Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-13 / 83. szám

Komáromi Lapok 5. oldal. 1926. július 13. A könyvpiac legnagyobb szenzációja! F^lév alatt 500,000 K példány kelt el! “ HEÜB1 a § g; s fi fi fi i fi fi fi fi fi fi fi fi fi sí «suttSi Egy kommunista író borzalmas él­ményei és hatal­mas erejű megfi­gyelései a vörös Moszkvában, 240 oldal. Ára 24 Kor. Megrendel­hető és kapható a SPITZER-féle könyvesboltén KOMÁROMBAN. H5S525Z52525ZSZ5£5l2515aj^5ZSZ525E5 * 33 jól ismert nemzetközi betörők, akik hasonló tetteikért többször állottak a büntető bíróság előtt. Franz Ká­roly morvaországi cseh anyanyelvű, Stark József bécsi születésű német anyanyelvű fiatalember. A harmadik elfogott Naszticzky Gyula, mint bűn­segéd szerepelt. Véletlenül beleke­rült a slamaszfikába Haller Sándor, akinek Naszliczky a lopott pénzből kölcsön adott. Haller azt hitte, hogy Naszticzky kár/yán nyerte a pénzt és ezért fogadta el tőle a kölcsönt. Hétfőn állottak a tettesek a ko­máromi törvényszék büntető tanácsa előtt, dr. Vincze Aurél törvényszéki elnök elnöklete alatt. A vádhatósá­got dr. Moesz Géza vezető állam­ügyész képviselte, a vádlottakat dr. Witausek Károly és dr. Zsombor Miklós ügyvédek védték. A károsult szikvizgyár képviseletében Gold­schmied Vilmos igazgató jelent meg. A vádlottak az igazi nemzetközi betörők formáját mutatták. Szünet alatt kedélyesen eiviccelődtek egy­mással és megköszönték Gold­schmied Vilmosnak, hogy olyan jó cigarettákat hagyott hátra az irodá­ban, mert a jól sikerült kasszafurás után vagy 10 cigarettát elszittak az ottmaradt cigarettákból. Ismeretes, hogy a szikvizgyár aznap adott fel 33 ezer koronát, amely igy mene­kült meg az ellopástól. A betörők azt mondották, hogyha az az összeg is a kezükbe kerül, akkor sikerül a szökésük. A tárgyalás nagyon simán ment, mert mindegyik vádlott beismerte tettét. Csak azt nem ismerték et, hogy ők 30—40 ezer koronát vittek volna el, mert ők csak 12 ezer K-t találtak ott. A vádlottak szépen sorjában el­mondták, hogy hogyan történt a be­törés, az ellopott pénzzel kimentek a vágóhidhoz, ott a nagyobb össze­get elásták, a többin megosztozkod­tak. Goldschmidt Vilmos, a szikviz­gyár képviselője elmondja, hogy a gyárnak 23.883 K kára volt és ebből a biztositó társaság csak 15 ezer K-át fizetett meg, 8 ezer K-át azért nem, mert az nem volt az üzleti könyvekbe bevezetve. így a gyár kára 8 ezer K, mert a megrongált pénzszekrény árát is megtéritette a biztositó társaság. A vádlottak kihallgatása, a vád- és védbeszédek után a bíróság meg­hozta ítéletét, amely szerint Franz Károlyt és Strark Józsefet 3—3 évi fegyházra, Naszticzky Gyulát, mint bűnsegédet 6 havi börtönre Ítélték. A vizsgálati fogságot beszámították. A megmaradt 1200 K-át a károsult szikvizgyárnak Ítélték. Haller Sán­dort teljesen felmentették, Franz és Sirark fellebbezett, Nasziiczky meg­nyugodott az ítéletben. (§) Az eltűnt palatető. A komáromi törvényszék a napokban vonta fele­lőségre Dejczó Antal perbetei lakost sikkasztás büntette miatt azért, hogy Perbetén 1924. évfolyamán Schwarcz Adolf és társa pozsonyi cégtől bi­zományba átvett 7461 Ke értékű palát felhasználta, az árát pedig a cégnek be nem szolgáltatta. A terhelt beismeri, hogy az árut átvette, de tagadta, hogy bizományba kapta volna. Az árát ez ideig nem volt módjában megfizetni, mert az épít­kezésen sokat vesztett. A kihallga­tott Schwarcz igazolta a könyvki­vonattal, hogy az árut bizományba szállították, ezért a törvényszék az enyhiíő szakasz alkalmazásával fel­tételesen 1 hónapi fogházra Ítélte. (§) A bizományi űzlst. Steiner Jó­zsef gutái korcsmárost sikkasztás büntette miatt vonta felelőségre a komáromi törvényszék azért, hogy Gután 1924. évi december hó 10 én nála lefoglalt italokat és üres hor­dókat eladta és az árát Reisner és Schön pozsonyi szesznagykereske­dőknek be nem szolgáltatta a 2545 Kc-t. A terhelt beismeri, hogy a le­foglalt ingóságot eladta és az árát élelemre használta fel, de ezt azért tette, mivel a végrehajtató megen­gedte az értékesítését. Az árát azért nem szolgáltatta be, mivel 6 tagú családja van és nem akarta, hogy éhezzenek. A törvényszék 14 napi fogházra ítélte, de 1 évre felfüggesz­tette. Az ítélet jogerős. (§) Elítélt betörők. E héten vonta felelőségre a komáromi törvényszék Sánta Ernőt és Dolog Mihályt lopás büntette miatt, Mihályka Sándor és Zilai Gyula lévai lakosokat pedig mint bűnsegédeket azért, mert Lé­ván 1926. évi május hó 28-án dr. Bargár Gábor lévai lakos lakásába Sánta és Dolog behatoltak, az ott­levő vasszekrényt megfúrták és ab­ból 12001 Kc-t elvetlek. Mihályka a tett elkövetése előtt Dolognak el­mondotta, hogy a helyiségben, mely­ben a pénzszekrény van, hogy lehet bejutni és hogy abban mindég na­gyobb mennyiségű pénz van. Zilai pedig őrt állt és úgy a III. mint a IV. rendű vádlottak a lopott pénz­ből is részesültek A vádlottak a terhűkre rótt bűncselekményt beis­merték és nagy nyomorukkal véde­keztek és enyhe Ítéletet kértek. A ' törvényszék Sánta Ernőt 3 évi fegy­­; házra, Dolog Mihályt 1 évi és 6 hó­­: napi börtönre, Mihályka Sándort 1 j évi börtönre és Zilai Gynlát4 hónapi fogházra Ítélte. Közgazdaság, A Hitelbank közgyűlése. A Komárom Vidéki Hitelbank vasár­nap délelőtt Vall órakor tartotta intézeti székházéban rendes évi közgyűlését. A város egyik pénzintézetét rövid idő­vel előbb ért katasztrófa keltette izga­lom és a közgyűlését tartó hitelbank igazgatóságának már korábban ismertté vált azon álláspontja, hogy a múlt évre osztalék fizetését a közgyűlésnek nem javasolja, élénk érdeklődést biztosítot­tak a közgyűlés iránt, melynek lefolyá­sáról a következőkben számolunk be : Dr. Gaál Gyula igazgatósági elnök­helyettes a szépszámban megjelent rész­vényesekből megalakult közgyűlést a jelenvolt részvényesek és a letett rész­vények száma alapján határozatképesnek jelentve ki, az intézet 53. közgyűlését megnyitotta és üdvözölte Litochleb Vladimir pénziigyigazgatóf, az intézet kormánybiztosát. A tárgysorozatra áttérve, a közgyűlés elnöke a következőket mondotta: Ha a t. közgyűlés az igazgatóság jelentését felolvasottnak kívánja tekin­teni, úgy annak kiegészitésekép s az igazgatóság előterjesztésének indoko­lására óhajtok néhány megjegyzésben ii. Az igazgatóság becsületes törekvé­sének eredményekép megállapíthatom, hogy intézetünk az elmúlt évben is erős lépésekkel haladt a konszolidáció utján. Á hadikölcsönök átalakítása foly­tán birtokunkba került 6 % és 5 %-os IV. államkölcsönkötvényeket, illetőleg ezek maradványát a múlt év elején eladtuk. Az eladás folytán jelentékeny tőkénk szabadult fel, a mi lehetővé tette a drága bankkölcsön kiküszöbölését. Ezen transakció folytán csupán a magyarországi bankok ellen fennálló követeléseink fejében kapott 4 %-os esi. járadékok vannak tulajdonunkban, a melyek lombardképesek és a tőzsdén bármikor eladhatók úgy, hogy az in­tézet likviditását nem csökkentik. Mint örvendetes tényre, rá kell mutatnom arra, hogy ezen cserejáradékok kamat­szolgálata már ez év elején megkez­dődött s igy közel 1 Va millió koronát kapott intézetünk részben felgyülemlett, részben folyó kamatok fejében. Ennek kamathaszna természetesen csak ez évben fog kifejezésre jutni. Intézetünk likviditására az eWt évben is nagy súlyt helyeztünk, miért is nagyobb pénzkészletet tartottunk. Ugyancsak fontos e szempontból a váltótárca növekedése, amely közel 1 millió korona emelkedést mutat. Ugyan­ezen célt szolgálja az intézeti áruosz­tálynak a jelentésben említett átalakí­tása, a melybe idegen tőkék vonatván be, készpénzárdekeltségünk csökkent. Az uj árukereskedelmi társasággal szem­ben az üzlstrészérdekeltségen felül csak korlátolt hitelviszonyban állunk Meg említem, hogy az uj társaság kereseti kilátásai elég kedvezőek. Intézetünk betétállományának emel­kedése az előző évvel szemben mint­egy 800.090 koronát tüntet fel, jólle­het, a vármegyei régi betétekből na­gyobb összegek kerültek kifizetésre. Visszleszámitolási hitelünket erősen ki kellett használnunk, ami az állandó pénzkeresletben találja magyarázatát. A Szlovák Alt. Hitelbank mint anya­intézetünk által szerződésileg rendel­kezésünkre tartott hitelt csak átmene­tileg és csupán kis mértékben vettük igénybe A fő visszleszámolási forrá­­; sunk a Hypoteca Banka a több milliós reeskompte hitelt készséggel és arány­lag kedvező feltételek mellett nyújtotta. Igazgatósági jelentésünkben is rövi- I den rámutattunk az igazgatóságnak a múlt évi osztalékot illető, alapos meg­­, fontolás és minden számbavehető ellen­vetés elbírálása mellett kialakult állás­­: foglalására. Ezúttal is arra kérem a t. j közgyűlést, hogy az elmúlt évre te­­l kintsen el az osztalékok kifizetésétől s ■ használja fel ezt az összeget is tarta­lékolásra, az intézet további belső meg­­; erősödésének céljára. A törvényszerű­­leg megengedett osztalék csekélységé­nél fogva a kis részvényes háztartásá­­\ ban alig jelenthet számba vehető ösz­­í szeget, a nagy részvényes pedig anyagi helyzeténél fogva könnyen nélkülözheti S azt. S e csekély áldozat, e megfontolt \ lemondás meghozza t. részvényeseink ; számára a gyümölcsöt részvényeik belső értékének s igy árának emelkedésében, j De itt nem mellőzhetek hallgatással í egy súlyos indokot, a mely az igazga­­! tóság ismert álláspontjának kialakulá­­j sánál első sorban bírt nyomatékkal. A | törvényből merítem ez indokot, mely s törvény a betevők biztonságát célzó i több rendelkezése közt a „háborút kö­­\ vető viszonyokból eredő veszteségek mér­­j séklésére szolgáló külön alap létesítését“ j rendelte el. Ezen alap, mely az összes pénzintézetek bizonyos kulcs szerinti hozzájárulásából alakul, több száz mil­lióra rúg. Intézetünk itt, a határszélen, a határ által ketté szelt városban ter­mészetszerűleg szenvedett ilyen veszte­ségeket, melyek alapján jogot érvénye­sítünk arra, hogy ezen vagyonból, amint azt nálunk sokkal tőkeerősebb intéze­tek is megtették, intézetünk is része­sedjék. Könnyen érthető s mindenki belátja, hogy sokkal eredményesebben s kedvezőbb kilátások mellett járha­tunk el e cél érdekében az alapot ke­zelő kuratóriumnál, ha osztalékfizetéses gavallérkodásra, fényes üzleti ered­ményre nem hivatkozunk. Igazgatóságunk küntlevőségeink kö­rül csakis intézeti érdekeinkre figye­lemmel, a legszigorúbban jár el. Mégis kisebb veszteségek elkerülhetetetlenek. Csak egy példát említsek. Az intézet által ez évben vagy korábban indított perek, habár valamenyi az intézet ja­vára dőlt el, legalább kamatveszteséget jelentenek, mert a peresített tőkéket az intézet kamattal nem terhelheti. Ezen kisebb veszteségek évközben leiratnak. Nem is ezek pótlását célozza az igazgatóság által javasolt tartaléko­lás, hanem azon, ez idő szerint szám­szerűleg még meg nem állapítható veszteségekkel szemben van fedezetül szánva^ melyek a magyarországi köve­teléseink lipuidálása alkalmával esetleg előállni fognak. Nem hagyhatom említés nélkül az itt közel szomszédságunkban egyik társ­­pénzintézetet ért katasztrófát, de csak azon hatásában kívánom megemlíteni, amennyiben az azt elmeritő események felverte hullámcsapások intézetünkig is eljutottak. Tagadhatatlan, hogy sú­lyosan érintették a Komáromi Vidéki Hitelbankot is, de szilárd alapjában megingatni, fennállásában megrendí­teni nem tudták. Az ismert események által bizalmát vesztett közönség erős igénylést támasztott pénzintézetünk el­len is s intézetünk e rohamot fennaka­dás nélkül kielégítette. Ne hogy azon­ban ily indokolatlan betételvonás oly méreteket ölthissen, hogy intézetünk­nél zavart idézzen fel, miután a pénz­tár már az összes betétállomány tiz százalékát visszafizette a jelentkezett betevőknek, az igazgatóság a betétek kifizetését bizonyos összegen felül egyes esetekben az alapszabályszerü felmondás előrebocsájtásához kötötte. Hogy mennyire alaptalan és indoko­latlan minden biza' natlanság intéze­tünkkel szemben, egy-két számadatot fogok felsorakoztatni, melyek alkalma­sak arra, hogy e bizalmatlanságot tel­jesen eloszlassák. Intézetünk saját va­gyona : részvénytőkéje s tartalékalapjai 2210000 koronát tesznek ki, ehhez in­tézeti székházunkban s egyébb belső alapban rejlő titkos tartalékokban 7 —800000 kor. járul. Ez összesen 3 mihió korona vagyonértéket jelent, mellyel szemben nincs adósság, csai^ a magyarországi követelésekből elő­állható veszteség jelentkezik. Ha a közönség bizalma kitart intézetünk mellett, a clearing lebonyolításáig már minden esetleges veszteség tartalékol­ható lesz s az intézet 3 millió vagyona intakt és érintetlen marad. De nemcsak anyagi feltételei vannak meg az intézet iránti bizalom helyre­álltának, de az igazgatóság becsületes törekvéseiben, tagjai egyéniségében erkölcsi biztosítékai is. S ez okból én tisztelettel kérem fel minden a közgyű­lésen megjelent s távol maradt rész­vényes társamat, hogy érintkezésük és összeköttetéseik egész vonalán világo­sítsák fel a meggyőzés lelkes erejével ismerőseiket s barátaikat az intézetünk­nél fennálló helyzet e biztonságáról s ajándékozzák meg bizalmukkal intéze­tünket, hogy ez múltjából ismert, régi utakon képességgel és erősullyal szol­gálhassa városunk és vidékének gaz­dasági érdekeit. A beszéd keltette jó hatást csak fokozta Litochleb Vladimir spontán felszólalása, aki mint kormánybiztos hivatottnak érezte magát e tárgynál fel­szólalni. Hivatalos ellenőrző működésem alatt — úgymond — meggyőződést szereztem arról, hogy ennek az inté­zetnek pénzügyi helyzete minden tekin­tetben csak bizalmat érdemel. Kijelen­tem, hogy a bemutatott mérleg reális alapokon nyugszik, amiről a felügyelő bizottság is meggyőződést nyert. Az intézet vezetése — folytatta a kormánybiztos — kifogástalan. Az igaz­gatóság tagjai szívós kitartással és kötelességtudással járnak el az intézet érdekében. Ennek köszönhető, hogy a múlt üzleti év olyan eredménnyel zárult, amelyből a részvényeseknek osztalék is volna adható. Dacára ezen kedvező eredménynek, az intézet vezetősége úgy a bank, mint a részvényesek és bete­vők jól felfogott érdekében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elért tiszta nyereményből ezúttal osztalék a részvényeseknek ki ne fizettessék. Fel­fogásom szerint ez által a részvényesek alig figyelembe vehető csekély anyagi hátrányt szenvednek, viszont ezzel szemben az intézet belső tartalékai növekednek s igy a betevők érdekei jobban megvédetnek, az intézet erő­képessége pedig fokozódik. Az éljenzéssel fogadott beszéd el­hangzása után minden további hozzá­szólás nélkül egyhangúlag helyeslőleg tudomásul vette a közgyűlés az igazgató­ság és felügyelő bizottság jelentését, helyben hagyta az 1925. évi zárszámadást és az előterjesztett mérleget s megálla­pítva 117903 kor. 93 fillérben a múlt év tiszta nyereségét s annak a külömbőző alapok s leírások céljaira leendő fel­osztása iránt előterjesztett igazgatósági javaslat elfogadásával az igazgatóság és felügyelő bizottság részére a fel­mentvényt megadta. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesí­tésére Fektor György és Lauffer Nán­dor részvényesek kiküldésével az egész lefolyásában sima és nyugodt közgyű­lés véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom