Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-21 / 126. szám

1926. október 21. Komáromi Lapok 3. oldal. miattiak, amely készséggel ajánlotta fel közreműködését a tanfolyammal kap­csolatban. A Komáromi Ipartársulat elnökei és kiváló képzettségű tisztvise­lői hasznos munkásságukkal példát adók a többi újonnan alakult társulatok szá­mára. Köszönetét fejezfe ki a kamara nevében az előadóknak s az összegyűlt társulatok vezetőinek s az iparhatóság kiküldötteinek azért a meleg érdeklő­désért, amelyet az egész tanfolyam alatt a kimerítő anyag ismertetése 8 meg­vitatása során mutattak. De nem mu­laszthatja el, hogy külön is hálásan ne emlékezzék meg úgy az előadók, mint az összes résztvevők nevében azért az őszinte vendégszeretetért, amelynek a Komáromi Ipartársulat itt lételük alkal­mával minden tekintetben részesítette a megjelenteket. Kívánja, hogy a tanfo­lyamon előadottak haszno*hozók legye­nek minden ipartársulat minden tagja és az egész ipari s kereskedelmi tár­sadalom javára. A vidéki járási hatóságok és járási ipartársulatok nevében Pollák Mór, a Vagseliyei Ipartársu'at elnöke és Bohus Géza, a Dunaszerdahelyi Járási Ipar­társulat titkára mondtak a kamarának, az előadóknak s a Komáromi Iparlársu­­latnak meleg fogadtatásáért és el nem felejthető magyaros vendégszeretetéért őszinte hangú köszönetét. Az összes társulatok számára kitűnő vezérelveket leszögező előadások anya­gát sorozatosan közölni fogjuk. Jiiilihiatifi 679 Jnpií Éiiel Jwiliiiil lÉlesMel IMs feli Akik nem voltak ott. (Hozzászólás a képkiállitás megnyitásához). Nem nagyszámú, de megértő és a [ művészetek rajongó barátaiból álló t közönség előtt nyílt meg vasárnap Nagy \ Márton gazdag képkiállitása a kuliur- \ palotában, ahol fivére Nagy Antal is ] szerepel pár képpel. A megnyitáson bizony nagyobb kö- I zönséget is megérdemelt volna ez a ; derék, törekvő, a maga erejéből fel­küzdő művész főldink. A közönségnek ez az eléggé megnem róható hidegsége a művészetek egyik rajongóját kü-önösen elkeseritette és ez a keserűség egy cikk megírására ser­kentette. A cikket alább közöljük. E cikkben b s barátunk többek között azt irja, hogy a katonazenével történő megnyitáson bizonyára többen tolongtak volna a gazdag kiállításon. Az lehetséges, de szók nem a mű­vészetek tiszta forrás vize után szom­jaztak volna, hanem a shitry és egyéb s művészetnek nem mondható modern tánczene után sétál'ak volna fel a megnyitásra. így ptdig, akik ott voltak, azok a művészetek igaz, őszint barátai voltak. Ez vigasztalja b. s. barátunkat, akinek a Kik voltak ott? című cikket itt közöljük: A magyar iró és művész sorsa kevés kivétellel egyforma. Az életben nehéz küzdés, megnem értés, mellőzés az osztályrésze, halála után jön az ünnep­lés, eiismnrés. Vasárnap is kullurünnepe volt a városnak. Nem már halott, s elismert nagyság érdemeit ünnepelte, de ma élő küzdő művész mutatta be eddigi mun­káját, egy szerény fiatal ember, kinek lelkében gondolatok forrnak, érzések vannak, s all gondolatait, érzéseit a festőművész ecsetjével örökíti meg. A „ma“ kul urája ez, a „ma“ küzdése és szenvedése kivetítve a festő vász­nára. Megnéztük és gyönyörködtünk benn?. Találtunk gondolatokat, érzéseket, sőt technikát is találtunk a képekben, habár a művész ezt — szerintem hely teledül, — nem tartja fontosnak. A „ma“ küzdelme és szenvedése markol a szi­vünkbe a képekből. Most nem volt katonazene, mint a múlt évben, tehát nem tolongjunk a teremben, de zavartalanul gyönyörköd­hettünk. Nem voltunk sokan, nem volt olt a város képviselője, nem voltak ott a Maecenasok, pedig már visszajöttek nyári üdülésükből, csak a szellemi munkások anyagilag szegény, szürke csapata volt ott. Da nem voiiak ott a munkások sem, a kiknek baját, küz­delmét átérzi a művész; a lüknek lelke az ő lelke, és a kiknek verejtékes küz­delmét vetíti vásznára. Marci barátom vigasztalódj! Ha szé­lesebb körben megismerik és méltányol­ják munkádat, akkor szülővárosod is részt fog kérni a dicsőségből. S ha majdan hosszas, küzdelmes pályafutás után eljön a vég, ott lesz búcsúzni a város, a Maecenások drágán fogják képeidet megvásárolni, s ott lesznek véreid, a munkások is. Addig pedig küzdj, szenvedj és nél­külözz, vetítsd vásznadra a mai küz­delmet és szenvedést, mert tudd meg. hogy „Senki sem próféta a saját hazá­jában.“ b. s. Itt említjük meg, hogy a tárlaton a megnyitás óta több képeladás történt és a kiállítás iránt az érdeklődés napról napra növekszik. Kellemes órákat szerez önmagának mindenki, ha a kiállítást megtekint és ezzel egy derék művész­­földiák előre törekvő és akadályoktól meg nem rettenő ambícióját növeli. A kiállítás naponta reggeltől estig látható. DIANA sósborszeszi DIANA crém DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábső uj lábat csinál. Hasz­nál tyúkszem, kemé­­nyedések, dagana­­tok, izzadtbőr, bőr­égég, dörzsölés ég fa­­gyási daganatok elten ttapmiú miodeo gjilpsilárlm Árat A hatvanéves Wells. A gondolkodó emberiség, azok, akik a magasabb életörömök élvezésénél szeretettel és hálával emlékeznek meg ezeknek az örömöknek a megszerzői’öl, eiőteremtőirőJ, ünnepet ülhetnek : a na­pokban töltötte be Hrbert George Wells, Angliának és az egész müveit világnak ez a régen élén haladó repre­zentál ve férfia 60-ik esztendejét. Harminc éve, hogy Wells gondolat­­világa megnyílt előttünk s tavaszt jelen­tettek a fantáziája alkotta mesék, az elképzelt tudományok s tudományos elképzelések csapongásai. Aztán nyara jött el, a fantázia földre szállt, meglátta az emberek szerelmét, a nőt és a férfit, a reális világot, az emberi magassá­gokat és mélységeket s humor és részvét szállták meg, a szerelem után ez a két legnagyobb érzésjelenség: re­gényeket irt. Azután jött az ősz, a be­takarítás, a nagy elszámolás, a vissza­tekintés ideje. A welsi gondolatok megértek s a termés: az emberiség történelme, s fényes, szép, boldog jö­vőjének előrevetítése, apostoli és prófétai jóslások az emberi boldogság eljöveteléről. Most eljött a hatvanadik év. A lát­­s ólagos nyugalom éve s mégis a munkáé. A megjelent művek, 60—70 kötet elrendezése, uj, egyöntetű ki­adás előkészítése, a wellsi gondolat­világ megörökitésc az utókor részére. Ez már a közelgő telet jelenti, a meg­nyugvást s egy szép, munkás, értékes, emberélet végrendelkezését. S a teljes elmúlásig még egy-két welsi remek­műveit, egy-két ajándékot még a millió és mii ió, soknyelvű és soklelkü Wells olvasóinak, akik egymással mégis ro­konok s a rokonsági kapocs Wells s a wellsi gondolat. A jelenkori Anglia nagy íróinál, Kipling, Shaw, Galsworthynél jobban ismerjük Wellset. Egyik regényhősének, George Ponderevonak ifjúsága az övé: nehéz, kínos fiatalkor, inasévek egy posztósboltban, majd egy gyógysze­résznél, míg vágya teljesül s a londoni természettudományi fakultás hallgatója lesz. Sikerrel végez s mint preparátor és előadó működik a fakultáson, A tudományos kiképzés, mely a filozófiai előtt járt, mély nyomot hagyott lelké­ben s későbbi munkásságában. Csak annak hitt, amit mikroszkópjával lát­hatott s amit lerajzolt magának. De mint előadónak, meg kellett ismer­kednie sorban az elméleti és gyakor­lati pedagógiával, a logikával, a pszi­chológiával s végül a filozófiával, s igy szélesedett mindjobban látóköre. Ebben a környezetben irói munkás» sága tudományos volt. Egyike első munkáinak a biológia kézikönyve a fakultás hallgatói részére, részben Wells, részben barátnője s későbbi felesége, Miss Robbins rajzaival. A biológus, naturalista kutató ekkor már látta az ember helyét a tér és az idő nagy egészében. Az evolúció eszméje lett gondolatainak magja, az össze­hasonlító anatómia, az őslénytan s az asztronómia ragadták meg figyelmét. Ez a sokoldalú tudás és tanulmányo­zás vitte őt a filozófiához. Pragma­tista lett, Williams James hive: igaznak azt fogadta el, ami intellektuális szem­pontból hasznosnak, célszerűnek, élet­­gyarapítónak bizonyult. Nem a meg­ismerés az első fődolog szerinte, ha­nem az élet maga, annak fentartása, az emberi akarás és cselekvés. Ami ennek javára van, az igaz. Ilyen tudományos és filozófiai tanul­mányok után lép be Wells az iroda­lomba. Először nem is nagy igények­kel. Egy barátja beszélte rá, hogy Pall Mail Budget illusztrált hetilapja számára elbeszéléseket Írjon. így lett iró, elsősorban újságíró. Mai kritikusai is azzal vádolják, minden irodalmi siker után is, hogy az újságíró el­nyomja Wellsben az irót. Pedig nem igy van. Az újságíró a látottakhoz, hallottakhoz hozzáteszi a maga meg­győződését, Wellsnéi ezt a meggyőző­dését, lenyűgözi fantáziája. Ez pedig hói tulajdonság. Hosszabb elbeszéléseiben (Az időgép, dr. Moreau szigete, A lát­hatatlan ember, Világok harca, Mikor az alvó ébred) a tudományos alapot, amelyből a cselekmény kiindul, a fan­tázia váltja fel. Wells nagy képzelő­tehetsége nem is engedte, hogy szi­gorúan tudományos tevékenységet foly­tasson, sőt éppen a tudományos elő­képzettség adott szinte korlátlan lehe­tőséget fantáziája kifejlesztésére. Megmaradt azonban éles megfigye­lése. Csak a mikroszkóp helyére az emberi társadalom került, részint mint regénytéma. a szerelem, a házasság, a politika, részint mint a szociális prob­lémák nyersanyaga. Talán az uj Machi­avelli jelenti Wells regényírói művésze­tének csúcspontját. A mai Anglia tár­sadalmi és politikai életének kereszt­­metszete s a szerelmi érzések egész skálája ez a könyv. Mennél jobban ismeri meg Wells társadalmunk tökéletlenségeit, annál inkább lázad az élet és mutat szánal­mat e tökéletlenségek áldozatai iránt. Intenziven érdeklik a szociális kérdések s behatóan tanulmányozza, sőt szemé­lyesen is beléegyeledik a szocialista mozgalomba. Megismerkedik a mozga­lom számos vezetőjével, a Fabiánusok­­kal, különösen a Wells házaspárral, akik nem kis befolyást gyakorolnak nézetei kialakulására. Részt vesz mint hallgató és mint közreműködő gyűlé­seken s bár később eltávolodik a Fá­­biánusoktól. nem szűnik meg magát továbbra is szocialistának vallani s az angol munkáspárt számottevő tagja lesz. Külöuösen a világháború után úgy érzi, hogy a legelső és a leglényege­sebb feladat gyökeresen rekonstruálni az emberi elmék százmillióinak eszme­világát. Apostoli igét hirdet: minden ember testvériségét, egy egységes vi­­lágáliam és egyetemes törvények szük­ségszerűségét közös emberi kérdések intézésére és ellenőrzésére s azt akarja hogy a politika ne legyen egyéb, mint a közjó folytonos szemmeltartása. Min­dennél jobban hangsúlyozza a nevelés fontosságát. Modern tévhit, hogy az egyénért van a nevelés. Ez a közössé­get, a fajt szolgálja azza', hogy az egyént rábírja a közérdek követésére, mely végeredményben saját boldogsá­gát jelenti, Egy uj bibliát ajánl az emberiségnek, a modern élet és tudás bibliáját, hogy igy állítsa helyre a világ eszmei és értelmi egységét s kovácsolja össze újra e civilizációt. Ennek a bibliának egy része szerinte az emberiség törté­nelme kell, hogy képezze s ő maga is kísérletet tett, hogy őszintén és vilá­gosan, egyetlen összefüggő elbeszélés keretében elmondja az emberi nem és az élet teljes történetét, amnyire ma ismerjük. így irta meg a Világtörté­net Alapvonalait ezt a példátlan sikerű könyvet, mely leghatalmasabb kifejezője a wellsi gondolatkörnek s melynek prófáciája egy uj, műveltebb és töké­letesebb világrend szükségszerű eljöve­telét hirdeti, Utolsó regénye, az Álom, ennek a boldog jövőnek a korszakából tett visszapilantás a mára. A hatvanéves Wells most művei uj kiadásán dolgozik. S uj pályára készül: munkáspárti képviselőnek az angol par­lamentbe. Egy egész ember férfias lé­pése. Nem elég hirdetni a jövőt, be kell avatkozni az eseményekbe, irányí­tani kell azokat, a wellsi gondolatok­ból igy lesz wellsi politika s hordozó­jából korunknak talán legynagyobb hu­manistája. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna n. 18/b. V 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, U. oszt. napi 56— 65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pauaal szülés 8 napra 1600 korona. 11. oszt. pauaal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: ROTH JnNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÍUCHA LAJOS dr. igazgató. Imikor a esőitek és a magyarok jé barátságba« voltak. Most, amikor a nagy c&eh-magyar kézfogás megtörtént, amikor a néme­tekkel szövetkezeit Magyar Nemzeti Párt csehekkel vállvetve dolgozik az itt é!ő csehek, magyarok és más nemzetbeliek sorsának a fellendítésén, — nem lesz felesleges, ha visszaemlékezünk azokra a rég letűnt napokra, amelyekben a cseheket és magyarokat egyformán fü­tötte az a vágy, hogy egymáson segít­senek. A cseh és magyar reformátusság a ír,útiban a közös Habsburg elnyomás és üldözés folytán élénk testvéri közös­séget érzett és ápolt egymás iránt. En­nek a testvén érzésnek volt a kifeje­zése: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bajtársi szövetsége a cseh reformátu­sokkal; majd Komensky Jánosnak, a világhírű cseh tudósnak a sárospataki kollégiumnál való működése; továbbá az az alapítvány, amit a sárospataki főiskolán tanuló cseh és morva Iheoló­­gusok részérő adtak össze a magyar kálvinista főurak. Végül ennek a test­véries kapcsolatnak volt a bizonyítéka az a tény, hogy a reformátusok részére némi szabad mozgást engedé­lyező türelmi rendelet kiadása után egész sereg magyar református lelkész ment ki Csehországba, a cseh hívek segítségére, akik nagy hiányt szenved­tek lelki vezérek dolgában. Hogy ezek a magyar református papok, akik a 18. század vége felé ilyen módon találtak Csehországban uj hazát, a cseh-ma­gyar barátságot nagy mértékben kifej­lesztették, — külön kiemelni szinte felesleges. Erről a 18. századbeli cseh-magyar meleg érintkezésről egy idevonatkozó történeti könyvben az alábbiakat ta­láljuk : „A türelmi rendelet kiadása után az osztrák birodalomban, különösen a csehek és morvák közül, sok ezren nyilvánították magukat reformátusoknak. Lelkészeket azonban rögtön nem ké­pezhetvén, Magyarországból kértek. El­sők voltak, kik el men Sek hozzájuk: Ko­vács Ferenc és Blasek Mihály, őket (1783 ban) harmincnál több sárospataki, illeíve losonci s egypár debreceni hit­tanhallgató követte. Azokat a csehországi egyházakat, ahova ezek a magyar papok mentek, két erdélyi főrangú nő: gróf Bethen György né és Kendeffi Elekné látta el szentségek kiszolgálásához szűk-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom