Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-12 / 122. szám

1926. október 12. „Tungsram“ D lámpa a leggazdaságosabb és legtökéletesebb* Hplc amikai kfttö, aoielpkre m felel! Ha. Érdekes amerikai levelet közöl a Ro­botokká Noviny Hlinka palmentori előadásáról. Az előadásnak egy Ru­­zsícska János nevű hallgatója kérdést in­tézett Hlinkához, miért adta 25 hoidnyi rózsahegyi gazdaságát zsidónak bérbe. Hlinka azt válaszolta, hogy nem akadt keresztény ember, aki bérbe vette volna, ezért volt kénytelen azt zsidó­nak adni Egy másik kérdésre azt felelte, hogy a turóc>>zentmártoni deklarációt Hod­­zsával együtt ő is aláírta; de annak más volt a szövege, mint amelyet nyilvánosságra hoztak. A deklaráció szövegét tehát meghamisították. Még nyolc kérdést tettek föl Hün­­kának és pedig a következőket: 1. Ha a csehek annyi kellemetlensé­get okoztak, tettek-e valami jót is Szlovenszkón ? 2. Ha meg lesz az autonómia, meny­nyivel fognak kevesebb adót fizetni Szlovenszkón ? 3. Mi biztosítja azt, hogy az auto­nómiával rendelkező Szlovenszkó fenn tud maradni? 4. Miért jelentette ki 1918-ban, hogy csehszlovák s utazott el egy évvel ké­sőbb Berger álnéven Párisba ? 5. Hogyan veszhette el rózsahegyi bankja a nép húszmillió koronáját ? 6. Visszakapja- e a nehezen dolgozó nép valaha a pénzét ? 7. Hány iskolát vívott ki a volt magyar rezsimtől a szlovákságnak? 8. Mi volt a szándéka az amerikai előadásaival ? Kettőre válaszolt is, hogy a csehek­nek egyet köszönhet a szlovákság és pedig azt, hogy kinyitották a szemét s most már tudja a szlovákság, hogy a cseheket ki keli hejigálnia. Az auto­nómiára vonatkozó kérdésre viszont azt válaszolta, hogy az autonómia ese­tén a 300.000 cseh hivatalnok helyén szlovákok tudnának elhelyezkedni. A többi kérdésre már nem adott feleletet. Kisicky lansdorfi lelkész ka­­ronfogta s elvezette a teremből ezek­kel a szavakkal: — Mit törődik vele, jöjjön. És Hlinka nem felelt. Ment. Komtai. Járási Általános Ipirtaisulai kiMiiei. 1325/1926. Tárgy: Szakosztályok megalakítása. Az Ipartársulat valamennyi t. tagjaihoz! Az Ipartörvény 215. §-a, valamint az alapszabályaink 30. §-a előírják, hogy ugyanazon, vagy rokonszakmákhoz tar­tozó tagjaink a társulaton belül szak­osztályokat létesíthetnek. Minthogy az egész társulati szervezet teljes és céltudatos Kiépítése csak úgy válhatik lehetővé, ha a szakosztályok is megalakulnak, tisztelettel hívjuk fel a t. Tagjaink szives figyelmét, hogy a Komáromi Lapok 3. oldal. társulati kézbesítő, pénzbeszedő által kiküldött aláírási ivén a megjelölt szak­mák szerint a szakosztály megalakulását kérjék a törvény előírása szerint. Mihelyt az összes községekből is az aláírások beérkeznek, az összes szak­osztályokat meg fogjuk alakítani, s ez­­ál'al a társulat keretén belül a szakma­beliek különleges érdekeinek rnegvé­­delmezését is hathatósabban fogjuk tudni előmozdítani. Ipartátsuiai elnöksége. 1350/1926. A kocsi', szíjgyártó-, kovács-, kocsi­­fényező munkák árjegyzéke az összes előforduló szakmabeli mun kákra megjelent, megrendelhető társu­latunk utján a pénz előzeiek beküldése mellett. Ajánlatos, hogy minden szak­mabeli iparos tagunk azt beszerezze. Ára 25 K. 1267/1926 sz. Tárgy: Magyar nyelvűpatkoló tanfolyam. A Szlovenszkói Gazdasági Tanács (Zemedelská Rada) magyar nyelvű pat­­ko!ó kovács tanfolyam tárgyában tett előterjesztésünkre értesített, hogy ily tanfolyamok rendezése magyar nyelvű jelentkezők számára akadályba nem ütközik. Minthogy a patkolókovács tanfolyam és vizsgáknak rendszeresítése Komárom­ban az egész járás és környék érde­keltjeinek javát szolgálná, éppen mert az érdekeltek lakhelyeiktől messzire fekvő városokba kénytelenek eljárni, ahol még az előadás nyelve tekintésében is a magyar anyanyelvűek részéről ne­hézségek merültek s merülnek fel, a területileg is egymás szomszédságában levő járások patkoló kovács jelöltjeire válnék szükségessé, s bizonyulna elő­nyösnek, ha Komárom székhellyel ily tanfolyamok s vizsgák megtarthatók ien­­nénekt Felhívjuk s felkérjük ezért a tár­sulatunkhoz tartozó e szakmabeli érde­kelteket, hogy a tanfolyamra, illetve vizsgára jelentkezés szándékát mielőbb bejelenteni szíveskedjenek. Megjegyezzük, hogy a patkoló kovács mesteri vizsgálat előtt eltöltött 5 esz­tendeig tartott segédi alkalmaztatás iga­zolása kívántatik meg. Igen ajánlatos ezért is, hogy m?guk a kovács iparosok is vagy a tanfolyamon való részvételük­kel, vagy vizsgájukkal szerezzék meg a szakszerű s állategészségügyi szem­pontból megkövetelhető képesítésüket, mert ezzel is a nem vizsgázottakkal szemben anyagi javakat szolgáló elő­nyöket tudnak maguk számára bizto­sítani. Magyar mágnások a kanadai farmokon. Pálffy Géza és Szópáry Béla grófok mintagazdasága. Kanada, 1926. okt. Kanada a lehetőségek, meglepetések és a különlegességek hazája. Tudja ez, minden uj bevándorló, aki ma itt küzd, vergődik azért, amit az Élet megtagadott tőle odaát. Vájjon beválnak-e az álmok vájjon lesz-e állandó harcunknak meleg békessége örökös vívódásunknak nyu­godalmas pihenője, nehéz, gondterhes munkánknak istenáldásos fizetsége —■ ez a kérdés mered elénk, akik csak mostanában hagytuk el születésünk meg­szentelt földjét —- és a hazai kenyér, melyet emlékül tartottunk meg, talán még ki sem száradt egészen a tarso­lyunkban? Negyven éve, hogy az első magyar telepes Kanada földjére tette a lábát. — Azóta jövünk jövünk szüntelenül. Az első kanadai magyar telepesek egyszerű emberek voltak. Nincstelenek, szegények zselléremberek — igen ritkán akadt közötlük jobbmédu. Ma — ha eljárunk Békevár, Székely- Kid tájékára — a szegénység helyén jómódot, megelégedést találunk. Mindezt a munka teremtene meg. És ha most elnézem azt a két nagy­­inteliigenciáju fiatal magyar embert itt, ez előtt a tipikus kanadai farmerház előtt —■ arra gondolok, vájjon sikerül e az ő élelük, megmarad-e a kietlen télben, hideg egyedülvalőságban az ő nagy akaraterejük, mely őket idáig hozta — mi lesz belőlük ebben az irdatlan mész szeségben? Mindketten történelmi nevek viselői: Pálffy Géza gróf és Szápáry Béla gróf. Mert hogy Szabó Jánosok, Mátai Ferencek és más egyszerű munkásem­berek, akik a kapa-kasza mellé születtek, keresztülvágták magukat ennek a vad országnak minden nehézségén, még az is csodálatos dolog, de hogy magyar főúri családok fiatal fiai vállalkozzanak erre az óriási feladatra, akik a fizikai munkái nem szokták meg, az igazán nem mondható mindennapinak. A világháború jött —öt évig dúlt — végigsepert a Pálfy és Szapáry birto­kokon — ezt a két fiatalembert pedig elhozta Kanadába. Most itt vannak. A ruhájuk, a szó báik a bútorzatuk — mindenük épen olyan mint a többi farmeré. A karjuk kemény munkáskar, az arcuk tele van a száántás fekete porával, de jókedvüek, fütyörésznek és nem cserélnének a mai élet akárhány vezető tagjával. Hát — hogy mit is csinálnak? A télen a ház körül dolgoztak, (ez volt az első telük) rendbehozták a lakás tájékát — a régi ház leégett, most a magtárban laknak — Szápáry Bála kü­lönös nagy szeretettel űzte a favágó mesterséget, A télen annyi fát kivágott, hogy elég lesz három évre — ahogy mondják. Aztán, hogy a tavasz jött, rendbe hozták a gépeket, az első tehén­hez vettek társakat, ma — ha jól tudom — már tizennyolc van a farmon. Mind a két fiatalember kitünően kép­zett gazdász: a magyarővári gazdasági akadémiát végezték. Elmondják nekem, hogy jóformán kizárólag állattenyésztéssel fognak fog­lalkozni. Egy szekció földjük van, azon zabot, árpát, krumplit, répát, lucernát, lent termelnek, se búzát se rozsot nem veíeltek. Az első időkben volt munkásuk, de most mindent maguk végeznék Arneny­­nyire lehetett, gépüzemre rendezkedtek be. Vettek egy ügyes kis Ford-traktort — azzal szántottak, — de azért van két lovuk is — a legújabb esemény azon­ban a farmon a villamos fejőkészülék. Estefelé mikor behajtották a teheneket és a Rózsa, Viola, Szegfű, Rezeda (mert minden tehénnek magyar neve van — szépen fel is van Írva mindegyiknek a feje fölé) már jóllakott s a tisztaszőrü jószágok békésen lehajtották a nyaku­kat a jászol fölé, Pálffy Géza megindí­totta az istálló mellett a- kis benzin­motort, Szápáry Béla pzdig felszerelte a kannákra a gumicsöveket. Azután sorra jártak. Gyönyörű, tiszta munka ez a villamos fejés, csak a gumicsövek végét kell a tehenek tőgyeire igazítani, a többit elvégzi a gép negyedannyi idő alatt, mintha kézzel fejnének. Min­den áilat tejét külön lemérik — azt hiszem, a legjobban a Rezeda viselte magát: az Ötvenkét font tejet adott aznap. Egyelőre ez az üzlet: a tej. De azért másról sem feledkeznek meg a gazdák: az udvar másik sarkában igen szép kocák röfögnek, kölün tőlük, odébb kis malacok, süldők, csak a baromfiakkal nincs szerencséjük, olyan huncut fajts került a farmra, amely megtojja ugyan a tojást, de azon mó­don ki íb issza. Ez azonban a kezdet nehézsége csupán, Kató, a szakácsnő, a turós­­csusza elkészítésének kiváló művész­nője majd ellátja a bajukat. Modern mintagazdaságot akarnak Pálffyék. Nem dicsekszenek, csak lassan, lépésről­­lépésre dolgozzák magukat előre. Szán­tanak, vetnek, boronáinak, fejnek, tyú­kokat ültetnek, mindent a világon ma­guk csinálnak. És nagyon, nagyon meg vannak'elé­gedve. Nem jár hozzájuk se jövedelmi, se forgalmi adóbiztos, semmiféle hiva­talos személyiség nem háborgatja őket, amióta itt vannak, ilyent még nem is láttak. Ha egy kicsit több idejük lesz, rendbe­hozzák, kicsinosítják a háza*. A kapuba két magas oszlopot állítanak, az egyikre az angol lobogót húzzák fel, a másikra a háromszinü magyar címeres zászlót. Társaságuk nem igen van, csak Pio­­ssek, volt magyar huszárezredes, aki tőiük néhány mérföldre gazdálkodik — haEonló módon. Magyar más a kör­nyéken nincs. Mint ismeretes, fent Al­bertéban, Calgary mellett vett farmot a két Csávossy és az egyik Jósika báró. ők is nagyon meg vannak elé­gedve. Mikor aztán esténként ráborul a ta­nyára a csillagos ég és ahogy Izsák Gyula, a kanadai magyar költő mondja: „az Északi Fény bontogatni kezdi szár­nyát“ és titkos bájában feltámad a preirek nyüzsgő éjjeli élete, akkor ez a két kedyes, dolgos, csendes ember bekapcsolja a rádióját és ha valahol New Yorkban Rimanóczy János magyar cigány játszik, szemüket lehunyva, el­gondolkoznak arról a kis leányról, ami­lyen nincs több ezen a világon ... És egészen bizonyos, hogy nekik is fáj, hogy nem sétálhatnak a Margit­sziget őszi pompájában, hogy eldobtak maguktól egy nagy darab poézist az életből, de vele együtt eldobták a ke­serű lemondást, az otthoni csüggedést és helyette fejszét, kapát-kaszát fogtak a kezükbe. ••sa Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna-u. 18/b. *ar 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt napi 80—100 koronáig, n. oszt. napi 5B—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. paasal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. paus&i szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JaNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr, — REÍUCHA LAJOS dr. igazgató. H ÍREK. — A Jókai Egyesület igazgató taná­csának üláse. A Jókai Egyesület igaz­gató tanácsa vasárnap délelőtt tartott ülésében a közgyűlés előkészítésével foglalkozott. Napirend előtt dr. Szljj Ferenc elnök meleg szavakkal emlé­kezett meg Bognár Ctcil dr.-nak, az irodalmi osztály tevékeny és kiváló elnökének távozásáról, valamint Major István és Adler Izidor haláláról. Majd az egyesület tizenötéves fenállásának évfordulója alkalmából rövid vissza­pillantást vetett a másfél évtized gaz­dag eredményeire. Az igazgató tanács meghallgatta dr. Alapy Gyula főtitkár évi jelentését, melyet helyesléssel vett tudomásul, elfogadta a költségvetést és a zárószámadás megvizsgálásara bizott­ságot küldött ki. A főtitkár terjesztette elő Faragó Ödön szinigazgató kérel­mét, akinek a kultúrpalota színpadát és a szükséges helyiségeket rendelkezésre bocsálja november 1-től január 3-ig ter­jedő időszakra minimális előadáson­ként! bérleti dij ellenében. A vonatkozó szerződés megkötésévei az elnökséget bizta meg a tanács. Tárgyalta a villa­mos világítás bevezetését is. A^közgyü­­lést, mely a tisztujitást is hivatva lesz megejteni, október 24 re tűzte ki az igazgató tanács. — Major István temetése. Vasárnap délután temették Major István nyugal­mazott árvaszéki ülnököt a katolikus temető kápolnájából. A temetésen meg­jelentek a megboldogult pályatársai, a nyugalmazotf megyei tisztviselők teljes számmal, hogy végső búcsút vegyenek felej hetlen kartársuktól. Megjelent Asz­talos Béla nyugalmazott alispán is. A gyászszertartást Majer Imre apátplébá­nos végezte, amely után nemrégen el­hunyt, kis leánya sírja mellé helyezték örök nyugalomra. — Hatályon kívül helyezett kiutasítá­sok. Emlékezetes, hogy micsoda konster­­nációt keltett úgyszólván nemzetiségre való külömbség nélkül egész Szloven­szkón az a julius 7-én nyilvánosságra került zsupáni rendelet, amely Farkas Sándor gyógyszerészt, Néder János ke­reskedőt és Pólya Elek kéményseprő­­segédet 3 napi hatállyal kiutasította a köztársaság területéről. A nyugtalanság annál nagyobb volt, mert mindenki nagyon jól ismeri a kiutasitottakat, tudja, hogy kifogástalan előéletű, békés pol­gárai a városnak, amelynek 25 eszten­dőnél hosszabb köztiszteletben álló hasznos polgárai s adófizetői. Az érde­keitek Kukán Béla dr. utján termé­szetesen felebbezést nyújtottak be a sérelmes s igazságtalan rendelkezés el­len s felkérték Holota János dr. város­­biró, nemzetgyűlési képviselőt, hogy in­terveniáljon érdekükben. Holota dr. a legnagyobb áldozatkészséggel megsza­kította nyaralását s Prágában Cerny .miniszterelnöknél, Pozsonyban pedig a

Next

/
Oldalképek
Tartalom