Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-23 / 127. szám

4. oldal. Komáromi Lappit 192*. október 23. mtva hő dói annak a férfiúnak a szobra etStt, aiűncl az Isten kegyelme nem ad­hatott a magyar nemzetnek keményeb­bet, jelesebbet, nemesebbet jellemben, Őzben és a hazaszeretet fenségessé­fében. Ércszobra az idők végéig hirdeti a magyar nemzet háláját* amellyel az igazi fér £í erények araoynál-kincsuéi többet Sr6 eszmei hagyományaiért adózik« „Tungsram“-Western a legjobb fejhallgató Előírták az állami adókat az 1926. évre. Most már mindenki tudja, hogy mennyi az adója. — Nem jöhetnek azok a bizo­nyos hátralékok, melyek hétről hitre vál­toztak. — Az adóvallomások fontossága. Komárom, 1928 október 21. Komárom város és környéke adózóit, akik az adók előírása miatt sok keserű órán mentek át, örvendetes meglepetés érte a napokban, amikor a komáromi adóh vatal befejezte az állami egyenes adók előírását az 1926 évre. Vége sza­kadt tehát annak a kétségbeejtő á la­­potnak, amelyben eddig szenvedtünk, hogy sohasem tudtuk, hányadán is va­gyunk az adóval. Most mindenki meg­tudhatja adóját, ha bemegy az adó­hivatalba, mert a házbéradó, földadó, Sreresetadó, amelyek pótlékolhatók, elő vannak irva, megtudhatja mindenki az ezek után fizetendő pótléknak összegét is, amely a földadó után 520, a ház­béradó és keresetadó után 320 szá­zalékot tesz ki, úgy. hogy azt mindenki ki is számít­hatja magának. Furcsán hangzik ugye: örülünk azon, hogy adót fizethetünk, de ez igy van, mert akik ahhoz vannak szokva, hogy adójukat rendesen fizessék meg minden évben és hátralékuk ne legyen, ezt az állapotot csak örömmel vehetik tudo­másul, mert tudják, hányadán vannak. Ez a rendhez tartozik és sokan vannak, akik a rendet kedvelik. Az eddigi álla­pot minden más volt, C3ak nem rend es a konszolidációnak a fordítottját je­lentette. Mi teljes tárgyilagossággal ál­lapijuk meg ezt is, ami az állami adó­hivatalra kedvező, mert minden törek­vésünk a rend szeretetére irányul és konszolidált viszonyok létrehozására, ami végre a régi adóhivatali tisztviselők megfeszített munkájával sikerült is, mert az uj hivatalnokoknak ebben vajmi ke­vés gyakorlatuk van. Megszűnt az a szégyenletes állapot, hogy az ember érdeklődve adótartozása iránt, arról minden alkalommal más felvilágosítást kapott és az adóhátralék hasonlított a tenger játékához, a da­gályhoz és apályhoz, azzal az eltérés­sel, hogy többnyire dagályban volt részünk, mely elöntötte és leforrázta minden reménységünket. A közönséget, mely az adókkal, a saját érdekével még mindig nem törő­dik eleget, egyet kell a figyelmébe ajánlanunk és ez az: mindenki lehetőleg pontos adóval­lomást tegyen. Különösen fontos ez a házbéradónál, amely mégis csökkent mindazoknál, akik jó házbérvallomást adtak be, ahol gondosan elkülönítették azokat a meltékjárandóságokat, amelyek nem tartoznak a házbérhez (vízdij, csa­tornadíj, házbérfiilér, épületfentartás, tüzkárbiztositás részlete, adótöbblet stb) igaz, hogy ezekből csak a viz, csatorna, házbérfiilér került levonásba, de remél­jük, hogy, ami más városokban meg­történt már, Komáromban sem fog elmaradni é6 itt is le fogják vonni az adókivetésnél. Aki ezt elmulasztotta, annak a pínz­­dgyigazgatóság nem helyesbítette adó­­vailomását, hmem kivetette az egész brutto bázbéfösszeg után, amelyben benne van a vizűij, csatornadíj, házbár fillér és a többi is, mint adóalap. Elkép­zelhető, hogy ez mily nagy küiömbségei jelent, ha megfontoljuk, hogy minden 100 K házbérjövedelmet csak az állami és községi adóban 58 K 80 fill, adóteher nyom, nem szólva a többi mellékjáru­lékokról. Aki tehát közönyösen veszi a dolgát, az annyiszor fizet 59 koronával többet, ahány száz koronából elfelejtette le­vonni a megengedett levonásokai. Ezt hirdeti minden év őszén a Háztulajdo­nosok Egyesülete is, mely azadóvallo­­másoknál készségesen áll tagjai ren­delkezésére. De aki sajnálja a 10 K tagsági dijat, az a hibás vallomások miatt esetleg százakat dob ki a zsebé­ből és beigazolja a közmondást, hogy minden fösvény kétszer kőit. Még mindig százezrekkel fizet több adót a közönség, mint kellene és ezt saját hibájából teszi, mert min­denkinek kötelessége a pontos val­lomást megtenni és ha ezt elmu­lasztja, akkor ennek következmé­nyeit is viselnie kelt. Annyi kétségtelen, hogy a házbirto­kot ma aránytalanul nagy adók terhe­lik, erre némi javulást az adóreform igér. De addig is, mig az életbelép, az adózóknak kötelessége megtenni mindent a saját érdekükben. Felvetettük azt a kérdést is ismétel­ten, hogy az adó pótlékolásánál a ház­béradót kisebb tétellel, a földet és a keresetet pedig arányosan nagyobb té­tellel kellene megróni, hogy az arány­talanságok kiküszöbölhetők legyenek. Aki ma háztulajdonos, az jól tudja, hogy a házbérterhek levonása uán, nem marad annyi jövedelme amely­ből a házingatlan karbantartásá­ról gondoskodhatnék, tehát befektetett tőkéjének nem kapja meg sokszor egy százalékos kamatát sem. Egyes városok­ban a házbirtok kevesebb pótadót visel és ez méltányos is, amikor a háztulaj­donos! nem védi semmiféle törvény, nincsenek jogai és ki van szolgáltatva lakóinak. Ezeket ismételve el kelt mondanunk, hogy végre adózó polgáraink öntudatra ébredjenek és ne csalt meddő pana­szokban éljék ki életüket, de megragad­ják a segítségül kínálkozó eszközöket, is. Képviselőtestületünk is mérlegelhetné ezt a kérdést, amely komoly dolog ás nem alaptalan, például szolgálhatnak erre olyan városok, mint pl. Kassa. Minden adózó polgár törődjék magá­val, adójával, mert ettől függ igen je­lentékeny részben közgazdasági hely­zete, amely rosszabb már nem igen lehet. Ezen tehát javítani kell, ha erre mód és alkalom kínálkozik. Erre pedig itt van a novemberi házbérvalloraás, ahol mindenki a saját jó! felfogott ér­dekében gondoskodjék annak heíyes kitöltéséről. íolyóuizeink pusztuló halállománya. I A halászok tanyáin, valamint a sport­horgászok körében egyre halljuk a pa­naszt, hogy nehezen lehet halat fogni, mert évrőt-évre kevesebb a hal a fo­lyókban. Mi, akik a dolgok folyását fi­gyelemmel kísérjük, igazat adunk ab­ban, hogy a halak állománya valóság­gal szemlátomást kevesbedik, azonban még szomorúbb az, hogy az illetékesek részéről semminemű intézkedés nem történik a dolgok jobbrafordnlása ér dekében. Tudvalevő dolog, hogy a halak ivása a tavaszi áradások alkalmával szokott megtörténni, amikor a kiöntésekben az anyahajak eltojják ikráikat, melyekből néhány nap alatt kikel az uj nemzedék megszámlálhatatlan mennyisége. Ha az apadás hosszú lefolyású, az anyahaiak és az uj nemzedék nagy része bejut a mederbe, de, ha az apadás hirtelen le­folyású, ami legtöbbször megtörténik, az anyahalakkal együtt az egész fiaiaí nemzedék künn reked a mélyebb fek­vésű helyeken, különösen az úgyneve­zett kubikgödrökben Ilyenkor megindul a barkácsolók hada: versékkel, tapo gatóval, emeltyűvel, lepővei, sőt huzó hálóval is szűrik a vizet s minden anyahalat kifognak. De ki törődik az apró halakkal?! A pusztulásra kárhoz­tatott millió és millió apró ha! ott nyü zsög és a kiszáradás folytán mindinkább kisebb és kisebb térre szorul, végűi szárazon marad s elpusztul. A varjak­nak, szarkáknak s egyéb ragadozó ma­daraknak bőséges aratásuk van ilyenkor. Kiszámíthatatlan kár az, ami igy éri á halállományt 8 ez a káros folyamat évről-évre megismétlődik. A halállomány nagymérvű pusztításához hozzájárul még a tilalmi idő be nem tartása is. A ki­adott állami halászjegyeken ugyan fel­tűntetve láthatjuk az egyes halfajok ti­lalmi idejét, de hol maradi a hatóság, mely ennek érvényt is szerezzen? Ma valósággal rablóhalászat folyik. A múltban a halászat ügye szigorú ellenőrzés tárgyát képezte s nem csupán a tilalmi idő betartására ügyeltek fel, hanem ezen kívül a tilalmi idő alatt árusított halakra nézve az úgynevezett származási bizonyítványok kiadását is elrendelték, ami a tilalmi idő beállta előtt fogott halakra vonatkozott. A ma­gyar főldmivelésügyi miniszter annak idején szigorú utasítást adott ki az alispánokhoz ás azokon át a főszolga­bírói hivatalokhoz a halászati tilalmak betartására nézve s a haltenyésztést veszélyeztető visszaélések és szabály­talanságok megakadályozására. Ma ily intézkedéseket nem adnak ki hivatalaink. Az idei hosszantartó magas vízállás folytán a halak egészen a nyár végéig künn tartózkodónak a kiöntésekben s volt alkalmuk dívni. Most ősszel, ami­korra a kiöntések vize kiapadt, millió és millió apró hal maradt künn és pusztult el, mert senki sem törődik az­zal, hogy azok vissza kerüljenek a fo­lyóba. A Duna, Vág és Nyitra-menti kubik gödrök szomorú látványt nyújta­nak erről. Ez a folyamat hamarosan folyóink halállományának teljes kipusz­tulásához vezet, A halak épagy, mint a vadak, véde­lemre szorulnak. Ez annál inkább is szükséges, mert a begátolások és véd­­töitések létesítése folytán az árterületek nagy része s ezzel a halak ivó- és táp­lálékszerző területe elvételeit. A meg­maradt kevés területen a halak ívását elősegíteni és védelmezni kell, ha a halak teljes kipusztulását elkerülni akar­juk. A halászatról szóló 1888. évi XIX. törvénycikk s ennek végrehajlási ren­delkezései a halászatnak, mint ősfoglal­kozásnak védelmét körültekintő, dossággal írja elő s a hal tenyésztést; mint fontos közgazdasági ágat kezeli. Az államhatalomnak a halászat fellen­dítését elősegítő erejére éppen manap­ság van a legnagyobb szükség, hogy a teljes kipusztulással fenyegető vészé, delmet, melyet a mai oktalan halászat előidéz, a törvény végrehajtásával meg­szüntesse. Mozgalomnak kellene kiindulnia vá­rosunk vezetősége részéről. Komárom Szlovenszkó leggazdagabb viz vidékének gócpontjában fekszik s gazdaságilag is leginkább érdekelve van. Memoran­dummal kell fordulni a teljhatalmú mi­niszter hez a tarthatatlan állapotok jobbra fordulása végett. E tekintetben szüksé gesnek tartanánk a következőket: 1. Létesítsen az állam vizvidékek sze­rint halászati felügyelőségeket s ezeknek a halászat fellendítésére irányuló tevé­kenységében segítségére legyenek a létező és szükséghez képest megalakí­tandó halásztársulatok, mint gazdasági tényezők és érdekképvisetetek. 2. A tilalmi idő betartására az állam­­hatalom szigorú ellenőrzést gyakoroljon s e tekintetben a közigazgatás szervei: a községi elöljáróságok, csendőrök, vala­mint a pénzügyőrök és mezőőrök kiok­­tattassanak. 3 Tilalmi idő alatt a halak piaci árusítását és mindennemű eladását ható­ságilag ellenőrizni kell. Csak azon halak árusíthatók a tilalmi idő alatt, melyekről a hatóságoktól kiállított származási bizonyítványok azt igazolják, hogy azokat a tilalmi idő beállta előtt fogták. 4 Ivás idején az anyahalaknak bármi módon történő elfogását a leg­szigorúbban kell büntetni. 5 Büntetés terhe mellett köteleztes se­­nek az ármentesitő társulatok, illetve a viz­­jog tulajdonosai, hogy a területükön künh­­rekedt apró halakat a folyóba hordják. Fentiek volnának a legszükségesebb és legsürgősebb intézkedések, melyeket az államhatalom részéről elvárunk. Bizton reméljük, a halászat közgazdasági jelentőségének átlátásával az illetékes tényezők a szükséges intézkedéseket megteszik egy pusztulásba siető speci­ális termelési ág megmentése végett. Vaskó Imre. A Tractor ára Ke. 32.800-sárhányók külön Ár kötelezettség nélkül / A Fordson minden munkát elvégez Ha komolyan teszi fel a kérdést, hogy akar-e a korral haladni, avagy vis­sza akar-e maradni, úgy egészen bizonyos, hogy a haladás mellett fog dön­teni. Különben versenytár­sai, akik a Fordson-írak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom