőlem, ha elárulom, hogy Tilda azonnal elfelejtette úgy az ifjú Kár­páthy Zoltánt, mint a nemes Monte Christó grófot az angol lord kedvé­ért. Mentségül hozom fel, hogy a lord, a szokottnál is tompább hangon beszélt és olyen előkelő, fagyos nyu­galommal járt ezen a sáros földtekén, hogy egy tizennyolc éves leány szive, ki előkelő fiatalemberrel csak a köl­­c8Önkönyvíárak regényeiben találkozott, nem maradhatott vele szemben kö­zömbös. ZONGORA Harmónium raktál é* építő intézet - Használt zongorák, p t a n t n ó k újak 6-W) K-tól kezdve. -Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerűen. 1ÍL-­Haszsált zongorát napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. sz. üzlet, üzlet, neki érdeke volt az olcsóbb felszerelés melleit kardos­kodni, ha a város bekapta a legyet, az a város baja és a részvénytár­saság szerencséje. Ami e szépnek nem mondható vasalkotmányok elhelyezését illeti, igen sok előtt fellépett az az aggo­dalom, hogy a falba erősilett vas­szerkezeten olyan hatalmas súly fog I feküdni, hogy viharok esetén attól l lehet tartani, hogy a falba erősített ! rész ki fog szakadni és a vasszer­kezet a földre esik, ha csak a hu­zalok nem fogják a földre zuhaná­sát csökkenteni. Az eresz alól kiálló póznák úgy néznek ki, mint a rossz helyre tett villámhárítók. Majd elválik, hogy égiháboru esetén hogyan viselked­nek e póznák. De ezeket a kiálló póznákat fel­kiáltó, intő jeleknek is lehet venni azon városokrészére, melyek ezentúl fognak dönteni a földfeletti, vagy földalatti vezeték problémája fölött. De még máshoz is hasonlítanak ezek a póznák. A házak ereszei alól kiálló és póznáttartó vas háromszögek olyan benyomást keltenek, mintha a há­zakból kinyúló kezek husángokat tartanának az összeszoritott öldeik­­ben és elakarnák páholni azokat, akiknek a város elcsufilását kö­szönhetjük. Volta. IVéliány kérdés a rcí* tanítók gyűlési tudósításához. (A június 29-in tartott ülésről). 1. Hol van az megírva, melyik tör­vény mióta rendelkezik úgy, hogy felekezeti iskolákban az egyházhatósági vizsgálat csak a hittan és az egyházi Tilda szerelmes volt az angol lordba és engedte magát csókoltatni tüskésáliu vőlegénye által. Néha azonban szük­ségesnek tartoiia, hogy szánakozva végignézzen a vőlegény; n: szegény jó ember, ha tudná, hogy szivem örökre a másé A vőlegény azonban kitűnő étvágy­­gyal ette meg a vacsorát. Ha egyedül maradt a papával, éktelenül káromko­dott, hogy folyton esik az eső, holott a gazdálkodó embernek most napfény kellene. Az esküvő azonban az esős idő el­lenére is megiörtént s a fiatal asszony, ki ltáliárő! álmodozott, egy másik szürke, poros faluba került. Tilda asszony semmit sem felejteti el leánykori álmaiból. Jó cselédei voitak és mindössze egyetlen egy kis leánya s igy bőségesen volt ideje az ábrán­dozásra. Ha noveltairá3 helyett az volna a feladatom, hogy a féijeknek jó ta­náccsal szolgáljak, akkor azt írnám, hogy iparkodjanak mentül rosszabb, nyeívesebb, lustább cselédei fogadni az asszony mellé. Amelyik asszonynak kontár szakácsnéja, vagy ügyetlen szobaleánya van, az nem ér rá idegen férfiak és szeretett hitvese között pár­huzamot vonni, mely párhuzam mindig siralmas eredménnyel szokott járni a férjekre nézve. Tilda asszonynak kevés volt a dolga, nagyon sok a szabad ideje s igy ráért az ideálról elmélkedni, mialatt férje a béresek és kocsisok őseit hozta a kü­lönböző szentekkel nem egészen tisz­teletreméltó kapcsolatba. Ez a retorikai műfaj tudvalévőén nem kívánja az ötös­feles jambust és Tilda asszony ilyen­kor kétségbeesetten sóhajtott fel: nem, nem értheti meg az én telkemet ez az ember soha!.. Ez azonban nem aka­dályozta meg Tildát abban, hogy a legjobb feleség és anya legyen. Néha most is szánalommal nézett végig az . urán, de a férj sokkal jobban el volt foglalva a búza váltakozó árával, mint­sem felesége szívügyei nagyon érde­kelhették volna. Az asszony a folytonos boldogtalan­ságban, vérző szívvel egyre hízott. Úgy, hogy mikor az ura egyszer felhozta Pestie, sokkal öregebbnek látszott, mint amilyen volt. Velük jött leányuk, Bella is, egy tizenhat éves, magas, csinos­­arcú gyermek. Tilda nem is vette észre, hogy miiyen sokan megnézik a magas, bájos, finom profilú szőke leánykát. Tilda asszony ma is megmaradt annak, aki tizennyolc éves korában volt. Most is mohó kíváncsisággal olvasta a köl­csön könyvtári regényeket és ábrándo­zott az életről, melyet a hazug, lelket­len regényírók olyan szépen festenek. A férfiakról, kik vagy tökéletes genile menelc, vagy orgyilkosok, de sohasem foglalkoznak búzával, repcével, bére­sekkel. Fáradtan ültek egy vendéglő aszta­lánál, Tilda asszony csöndes megve­téssel nézte kedves férjét, ki éppen most kiabált a negyedik pohár sör u‘án. Valami különös, ideges izgatottság fogta el. Szinte utálaiosnak találta ezt az embert, kivel 17 hosszú esztendőt töl­tött, Majd hirtelen láng öntötte el arcát, a szomszéd asztalnál két fiatalember beszélgetett. A férj megkapván a negyedik pohár sört, most már békésen tréfálkozott kislányával. Tilda világosan hallotta, amit a két fiatal ur mond egymásnak: — Nézd csak, milyen szép kislány. — Melyik? — Az a szőke. Óit ni, az öreg asz­­szony mellett. — Az a kövér néni sem lehetett valaha csúnya. — Valaha nem. Fájdalom, akkor mi még nem éltünk. Elkacagták magukat, mintha valami kiváló elmésséget mondtak volna Tilda halálsápadtan állt fel helyéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom