Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-09-25 / 115. szám
1926. szeptember 25. Komáromi Lapok 3. oldali Az adókivetéseket ne az expozilura székhelyén, hanem minden közigazgatási járásban az adóhivatal székhelyén végezzék. Az adókivetö bizottságban a kincstárt egyedül az előadó képviselje, inig a bizottsági elnök és a tagok a helyzettel ismerős adózók sorából kerüljenek ki s a tagok megválasztásánál az ipari és kereskedelmi érdekeltségek által javasolt egyének ne legyenek mellőzhetők. Követelik, hogy a betegsegélyző pénztár járulékkivelései felülvizsgáltassanak és hogy azokat méltányosan csökkentsék. I almai nunnii Líraija. Irta: Ivánfy Géza. A napisajtó arról hozott hirt legutóbb, hogy a keresztényszocialisla és a magyar nemzeti párt közölt állandóan előforduló súrlódások jövőbeni elkerülése és preventív megakadályozása céljából a két párt bizottságot létesitett a mai pártpolitikától távol álló közéleti kiválóságok bevonásával. Igen szomorú, hogy meg kellett végre állapítani hivatalosan is azt, hogy a két magyar párt között állandóan súrlódások fordultak elő és ezek megakadályozása preventív intézkedéseket követel. Hosszú ideje folynak ezek a súrlódások, párközi villongások, határsértések, birtok-Az ő első báljai Remegő ábrándok nyitása . . . Ahogy azonban öltözködés közben a tükörbe pillantott, voltaképp nem is arra gondok ő, szép lesz-e táncosainak, hanem inkább arra, hogy túlságosan rút ne legyen a szép mamája mellett. Sietett magával, hogy kötelességszerüen az anyjának segit hessen . . . Ami a bájos mamát illeti, persze utolsó pillanatban egészen megfeledkezett a fekete ruháról s éppen ellenkezőleg, a legmerészebb, leg hat alosabb báli pompára szánta rá magát. És bármilyen szomorú és őnnepies igyekezett is lenni, elragadóan szép volt. Ahogy kocsiba öltek, biz’ Isten mintha nem is Annus, hanem ő ment volna arra az első bálra----------* A csúnya lány busán mosolyodott el: — Szegény mamus, ő nem is tudja, hogy én ezen a sok bálon alig táncoltam s voltaképp csak az ő gardedámja voltam .. . így volt. A pillanatnyi első káprázat után hamar a keserű valóra ébredt ő. Igen, mindenki őket nézte ... de az anyját azért, mert szép volt, őt meg azért, mert senki sem tudta elhinni, hogy ilyen bájos mamának ily csúf leánya lehessen. Az odasereglő gavallérok persze táncoltak vele is, de inkább csak úgy udvariasságból az anyja kedvéért. Aztán otthagyták a sarokban, s ő onnan taQuja lehetett a mamája diadalainak. A szép asszony a felnőtt k'ácy szégyenitő tudatával jött a bálba s most ösztönszerüen is mindenáron csak azt akarta igazolva látni, hogy még mindig nem öreg és nem csúnya. Csicsergőbb és gyermetegebb volt, mint valaha s hadat üzent az összes leányoknak, köztük akaratlanul a maga leányának is. Egészen megfeledkezett róla ott a sarokban . . . A papa egy Idősebb régi barátjának kelett közbelépnie, hogy Annus a négyesnél táncos nélkül ne maradjon. A bácsi a féjéf háborifások, amelyeknek forrása legtöbbször nem a tiszia és liszfulf politikai elvek, hanem a presztízs és elsőszülöttségi joggal vindikált politikai hadsereg főparancsnoki állás kérdése szomszédságában bugygyant ki. Hét esztendei polilikai bukdácsolás után, sajnálaltal kénytelen tudomásul venni a szlovenszkói ma gyarság, hogy táborában kíméletlen harc, tülekedés folyik a marsallbot körül és a kétféle utón vezetett magyarság a vezérkarok tiszteinek nem éppen harmonikus kardesörtetéseit kapja szomorú sorsa kíséretéül, A maga sem tudja, hogy csökö nyös „azért is" politikából, vagy valódi érdekeitől messzebb eső érdekből két táborba osztott és tartott magyarság százezrei csendes hadsereg. A tábortól messze hallszik a f vezéri, alvezéri székhelyek és pártközpontok legalább hetenkint egy szer hangosan kitörő politikai fegyverzörgése, méregbe márlolt pennák sercegése, a testvért testvér ellen uszító jotta-harc. Irigykedések, féltékenykedések, érzékenykedések és szolgai megalázkodások, páros viadalok és temérdek felesleges energiapocsékolás a jövőbe, sorsbabízás szeríemálló íftikláival kirakott medrében a magyar politika igy a bizonytalanság tengere felé cammog, s két-három ágra szakítva a polilikai vizszabályozás mérnökei álla), zálonyokkal teli medre a magyarság hajóját zátonyról zá íonyra viszi Hiába leng admirális hajókon kon büszke lobogó, az árbóckosárból biztos partot kutató malrózok: a nép, a magyarság nem tudja fáradt, partot kutató szemeivel a biztos polilikai célkitűzések iránytszabó világiíólornyait sem felkutatni. Ami a keresztényszocialisla és a magyar nemzeti párt főkorifeusai közölt, rendesen a két pártvezér tudla nélkül, vagy legalább is csendes elnézése mellett hónapok, évek óta lezajlóit s lezajlik, nem mindig a magyarság egyetemes érdekében történhetett, ha a ma vezető politikusok is megállapilják erről a fékevesztett zajíásról, hogy „állandóan előforduló súrlódásokban" élte ki magát. Igen szomorú diagnózist állapítottak meg a magyarság politikai orvosai a magyar polilikai betegségről, midőn külön konzultáló, permanens védörséget, a nagy beteg mellé külön ápoló személyzetet szerveztek. Jól esett volna végre-valahára azt hallani a vezérektől, hogy: vége a íestvérharcnak, minden cseppnyi erőt összefogva, eggyé olvadtunk össze, megszüntetjük a minden torzsalkodásra melegággyal szolgáló kettős keretet, kitörüljük a magyar polilikai élei szótárából a szerteválasztó és nem mindig s nem kizárólag magyar nemzeti célokat sejtető, könnyen formálható, ügyes nyelvcső vált a : — Úgy látszik, a mamája hálózik maga helyett. . . Hajnal felé még a kocsiban is lihegett a szép mama. „Remekül mulattam“, súgta Annusnak, — „te is, édesem, úgy e ?“ Aztán be se várva a feleletét, boldogan borult a nyakába 1 — Hát igen, belátom, a néniknek mégis igazuk volt. Neked báloznod kell s én el is viszlek minden bálba... Otthon a leány sirva borult az ágyára. Másnap megköszönte az anyjának s komolyan, szinte ünnepiesen kérte őt, többé ne menjenek el sehová. A szép mama ránézett. Szinte meghökkent: — Hová gondolsz, Annus ? Dehogy is hagyom abba a te első farsangodat! Különben is én már négy vagy öt közetkező mulatságra elígértem a táncaimat ,. . A leány nem ellenkezett. Megértett mindent. Mentek . , . s a bájos asszony, mintegy uj ifjúságra ébredve, naprólnapra csak annái szebb és farsangosabb kedvű lett. Nemcsak kedve, de hire is nőtt s a körülötte feszengő gavallérok közt egyre komolyabb urak kezdtek szerepelni. Szörnyen hódított, állítólag két ur már meg is verekedett érte ... Annus e bálok alatt egyre elhagyatottabban ült a fal mellett. Megadóan fogadta el a gardedámi szerepet s már csak akkor kelt fel, akkor ment oda az anyjához, ha szükség volt rá. Ha a ruháján kellett valamit igazítani, vagy az agyontáncoltatástól kellett megmenteni. — Mamuskám, elég lesz már ... Azért Annusnak is volt gavallérja. Egy. Az az idősebb ur, a papa barátja. Ez a bácsi egy báli éjen valami jelentős dolgot bökött ki; — Nézze, Annus, a maga mamája nemcsak hogy maga helyett hálózik, hanem, úgy látszik, maga helyett is fog“ bfelelíéíétüi valakibe I Anyja e percben egy magastermetü, komoly férfi karján haladt el előttük. Annus elpirult. Tudta ő, ki az, régóta észrevette ő már egy előbbi bálon .. . táncolt is vele s mikor a karját a dereka körül érezte, a csúnya leány lehajtotta fejét s egész testében reszketni kezdett. Pedig hisz azt is tudta, hogy az anyja küldte hozzá ezt az urat s ő pusztán Hiedelemből kéri fel. Mindegy . .. nem mert a dolgon gondolkodni, sok önkinzás után csak annyit vallott be magának, hogy szívesen elül a hosszú éjszakákon a fal mellett, ha Balogh Kázmér csak egyszer is ránéz, ha csak puszta véletlenségböl is. És az ég, úgy látszik, meghallgatta titkos fohászát: Balogh Kázmér az utóbbi mulatságok alatt valóban egyre gyakrabban nézett rá, főleg akkor, mikor a mamával karonfogva álldogált ott a terem közepén, És mialatt a többi ur már végképen elhanyagolta őt, a szép, komoly gavallér tüntetőén csak annál gyakrabban kezdett vele táncolni ... Annus nyugtalanul kelt fel. Mit jelentett az, ami azon a tegnapi bucsumulatságon történt ? Balogh Kázmér ismét hosszasan sétált és beszélgetett a szép mamával, egyszerre aztán odajött őhozzá. Nem táncra kérte, hanem melléje ült. Szegény leánnyal forogni kezdett a világ; alig mert ránézni, alig tudott felelni neki. Pedig Balogh Kázmér oly őszintén nézett rá nagy, sötét szemével s olyan bizalomgerjesztőén szólt hozzá. Erőteljes, hatalmas, szép férfi volt, úgy harmincnyolc negyven körül. Egyszerre csák4 különös melegséggel fogta meg az Annus kezét í — No, maga csakugyan nagyon derék leány . . . igazán nagyon szeretem magát .. A leány eltakarta arcát Szive úgy dobogóit . . . Mit jelentett ez? De ném soká gondolkodhatott: szebben és fiatalosabban, mint valaha, az ő szép játékkal jobbra, balra csavarható jelszavakat A magyarság végre azt várfa, hosszú hét esztendő alatt egymásra agyarkodó, átkos egymástrontás után hogy a magyarság választotta vezérek mindegyike őszinte, egyetakarással úgy fog egymással testvérkezet, mintha vérszerződést kötnének egymásért és egymás mellett. Az a lagymatag, bár bizonyosan a spanyol etikett formáinak és szabályainak a legkényesebb ízlést is megnyugtató betartásával megrendezett határrendező értekezlet félmunka lesz megint, lecövekelik újból és újból a kél maqyar párt határait, bizonyosan megfelelő drótsövényeket is vonnak egymás közé és a két tábor közé felállítják a döntő és határbirákaf, nehogy valahogyan a két tábor lalálkozhassék egymással A tervbe vett „prezentiv" intézkedések úgy látszik intézményesíteni akarják Slovenskón az örökké tartónak szánt kettős pártpolitikát és úgy látszik most már, hogy nem a vezérek intézik majd el az állandó súrlódásokat, hanem a mai politikától távol álló közéleti kiválóságok. Tisztelet, becsület a mull közéleti kiválóságai iránt, de a ma élő magyarság nem a múltnak, a magyarság hétköznapi életétől hét év óta magukat előkelőén távoltartott kiválóságaitól, hanem a mának minden bajában résztveit és részt nyiltan mamaja lépett be. Hosszan nézett a leányára s aztán szó nélkül a nyakába borult. * Régóta ültek már ott a kis díványon egymás mellett. A szép mama még egyre a szemét törölgette. Babaarcát gyermetegen hajtotta leánya vállára s csak olykor pillantott fel rá félénken. Annus szeretettel cirógatta az anyja fejét, de különben nagyon komolyan bámult maga elé. — Ha tudnád, — zokogott a mama ujult erővel — tudod, folyton szegény jó atyádra gondolok . . . — Én is — bólintott a leány. — Szegény papa . . . — Igen, áldott jó ember volt. És te egészen olyan vagy, mint ő. Kinek vallottam volna be ezt másnak, mint neked ? Te vagy a legjobb barátnőm, valóságos kis mama vagy, ki vigyáz a tulajdon édesanyjára. Úgy szégyenkezem... — Csak mondjad, mamuskám. — Nézd, drágám, te tudod legjobban, mennyire nem akartam én bálba menni. C>ak a te kedvedért tettem, igaz e, Annus? — Igaz, — mosolygott a leány — az én kedvemért . . . — Na hát, magad láthattad, mily siralmas szerepük van a szegény mamáknak a bálokon. Én igazán magam se tudom, hogy jött ez az egész . . . A végzet! Addig búsultunk együtt, mig végre — — Nos? — Mig végre egymásba szerettünk! Bohókásan rejtette arcát az Annus vállába, Aztán kissé ünnepiesebb igyekezett ienni. — Ha tudnád, milyen jó embert Mert elhiheted, engem csak a jósága hatott meg. Nagyon tisztel . Es mennyire szeret Kázmér téged 1 Tegnap vallotta meg . . . — Mit ? — rézzent Annus. — Azt, hogy engem annyira szeret?
