Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-09-11 / 109. szám
l»9fi szeptember 11. 8. oldal. Komáromi Lapok A komáromi orvosi kar állásfoglalása a közalkalmazottak gyógykezelése tárgyában. A központi bizottság 7 és 14 koronás gyógykezelési orvosi dijat állapit meg az orvosok részére. — Ez az orvosi munka értékének a lebecsülése. — A komáromi orvosok rezoluciója. Nem akarva útjában állni az állami j A íarsoncok iskoláztatása. alkalmazottak gyógyalapja működése zavartalan megkezdésének, elhatároztuk, hogy A közalkalmazottaktól és pedig úgy a tényleges szolgálatot teljesítőktől, mint a nyugdíjasoktól julius 1-tól kezdve levonják havi fizetésük egy százalékát a közalkalmazottak országos gyógykezelési alapja javára, Elképzelhető, hogy milyen horribilis összeget jelentenek ezek a levonások Csehszlovákiában, ahol a lakosságnak egy igen jelentékeny része vagy közalkalmazott vagy nyugdíjas. A gyógykezelési alap komáromi járási bizottsága is megalakult a járási főnök elnöklete alatt, de ez idő szerint még a közalkalmazottak orvosi kezelése nem történhetett meg, mig ebben az ügyben az orvosi kar állást nem foglalt. A gyógyalap a szabad orvosválasztás elvét valósítja meg, szóval, aki orvosi kezelésnek akarja magát alávetni, az a gyógyalap helyi bizottságánál kel1, hogy jelentkezzék és ott hivatalos Ívvel látják el, melyen az orvoskezelésre szoruló közalkalmazott személyi adatai kerü'nek és a gyógykezelés leírása az orvos részéről. Több komáromi orvos kérelmére, mint értesülünk, dr. Mezey János hatósági főorvos a komáromi orvosokat értekezletre hívta össze, mely csütörtökön délután folyt le a kul— No, menjen már... — vonakodik Zsófika. — Elhül a reggeli. A férfi nagyot kacag, — Elhűl a kávé I Milyen szerencsétlenség ! Zsófika kissé rösteikedik. Hiszen Albin is megérthetné 1 Tudhatná, hogy nem a kávéról van szó. — Hát persze . . . — De mikor maga ma olyan szépl — Miért éppen ma ? — Mit tudom én ! Ma nagyon szép. Úgy szeretnék beleharapni ebbe a sima fehér vállába . . . Zsófika arca lángbaborul. — Albint ... — Végre is, az ember azért él, hogy éljen. Az élet azért szép. — No, jó. Dehát .. . valaki meghallja. Valaki meglátja ... — Hát aztán ? És megint összecsókolgatja. Csak azért isi A nemszabad mindig kívánatosabb a szabad-nál. Ha látják annál jobb. Legalább irigykednek. Zsófika húzódozik. — Maguk mind ilyenek. Mindig azon jár az eszük .. . — És maguknak — nem ? — Nekünk nem. Nekünk eszünkbe te jutnak. De maguk 1 Egyszer ... az első Anna bálon. Istenem! Milyen ré-S en L volt l Reggelig táncoltunk. És sipy Berci... Albin csöndesen a helyére sompolygott. Fanyarul, kedvetlenül leült. Zsófika egymásután dobálta a cukorkát a turpalota tanácstermében Az orvosok itt az 1925. évi 221. számú törvény és annak végrehajtására vonatkozó rendeletnek az orvosokat érintő ügyeiben folytattak megbeszélést. Dr. Mezey János ismertette a törvény rendelkezéseit és a végrehajtási utasításnak az orvosi kart érdeklő részét és az országos gyógykezelési alapnak a rájuk vonatkozó összefüggéseit. Előadta, hogy az orvosi rendelés diját az orvos rendelőjében 7 K, a látogatás diját pedig 14 K-ban állapítja meg ideiglenesen az országos központi bizottság. Az orvosok beható eszmecsere után, melyet a törvény rendelkezéseinek megvilágítása céljából folytattak, álláspontjukat is körvonalozták és érdekeik védelmére három tagú bizottságot választottak dr. Lipscher Mór kórházi igazgató főorvos, dr. Polonyi Béla szakorvos és dr. Stager Dezső közkórházi osztályos főorvos személyében, akik az alábbi nyilatkozatot szövegezték meg és küldték meg az országos közalkalmazottak gyógyalap helyi bizottságának, abból a célból, hogy azt a prágai központhoz továbbítsa. A határozat igy hangzik: kávéjába s a csészét odatolta a férfi elébe. — Tessék. Mind a három benne van. Albin a kanállal megkavarta a kávét. — Valamit akart mondani. — Nem. — Hogy az a . . . Izé .. , — Ja 1 Hát igen. Ő is épp azt mondta, amit maga az imént. Dobády Albin kimeresztette mind a két szemét. — Hogy szeretne a maga vállába harapni ? A szemtelen I Ezt merte mondani ? Zsófika, boszankodott. Magamagára haragudott, hogy megszaladt a szája. De az asszony a magahibájáért mindig mást okol. — Olyan nagy dolgot csinál minden csekélységből 1 — Csekélység ? — álmélkodott Albin. — Az csekélység? — Hogy valaki a maga vállába akar harapni ? Zsófika hevesen tiltakozott. — Nem akar. Értse meg 1 Csak szeretne. Vagyis szeretett volna. Azt is csak mondta. Nahát. De nem tette meg. Albin feldühödött. — Még csak az hiányzott! Hogy meg is tegye. Hallatlan 1 A gazember. A kalózt Arra már Zsófika felfortyant. — Albin i Kikérem magamnak 1 — Mit kér ki ? Talán bizony tapsoljak? Hogy egy léhütő a maga vállába akar harapni ? Né 1__________ három hónapi provizórium tartamára mindnyájan hajlandók vagyunk gyógykezelni a nálunk jelentkező közalkalmazottakat és hozzátartozóikat, egyelőre a honorárium kérdésének érintése nélkül. A felajánlott javadalmazást a rend-e'ésért és orvosi látogatásért ugyanis méltatlannak és elégtelennek tűitjak becsületes orvosi munka honorálására. Ezért reméljük, hogy a gyógyalap központi hivatala a díjszabás kérdésének végleges elintézésénél — mit 3 hónapon belül igér — oly megállapodásra jut a cseh orvosok egyesületével, amely mindnyájunk igényeit ki fogja elégíteni. Utalunk ez alkalommal arra a tarifára, melyet Nyugatszlovenszkó orvosi csoportja állított össze közalkalmazottak részére, melyben a legalacsonyabb díjtétel (rendelési dij) 10 K-ban van megállapítva. A közalkalmazottak, akik fizetésük egy száza ékét fizetik be egy dúsnak ígérkező országos gyógyalap dotálására, joggal remélhetjük, hogy egészségük gondozását a jövőben kifogástalanul végezhetik. Az eljárás ismertetésére lesz még alkalmunk visszatérni. Zsófika kissé összeszedte magát. — De Albin 1 Mit idegeskedik ? Az elébb még milyen jókedve volt! — Az előbb 1 De mikor ilyeneket hall az ember I Az élet is csak addig szép, mig nem látják, hogy milyen csúnya. — Semmi oka sincs rá, hogy igy izgassa magát Meg engem. Boldogok vagyunk. Az élet minden gyönyörűsége a mienk. Az ég derült és kék, mint a kis leányunk szeme. A nap ragyog. Hát mit akar még? Dobády Albin maga se tudta, mit akar. Kissé lecsillapodott, de fejét elégedetlenül csóválgatta és összesanyargatta kezében az asztalkendőt. Az égre bámult. A fák közül kitárult a végtelen kékség. De rajta könnyedén tenyérni fehér felhő úszott, mint a csónak a tavon. Albin az asszonyra nézett és a felhőre mutatott. — Igen. Az ég kék. A nap ragyog. De az ég alján egyszer csak fölkerekedik a felhő. Olyan kicsiny, hogy alig látszik. Olyan fehér, hogy csaknem ártatlan. De az ember sohase tudja, mi lesz belőle egy óra múlva. A legártatlanabb felhő is tele van villámmal, viharral. És az ég hiába kék. A nap hiába ragyog. A felhő rohan, a felhő megnövekedik, elsötétül és száguld. Es nem áll meg a mi kedvünkért, Zsófika. Nem áll meg a maga fehér vállánál. .. — szept. 10. A komáromi Lapak legutóbbi számában, az iparos kereskedőtanonciskola uj felügyeleti szerve megalakulásáról hozott híradásból látom, hogy a felügyeieti bizottság kérelmezni fogja a zsupáni hivataltól a tanítási időnek este 6 órán túli engedélyezését. Igen jól tudom azt, hogy hasonló kérelemmel kellett eddig is fordulni az illetékes fórumokhoz, tekintettel (arra, hogy a tanítási időt másképpen eddig beosztani nem lehetett a tantestület egyébirányú elfoglaltsága miatt. Nálunk I « tanonciskolák — bátran mondhatjuk — csak olyan mostoha gyermekei I voltak a közoktatásnak. Sem az állam, sem a városok nem sok anyagi áldozatot forditottak azok kifejlesztésére s a haladó élettel való kapcsolatával. Ebben a nem éppen dicsérendő negligálásban azonban nemcsak az állam és az iskolát fentartani kötelezett városok versenyeztek egymással, hanem melléjök szegődött úgyszólván az iparosság nagyobb része is. Iparosaink — valljuk meg őszintén — nem hivei az iskolás nevelésnek. A kisiparos a műhelye szerszámai mellé fogadja fel a serdülő ifjút, s az a kívánsága, hogy a tanonc minden lélegzetvételnyi idejét ott töltse a műhelyben, vagy legalább is háza tája körül. A régi módi felfogás szerint az iparosnak nem kellett, neki csak a munkaeszközökkel való bánásmódot kellett elsajátítania. Hogy közben a fejlődő technika uj és uj eszközöket teremtett a produkció gazdaságosabb biztosításához, azzal régi iparosaink vajmi keveset törődtek. Az iparosságnak ez a megrögzött konzervativizmusa, amely nincsen már túlságosan messze a maradiságtól sem, egyrészt okozója azután annak, hogy a mai iparos nemzedék csak küzködve tudja megállni helyét az ipar versenyében. Nemrég egy, a maga szakmájában is kitűnő és általános műveltség dolgában is haladó szellemű iparosmester állapította meg a tanoncok elméleti vizsgáztatása kapcsán, hogy bizony iparos tanoncaink még az elemi műveltség kívánalmainak sem tudnak megfelelni, szemben a kereskedő tanoncokkal, akiknek okos, értelmes feleletei a tanoncvizsga alkalmával örömöt keltön állapítják meg általános, bár szükebb körű — ismeretekben való jártasságukat. Elfogadhatjuk részben érvnekehelyütt, hogy a kereskedelem szabadabb, nyitottabb szemű, hogy kereskedőink intelligensebbek és igy az ifjú kereskedő generáció nevelésénél is önkéntelenül érvényesítik szélesebbkörü ismereteiket. A kereskedő tanonc valóban nevelődik tanoncideje alatt. Ugyanezt éppen nem mondhatjuk az iparos tanoncról. Mert az iparostanonc anyag maga is sokkal gyengébb mint a kereskedői. Ha a gyerek nem tanul, odaadják iparosnak, annak jó lesz, gondolják a szülők a legtöbbször. „Nem kell a gyereknek tudomány", „jól forgassa a kalapácsot*, A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalatnb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok bestéinek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: é» Seifevt József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapn h. 4. Alapítva: 1840. Telefon: 25?. ?,*. insatrm '.ci ÄrMßöFÄJaKSr
