Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-09 / 121. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. október 9. Elóadis!* kezdete hétköznap ette V és ISöíaSoíl TISZTI PAVILLON Eiőadások kezdete vasár- és ünnepnapi .15,1? ésMö. Szombat és vasárnap, október 9. és 10 én. Patt & Pat CIRKUSZ Uj vigjátáksláger 7 felvonásban Zoro & Húréval. Mí gy cirkuszkoiRédh ( 6351 gHSBülSí I a magyarság érdekeit felölelő programjából egyetlen egy pontot sem adott föl, azt teljes egészében továbbra is fenntartotta és épen úgy követeli Szlovénszkó autonómiáját, mint ahogy a keresztényszocialista párt kilzd érte. Mos.t, hogy az uj kormány vámiöbbségébsn helyet foglal, csakis a magyarság jól felfogott érdekében teszi, mert nagyobb befolyást kíván magának szerezni annak az igen fontos és a magyar nemzeti kisebbséget ugyancsak közelről érintő kérdésnek elintézésére, amely az uj adőreformjavaslattal függ össze és amely a magyarság jövő gaz dasági életére ismét nagy kihatással lesz. Bár igaz, hogy dacára a különféle hírlapi híresztelésnek, érdemleges tárgyalások még nem voltak eddig a németek és a magyarok között az uj kormányt illetően, azonban el lehetünk arra készülve, hogy a Magyar Nemzed Párt ezúttal is döntőnek egyedül a magyarság érdekét fogadja el és nem riad meg semmiféle nyilt vagy burkolt gyanusitgatástól sem, hanem megy egyenesen kitűzött célja felé. Csak a napokban utasította vissza a párt az egyik kassai újságnak róla irt szemenszedett hazugságait s ugyanakkor megállapította, hogy milyen fontos tényezője lett a csehszlovák politikának. Ám bírálják, kritizálják tovább is a Magyar Nemzeti Pártot, az nem fog visszariadni attól, hogy az itteni magyar kisebbség érdekeit továbbra is hűségesen képviselje s a pirt törvényhozói, nagy nevű vezérükkel Szent-Ivány Józseffel az élén, továbbra is a legönzetienebb, iegodaadóbb módon fogják szivükön viselni a sokat szenvedő magyar testvéreik sorsát. (.—) Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18/b. TCP 274 Sebészet — Nőgyógyászai I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JnNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REZüCHA LAJOS dr. igazgató. Major István. 1863-1926. I HBBBBniBHHnBanBi Komárom, —október 8. “ A reánk leszállót! korai ősz elvitte egyik értékes tagját társadalmunknak; Major István, nyugalmazott vármegyei árvaszéki ülnök, majd árvaszéki helyettes elnök munkás életének 63. évében visszaadta nzmes lelkét Teremtőjének. Váratlanul csapott le reá a kérlelhetlen halál, hiszen még alkonyóráit távol hittük mindannyian. Utolsó percéig lábuk a szorgalmas és családja boldogságának élő férliut, amint mélyen elgondolkozva járt az utcákon; megpróbált lelke csak bizalmas baráti körben nyilt meg, akiknek elpanaszolta gondjai?. Már nincsenek többé gondjai és nem gyötri őt az állampolgárság kérdése sem, befejezte nemes életét, melyet nemzetének szentelt. Major István az 1887. évben jött Komáromba, ahol Zuber József akkori főispán közigazgatási gyakornokból vármegyei másodaljegyzői állásra helyesitette, amelyből még 1888. évben árvaszáki jegyzővé választotta meg a vármegye törvényhatóság?. Ezt a tisztséget nem viselte sokáig, mert csakhamar rendszeresített egy kisegítő árvaszéki előadói áliást a vármegye törvényhatósága, melyre Mijor Istvánt, a kipróbált szorgalmú jegyzőt választóba meg 1890 évben. Ebből az állásából emelkedett az árvaszéki ülnöki tisztségre az 1895 évben, amelyben tisztességet és megbecsülést szerzett nevének és munkájának egészen az 1921. évben töriént elbocsátásáig és nyugdíjazásáig. Mijor István munkás élete nyitott könyv volt mindenki elölt és köztisztelettel adózott vele szemben a vármegye közönsége és egész társadalma. Egész életében a mun Ka embere volt és az a végzetes körülmény, hogy 35 évi szolgálat után nyugalomba kellett vonulnia a munkához szokott férfiúnak, szinte az egészségét ásta alá. A vármegye közönsége megtisztelte őt több cikluson is azzal, hogy az árvaszéki elnök helyettesévé választotta meg. Boldog és szép családi életet élt felesége sz. Keő Ilonával, aki városunk egyik hírneves orvosának, Keő Jenő dr.- nak a leánya ás anyai ágon Komárom hírneves polgármesterének, Arntman Jenőnek az unokája, aki az 1848- 1849. években a város élén állott. Minden igyekezete azon volt, hogy gyermekeit felnevelje és azokból hasznos és munkás embereket képezzen. Ez sikerült is neki, mert Jenő fia pécsi középiskolai tanár, Béla fia pedig egyik előkelő budapesti banknak a tisztviselője. Családi életét beárnyékolta a nagy csapás, mely szeretve becézett leányának, Erzsikének 1923. év júliusában történt gyászos elhunyíával érte, ez mély bánatbarázdát szántott lelkén. Istenben vetett hittel viselte ezt a megpróbáltatást, mely megrendítette az ő egészségi állapotát is. Látszólag meggyógyult és tovább viselte a megyei nyugdíjasok küzdeimes, szomorú sorsát. Ezek a gondjai nem hagyták megnyugodni és lelsében mindig viaskodott, mi is lesz a kezdődő öregség alkonyán? Lesújtó hatással volt kedélyére az is, hogy ellenére negyven évi itt tartózkodásának és az 1893. évben kapóit városi illetőségi bizonyítványának, itteni illetőségét kétségbe vonták és most állampolgárságért kellett volna folyamodnia. Csütörtökön este rajongásig szeretett családja körében és Budapestről megérkezett fia társaságában beszélgetett, hirtelen agyszélhüdés érte és élettelenül esett össze. A lesújtott család iránt széles körökben a legőszintébb részvét nyilvánul, amit munkás és példás életével valóban ki is érdemelt. Halála hirére a Komáromi Kaszinó, Kultúrpalota, katolikus iskola kitűzte a gyászlobogót. A vármegyei Vörös Kereszt Egyletnek alapításától kezdve lelkes tisztviselője volt, a róm. kát. iskolaszéknek pedig példás buzgalmu tagja és minden katolikus mozgalomnak áldozatos hive. De méltán gyászoljuk mi, voft pályatársai az önzetlen jó barátot, a felejthetlenül kedves kollégát és a minden izében igaz jellemet, mely vele a sirbaszáll. Családja pedig a legjobb édesapát és a felejthetlenül hűséges jó rokont siratja fájdalomtól . csordultig megtelt szivvel. Temetése vasárnap d. u. 5 órakor lesz a temető kápolnájából. Isten veled felejihetlen jó barát, emlékedet kegyelettel megőrizzük 1 A. Gy. B Mnni KoroBBMalt értóffip a fcéiptisrt v imaraása seMt. Az intézet kérvénye vissza nem vonható. — Küldöttség a törvényszék elnökénél. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — okt. 8. A Komáromi Koronabank igazgatósága a bank nevében kényszeregyezségi kérvényt nyújtott be a komáromi törvényszékhez, ahol a kérvényt a törvényszék elnöke, Vincze Aurél dr. azonnal eSiniéztette és a bank vagyonfelügyelőjéül Bírta Lajos dr. komáromi ügyvédet nevezte ki, aki ugyanazon a napon az előirt esküt is letette. A Koronabank részvényesei és be* tevői másnap, vasárnap roppant népes közgyűlést tartottak, amely az igazgatóságot dezavuálta és elhatározta, hogy a kényszeregyezséget visszavonja. Ezt a kérvényt két nappal az első kérvény beadása előtt, hétfőn nyújtották be. A vagyonfelügyelő pedig ezen a napon megkezdte működését. Október 5-én, tehát kedden a Komáromi Első Hitelintézet, mely 65 százalékos kvóta alapján szanálni akarta a Koronabankot, a Közgyűlésen elhangzott nyilatkozatok alapján ajánlatát visszavonta, úgy hogy a kényszeregyezségnek ma semmi tárgyi alapja nincs. Pénteken reggel Majer Imre dr. apátplébános, a Koronabank felügyelő bizottsági elnöke vezetése alatt a bank egész igazgatósága, felügyelő bizottsága és a bank státusának megállapítására a részvényesek és betevők érdekeinek megvédése céljából kiküldött bizottság tagjaival megjelentek a törvényszék elnöke előtt, akit Majer apát arra kért, hogy a kényszeregyezség elrendelését helyezze hatályon kívül, amíg a bank ismét kap olyan ajánlatot, amely a betevők, tehát a bank hitelezői érdekeinek megfelel. Vincze Aurél dr. törvényszéki elnök a kérelem teljesítését a leghatározottabban megtagadta, mert —- úgymond — az egyszer beadott kényszer egyezségi kérvény az adós kívánságára vissza nem vonható, kivéve, ha azt a hitelezők kétharmadrésze kívánja. A törvényszék elnöke későbbi felvilágosításaiban kifejtette jogi álláspontját, amelyben magát befolyásolni senkitől sem engedheti. Mivel azonban a vagyonfelügyelő a bank ellen megindított bűnvádi pereket is vállalta és a banknak több adósát képviseli, ezek az összeférhetetlenség tényálí ladékát megállapítják, ezt a törvényszék elnöke megfontolás tárgyává teszi. A küldöttség tagjai a betevők érdekeinek megóvása céljából szakembernek (bankigazgató) kinevezését kérték a törvényszék elnökétől. „Tungsram“-W estem a legjobb fejhallgató Életemről. Irta: Jászay Mari. I. Nincs mentség, nincs kibúvó, magamnak kell magamról beszélnem, különben, mint tisztelt barátom fenyegetődzik, maguk imák rólam életrajzi adatokat. Ettől pedig, ments meg Uram minket — színészeket. Nem mintha azt bánnám, hogy az apámat az érdekesség kedvéért megteszik „parasztnak“ istenáldotta földmívesnek. — Bár lett volna az I Akkor lett volna egy talpalatnyi földje, otthon maradiunk volna kis falunkban, a gyünyörü fiatal anyám nem sorvadt volna el túlfeszített munka, kevés alvás és hiányos táplálkozás következtében harminchárom esztendős korában, itthagyva a hideg nyomornak három hét pelyhes árvát. — Más, naprugermbb bár öntudatlanabb sors leit volna az osztályrészünk. És különben is, én a parasztot tisztelem elsősorban. Nem hiába csókolta meg Széchenyi István, a magyarok vezérlő csillaga, apja legöregebb jobbágyának kérges kézéi. Nem ez bánt engem, hogy születésemet lekicsinyiik, vagy feltnagaszlalnák. Hála Istennek, nem születtem muszka cárnak, a többi mindegy. De miután valaminek, valaki által okvetlenül meg kell íródni, és miután az igazat úgy sem tudják rólam, s tehát majd inkább csak magam „köbök* a magim számlájára. Mert azt mondják: a sajat élettörténetét elbeszélve, feisebbnagyobb mértékben mindenki költővé ; válik. Erre nekem ugyan nincs szükségem ’ ellenkezőleg, ha én a puszta igazságot ; Írnám le, vagyis: leírnám az igazat, j akkor vádolnának regényírással. Bizony hihetetlen mennyiségű és f minőségű esemény fér beie egy olyan t ember életébe, akire öíesztendos korá- I tói csak az „őrangyala“ vigyáz! \ Én például, aki minden gazságért, ! sőt igazságtalanságért kiabáltam, tom- I boltam — ma mái cs3k a — napos oldalon járok. De ez nem közöny, vagy ; életuniság, sem embergyülölet. Euenke; zőleg, tele van a lelkem csodálattal és : szeretettel az emberek jósága és hogy 1 úgy mondjam — emelkedettsége iránt, mert folyton az áll szeme m elölt, hogy honnan indultunk el! Amíg azt hittem hogy az embert a Teremtő saját kezé, vei a saját képére gyúrta a saját lehe- I letét lehelhette beie lélek gyanánt és hófehér angyalként bocsátott bennünket j utunkra, addig rettentő követelő voltam \ az emberekkel szemben és igen nagyon \ szenvedtem a bűneink miatt. Valóban j nem volna szabad a gyermek hivő lel| két ügyen tortúrákra kitenni. Meg kellene mindjárt mondani neki, hogy a bibliának az a szép meséje csak mese. Én esküszöm, hogy a legnagyobb, sajgó : szenvedéseimet ez éleiben a jóról és ; igazról belém oltott hitnek szószerint I való felfogása okozta. Tehát igen, én is ott tartok, hogy már csak a derűs oldalát szeretem nezni ez életnek; annál inkább magamról elmondani. Azárt írom le gyermek ; koromnak csak három szép emlékét. Ami különben untig megvilágítja egész környezetemet. Ami e szép emlékeim egy-kettejéhez jajkiáltás és szomorúság mégis hozzátapad, az nem tartozik a „szépéhez csak az „em!ék“-kel jár vele. Azonban az ígért három lelki emóció ! elbeszélése előtt elmondok egy negyej diket, a legelsőt, egy csodát — de amelyről azóia tudom, hogy a legkétj ségbevonhatatlanabb telepáihia volt. j II. \ Ezzel kezdem. Ez az emlék a lelkem \ életének kezdete. j Öt esztendős voltam — nem kell j megijedni, nem vezetem végig az olval sóimat a mai ötven évig — a városon kivüi a kálvária dombon játszottunk ; egyik kis bátyámmal, amikor a pici í kápolnában mellettünk megszólal a lelek l harang. Amint megcsendül én elfeledve \ a játszást, belekapozkodtam nagyob| bacska testvérembe és húzkodtam \ hazafelé, egyre kiabálva: t — Szaladjunk haza, most hal meg jj édesanyánk. | Meggyőződésem, ugylátszik, rá is át I ragadt és futni kezdtünk együtt, ahogy I csak a lábaink bírták, amelyeket cipő I súlya nem gátolt. Bármost is úgy jár| hatnék! És csakugyan. — Milyen elevenen emlékezem rál Akár csak tegnap történt volna. A kapuba érve, valaki fölkap az ölébe és visz befelé ezzel a szóval: — Gyertek már, az anyátok nem tud meghalni. Tágra nyilt szemmel az ajtóra meredve találtuk édesanyámat, aki éppen csakhogy fejemre birta még ejteni a kezét, már le is hunyta örökre égszinü, lelkes szemeit. Az ajkai mozogtak még, de a szavát nem értettem. Az anyám akaratereje vezetett akkor engem a játék mellől haza és az ő akaratereje vezetett el azok fölött a feneketlen örvények fölött, amelyek az én öntudatlan utamat kitették. Nincs abban érdemem, ha célhoz értem, valamint nem lett volna vétkem, ha a szeméten pusztultam volna el Amihez, mellesleg szólva, közelebb voltam tizenhétéves koromig, mint ehhez,
