Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-05 / 119. szám
1926. október 5. Komáromi Lapok 3. oldal. Meglepő olcsó árak ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19., Koronabankkal szemberv Dús választékban: Női divatmellények, pull-cwerék 48 Ke-tói, leányka- és fiú mellények 36 Ke-tói, fiú swelter 20 Ke-tói, bőr stNappa“ keztyü 35 Kó, frenche ing 2 gallérral 36 Ke, flanel! ing, galléros 25 Ke, férfi sapka 8 Ke tél, selyem nyaksál 15 Ke fól, Hercules-flor harisnya 29 Ke, férfi hosszuszáru flór harisnya 25 Ke. Mogador nyakkendő a saison slágere. — Szörmedru (Boa) kiárusítás leszállított áron. — Gyermekkocsi. — Vulkánkoffer őrig inál gyári áron. Kísérje figyelemmel olcsóságáról hires Ízléses kirakataimat. mi önállósággal, esetleg külön király uralma alatt. Kramarz Masarykkal hoszszabb idő óta rossz viszonyban van, attól tart, hogy Masaryk túlságosan elméleti és ideális gondolkodású és teljes bizalmát birja Wils ónnak, aki' nek segiíségével szélsőséges kívánságait a földrajzi, politikai és közgazdasági érdekek figyelmen kivül hagyásával megvalósíthatja. A harmadik okmány de Vaux bárónak a külügyminiszterhez intézett ugyancsak 1918 évből eredő jelentését tartalmazza és igy szól: Preisz igazgató tegnap közölte azzal a személlyel, akiről már jelentést tettem, hogy Benes, aki Párisból Genlbe érkezett, ugyanúgy mint Masaryk, hallani sem akar az osztrák-magyar dinasztiáról. Preisz azt is elmondotta, hogy Kramarz és társai a nép körében uralkodó hangulat miatt tehetetlenek ezzel a szélsőséges törekvéssel szemben. II téirtreipnsíg leglontoial kW. Az államot alkotó, külömböző foglalkozási ágakhoz tartozó társadalmi osztályok között éppen a kézműves kisiparosság érzi legjobban az idők terhét. Nincsen olyan kötelesség, amelyhez őt ne hivnák s bizony alig van oly, jobb sorsot biztositó intézmény, amelynek előnyeiben, ajándékaiban őt is részesítenék. Az egyik, az iparosságot igen közelről érintő kérdés ma a szociális biztosítás kérdése. Hónapok óta tart már a huzavona ebben az ügyben s valami a törvényben mégis csak hibás kell hogy legyen, hogy annak életbeléptetése felől csak bizonytalanság uralkodik. Az önállók szociális biztosítására hozott törvény megalkotása előtt az ipari érdekeltségek nem mulasztották el rámutatni arra több ízben is, hogy a törvény által nyújtott kedvezmények arányban nem állanak azokkal a kötelezettségekkel, amelyekkel az iparosság megrovatik. Ezért kívánja az iparosság a szociális biztosításra vonatkozó törvény teljes átdolgozását. A módosítás során meg kell változtatni a járulékok megállapítását, még pedig azoknak csökkentését, a házmunka kikapcsolását, valamint a tanoncok és családtagok kivonását a díjfizetési kötelezettség alól, a járulékoknak nem 7, hanem 6 munkanapra való számítását. Ama sérelem kiküszöbölését is kívánja az iparosság, hogy a szociális biztositó intézménynél kellő képviseletet nem nyert. Egész jogos kívánsága az az iparosságnak, hogy az intézet irányításába beleszólása legyen. Az iparosság a többi önálló foglalkozásbeliekkel együtt tartja fel a szociális biztosítás intézeteit, elvitathatatlan joga tehát, hogy azok vezetése az ő kívánsága és akarata szerint történjék. Minthogy a szociális biztosítás uj intézetei magukban foglalják a betegsegély biztosítást s a többi, különböző címek alatt szerepelt biztosítási ágazatokat, amelyeket a munkaadók és munkások feles arányban tartanak fenn, a két fenntartó nagy társadalmi rétegnek egyforma arányú képviseleti jogát biztosítani kell. Nem elégséges azonban, hogy az iparosság és az alkalmazottak a szociális intézmények vezetésében iránytadó szerepet tölthessenek be. Figyelemmel kellene lenni ez intézményeknél is arra, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó munkaadók és munkások teljes számarányuk szerint részesüljenek azoknak a hatalmas s általuk (összeadott tőkéknek, vagyonoknak felhasználásában, amelyeket a szociális intézmények a járulékokból összegyűjtenek. El nem engedhető joga ez a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárságnak és munkásságnak, ha anyagi hozzájárulását az állam valamely intézmény hozzájárulásához igénybe veszi. Összefügg ezzel, hogy a szociális intézményeknél a nemzeti kisebbségek aránylagos módon nyerjenek alkalmaztatást is. Mivel a szociális biztosítás tulajdonképpen megoldaná a balesetbiztosítás kérdését is, a balesetbiztosítási ágazat teljesen feleslegessé vált, annak tehát megszüntetését kell követelnie az iparosságnak és ipari munkásságnak egyaránt. Miként a törvény külön mezőgazdasági biztosító pénztárakat megenged, ugyanúgy követelendő az iparos és ipari munkások külön szociális biztosító pénztárának felállítása. Az adókérdéseknél a jövedelem adó alap minimumát 6000 K ról legalább 12000 K-ra kellene emelni, mert a 6000 koronás jövedelem ma létminimumot nem képez. Amennyiben a forgalmi adó teljes eltörlését a jelenlegi gazdasági helyzet miatt várai nem lehet, annak minden iparosra nézve teljes pausálirozása lehetne csak üdvös az iparosság érdekében. A ma már anachronizmus jellegű hadipótlékok teljes törlése ugyancsak segítséget nyújtana az iparosságnak. A kereseti adó megállapításánál az adót a tényleges jövedelem s nem a különböző, a jövedelemadónál leszámítható tételek hozzáadásával emelt kereseti alapon kellene megállapítani. Igen nagy sérelme az iparosságnak, hogy az adókivető bizottságokban kellő képviselethez nem jut. Az igazságos adózást a leghelyesebben minden iparág képviseltetésével lehetne elérni. A vasárnapi munkaszünet, a házaló kereskedelem, a nyolc órai munkaidő, a különböző szövetkezetek, a gyáriparnak a kisipar területén való térhódítása, szintén aktuális kérdései ma az iparosságnak. Bármennyi jogos kiváság is azonban csak meddő panaszkodásokban merül ki, ha az össziparosság az ipari munkássággal együtt nem követeli azok teljesítését. Az itt ott elhangzó panaszok, a szervezetlenségben elhaló, csak egy-két napig tartó nekilendülések nem érnek semmit, ha elaprózott erőkkel gondolja az iparoszág jogos kívánságait kivívhatni. A tisztán gazdasági helyzetét javító Összefogás hozhat csak eredményt, mig a szertetagolt kis körök bármilyen áldozatos munkája hiábavaló erőpocsékolássá válik. Ha van, s mint tudjuk van az iparosságnak olyan szervezete, amely minden iparost egybefoglalhat, saját maguk iránti kötelességük az iparosoknak, hogy a szervezeti kapcsolatban álljanak egymás mellé egymás támogatására. Az iparosok országos szövetsége élén hiába állanak lelkes, a kisiparost mindén bajában támogatni kész önzetlen vezetők, ha maga az iparosság ölhetett kezekkel, de még a legcsekélyebb áldozatra sem készen csak az önmagában gubbaszkodó panaszkodásban keres vigasztalást. Erőt csak nagy egységek képviselhetnek, s nem tévedünk, ha állítjuk, hogy a sok sok tízezer kézműiparos ha minden tagja összefog, a panaszokra, a kívánságokra, a jogos követelésekre eredményt hozó küzdelmet tud vívni. Iparos. A királyné rózsája. Bemutató a Katholikus Legényegyletben. 1926. október 3-án. Farkas Imre nagysikerű 3 felvonásos daljátékét A királyné rózsáját mutatta be vasárnap este a Kaíh. Legényegylet derék műkedvelő gárdája. Bemutató volt, de bizonyára sorozatos előadásokban kerül majd színre e nagyhatású daljáték, hogy egy újabb, ékes, maradandó becsű babérlevél legyen a Kaíh. Legényegylet mükedv lö gárdájának siker koszorújában. Annyi áldozatos készségről és a magyar kultúra iránti annyi nemes rajongásról tett tanúbizonyságot a vasárnapi bemutató, hogy méltán rászolgált mindnyájunk teljes elismerésére és igazában nagyon nehéz feladat elé állítatnánk, ha az est sikereinek sorozatából kikeltene ragadnunk ezt vagy amazt, a kisebb vagy nagyobb dicséretre, mert hiszen minden részletében oly gondos, tökéletes voit az előkészület, a kivitel, hogy elismerésre fokozatokat megállapítani nem lehet: mindenben egyforma, általános volt a siker. Kalh Legényegylet ugylátszik következetes előszeretettel hozza színre már évek óta Farkas Imre színpadokra irt szerzeményeit s ezzel szerencsés a választása és vállalkozásai, mert Farkas Imre a gyengébb nem közkedvelt lírikusa, a telki finomságok nagymestere, különösen nagy művészettel tud játszani a ma magyar emberének érzelmi skáláján. Mindegyik színdarabjában elénk varázsok a nekünk oly kedves, sziveinkbe markoló, hamisítatlan egy kis darab magyar világot s a négy magyar múlttal megragadó formában szórakoztat s benne gyönyörködtet. Ké'szeresen kedves volt nekünk A királyné rózsájá nak szinre hozatala. Kiváló beállításban élvezhettük azt az ellentétet, mely az egyenes, szilaj, természetes magyar gondolkozást mindig szembe állította a tetetett, korlátolt, étikét világával. Mikor e kettő szembe került egymással, oly kedves, jóízű jeleneteknek lön okozója, oly őszinte, jóleső derűt fakasztott. Mint értékes gyöngyszemek vannak elhintve a darabban, különösen minket magyarokat oly mélyen megható jelenetek. Pazar kiállítással, minden áldozattal értékes korhű jelmezekkel került színre, e daljáték, az ügyes kézzel rendezett szines, mozgalmas jelenetek szinte ki kívánkoztak a keretből s még nagyobb hatást váltottak volna ki egy nagyobb színpadon, A meleg ünnepeltetés, a forró, kicsattanó lelkesség, az újrázások és a virágerdő, mind-mind ékes igazolásai voltak a sikernek. R. Moly Margit asszony volt a ! királyné megszemélyesítője, az ő komoly műves eiével meghatóan varázsolta elénk a merengő, lágyszívű királynét- A fenségesség s mindazon tulajdonságok i művészies alakításával, melyek királynői erények, igen mély maradandó benyomást váltottak ki a szemlélőkből. Énekszámai is nagy hatással voltak. Megállapítjuk, hogy R, Moly Margit asszony művészi sikereinek egy ujibb jelentős állomásához ért és nagy része van ismét a műkedvelői előadás művészi nívójának emelésében. Toitettjei körteitek s az elképzelést elősegitők. Czirja Rózsi (Käthe grófnő) és Paíaky József (Cibere kurtanemes) erről a két szereplőről együttesen kell megemlékeznünk, mert ez az egy pár adott különösen lendületet, frissítő derűt az előadásnak. Czirja Rózsi ez a csupa tűz, tempramentumos leány, elképzelhető legkedvesebb színpadi jelenség s méltó partnere Pataky Jóska, ez a pazar tehetségű műkedvelő, ki kiválóan jóízű volt a hánya-veti kurte nemes hálás szelepében. Sok-sok kellemes, derűs percet szereitek nekünk. Ének és tánc számaik is nagyon hatásosak voltak. Pataky Józsefet a táncok betanításáért és a rendezésért külön elismerés illeti. Lenhardt Linának (Sousi) mint műkedvelőnek igen előnyös bemutatkozása volt a vasárnapi bemutató. Bájos és találó volt az udvari légkörben nevel kedett grófnő szerepében. Énekszámai is jók, toitettjei szépek. Gratulálunk a rendezőnek felfedezéséhez. Hegyi Lajos (Nemere báró) ez a régi, ruttinirozott műkedvelő ezúttal is megfelelt várakozásunknak, a daliás büszke magyar mágnás szerepében osztatlan sikert aratott s énekszamaiban is előnyös fejlődést hallottunk. Nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez, szép magyar díszruhái a hatást emelték. Balogh Kálmán (Ochsenfuss) mint mindig jóízű, eredeti alakításával. Novák Imre Schwarzenau hercege igen jó felfogással volt megszemélyesítve. Balogh Miklós (Hofbauer erdész) igen szép sikerrel oldotta meg feladatát, kit különben és társát Török Jánost a szép díszletekért külön dicséret illet. Horváth Vince (Badalai) Krizsán Károly (Scarpini balettmesíer) is igen jók voltak s a többi szereplők is elismerést érdemelnek. Igen ügyesek és hatásosak voltak a táncos csoportok s ebből kitűnt Windeisen Manci az ő balett táncával, I s mint felfedezett tehetséghez reméljük I minél gyakrabban lesz szerencsénk. I Az apróságok bájos, szines csoportja is nagy hatást ért el. Altia Lajos, Horváth István, Biricskay István, Nagy Bözsi, Cserekley Manci, Karácsony Lajos, Csongár Vali, Riszdorfer Miki, Bak Gitta, Buesek Irén, Godovszky llus, Dosztál Gizi, Bokrossy Toncsi, Kis llus, Heindl Laci, Horváth Imre Szórád Dudus, Tomschitz Misi, Huszlicska Margit, Markovics Annus, Tóth llus, Prágai Bandi, Kreschka Lajos, Szüiiő Gábor, Kadlicsek Teréz, Pataky llus, Ciiztnazia Zoltán, Léhner György, Markovics Béla is jók voltak. Elismerés illeti meg Király Józsefet j az előadás főrendezőjét, ki sok hozzáértéssel és eléggé nem dicsérhelő fá- 1 radsággal, igazán kiváló eredménnyel szolgálja a magyar kultúrát és fő részese a sorozatos sikereknek. A 12-ik gyalogezred zenekara Thierjung János karmester vezényletével, feladatát kiváló eredménnyel oldotta meg. A nagysikerű előadást vasárnap, október 10-én megismétlik, melyre máris sok előjegyzés van, G r L c. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18 b. W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBER6ER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JívNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÍUCHA LAJOS dr. igazgató. HÍREK. — Választmnáyi ülés. Az alsócsallóközi és csilizközi ármentesitő és belvizlevezető társulat választmánya Bartal Ferenc elnöklete alatt Komáromban pénteken ülést tartott, melyen a kormány résiéről Cserno Vilmos és Viest Dusán műszaki főtanácsosok jelentek meg. Bálint István műszaki tanácsos, társulati igazgató részletesen beszámolt a nyári árvizekről, ecsetelvén a társulat nehéz anyagi helyzetét. Elhatározták, hogy az érdekeltség járulékainak minél előbbi kiegyenlítésére hivatik fel, továbbá felkérik a pánzügyigazgatóságokst, hogy a kint lévő vizszabályozási adóhátralékokat most már sürgősen hajtassák be, s a föidmivelésügyi miniszterhez újabbá feliratot intéznek a kilátásba helyezett államsegély kiutal* ványozása végett. A választmány azután megszavazva az ideiglenes függőkölcsönt, a miniszteri kiküldöttek és Nagy Nándor alelnök indítványára a társulat összes közegeinek az árvédekezésnél kifejtett fáradhatlan és buzgó közreműködéséért jegyzőkönyvi elismerést szavazott. — Halálozás. Súlyos csapás látogatta meg Kurzmann Sámuelt, az izraelita hitközség köztiszteletben álló kántorát, aki fiát Kurucz Miklós gyógyszerészt vesztette el, 47 éves korában. Kurucz Miklós hosszú ideig betegeskedett és özvegye, Krausz Ella és kis fiacskája, János siratja benne a jó férjet és apát. A megboldogultat Komáromban élő szülein kivül öccse Kurucz János a hires daiköltő és művész, Ida és Riza testvérei, Kellner Mőrné és Flesch Lászlóné és bátyja, Kurczmann Illés gyászolják. Kurucz Miklóst vasárnap temették el Budapesten nagy részvét
