Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-02 / 118. szám

1926. október 2. Komáromi Lapok 8. oldal. Eltedásafc kezdete fettküznap este IV Ét knallt m.«at TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár* ás ünnepnap UttUfeUL Szombat október hó 2-án mozisaimét 1 Vasárnap, október hő 3-án A I Nagy cowboy drámai 6 felvonásban. Főszerepben Tom Mix az amerikai ccwboykirály. Figyelem! Az előadások kezdete október 1-től hétköznap 1/27 és V*®» vasárnap és ünnepnap Vs®* 1/s7 és Va^ órakor. 635? gyökeret vert s iáy Magyarország már csak sovány ar atásra számíthat. Ezzel szemben a román barátság egyfelől a háboruelőtti összekötte­tések következtében, másfelől Ro­mániának kihasználatlan természeti kincsei és a román ^ piacnak nagy felvevőképessége folytán a magyar gazdaságra sokkal nagyobb értéket jelentene. Román diplomáciai körökben a magyar-jue ószláv barátságtól nem a kisantantot féltik, hanem inkább a besszarábíai kérdést. Még csak az a kérdés, ki az út­törője ennek a magyar-jugoszláv közeledésnek. Általában azt hiszik, hogy Olaszország van a kulisszák mögött. 1919. óta Magyarország nem egyszer volt kritikus helyzetben és mindig Olaszország nyúlt Magyar­­országnak a hóna alá. Diplomáciai körökben azt állítják, hogy Olasz­ország ma is állandóan jelét adja Magyarország iránt való barátságá­nak és pedig gazdasági téren is Ezért kézenfekvőnek tartják, hogy Olaszország, midőn Jugoszláviával barátsági szerződést kötött, most arra törekszik, hogy két barátságos szomszédját, amelyek mindketteje úgy gazdaságilag, mint politikailag megerősödött, a maga védőszárnyai alatt közel hozza egymáshoz és igy Délkeleteurópában a vezetést ma­gához ragadja. Ám a kombinációk még tovább mennek és azt mond­ják, hogy a legközelebbi diplomá­ciai lépés egy jugoszláv-bolgár ba­rátsági szerződés nyélbeütése volna. Olaszországot ebben a törekvésben nemcsak saját hatalmi állásának erősilése, hanem az is vezeti, hogy a Habsburgok visszatérését ilyen módon véglegesen meghiúsítsa. Van­nak akik azt állítják, hogy Anglia is sietteti a magyar-jugoszláv köze­ledést. Anglia magyarbarátsága köz­ismert. Az a készség, amellyel Ma­gyarország hiteligényei Angliában kielégittetnek, anélkül, hogy az an­gol gazdasági körök ezért bárminő gazdasági ellenszolgáltatást kívánná­nak, fokmérője az angolok magyar­barátságának. Ez a barátság Géni­ben is ismételten kivirágzott, sőt gyümölcsöt hozott. Azt kell tehát hinni, hogy Angliának is érdeke, hogy Magyarország és Jugoszlávia, ez a két egészséges államtest, an­gol védnökség alatt kezet fogjanak. Jugoszláviának is hasznos azonban, hogy ha angol érdekszférába kerül, mert gazdasági életének nagy tőkére van szüksége, amelyet eddigi támo­gatójától, Franciaországtól nem kap­hat meg, de annál inkább megkap­hat Angliától. Pénzügyi bizottsági ülés. Az októberi városi közgyűlés előkészítése. Komárom város községi képviselő­testületének pénzügyi bizottsága szer­dán, szeptember 29-én tartotta ülését Fiilöp Zsigmond elnöklete mellett. Az ülésen a bizottság az október közepén tartandó közgyűlés tárgyaival foglal kozott és a tanácsi javaslatok kapcsán pénzügyi véleménnyel látta el a törvény állal körébe ulalt ügyeket. Napirend előtt az einök bejelentette, hogy Freistadtl Pál, a bizottság tagja, időközben elhunyt s indítványára a bizottság megkeresi a közgyűlést a megüresedett tagsági hely betöltése céljából. A napirend nagyszámú tárgyai közül a fontosabbakat a következőkben közöljük. A pénzügyi bizottság foglalkozott a munkáslakások átvételével kapcsolato­san az építészeti bizottság jelentésével és a tanács javaslatával. Az építészeti bizottság azt javasolja, hogy a bizottság tagjai részére helyszíni szemlék alkal­mával napidij biztosittassék oiyképen, hogy fé'napi megjelenésért 30 K. egész napért 60 K. fizettessék a megjelent sokat törődött velük, mert a brácsás­sal kínlódott, akinek sehogyse csúszott e a torkán a bor. — Hej, az apád nemjóját! — rik­kantott rá a főhadnagy — ha meg nem iszod az egész bort, besorozlak katonának! A brácsás ijedten pislogott, kitátotta a száját a szörnyű fenyegetésre, akár a hal és lelóditotta a gyomrába a háromdecis poharat. — No látod, — dicsérte meg a tiszt, — emberül kitettél magadért \... De most aztán húzzátok : Ez az utca végig sáros, benne Kuti Böske a csap láros . . . Dalolni kezdett. Egyszerre csak azt vette észre, hogy egy alak kisurrant mellőle és az ivón át az utcára menekül. — Hü, szökik a brácsás! — kiáltotta el magát. — Fogjátok meg! Azzal maga is utána lódult. Ahogy azonban az ajtóba került, megpillantotta a biró napát. A vén boszorka maga is a kiváncsiak közé vegyült és elnézte a mulató tiszt mó­káit. De most kifelé iszkolt ő is az ajtón, hogy a főhadnagy észre ne vegye. És sietett elfelé a sötét utcán. — Igyál, vagy besorozlak! A vénasszony kétségbeesetten ivott. A főhadnagy mégegyszer telitöltötte a poharát. — Igyál cigány, nem viz ez! A kocsmáros odasomfordáit. Az ar­cán titkolt öröm ült, mert őse állhatta a vénasszonyt, de azért úgy tett, mintha a védelmére kelne. — Nagyságos főhadnagy ur, nem cigány ez ! ., . Elrontotta vóna a bor a szemit ? — Elhallgas, ebugatta! — mordult rá a tiszt. — Hát hogyne vóna cigány! Fogd csak azt a vonót és húzd el a nótámat I . .. És a vénasszony kezébe nyomta a hegedűt. — Nagyságos ur! — rimánkodott az. — Főhadnagy ur 1... Kegyelmes ur !.. . — Húzzad I — rivallt rá a tiszt. A vénasszony keserveset nyögött ijedtében és menekülni szeretett volna. De a főhadnagy lefogta és a szájához nyomta a poharat. — Igyál, a jóreggelét!... Egyitek se tud hegedülni, amíg alaposan be nem ivott! — És beléje döntötte a bort A főhadnagy egy pillanatig mintha habozott volna az ajtóban, azután az öregasszony után vetette magát, nya­­koucsipte és cipelte magával a kocs­mába. Behurcolta a szobába, lenyomta az asztal mellé, a székre, telitöltötte a brácsás poharát és rákiáltott: — Kegyelem 1... Ke-gye-lem 1... «— nyögdécselte a boszorka és orrán­­száján kortyogott a bor. — Inkább megmondok... mindent... kapitány ur.. kegyel...-mes ur... mindent be val lók én. A főhadnagy fülelni kezdett. De aztán nagyot kurjantott. tagoknak. A tanács elutasítja ezt a javaslatot, a pénzügyi bizottság azon­ban Csizmazia György városbiró, Jávor főjegyző, Zechmeister Sándor s az elnök felszólalása után azt a határozatot állapí­totta meg, hogy az építészeti bizottság tagjai, mivel a törvény szerint tisztelet­be'! állást töltenek be,a város által kívánt megjelenéseknél nem részesülnek napi­déban, azonban, ha magánfél megke­resésére szállanak ki a helyszínen, | fejenként félnapra 30 K, egész napra I 60 K. napidijat kapnak. Ilyen értelem­­í ben a bizottság javaslatot terjeszt a í közgyűlés elé. í A gázgyár mellett épült munkás- 1 lakásokra 98 folyamodás érkezett a | városhoz. Egy bizottság a tanács meg­­í bízásából megvizsgálta a kérvényezők mai lakását és jelentésük kapcsán a tanács négy igénylőt ki is választott. A lakások bérösszegét a tanács laká­­l sónként évi 600 K-ban állapította meg, | azonban a kijelölt reflektánsok közül az egyik félrevezette a tanácsot és ezért újra foglalkoznia kellett a lakások kiadásával. A tanács többsége a lakbért évi 600 K-ban javasolta megállapítani és a lakásokat újabb négy igénylőnek i oda adta. A tanácsnak kisebbségben maradt tagjai ezt a határozatot meg­­felebbezték a közgyűléshez és abban azt indítványozzák, hogy a lakások kiadását a képviselőtestület a reflek­tánsok közül a legtöbb bért Ígérőknek | adja ki. Sándor Ernő főszámvevő, Jávor főjegyző, Nagy Mihály, Zechmeister j Sándor, Csenge! Kálmán szóltak a : javaslatokhoz és szótöbbséggel akkép i döntött a pénzügyi bizottság, hogy a jj bérösszegre nézve évi 600 K-t ajánl a í kö gyűlésnek. A lakások bérbeadását S a közgyűlés által tartja elintézendőnek. j Fontos tárgya volt a pénzügyi bízott* ! ságnak a városi közkórház részére > beszerzendőRöntgen-gép ügye, amelyet | már a kórházi bizottság többször tár- | * gyalt és a beérkezett ajánlatok közül 1 i a Siemens cég által tett ajánlat elfő- ‘ 1 gadását javasolta. Az ügyet orvosi I szempontból Lipscher Mór dr. kórházi igazgató főorvos ismertette, aki az egyes ajánlatokat is előterjesztette. A pénzügyi bizottság a kórházi bizottság javaslatát tette magáévá és a Siemens­gyártmányra tett ajánlatot,mint a városra legkedvezőbbet, pénzügyi szempontból elfogadhatónak véleményezte s ilyen értelemben tesz a közgyűlésnek javas­latot. Az 1925. évi zárszámadásokat a pénzügyi bizottság a főszámvevő javas­latára elfogadta, megállapítván, hogy az az 1925. évi költségvetés kereteiben mozgott. A számadások 14 napra a városházán közszemlére kifüggesztettek. Tudomásul vette a bizottság, hogy a járási bizottság az 1925. évi költség­vetést jóváhagyta és a felebbezéseket elutasította A községi iskolák tanítóinak szlovenszkói segélyére vonatkozólag a „Tungsram" D lámpa a leggazdaságosabb és legtökéletesebb» pénzügyi bizottság magáévá tette a tanács javaslatát, amely szerint az 1926 évre 28884 K-ban megállapított segély az 1927 évi költségvetés terhére utal* ványoztasék. A megyercsi utcai csatorna építésre 7 pályázatot adtak be. Ezek közül Broczky és Nagy építőmesterek aján­latát véleményezi a bizottság a köz­gyűlés által leendő elfogadásra. A költségek az egymillió kövezési kölcsön­ből nyernek fedezetet. A városi hirdető oszlopok bérbe­adására nézve a múlt évi közgyűlés határozatát felebbezés folytán a felsőbb hatóság megsemmisítette és igy újra nepirendre került az ügy. A tanács javaslata az, hogy új pályázat irassék ki, Mihola Ferenc dr. főügyész jogi véleménye szerint nem szükséges új pályázatot kiirni, hanem a tavalyi pályázatra benyújtott ajánlatok közül [ választhat a közgyűlés. A pénzügyi i bizottság szótöbbsággei hozott határo­­; zatával a tanácsi javaslatot fogadta el. ] Az új vizdijszabályzat ellen a város 1 polgárai közül többen panasszal éltek 1 a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz I és ezzel kapcsolatosan azt kérték a I várostól, hogy a szabályrendeletet a I döntésig függesszék föl. A tanács I ennek a kérelemnek nem adott helyt | és azt javasolja, hogy a vizdijszabály- S rendelet 1925. január 1-től yettessék ki. í A tanácsi javaslattal szemben Fülöp Zsigmond biz. elnök a tanácsban is feihoa ; — Húzzad a keservit! Ma reggelig mulatunk !.. . Az ijedtség már zöldre mázolta a vénasszony ráncos arcát. Letérdelt a tiszt elé és feléje nyújtotta a hegedűt, meg a vonót. Ügy könyörgött. — Bevallók én mindent. .. kegyel­mes úr . . . csak ne bántson!.,. ... A Páli Molnárnak kint a szőlő­ben van e rejtve a búzája, deszkázott verembe. Föléje trágyát hordott... En­nek a kocsmárosnak meg az ágya alól nyilik az ajtó a magtárába... — Hát a birónak ? — kiáltott rá a tiszt. — A biró nak... a bi-ró-nak... — ájuldozott a boszorka, mert a vejét csak nem akarta kiszolgáltatni. — Bort ide, hé, korcsmáros I — ki­áltotta a főhadnagy és a pohárral a boszorka felé nyúlt. — Jaj, kegyelem 1 Nyikorgott a vén banya és kapálózott a brácsával. — Hogy vesztette vón el a nyelvit! — dühöngött a korcsmáros. — Akasztó­fára juttat mindnyájunkat!. .. — Hát hol a biró búzája ? — har­sogott megint a tiszt. — Csak ezt a szerszámot tehessem le — könyörgött a vénasszony és az asztalra tette a brácsát. — Megmondok én má mindent . .. Hát a biróé ... a biróé ... a jégverem mögött, — suttogta elhaló hangon. A liszt föilélegzett. Nevetni lett volna kedve, de azért csak folytatta a vallatást, amely már könnyen ment most. Sorra került mindenki, az egész falu* Csak a biró megérkezése szakította félbe a lajstromot. Amikor hírül vitték neki, hogy a fő­hadnagy itatja a napát, lélekszakadva szaladt a korcsmába. — Mi történik itt... főhadnagy ur! — lihegte. — Aj, de jó, hogy jön, biró uram, — nevetett rá a tiszt. — Javában mulatunk és a napamasszony brácsázik... Korcsmáros, poharat a biró urnák ! — Cigányok féllábra I Oszt úgy húzzátok a biró ur kedves nótáját a fülébe I És addig húzzátok, amig megvirrad. Akkor oszt kimegyünk a — jégverem mögé. Ott táncolunk majd egyet a napam­asszony muzsikájára ... Jó lesz-e biró uram ? A biró nem volt se élő, se holt. Mindent megértett. De nehezen találta meg a szavát. Akkor aztán szinte ha­rapott a napa felé : — Hát brácsás lett kend ? Ugyan elhúzta a nótámat.., A főhadnagy meg komolyra fordította a szót és félrevonta néhány percre a birót. Ezalatt ez szinte összeroppant. Alig lehetett ráösmerni, amikor kiment a korcsmából. Utána ment a vénasszony is, de csak messziről. Két nap múlva pedig negyvenkét szekér gabonát fuvaroztak ki a katonák a szomszéd vasúti állomásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom