Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-08 / 80-81. szám

1926. július 8. Komáromi Lapok B. oldal. wm w UNGARE a szerencse! A 14, ORztáíysorsjáték f, évi május 29-ki húzásán az UNGAR S. bankházának, BRATISLAVA, Ventúr-utca 20. szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főny®­reményt 300.000 K-t a 213619 sz. sorsjeggyel SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osíztálysorsj egyeket még a mostani főhuzásokhoz. Az uj sorsjáték 1. o. sorsjegyei is már kaphatók«;. nem forog olyan nagy veszélyben, mint az első hírek szóltak. Igaz, hogy a falu körül már nagyon sok talajvíz össze­­gyülemlett és két-három házból már ki kellett lakoltatni a lakókat, de még harminchat ház nincs vízben. Több házból csak abban az esetben fog kel­leni a lakókat kilakoltatni, ha a talajvíz még két-három napig oly erősen fa­kadna fel, mint eddig. Nagyon érzéke­nyen sttjlja az eddig felfakadt vizek a lakosságot, mert felbecsülhetetlen ká­rokat okoz a gabonákban, általában a vete «lényekben, de egypár ház kivéte­lével, a többi még nincs veszélyben. A Darányi-féle kastélyban azonban már csak csónakkal lehet közlekedni. Kint a határokban lázas, kétségbe esett küzdelem folyik, hogy amit meg­lehet menteni, megmentsék. Nem egy helyen vízben gázolva szedik fel a krumplit, mielőtt elrohadna. A magasabb fekvésű helyeken termé­szetesen a sok eső nem ártott és a legjobb termést várják. Iskoláink beszámolói I. A Szint-Benedekrandi főgimnázium. Komárom város Szent-Benedekrendi kath. főgimnáziumának értesítőjét Gidrö Bonifác igazgató az elmúlt iskolai év­ről is a szokott gondossággal áilitotta össze. Az iskolai év történetéről Írott beszámoló felöleli a főgimnázium 1925/26 iki tanévének minden fontosabb eseményét és világos áttekintést nyújt az egész középiskoláról s az abban folyt hasznos kulturmunkáról. A tanári karnak az elmúlt tanévben igazán nehéz dolga volt. A főgimná­zium öt tanára, mivel állampolgárságuk iránt benyújtott kérvényük eiintézést nem nyert, nem vehetett részt a taní­tásban és ezeknek munkáját a42 tan­erőre leapadt tanári karnak kellett el­végezni. így történt, hogy egyes taná­roknak 30 sőt 31 (Borka dr.) órájuk volt az év elején, később azonban, mi­dőn Gödör Kap. János az állampolgár­ságot elnyerte, a mértéken felül meg­terhelt tanárok óraszáma néhány órá­val csökkeni, de Borka dr. és Koval tanárok Így is heti 28 órán át tanítottak. Az oktatást végző tanári testület tag­jai voltai; Gidró Bonifác igazgató, Bíró Lucián az I. oszt. főnöke, Csapó An­tonin a II. osztály főnőké, Gödör Kap. János az V. osztály főnöke, Hajdú Lu­kács dr. a VIII. osztály főnöke, Hor­váth Cézár dr. a VI. osztály főnöke és Pataki Mautus a VII. osztály főnöke, az érdemes Szent- Benedekrend tagjai, továbbá világiak: Borka Géza dr. a III. oszt. iőnöke, Kocsis Károly oki. tanár, mint ideiglenesek, Koval Bála a IV. oszt. főnöke oki. tanár és Valach Ferenc helyettes tanár, Sóhár Ottó ki­segítő tanár és Gergeiyi Alice oki. ta­nítónő, a leánytanulók íornatanitója. Az intézet nem kalholikus vallásu ta­nulóinak vallásoktatását végezték Já­­nossy Lajos evang. esperes, Galambos Zoltán ref. lelkész, Tóth. Bála ref. h. lelkész, Krausz Mór h. rabbi és Kun Soma hitoktató. A tanév szeptember 3 án ünnepélyes „Veni-Sencte“-val kezdődött, a tanítás egész éven megszakítás nélkül tartott junius 25-ig, az iskolai évet junius 26-án „Te Deum“-mal fejezték be. A tanulók vallásos nevelésére nagy gon­dot fordítottak, az ifjúság istentisztele­tein a szent beszédet Hajdú Lukács dr. és Biró Lucián hitszónokok mondották. Király József pécsi püspöknek, az is­kola feledhetetlen emlékű jótevőjének halála századik évfordulóján a Szent- András templomban gyászistentisztele­­letet tartott az iskola, amelyet Gácsér József jószágkormányzó végzett fényes papi segédlettel. A fegyelmi állapot rendes volt, a tanítás a csehszlovák gimnáziumi taníerv szerint folyt, a ta­nári kar csekély létszáma miatt egyes rendkívüli tárgyakat nem taníthattak. A tanítók egészségi állapota elég jó volt, a hatósági orvosi ellenőrzővizsgá­latot Mezey János dr. járási főorvos végezte. A tanulók között egy haláleset fordult elő; április 5 én Somogyi La­jos II. oszt. szép reményekre jogosító ifjút szólította magához az Ur. A főgimnáziumot hivatalosan meg­látogatták Hattala István dr. országos felügyelő több ízben, Tesár Bohumil tornaoktatási szakfelügyelő, Vidra Jó zsef rajzoktatási szakfelügyelő és Jan­­csovics Ferenc pozsonyi reálgimnáziumi igazgató, aki a magyar nyelv tanításá­nak menetét vizsgálta meg. A rendes érettségi vizsgálatok május 17, 18, 19 én (írásbeli) és junius 7—10. napjain (szóbeli) tartattak meg. Érett­ségit tett 33 tanuló, akik közül 4 ki­tüntetéssel, 16 egyhangúan és 13* an szó­többséggel lettek érettek. Az értesítő beszámol a tanulmányi kirándulásokról, amelyeken a tanulók tanáraik vezetésével vettek részt. Gö­dör Kap. János vezetésével 1925, jú­lius 13—22-ig 31 tanuló turisztikai és földrajzi tanulmányutat tett a Magas Tátrába. Ez év junius havában 69 nö­vendék ugyancsak Gödör Kap. János és Kocsis Károly tanárok vezetésével Pozsonyt és annak történelmi neveze­tességeit tekintette meg. Borka Géza dr. vezetésével Nyitrára éa Érsekúj­várra rándultak ki a tanulók, Koval Béla vezetésével Pozsonyban volt a IV. és VI osztály 62 tanulója. Meglá­togatták a tanulók a városi múzeumot és a Vili. osztály Valach Ferenc tanár vezetésével a helybeli közkórház Rönt­gen felszerelését nézték meg. Sikerült iskolai ünnepélyek voiiak október 28-án, március 6-án és feb­ruár 1-én. Ugyanezen hó 13-án nagy­sikerű jótékonycélu Diákbált rendeztek a Kultúrpalotában. A főgimnáziumnak kebelében nagy munkásságot fejtett ki a Mária kon­gregáció, amelyek prézese Biró Lucián tanár volt. A kongregáció két diszülést rendezett, amelyeken a szülők is részi­­veitek. Igen tevékenyen működött az elmúlt tanévben is a Czuczor- Önképzőkör, Borka Géza dr. tanár, a kiváló költő vezetése mellett. Az önképzőkörnek 130 tagja volt és egy alakuló, 6 bí­ráló, 6 rendes és egy zárőgyülésí tar­tott. A legnagyobb tevékenységet a fő­gimnázium következő növendékei fej­tették ki: Holczer István (Vili) szabad­­előadásokkal, Juhász Béla (VI) költe­ményekkel és szavalatokkal, Sedivi László (VII) költeményekkel, Mezey János (VI) szabadelőadással, Lohner József (VIII), Schmidt Viktor (VII) és Sebő Andor (VII) klasszikus zenével, Mihola Gyula (VIII) és a cigányzene­­kar népdalokkal, A május 16-án tar­tott szavalóversenyen nyertesek lettek Schwarz Imre (VIII), Sedivi László (VII), Haasz Endre (VI), Radó Andor (VI), Basilides Iván (VI) és Brauner Sári (VI) o. tanulók. A cserkészcsapat a múlt évben is Szent-Ivány József nemzgy. képviselő birtokán, a Szent-Iványi völgyben tá­borozott julius 6—27 ig, ahonnan ki­rándulásokat rendeztek a Magas Tátra nevezetességeihez. A nagytábort Biró Lucián tanár vezette, kisérő tanárok voltak Bognár Cecil dr. és Hajdú Lu­kács dr. Ez utóbbi vette át az elmúlt tanévben a parancsnokságot a cserké­szek fölött. A Vörös Kereszt ifjúsági sarjadéka Gidró Bonifác igazgató védnöksége és Gödör Kap. János tanár vezetésé­vel folytatta működését. Tagjainak száma 281 volt. A sarjadék humánus és emberbaráti munkájában nemesszivü támogatókat talált Komárom város tár­sadalmában, amelynek tagjai ruhane­­müekkel és élelmiszerekkel segítették az arra rászorult szegény tanulókat. Az ifjúsági ének és zenekar nagy si­kerrel működött Pataki Maurus tanár avatott vezetésévei és a főgimnázium ünnepeiben több Ízben szerepelt. Végül a fanárok közművelődési te­vékenységéről emlékezik meg a beszá­moló. A tanárok közül Hajdú Lukács dr., Biró. Lucián, Borka Géza dr., Gidró Bonifác fejlettek ki dicséretre­­méltó kulíur- és irodalmi munkásságot. A főgimnáziumban a Segítő Egye­sület Zsindely Ferenc elnöklete mellett működik és szegénytanulókat segélyez ruhával és könyvekkel. A Diákmenzá ban 32 tanuló nyert elhelyezést, de kedvezményeit 44 tanuló élvezte, akik közül 12 bejáró volt. A nemescélu egye­sületet egyesek és intézmények jósziv­­vel támogatták az elmúlt iskolai évben is s nemcsak pénzbeli, de természetbeni adományokkal sietlek a menza segít­ségére. A menza anyagi ügyeit Gödör K, János, a közvetlen felügyeletet Koval Béla tanár intézte, az egészégügyi gon­dozást Bardócz József dr. látta el ön­zetlenül, atyai szeretettel. A főgimnázium növendékei közül 19 tanuló élvezte a Királypüspök ösztöndíj alapítvány kamatait. A Pálffy ösztöndí­jat két tanuló nyerte el, ezenkívül ki­osztották még a Zichy-Sajgő, a Fried Kálmán és neje alapítványok kamatait, valamint a magyar tanulóifjúság egy barátja által adott 600 kor. jutalmat a helybeli igazságügyi személyzet hat magyar tanulójának. A statisztika szerint volt a főgimná­ziumnak összesen 435 tanulója, ezek közül maradt az év végén 420; rendes fiú tanuló volt 352, rendes leánytanuló 52, magántanuló fiú 12, leány 4. Szü­letési helyre nézve komáromi születésű 153, Szlovákia más községeiben szüle­tett 211, külföldön 56; állampolgárságra nézve: csehszlovákköztársasági 390, kül­földi 30; anyanyelvre nézve magyar 413, csehszlovák 1, német 6; vallásra nézve, róm. kath, 268, evangélikus 9, református 76, izraelita 67. Előmenetelre nézve a tanév végén volt kitünően alkalmas 82, alkalmas 216, nem alkalmas 43, javitó vizsgát tehet 76, pótvizsgát 3. A tanulók érdemjegyeinek osztályon­kénti felosorolása után az igazgatóság­nak a jövő iskolai évre szolgáló közle­ménye következik, majd az 1926/27. iskolai évben használandó tankönyvek jegyzéke zárja be a kimentő pontos­sággal megszerkesztett értesítőt. i szivgárdisták zarándoklata« A mostani gyakori esőzések nagyon alkalmasak arra, hogy a kirándulási, zarándokiási kedvet lehűtsék. Ennek dacára 70 gyermek és 20 felnőtt kisérő tartott ki azon elhatározása mellett, hogy a szivgárdisták három napos mária­­völgyi zarándoklatában részt vesznek. Julius 1-én, csütörtökön hajnalban a VjO órakor induló csallóközi vonatnál szülői kísérettel, szivgárdista díszben, sapkával, jelvénnyel jelentek meg a gyermekek, szokatlan elevenséget Köl­csönözve az állomásnak. Az eső elállt, a sár szikkadni kezdett: a kis csapat­ban nőit a bizalom. Midőn pedig el­indult a vonat és mellette, vele szállt a városba visszatérő szülök féltő szere­­tele, bent a két gyermekkocsiban a gondtalan öröm lett az ur, úgyhogy a nap is ki-ki nézett sűrű nagy felhő fátyola mögül és kedvesen rámosoly­­gott a kicsinyekre. A csallóközi állomásokon egy-egy gárdista pajtinak a csatlakozása kelteit élénkséget. A pozsonypüspöki i állomá­son ped'g az ottani szivgárdisták kép­viselete szép virágcsokrokkal, édes cseresznyével és cukorral lepte meg a kongresszus utáni viszontlátáson örven­dező gárdistákat. A legnagyobb meg­lepetést azonban a pozsonyi gárdisták szerezték zarándokló testvérkéiknek. Hladik Ágostonnal, a szivgárdista moz­galom fővezérével és pozsonyi vezér­karával az élükön a pozsonyi gárdisták az újvárosi állomást egészen megszállva várták a mieinket. A május 1-i kon­gresszuson még irigyelték a komáromiak sapkáit. Most már ők is, leányok is, fiuk is a szivgárdista sapkában büsz­kélkedtek. Kölcsönös, hangos őrömkiál­­tások kisérték a találkozást. Az üdvöz­lések és felsorakozás után a pozsonyiak maguk közé fogva a komáromiakat, négyes sorokban vonult a kis sereg a Duna-uccán keresztül a szí. Orsolya rendi nővérek zárdájába, a főszállásra. Pozsonyban. Pozsonyba 10 óra tájban olyan ven­dég érkezett, aki a zarándoklatra nem volt meghiva: az eső. Később is, ismé­telten jelentkezett a három nap alatt és megnehezítette a tervek keresztülvitelét, i de nem hiúsította meg azt. Mig kint az eső hullott, a gyerme­kek a jezsuiták újonnan festett szép templomát, majd a ferencrendiek régi gótstüü kápolnáját és szenfegyházát tanulmányozták. Ebben az utóbbiban nagyon lekötötte figyelmüket többek között szí. Reparatus mártír ereklyéje, aki a római keresztény üldözések idején szenvedett vértanú halált. A templom földalatti része, amely a reformáció idején a katolikusok gyülekező helye és temetkező helye volt, a római katakom­bákról engedett fogalmakat alkotni. A jezsuita és ferencrendi templomok­ban végezték a résztvevők este felé sok más ájtatos hivőve! együtt az első péntek előtti és egyúttal zarándok szentgyőnásukat. A délután folyamán, mikor ismét ki­sütött a nap, a liget megtekintése ke­rült sorra. Az akvárium és a vele kap­­csolalos kis áilatkert — kivált a pajkos majmok sok látnivalót nyújtottak. Él sem kívánkoztak volna talán onnét a gyermekek, ha a pazarul felszerelt kör­hinta orgonájának hatalmas bugása mintegy varázsfuvola a lovakra, kocsikba nem teremtette volna őket. Az itt eltöl­tött szórakozást a város legszebb ré­szeit felölelő séta követte, amely után nagyon jól esett a vacsora, amelyre a kedves pozsonyi gárdisták a városba szétvitték a komáromi vendégeket. Mdriavölgyben. Pénteken ismét korán kellett kelni. 5 órakor már szentmise volt a jezsuita templomban. Alatta általános szent­áldozás a pozsonyiakkal közösen. Ve­lük és a vidékiekkel együtt mintegy 300 főre emelkedett a máriavölgyi za­rándokok száma, amint a reggeli vo­nattal a fő állomásról Stomfára érkezett. Innét egy órai kellemes gyaloglás után feltárult az utazás célja: Máriavölgy. Zöld erdőkkel borított hegyek ölén pihen a kedves, díszes, áhítatot keltő kegytemplom, főoltárán az ősrégi Mária­­szoborra!, amely előtt oly sok esdeklés nyert csodás meghallgatást a századok folyamán. Sarlós Boldogasszony ünnepe volt, Szűz Mária ünnep, de a felnőtt zarán­dokok csak az utána következő vasár­napon szokták a kegyhelyet felkeresni, így az egész szent hely a szivgárdisták hódolatát várta. P. Salvátor, ferencrendi atya vezeté- I sével a pozsonyi gárdisták kara kisérte szépen az ünnepi szentmisét, amelyet Lestár István komáromi vezető mondott. Utána Hladik Ágoston tolmácsolta ün­nepélyes szavakkal a zarándokok imáit a Szűz Anya előtt. Emléktárgyak vásárlása, a hegyes vi­dék bejárása, játék szép mpsugaras időben emelte a gyermekek jó hangu­latát. • Sajnos, az eső itt sem maradt el és noha előle menedéket nyújtott a mária­­völgyiek vendégszeretete, az utat vissza­felé nagyon elrontotta, de sokban hoz­zájárult a zarándokok érdemszerzési lehetőségeihez. Délután Csaykovszky Evarist pápai kamarás, máriavölgyi plébános a szent kutnál ismertette a kút és a kegyhely érdekes történetét, majd a kegytárgyak megáldása után a bucsujárók boldog­ságával tért vissza a zarándok csapat Pozsonyba. Haza felé. Szombaton reggel a koronázó dóm templomban végzett közös isíentisztelet és szentátdozás után a hires székes­­egyház nevezetességeit tekintették meg a gárdisták. Donner gyönyörű művészi alkotásai: a szt. Márton bronz lovas­szobra, a két hatalmas, milliókat érő gyertyatartó, az Alamizsnás szt. János kápolnájának díszei, s szent ereklyéi méltán lekötötték a figyelmet. E kápolnában kedves vendég kereste i meg a komáromiakat: báró Jeszenák

Next

/
Oldalképek
Tartalom