Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-30 / 130. szám

t926. október 30. Komáromi Lapok 5. olcfoi. izzólámpa a legj ob b, haszná­latban a leggazdaságosabb. Kapható nagyban kicsinyben „ELEKTRA" Jókai-ucca 13. szenemmel az egész magyar katholiku3 társadalmat azonosítsák Ez a társadalom a m-ga egészében sokkal egészszégesebb, becsületesebb, semhogy meg ne találhatnék vtle a testvéri találkozót. A pokol tüzének, az irigységnek, haragnak, gyűlöletnek fekete és vörös szinü nemzetközi szí­tóit tartjuk az ellenségnek, akik földi hatalmuk és nagyobb uraságuk érde­kének minden ieikiismeretfurdalás nél­kül feláldozzák közös keresztyén és nem­zeti eszményeiket. Ezeket az eszménye* két megtévesztéssel a szájukon mond­ják, cselekedeteikben azonban megta­gadják, megcsufoljáfc és összetörik. Nem tartom őket sem keresztyéneknek, sem magyaroknak. — Ha keresztények lennének, lenne bennük szeretet. Ha magyarok volná­nak, nem idegen földi hatalom, hanem a magyar állam szuveréniíásának el­sőbbsége után igazodnának. Ha fgy igazodnának, akkor nem mélyítenék, de nem is kezdték volna c inálni és nem csinálták volna meg a társadalomban a felekezeti szakadékokat. Vallom, hogy nem a test, hanem a lélek minősége dönti el az ország életére tartozó kér­dések vitáját. De hogy a haza elől a fajiság felkínált területén se térjenek ki, kijelentem, hogy a magyar kálvi­­nizmus kilencven százalékban szinma­­gyar. Következésképpen a magyarság­ból sem tanácsot, sem oktatást, sem birálaiot nem fogad el semmi néven nevezendő felekezetíől vagy párttól, mely tagjainak, sőt lelki vezéreinek jelentékeny részében és fajilag legalább is vegyes. — Mi, magyar kálvinislák, ha szám­ban kisebbségben vagyunk is, azért a vezetésre és közéleti érvényesülésre való szabad igényi hazánk iránti hagyó* mányos hűségünkben, szabadsághősök­kel és vértanukkal koronázott múltúnk érdemeiben hordjuk. A magyar káiv;mumusban, akár tör­ténelmi értékeit, akár mostani erőit, akár jövő hivatásának jelentőségét és felelősségét nézzük, van elég hatalom s méltóság, hogy magára maradva is megoldja Istene és hazája oldaláról rá­néző szent feladatait. Főbb vonásában ezeket mondotta a debreceni válasz és a magyarság sorsa iránt aggődók most szivdobogva lesik, hogy itt befejeződik e a harc a feleke­zetek között, vagy tovább megy és nő a lavina. Ugyancsak a felekezeti békéről be­szélt Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés uj elnöke i?, a kiszombaton este több kor­mánypárti képviselő társaságában Kecs­kemétre érkezett, ahol vaaárnap délelőtt a 48-as kör helyiségében tiszteletére rendezett banketten a hozzáintézett üd­vözlő szavakra válaszképen meglepően érdekes politikai beszédet mondott. Azzal kezdte beszédét, hogy felelős sége tudatában kijelenti, hogy az, aki a gyűlölet hozsánnáit fújja, azt teszi, amit a kommunisták tettek, majd igy folytaiig: — A nemzet életét csak a megéités, a béke és a törhetetlen nemzeti hűség biztosítja. Ha Magyarországot akarunk, akkor íélre kell dobnunk minden gyű­lölködést. Törekvésem oda irányú', hogy a nagy, közös érdeket a felekezeti és osztályérdek felé helyezzem, mert a magyarság végtelen boldogságát aka­rom előmozdítani. Sok minden meg­változott a legutóbbi hat év alatt. Si­került legyőznünk a gyűlöletet és sike­rült reátérni arra az útra, amelyet a megértés utjának nevezhetünk. — Sajhos, hallunk ma is hangokat, melyek régi séma szerint békétlenséget hirdetnek. Ezek ellen iit, Kecskeméten emelem fel szavamat, ahol ma a felekezeti megbecsülés ragyogó példájával találko­zunk. Innen hirdetem, Kecskemétről, hogy nagy, szent közösségben kell küz­denünk a boldog Magyarországért és mindig csak egyre kell gondolni: vissza ne térjen soha többé a gyűlölet szel­leme. A keresztény erkölcs a megér­tésben gyökeredzik. A felelőtlen elszó­lások kora lejárt és ebben az ország­ban nincs joga senkinek veszélyeztetni a békét 1 A Komáromi Koronabank betevői­nek monstre értekezlete. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1926 október 28. A Komáromi Koronabank kényszer­­egyezségi ügyében a bank közgyűlése által kiküldött revíziós bizottság elnöke, Alapy Gyula dr. értekezletre hívta össze az összeomlott bank betevőit, akik több, mint ötszázan jelentek meg a kultúrpalota színháztermében és azt zsúfolásig megtöltötték. Az értekezletet összehívó Alapy Gyula dr. nyitotta meg az értekezletei zajos helyesléssel fogadott megnyitó beszéd­­| del, melyben a bank hitelezőinek súlyos helyzetét vázolta. Bizalommal voltak — úgymond — a bank iránt Komárom és annak nagy környéke betevői, akiket I most ezzel a bizalommal szemben nagy ! károk érnek. A bank veszteségei két csoportba oszthatók, vannak legális veszteségek, amelyek az államváltozás­­sa! kapcsolatosak, de vannak illegális veszteségek, amelyért a bank vezetősége felelősséggel tartozik. Sürü közbekiáltások: Igen, a fele­­! lŐEségről kell beszélni 1 ; Alapy dr.: Majd rátérünk a felelősség : kérdésére is, amely alól az igazgatóság nem is akar kibújni, de a törvények i szerint nem is bújhat ki. | A revíziós bizottság nemcsak a bank i úgynevezett státusát, cselekvő és szen­­| védő állapotát tette beható vizsgálat ; í tárgyává, hanem kiterjesztette ezt a bank általános ügyvitelére is, főképpen az összeomlás okaira. Az igazgatóság a részvényesek október 3i közgyűlését ; befejezett tények elé állította, midőn az | előtt 24 órával kényszeregyezséget kért, í amelyet még ugyanezen napon el is | rendelt a komáromi törvényszék és ki­­í nevezte a vagyonfelügyelő személyét. i A bank közgyűlése nagy küldöttséggel i kereste fel a törvényszék elnökét, aki ; azonban álláspontját meg nem válíoz­­! tatta. Ez ellen a bank igazgatósága a | közgyűlés nyomása alatt feifoiyamodás­­: sál élt, amely most a pozsonyi itélő­­! táblán fekszik. A kényszeregyezség tár­­; gyalása ki van tűzve, ezzel tehát fog­­; Ialkoznunk kell. A bank hitelezőinek két ! rossz közt kell választania és | a saját érdekükben a kisebbik rosz­­szat keit választaniok, a kényszer­­; egyezséget, ha el akarják a na- j gyobb rosszat kerülni: a csődöt. ■ ; Az értekezlet célja egyértelmű megálla- * ; podási létesíteni, a közös érdekeket egy [ j nevezőre hozni. A feielősségrevonás egy ; I másik etappja a betevők mozgalmának l I és arra ez az érdekeltség nem hivatott, í ■ de ebben a bank november 7-re ősze- I I hivott, közgyűlése fog határozni. I A bíróság előtt levő 65 százalékos > : kényszeregyezség elfogadását ajánlja, j : amelyet el kell fogadni a további kö­­j veteiési igények fentartásával. Erre a j I célra bejelentési iveket oszt szét a reví­ziós bizottság és annak benyújtására ki akarja tanitani a betevőket, az ülés végén. A betevő közönséget higgadtságra és nyugalomra inti, mert csak ily módon : tud rgy véleményre jutni, mely a fel­szólalásokból kialakulhat. (Éljenzés) ! Az értekezlet második szónoka Hacker Ríchárd ny. munkáspénztári igazgató volt, aki ismertette a revíziós bizottság munkájának vázlatát, mely a bank ad- \ minisztrációját teljes világításban mu- I tatja be és annak minden részletére kiterjed. A cimek felsorolásából is meg­győződhetett a hitelezők értekezlete, hogy alapos munkát végzett a revíziós bizott­ság és abban feltétlen megbizhatik. Hacker kijelentette hogy a bank felelős exponensei nem állottak feladatuk ma­gaslatán és súlyosan vétettek a bank \ bizalma és a betevők érdekei ellen, > ezért felelősségük anyagilag teljesen ! kétségtelen. Felolvas ö! határozati javas­latot, melyet a bank legközelebbi köz- I gyűlése elé terjeszt, amelyek a bank igazgatóságának haladék­talan távozását, uj igazgatóság vá- f Eíéefijssfik kezűit« feétkdzaap «st« V 8 g irata tióao&sek kezdete | va-ár- és Dnnepet.p UÚVfcUL Saombaf ée vcsárnsp, október 30. és 31-én Foxfilm! IMLIX Foxfilm! ü, vadon éré Szenzációs cowboy dráma 6 felv. Fősz.: Tom Mix a cowboykirály. Hétfő és kedd, november1 I. és 2-án Conrad Veidt, Lucy Doraine végzet Az elveszett paradicsom Elsboruahnak nem alkalmas. Megkapó filmregény 6. felvonásban. Főszerepben: Conrad Veidt is Lucy Doraine 1^8 " m lasztását, a régi igazgatóság anyagi felelősségrevonását, erre a célra két meghatalmazott választását kí­vánják kimondatni, akik a kártérí­tési pert a bank igazgatóságával szemben megindítják. Azoknak a tisztviselőknek, igazgatósági tagok­nak és bankadösoknak, akik az Összeomlás körüli időkben ingatla­naikat átíratták, ennek hatálytalaní­tását fogják per utján kérelmezni. Hacker beszédét az értekezlet általá­nos helyesléssel fogadta és lelkesen megéljenezte. Ekkor Hajdú Gyula dr. ógyaltai ügy­véd emelkedett szólásra és a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a revíziós bizottság nagy és önzetlen munkájáról és nekik köszönetét mondott. A maga nevében is örömmel csatlakozik Alapy dr. fejtegetéseihez és elfogadja Hacker indítványait is, mert a mostani igazgató Sággal szemben a legmesszebbmenő bizalmatlansággal viseltetnek a betevők, akiknek bizalmával ruiul visszaéltek. A betevők éideke a kényszeregyezség­­nek gyors megkötése, hogy a kibonta­kozásnak alapja megteremthető legyen, Lengyel Ármin dr. ügyvéd a büntető pert megindította az igazgatóság ellen, mert kétségtelt n, hogy itt megtévesztés vagy csalás büntette forog fenn. A maga részéről kívánja, hogy a revi­­ziós bizottság tegye meg részletes je­lentését, hogy az idejekorán felhaszáí­­hatő legyen. A revíziós bizottság több tagja azt jelenti ki, hogy ezt nem áll módjukban a bank közgyűlése elölt megtenni, mert a megbízást ettől a szervtől kapták és a betevők értekezletét csak magán el­határozásukból hivíák egybe, hogy al­kalmat nyújtsanak az állásfoglalásra. Telkes Miksa tanító a kányszeregyez­­ség részleteit kivánta felderíteni, Nádor Ernő dr. Lípscher Mór kórházigazgató kérdésére reflektál, aki a kányszeregyez­­ség benyújtásának igazi okai után ér­deklődött és leszögezte, hogy az igaz­gatósági elnök feivilágcsitásai ebben az irányban nem feleitek meg a tényeknek. Schreiber Lajos dr. ügyvéd volt az egyedüli, aki a csődeljárás mellett töri lándzsát, de ezzel a véleményével egyedül maradt. Mandula Imre felszólalásában a véieménykülömbségeket akarta egye­síteni, ami siket Ült is. mert az értekezlet teljes egyöntetűséggel foglalt állást a kényszeregyezség mellett. A követelések bejelentése céljából megfelelő nyomtatványt osztott ki a revíziós bizottság és az értekezlet, mely hellyel-közzel izzó hangulatban tárgyalt, másfélőrai tanácskozás után nyugodtan oszlott szét. A beíevők a helyi sajtó utján nyer­nek értesítést a teendők felől. Ezek után a legnagyobb kíváncsisággal tekint mindenki Komáromban a bank nov. 7-i közgyűlése elé. I alján, a másik már a zenith szélén ra­­• gyog. Mit tudta azt az oktalan, de emberséges muszka? Hát a jó Kerekes István azért az egypár kopekért, amit szegénységünk­ben vethettünk neki, szorgalmasan szí­veskedett körülöttünk. Még mi nem szoktunk a mosogatáshoz, elvégezte ő és több mást. Kivált Kalandos Pistát szerette na­gyon, ki eleven, pelyhes állu fiú volt még. Az édesanyja szoknyájától soroz­ták a háborúba. A bolondság, tréfa mindig készen volt nála s legtöbbször Kerekes Istvánt tette lóvá. Mégis ez az ember úgy ragaszkodott hozzá, mint az eb a gaz­dájához. Egyszer csak Kalandos Pista elkezd nyügösködni. Kedvetlen, ingerült lett, s amit eddig a világért se tett volna meg, gorombáskodoít hűséges Istvánjával. És hervadt, sápadt, fogyott a fiú. Nagy nehezen be tudtuk tuszkolni a kórházba; néhány nap múlva Kerekes is beszédelgett kicsi gazdája után. Elő­vette őket a przemysii foglyok könyör­telen nyavalyája, a hastífusz. Kedves két betegünket különös fi­gyelmébe ajánltuk dr. Szabó Gyula főorvosnak. Fölösleges volt. Ez az em­berséges orvos minden betegéért a lelkét is odaadta volna. Úgy gondozta maga személyesen őket egész a kime­rülésig, mintha édes gyermekeinek az élete volna a kezében. Nem sajnálta értük a fáradságot, vigasztalást, jó szót; mert hiszen csak ezzel gyógyiihatott, gyógyszer nem igen volt a lazaretben. Minket közel se ereszlettek e ragály­telephez, csak az időnkint kiszivárgó hírekből (udíuk meg, hogy a No. 1036. Kalandos Pista állandóan 40 fokos láz­ban ég, a No. 1317. Kerekes István már tut van a veszélyen. A hírszolgálat megbízhatóságát iga­zolja egy későbbi hir: Kalandos Pista gyógyultan hagyta el a kórházat s a gyengélkedőbe kerüit ulókurára, Kere­kes István pedig csütörtökön reggel meghalt; a hullaházba szállították, te­metése szombaton délután lesz. A Pista gyerek felgyógyulása feletti háiaistenkedésre legott elszorult a szi­vünk. Egy derék, szorgalmas, munkás családapát nyelt el ez idegen föld. Még sírjára sem borulhat fiatal hitvese és három apró árvája! Kádár Lajos barátunk, akinek otthon is mestersége az ilyesmi, azonnal félre­vonult és bús temetési beszédet gyár­tott Istenben idvezült Kerekes István jóravaló reformáiu3 atyánkfia porhüve­lyének eltakarításához. Láttuk, hogy könnyezett a toilrágás közben. Hát hiszen... van nekünk sírni valónk mosl, akár élünk, a*<ár halunk! Mi pedig hevenyében dalárdát ütöt­tünk egybe. Már csak a mi jó Kerekes Szeroyno ! Irta: U. Szabi János. Tömött, sürü ember volt Kerekes István és úrbecsülő, már amilyen ur a káplár, az önkéntes, meg a többi fel­jebb ... a fogságban. A hadnagy ur paprikajancsi mérgében képen törül egy gefreiíert. Látja ezt a muszka őr, azon melegében visszaadja a hadnagy urnák, cs?k úgy szikrázott tőle a szeme. — Hogy mered te emezt bántani? Hiszen neki is egy csillagja van, mint neked 1 Csakhogy az egyik csillag az ég ÚRI U DÓ! fODRA­­>ZAT, TEREM '.vkgzporííhyÁv.t -; HAZiAl /ZtMBf r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom