Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-16 / 124. szám
1926. október 16. Komáromi Lapok 9. oldal. az izgató kijelentést tette, hogy „az Állam visszaél a hatalmával, a proletárokat kinoztatja s a csendőrökkel a hasakba lövet." Matyus Gáspárt ebből kifolyólag közbékc megbontásának vétsége miatt pénteken vonta felelősségre a komáromi törvényszék. A vádlott azonban dacára a szabályszerű idézésnek, a tárgyaláson nem jelent meg s a lefolytatott nyomozás során a terhére rótt bűncselekményt tagadta. Minthogy a kihallgatott tanuk a vádat igazolták, ' a törvényszék Matyus Gáspárt a rendtörvény alap} in 15 napi elzárásra Ítélte. (§) Vasit pittal fogadta a végrehajtót. E héten vonta felelősségre a komáromi törvényszék hatósági közeg elleni erőszak vétsége miatt Árendás Ferencné iöldmivesnő, ebedi lakost, aki 1925 évi szeptember hó 22-én a nála foglalás végett meg jelent Ragályi Gabor bírósági végrehajtót ütésre emelt vas lapáttal a kezében fogadta és amikor be akart menni, mell belökte és azt kiáltotta, hogy ide be nem jön. A vádlott a terhére rótt bűncselekményt beismerte de azzal védekezett, hogy nem akarta elhinni, hogy az illető a végrehajtó, hanem, hogy őt kiakarják rabolni, mivel abban az időben autón jártak a rablók. Ehhez járult még az is, hogy a kutyája is nagyon ugatott s ezért vette a kezébe a vaslapátot. A törvényszék az enyhítő szakasz alkalmazásával 40 Kő fő 20 Kő, mellék pénzbüntetésre Ítélte a vádlottat. Az itelet jogerős. (§) Lelketlen nők. A folyó év május havaban Finrasek Franciska, házasságban élő asszony, teherbe eseít, de nem akarta, hogy gyermeke megszülessen, miértig Prorok Paula háztartásbeli leány, komáromi lakos közreműködésével magzatát elhajtotta. A bűnös ténykedés úgy történt, hogy Prorok Paula valami fekete gyökeret helyezett el az asszony méhébe és ettől május 23-án a méhmagzatot elvesztette. E bűntett miatt a komáromi államügyészség vádat emelt a lelketlen nők ellen és a törvényszék szerdán vonta felelősségre ezárt a két vádlottat. Finrasek Franciska beismerte tettét, de azzal védekezett, hogy a legkisebb gyermeke csak 16 hónapos volt és ezért engedett Prorok Paula rábsszélésének. Prorok Paula tagadta a terhére rótt bűncselekményt, de az aszszony szemébe mondotta, hogy a magzat eltávolításánál ő működött közre és ezért még 150 koronát is fizetett neki, mire a törvényszék mind a kettőt bűnösnek mondotta ki és Finrasek Franciskát feltételesen 1 hónapi, Prorok Paulát pedig 2 hónapi fogházra Ítélte; ez utóbbinál aj büntetést nem függesztette föl a bíróság. Finrasek Fran ciska és az áüamügyész az Ítéletben megnyugodtak, Prorok Paula azonban felebbezést jelentett be. (§J Mikor a magtár zára laza. Nagy Károly és Potyondi István főldmives, apácaszakállasi lakosok Apícaszakállason 1926. évi március havaban Deutsch József magtárát feltörték és onnét 1 zsák kukoricát 2 zsákot és egy abroszt lop tak el. Az ügyben pénteken folyó hó 15.én volt tárgyalás a törvényszéken. A vádlottak a terhűkre rótt bűncselekményt beismerték, de az- JtaJ védekeztek, hogy a zár igen laza voií, tehát igy tulajdonképen nem is kellett betörni. A biró azon kérdésére, hogy miért követték el a bűncselekményt, Nagy Károly azt felelte: Volt 2 sertésem és nem volt nekik mit adnom, kényszerűségből nyúltam a máséhoz. A törvényszék a vádlottakat fejenként 8 napi fogházra ítélte, amelyben úgy az elítéltek, mint az államügyész is megnyugodtak. (§) Egy régen húzódó perbsn ítélkezett múlt csütörtökönapárkányi járásbíróság. Dr. Gellért Jenő pozsonyi újságíró és Abelesz József párkányi tőzsdebizományos perelték Filipek Ferenc nagytrafikost rágalmazásért, mert állítólag kémkedéssel vádolta meg őket, illetve ily cimen tett feljelentést ellenük. A bíróság Filipeket kétszer 300 korona fő és kétszer 100 korona mellékbüntetésre, valamint az ügyvédi költségek megfizetéssre ítélte. Filipek fellebbezett. Jó karban lévő utazóbunda és lábzsák n eladó. Róth Soma Dunarakpart 19. Egy kis lefőzés. Karcolat a régi zsidó világból. Egy régi tárca 1886-ból. Van a mi megyénkben egy csinos kis falu. Beválnék mezővárosnak is s ha olyan áldozatkész patrónusa volna, mint Tatának, még lóversenyeket is rendezhetne. No de azért mégis megőrzi nevét a krónika. Hát ennek a kis falunak is van aranyifjusága. Van bizony 1 Az igaz: még nem civilizálódott annyira, hogy monoklit vagy legalább is evikkert hordana, csak a színésznők körül csapná a levet meg rácsolna; hanem annál patriarchalisabban pityizál, kugliz, kedveli a nemzeti színjátékot potyára, sőt még örülni is tud. Az aktiv aranyifjuságról szól a nóta, a kik jócskán vannak Ábrahám kebelbeli aspiránsok is, nem arról, mely nyáron 2—3 havi fegyvergyakorlatra bsrukkol a villákba. Egy ilyen Ábrahám-kebelbeli aspiráns (Ne tessék megorrolni kedves hitrokon, magam is az vagyok!) úgy hitiák, hogy Rosenblüh Aladár ur, a falu valamennyi Hebron-rőz8ája szive felett kezébe kerítette a hegemóniát. Szombaton délu ánonként, mikor a rőf meg a kiló hat napi élménye felett elmélkedett: Aladár ur mindég szépen kihuzakodott. Bodros hajain szinte megakadt az ember szeme s pörge bajusza is vetekedett a puszták fiáéval. Fekete szeméből életöröm sugárzott ki. „Vatcrmördsr“-jét meg stanicli-alaku kézelőit sem lehetett kifogásolni. Nem csoda tehát, ha szívesen fogadták visiijeit még a 2000 frt hozományu masszív kisaszszonykák is. Pedig falun — legalább nálunk zsidóknál — nemcsak a 2000 frt hozományu massziv kisasszonykáknak, hanem vékonyabb pénzű és vékonyabb dongáju kisasszonykáknak is van reservált jövendőbeli jövendőbelijök. Együtt nevelkednek, együtt játszanak a porban lticsikorukban s hogy egymáséi lehessenek, arról az öregek gondoskodnak. Ennélfogva nagyon természetes, hogy aki a kisasszonykák szive felett gyakorolja a hegemóniát, az azok jővén dőbelijeit is hatalma alá keritette, ügy is volt, Rosenblüh Aladár urural kodoit, valóságos monarcha volt a falu mindkét nem- s felekezetbeli fiatalságán. Szava szent volt, akarata mindeniké. Lakott a faluban zsidópap is, még pedig a régi kiadásból. Sok minden meg volt benne, amit a mai zsidó sem lát szívesen s azonkivü! volt négy nagy leánya. Nem mondom, hogy miss Pastrannák voltak; hanem a szépség istenasszonya bizony mostoha gyerme keknek tekintette őket. Pénzük sem volt sok, amelynek fejében az esetleges kérők a valónál szebbet lássanak. De azért igen magasan hordták az orrukat. Olyan magasan, hogy az Rosenblüh Aladár ur önérzetébe, hogy ne mondjam: hiúságába is beleütközött. Köszöntését, de másokét is alig fogadták; míg más rangosabb kisasszonyok majd a fejőket ejtették el, ha Rosenblüh Aladár ur előttük szellőztette kalapját. Igaz! Rosenblüh Aladár ur nem volt möréne (szent), nem szijjazfa meg minden nap a balkarját és fejebubját, sőt lopva szombaton egy-egy szivarkát is el szopogatod; de ezenet Rosenblüh Aladár ur nem tartotta elég oknak arra nézve, hogy őt megvessék. Igenis, hogy ők megvessék, ha mindjárt a zsidópapnak lányai is! Egyik szombat délután pláne, mikor a négy kisasszonyt látogatásával tisztelte meg, azok oly hidegen bántak vele, hogy fél órai vontatott tere-fere után kénytelen volt elhordani sátorfáját. S ezt Rosenblüh Aladár ur volt kénytelen megtenni Rosenblüh Aladár ur, aki rövidebb látogatásokat, mint délutáni egyórától egészen a csillagok feljöttéig nem szokott tenni. Akkor is a kötelesség hitia a pudli mellé. De gyűlölte is a zsidópap leányait, mint egy antiszemita s boszut esküdött, véres boszut. Leszámítva a csipkelődéseket, éles megjegyzéseket, melyek Rosenblüh Aladár ur számára „a szellemes" epithefont szerezték meg, a bosszúra csakhamar kínálkozott az alkalom. Purim volt Ezen a mi farsangunkon vaskos elevenség szalad minden hitsorsos ereibe, főképen falun. Se hoszsza, se vége ilyenkor a dinom dánomnak. Sütnek, főznek, isznak, esznek egész a megcsömörlésig. Az ifjúság batyubált rendez, melyekre már hetekkel előbb készíti inait. Egész környéket bejár, hogy legalább tisztességes süldő-bandára tegyen szert: mert ezen az ünnepen a fekete gyerekek nagyon kapósak. A mi kis falunkban Rosenblüh Aladár ur vette kezébe a dolgot: ő volt a főrendező. A nagy korcsma nagytermét — inkább ivószobáját — nemzeti színű papirláncokkai aggattatta tele. A falakra tükrök kerültek, melyeknek kerete színei tüllel volt bevonva; az ablakokat és ajtót fehér függönyök takarták el, melyekre piros drapéria borult. A teremben köröskörül szépen megmosott padok voltak elhelyezve. A padlók fédervájszsza! szép simára és fehérre mázolvák. A kedv pedig kicsattanó tüzes volt. Öt szem cigány huzfa a világosszínű, cifra, felpántlikázott, ékszerekkel megrakott kisasszonykák és afecskefarktalan gavallérok jól megtermett talpa alá. A mamák és papák kedélyesen traccsoltak: nem féltették kincseiket. Újságolvasó emberek pedig a »Pester Israe it“ bölcseségét boncolgatták nemzeti nyelven. Hjahl az öregek még hűek a tradiiióhoz, akár csak hadseregünk f Az arcokra piros bazsarózsák festőd* tek, a szemekben az öröm harmatja csillogott. Egy-egy duhaj kurjantás szakasztottá meg az egyhangú zsibongást Mindenki örült, mindenki mulatott, csak a pap négy leánya árulta a petrezselymet. Csak a pap komolyodott el mindinkább, s csak a rebéczen (papné) érezte magat kényelmetlenül, mikor már a megszóiasokból is kifogyott. A pohár csordultig volt. Rosenblüh Aladár ur jubilált; meri szavát fogadta a fiatalság, hogy addig a pap leányaival nem táncol, mig. Rosenblüh Aladár ur meg nem kezdi velük a sort. Éjjelre járt már az idő. Rosenblüh Aladar ur helyére vezeti táncosnéját, s peckesen tartott a papkisasszonyok fele. Ékes pukkedliva! és sajátságos mosollyal hajlott meg előttük sfelkerte egy fordulóra a legidősebbiset, azaz úgy kellett volna mondanom: a legkevésbé fiatalt. Az fanyalogva tette kezét vállára s ment. Másik három reservált gavallér a megmaradt papkisasszcny-trifoliumot kapta táncba, sőt még a rebáczent is felkérte egy önfeláldozó lélek. .. Valceri lej ettek. Egyszer csak Rosenbiüh Aladár elkiáltja magát: Hallod Matyi, eszem azt a füstös képed, húzd el az én nótámat! Matyi, amint már előre meg volt neki nagyva, rázendítette erre a „Zikcene zakcene .. .“ kezdetű nótát. A be nem avatottak közt általános volt a megüiődés. Sőt, mintha az őre gek izgatottan ugrottak volna fel helyükről. A rabbi szeme villogott, ajka rángatódzotr, keze ökölbe húzódott. A rabbi lányai járták egy darabig; mert táncosuk karja erősen fonódott derekuk kőiül s csúnya, nagyon csúnya képet vágtak a tréfához. De amint meglátták atyjuk fején a köcsögöt, s kétségbeesve kapálózó anyjukat :meg fe , ledkezve illemről, bon-ion-ról, csak nem eszeveszetten szakították ki magukat táncosuk karjából s rohantak, mint a kis csibék anyjuk védő szárnyai alá. Az igaz, mikor ez megtörtént, a „Nem illik“-ből még az első szám sem jelent meg. Aztán kendőjükbe burkolóztak s mint megannyi Dorottya, harcias hangulatban hagyták cl szüleikkel a mulatságot. Az említett nóta utolsó akkordjai mire elhangzottak, a fiatalság megbékítette az örgeket, hogy ez a látszólag kellemetlen intermezzó nem volt más, mint egy kis lefőzés. A kedv aztán még pezsgőbb lett, a nóta még szilajabb, a táncrobot még dühösebb. Mikor a pirkadó hajnal harcot üzent a lámpáknak s az első napsugarak kíváncsian kandikáltak be a terembe, a dér rászállt a háztetőkre, a fákra az utca porondjára s a természet úgy tűnt fel, mintha összevonta volna derűs szemöldeit: akkor oszlott szét a társaság. A rabbi ur persze azon éjjel nem tudott aludni. Borzasztó álmai voltak. A „Függetlenség“ minden őszinte óhaját látta magán megtestesülve. A kisasszonykák a mamájukkal egyetemben nem különben jártak. Mert a hüs márciusi szél egész éjjel hordta sebes szárnyain a klarinét éles hangját, a cimbalom zokogását s a brugó bömbölését, mintha gúnyolódnék.,. csak azért is I Reggelre az egész família meg volt főzve. Hosszú orral pakolták el a mamuth lábára illő mákos patkókat s a bombaszerü kuglihopfot. Ettől egy kicsit összeszedték magukat; különösen a szeretetreméltó oldalborda. Meg tg kezdték nyomban az ostromot. A vezénylő a mama volt, a sereget a 4 kisasszonyka képezte. A papa volt az ostromlott vár s mivel abban már a zikcene hallatára kiütött a belviszály, csakhamar kapitulált is, még pedig azon föltétel alatt, hogy az imaházban kihirdeti, miszerint sisán purimkor (farsang 2-ik napján) nem szabad táncmulatságot rendezni, Meg is cselekedte. Ünnepi szónoklatában utalt a fiatalság kikapásaira g végül határozottan megtiltotta a kilátásba helyezett mulatság megtartását. No hiszen lett is erre szörnyüködés, A fiatalság macskazenével akarta hazakisérni lelki pásztorát s estére fáklyászene mellett akarták beverni ablakát. De az öregek felvilágosították: hogy az első nem illik nappal, a második meg pénzbe kerül és fejőket csóválva mondogatták: Hát most már az írás szavait kövessük-e, melyek azt mondják; örülj e napon 1 — vagy pedig a rabbiét, aki ezt megtiltja? Denique mégis megtartották a táncestélyt. Ezzel a rabbi vindikált jogának adtak sakk-mattot, az ifjúságot pedig megbékítették, Javában folyt a tánc. A kedv bearanyozott minden kedélyt s verőfényessé tette az arcokat. Egyszer csak kinyílt az ajtó s lepedőbe burkolt alak lépett be, nagy könyvvel a hóna alatt. Nem szólt senkihez; a terem közepén megállt, felütötte a könyvet 8 gyászdalokat kezdett énekelni. Mindenki megkapottan vonult félre. A cigány leejtette a vonót, kabátja alá kapta az instrumentumát s menekülni vágyott. A párok abbahagyták a keringőzést. Halotti csend volt a teremben, csak a gyászdalok bus éneke rezegtette meg a lelkeket. Olyan fájdalmasan, olyan megrendítsen szólt az ének . . , De Rosenblüh Aladár urat nem szállta meg félsz. A főrendező kötelessége a mulatság megzavaróját rendreutasitani. Villogó szemekkel állt az alak elé: Ki vagy? \ A bus ének tovább zokogott, tovább kesergett . . . Rosenblüh Aladár ur nem volt rest, kiment az udvarra s az első kocsiról, mely keze ügyébe eseti, lekapta a lőcsöt. Aztán a lőccsel felfegyverkezve állított az alak elél Ki vagy? De a gyászdal csak sirt, csak kesergett. A vigadók lélegzetűket visszafojtva, várták a történendőket. Senki sem moccan. Rosenblüh Aladár urat pedig elfutotta már a pulykaméreg s még egyszer kérdte: Ki vagy? Mikor erre a kérdésre sem kapott feleletet, hát egész „forsriftszmäszig“ úgy hátba teremtette az alakot a lőcscsel, hogy az menten elejtette a könyvet s egy „Váj gesrie“-vel maga is ulánna dőlt. Iszonyodva nézték a kifejtést. Az alakról a lepel i3 lehullott s benne rémültökre a rabbit ismerték fel. Rosenblüh Aladár ur bátorsága most már megkétszereződött, Talpra segítette a rabbit s azt mondta: Rebelében, ha máskor el akar bennünket rémíteni a mulatástól: ne gyászdalokat énekeljen, hanem hozza el magával leányait I A rabbi megszégyenülien távozott a mulatságból. A nevetők pedig mind Rosenblüh Aladár ur pártjára állottak s olyan vigan rakták a táncot kivilágos kivirradtig, mintha mindegyikök haupttreffert csinált volna. A zsidó pap nemsokára elpusztult a faluból is s Rosenblüh Aladár űr hegemóniája teljes volt, de csak egy darabig, mert egy masszív 2000 frt hozományu kisasszonyka nyakába akasztotta a rózsás jugumot az idén. H. S. — Olcsóbb lett ez osztrák vízum. A Csehszlovákia és Ausztria között létrejött megállapodás értelmében e hó l-től kezdve a magukat megfelelő iparigazolvánnyal igazoló önálló csehszlovákiai kereskedők a Csehszlovákiából Ausztriába történő utazáshoz a rendes vizumdij feléért kapnak vízumot.
