Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-09-30 / 117. szám

1926. szeptember 30. Komáromi Lapok 3. oldal. melye! a briinni zeneakadémia di­csérettel tüntetett ki. Szent Ferenc 700 éves jubileuma alkalmából a pozsonyi Ferencrendiek készülnek előadni. Lélekmeiités. Mohács tanulságait idéztük (el a ma­gunk és egymás lelki szemei elé ebben az évben. A magyar sors gondosko­dott arról, hogy minden évre, sőt minden napra bőven legyen emlékezni valónk. Ezidén Mohács gyászbetüi fe­­ketéllettek fel a sors könyvét lapozó ujjaink alatt; az ujjak végigvégig fut­nak a szomorú sorokon, de mintha a szem nem követné őket, hanem vala­hova félrefordulna. Nem látják a sze mek a sorokat, melyekben az áll, hogy csak húszezer magyar vitéz volt hajlandó életét áldozni ma­gyar hitéért. A többi otthon maradt, vagy Zápolyával messziről várta a harc kimenetelét. Miről volt szó Mohácsnál? Egy or­szág területi épségéről, függetlenségé­ről, arról, hogy a lakkosságot ne tize­delje meg évről-évre a török rabszijja Mohácsnál nem találkozott minden magyar, pedig mindegyiknek ott volt a helye. Mohács ezért vált temetővél Ma, négyszáz évvel Mohács után sokkal fontosabb és mégis kisebb áldo­zatokat követelő munkáról van szó. A Ma magyarjainak lélekmentésre kell összefogniok. Mert ma a lelkünket akarják elrabolni. Nem a tiédet, öreg, jó polgár, iparos, munkás, vagy hiva­talnoktestvérem. Hiszen ti már úgyis elindulófélben vagytok ebből az árnyék­világból I A gyermekeitek lelke az, amire áhítoznak 1 Lapozd fel, magyar testvérem, azt a történelemkönyvet, amelyet az iskola ád a fiad kezébe. Ökölbe «onil * mert úgy érzed, mintha valaki mocskos .szájjal az édes­anyádat rágalmazná. Ütni szeretnél 1 Pedig nincs igazad, Simogatni kel! Úgy e érzed: olyanformán indul a dolog, hogy ha nem teszel semmit, hát a gyermekeid csak testileg lesznek az utódaid, szellemileg nem. Mert hiába nyesegeted egyenesre a fiad vadhaj tásokba burjánzó lelkét, ha az iskola arra tanítja őket, hogy megvessen téged, az édes szülőjét azért, mert magyar vagy, Az iskola nagy hatalom, de még nagyobb hatalom az Elet, amely kiragadja a fiadat az iskolából, de még a kezed alól is. Ki áll jót azért, hogy a fiad, vagy öcséd magyar lesz-e? Vezetőink (volt közöttük jó is, rossz is, de mégis legalább magyarok voltak) lassacskán elfogytak, Ki jön a nyomukba? «Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?“ A költő szavait ma az apák, helyesebben szólva az idősb generáció fejére keil olvasnom. Mert igenis, van virága a fának s megvan benne az akarat, hogy gyümölccsé érjék, de ahhoz éltető nedvekre van szüksége. • Az az ifjúság, amely a csehszlovákiai magyarság szellemi vezérévé válni hi­vatott, életjelt adott magáról. A lévai diákkongresszuson megmozdult Komá rom, Érsekújvár, Léva és Pozsony fő­iskolása és ezzel az első mozdulatával a többi egyetemi magyar testvér kezét kereste. Megtalálta s »az ököl, amelyet ütni tanítottak, meleg kézfogásra tárult." A legigazibb fajszeretet hangja az európai humanitáséval megkapó har­móniába csendült össze. Ez a harmónia körülbelül ezt mondta: „Ti öregek, valamit elhibáztatok. Mi másként épít­jük a magyar jövő palotáját, de azért a ti fiaitok akarunk maradni!“ Mégis mit látunk négyszáz évvel Mo­hács után ? Megint többen vannak azok, akik a lélek mentő munkából kivonják magukat. A nékik idegen városokban nyo­morgó magyar főiskolások hiába kap­tak hivatalos engedélyt arra, hogy bekopogtassanak a magyar sziveken, csak nagyon kevés szív reagált erre a kopogtatásra. A magyar diáksegély­alapra, melynek kamataiból segélyez­­nők az arra rászoruló és rászolgáló magyar diákokat, a szinmagyaroknak ismert városokban is nevetségesen cse­kély összegek gyűltek egybe. Komá romban pl. 6—700 K, Hát csak ennyit ér nekünk a magyar jövendő? A se­gélykiáltás mindenkihez eljutott, de sokan bedugták a fülüket. A komáromi összeg például alig 20 ember adomá-FERRONI ELEKTROTECHNIKAI VÁLLA­LAT ÉS MÉRNÖKI IRODA. Nővé Zámky (Érsekújvár) Komáromi-n. 10. Tervek mérsékelt díjazás mel­lett, költségvetések és szak­szerű felvilágosítások díjtala­nul, eszközöltetnek. Ugyanott RÁDIÓ felvevő állomások beszerelése és javítása. Legjobb anyagok I Szolid árak! Cégtáras k; 578 Dip!. Ing. Mandler I, Schmidt Gy. és Szénássy I. nyaiból gyűlt össze, némelyikre tehát elég nagy összeg jutott. Hát a többi száz, nem, ezer tehetős hol maradt? Hisz még a mai, nyomorúságosnak mondott gazdasági helyzetben is de sok pénz telik a rádióra, cigányra, mo­zira, láncra, szóval az élvezetekre! Ne felejtsük el hogy a mostani ma­gyar ifjúság nemcsak a könnyebb meg­élhetés kedvéért tanul — mert hiszen egyes munkaágakban a fizikai munkás összehasonlíthatatlanul többet kere3, mint az inteiluektellek legnagyobb része — hanem legfőképen nemzet­fenntartási szempontokból. Egy ilyen ■ mozgalmat iaián mégsem lehet egy kalap alá venni a lépten-nyomon meg­található jótékonysági intézményekkel I A cseh nemzetnek a legnagyobb elnyo­matás idején is volt annyi öntudata, hogy főiskolásai részére biztos, még ma is fennálló alapokat létesített. Ezek az alapok tették lehetővé egy-egy ma is szereplő cseh vezérpoliiikusnak a tudományok elsajátítását Nálunk ilyesmi lehetetlen volna? Persze, sokan azt gondolják, hogy ha egy-két gyermeket jól-rosszul fel­nevelnek, ezzel teljesen eleget tettek nemzetfenntartási kötelességüknek. Ilyet is hallottunk a diáksegély-akcióra vo­natkozólag: „Segítsen mindenki saját magán úgy, ahogy tucL“ Igen, szóval adja cl magát a nyomorgó magyar diák a legtöbbet Ígérőnek? Mert csak úgy számíthat támogatásra a mi köztársa­ságunk szociális diákintézményei részé­ről, ha megtagad mindent, ami magyar. Mi lesz, ha diákjaink tényleg megfo­gadják ezt a tanácsot, amelyet a tár­sadalom közönye szinte oi dit a fülükbe ? Mi lesz, ha a mostoha társadalommal, a magyar társadalommal szemben mostohafiu gyanánt viselik majd ma­gukat ? Ha bánt valaki bennünket, ne üssünk vissza, hanem simogassuk meg azt, aki a mi vérünkből való, aki sze­ret bennünket! Csak ez a megoldás méltó egy kullurnemzethez, amely épp azért, mert kulturnemzet, eleve ellen­sége minden aggressziv támadásnak 1 Ugy-e sopánkodunk, hogy nincs elég emberünk, akinek megvan a súlya ahhoz, hogy a neki tett Ígéretek teljesítését ki is tudja esik arn i? Nos hát most megszületne a rég óhajtott magyar egység! A diákság pártpolitikától mentes mozgalma mindjárt a materiális résznél közönybe kénytelen fuladni ? Vessen számot mindenki a leikével: mikor és mennyivel járultam hozzá a magam, családom és nemzetem jómódjának fokozásához? Ne nézzük, hogy mit tesz a másik; ez a köteles­ség mindenkire egyénenkint nehezedik. Ha nincs, kinek a kezébe adni) ott a magyar sajtó, amely eljuttat minden fillért a Csehszlovákiai Magyar Aka­démikusok Szövetségéhez. Erősen hiszem, hogy ebből a ma­gyar virágból, mely most nyiiik, ifjú­ságunkból megérik a várva-várt gyü­mölcs, a boldog magyar jövendő, az egységben rejlő erő 1 Csak gyámoli­­tani kell. Szeretnék bekogtatni minden ma gyár szivén, s amelyik nem nyiiik meg erre a kopogtatásra sem, azt pöröllyel zúzni, mig vagy meglágyul, vagy ősz szakad. Paulus Komáromtól Ungvárig. (Egy komáromi házasság szédelgőt Ungvárott fogtak el) Amint az Ungváron megjelenő Uj Közlönyben olvassuk, jó fogást csinált az ungvári rendőrség. Sikerült letar­tóztatnia Barát Mihály 21 éves* komá­romi lakost, akinek lelkiismeretét kü­lönböző bűncselekmények terhelik. Barát Mihály az életmüvészeknek ahhoz a fajtájához tartozik, aki a legvigasz­talanabb helyzetben is reménykedni tud s a sziklából is olajat présel. Foglal­­kozása az nincs, de nem is kell, hogy legyen, hiszen a közmondás úgy tartja, hogy aki dolgozik annak nincs ideje pénzt keresni. Barát Mihály, a nagyreményekre jogosító fiatalember, legutóbb szülő­városában, Komáromban tett rossz fát a tűzre. Házasság ürügye alatt 4000 koronát csalt ki egy odavaló, H. M. nevű leánytól, akit a pénz folyósítása után faképnél hagyott. Főhadiszállását Ungvárra tette át, ahol azonban sze­rencsétlenül járt és „lebukott“. A komáromi rendőrség körözőlevele alapján, a detektívek tegnap az uccán felismerték Barátot, aki először mene­külni próbált, aztán beletörődve sor­sába megadta magát. Mivel valószínű, hogy Ungváron is szélhámosságokat követett el, bünlajstroma összeállításáig Ungváron marad, majd a komáromi ügyészségnek adják át. Eddig több károsult jelentkezett a rendőrségen, köztük egy ungvári lakos, akitől Barát anélkül, hogy a nála élvezett kéthavi ellátás összegét kifizette volna, a szó­­szoros értelmében megszökött» rádiócsövek Tökéletes vétel. 679 Utazás a csók körül. (Acs ók eredete. — Költők a csíkról. — A szimbolikus csók. — A csók élettana. — Zóla a csókról) A csók keletkezésének kérdését az életbuvárok legújabb természettudo­mányi alapon igyekeznek megfejteni. Tudjuk, hogy az ajkcsókot csak az ember ismeri és hogy ennek az ösz­töne sem vele született, hanem lassan­ként fejlődött ki és lassanként nyerte el jelentőségét a nemi élet terén is. A csók határvonal a poetikus és az erotikus szerelem között. A két szerel­mes között a csók pillánálában a tá­volság kétségen kívül a legcsekélyebb, a távolsági szerelem tehát itt áll azon a ponton, hogy egymásba olvadó sze­relemmé alakuljon át. De másrészt a csók nem egyéb, mint a fejjel való puszta érintkezés, mely leginkább áll a távolsági szerelem szolgálatában. A csók küzdelem a teljes egybeolvadó szerelemért — a határértéket képvi­seli a vágyakozás és a tisztán szerelmi távolság között. A csók eredete. Éliás Havelock újabban érdekes vizsgálódásokat végzett a csók erede­tére vonatkozólag és bebizonyította, hogy a szerelmi csók a primitiv anyai csókból és a gyermek szopási mozdu­lataiból származik, ami még azoknál a népeknél is feltalálható, ahol a nemi csók ismeretlen. A száj nem csókra, hanem első sorban evésre, ivásra, be­szédre, nevetésre van teremtve, Aris­tophanes gúnyosan megjegyzi, — hogy a csók nem egyéb, mint természettu­dományi villamossági kísérlet, és hogy a csókolódzók valóságos természetbú­várok, már pedig — úgymond — egy tudományság sem oly mélyreható, — mint a phizika. A csók keletkézé­­sének ideje — ha azt nem tudomá­nyos alapon keressük — valószínűleg Adám és Éva idejére vezethető vissza. Költők a csőkről. Az ajkaknak, vagy az avval szom­szédos testrészeknek érintése az ajak­kal európai eredetű, a mongol népek­nél sokkal jobban elterjedt az úgy­nevezett „szergió csók“, amelynél az arcot a szeretett személy arcához szo­rítják és igy szívják fel a levegővel együtt az arcból kipárolgó illatot. Az ajkcsók még az európai népeknél is csak később vált szokássá. A keleti és római írók a csók erotikus jelentőségét már korán méltatták. Marcialis mondja egy epigramjában: aki csókot adott, nem keveset adott. Ovidius is megem­lékezik a rómaiak erotikus csókjáról, amelyet oly mohósággal adtak a nő vál­­laira, hogy a fogaiknak nyoma még másnap is látható volt. Egy XVI. szá­zadbeli iró, Neftzawi sejk azt mondja, hogy az ajkak érintkezése a csókban a legerősebb szerelmi izgatószerek egyike. Shakespeare Otellójában mondja Jágó: oly közel jöttek ajkaik, hogy lélegzeteik csókolták egymást. Ezek gonosz gondolatok. Ahol ilyenfajta bizalmaskodások az úttörők, úgy azo­kat mihamar követi a katasztrófa. A csók tulajdonképen két ajaknak az összecsattanásából áll, de azért a kéz, arc, homlok megérintése az ajkak által is csókszámba megy, amely azon­ban nem erotikus karakterű, hanem külön külön fokát jelenti a tiszteletnek és vonzódásnak. A szimbolikus csók. A csók egyes szertartásoknál szim­bólumként is szerepel, igy például a püspöki gyűrű, vagy a pápai papucs csókolásánál, mely utóbbi szokás onnan ered, hogy szent Magdaléna megcsó­kolta a Megváltó lábait. A középkor­ban a hüségi esküt és szerződéseket is csókkal erősítették meg. Az ó-keresz­tény vallásban a békecsók, a húsvéti csók voltak szokásban. Ismeretes az oroszoknál szokásos ama vallásos csók, amelyet husvétkor váltanak egymás között, amikor is az érkező csókot ad ezekkel a szavakkal: Christos woskrest (Krisztus feltámadott). A másik vála­szol reá: Woistinno wokrest (valóban feltámadott.) A csók élettana. Élettani éltelemben véve a csók a rokonelemek egymáshoz való vonzó­dásának, egymás áthatásának kezdete és igy a csók már a szerelem életta­nának első fejezete, A szerelmi csók­nak hatásai és jelenségei vannak: — az idegeket, a vért felzaklatja és a földi boldogság első zálogát adja. A csóknak különféle faja van: — mig a rómaiak háromféle, a tisztelet, a barátság és a szerelem csókjait is­merték, addig a franciák hatféle csó­kot különböztetnek meg: a tisztelet, a megtisztelő vonzalom, a barátság, a béke, az áruló és az érzéki csókot. Jellemző Zolának nyilatkozata az érzéki csókról, amelyet ötven éves ko­rában egy párisi lapban tett közzé. Kijelentette, hogy minden tehetségét, minden dicsőségét, amelyet eddig elért és még ezután elérni fog, adaadná egy tizenhatéves szép leány édes csókjáért. Egyes népeknél, különösen az oro­szoknál szokásos a csókolod: ás a fér­fiak között is, akik nemcsak rokonai­kat, hanem vendégeiket is érkezésük­kor és távozásukkor csókkal fogadják és üdvözlik. Borne sehogysem találta tetszését abban, ha férfiak csókolództak egymás között, mert azt mondotta inkább be­leharapna egy kutyának a farkába, semhogy egy férfi által hagyná magát megcsókoltatni. A komáromiak Léván. (A lévaiak nagy szeretettel várják a komáromiakat. — Ünnepélyes fogadta­tás. — Autó, kocsi és kerékpár korzó. A Leány vásár díszelőadása a komáromi gárda által. — Nagy szüreti mulatság.) A mai szomorú és lelket lehan­goló világban kétszeresen fontos a külömböző városok magyarságának minél szorosabb összekapcsolása. Léva és Komárom magyarsága vette észre elsősorban a barátkozás fon­tosságát. A lévai és a komáromi magyar iparosság már évekkel ezelőtt tudatára ébredt ennek és a két vá­ros iparossága meleg barátsága mind T

Next

/
Oldalképek
Tartalom