Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-21 / 100. szám
1926. augusztus 21. Komáromi Lapok B. oldal. Intézeti felszerelések legolcsóbban ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19., Koronabankkal szemben-Patent harisnya, fiú és leányka ing, nadrág, leányka kombiné, zsebkendő, törülköző, reggeli cipő. — Klót- és lüszter-kötény; Vulkán-fibre koffer, utazó kosár, tornacipő, stb. Továbbá nagy raktár: férfi zephir- és selyem ing, nyári alsónadrág, nyakkendő, apache ing, „Hercules" flór harisnya Ké 21'—; fürdőkosztüm, férfi zokni és harisnya stb. cikkekben. Gyermekkocsi osztály! Vászontetős sportkocsi Ké 280'— megannyi kis titán ül halotti tort a fadarabokon. Megcsendülnek az ősi melódiák, áhitatosan száll a csendes estben a dal,.. Belebámultunk a tüzbe s amint elnéztem a lelkes arcokat, úgy éreztem, hogy ez a goneráció egy szebb jövőnek néz elébe... Vig cserkészmókákkal fűszereztük a komoly tárgyú előadást, majd körtáncot lejtettünk a tűz körül, összefogodzkodva fiúk a lányokkal. Igazán sajnáltuk, mikor megszólalt a kürt és le kellett feküdni. Felállt az éjjeli őrség. Elhangzott az utolsó trombitaszó is és csend borult a sátrakra. Álmodtak a fiúk... bájos tátrai tündér a friss levegő biztos rózsaszínűvé varázsolta álmuk&t« A tábori élet. A pontos napi programm a következő : 6-kor ébresztő. 6—7-ig mosakodás rajok szerint, sátrak rendbehozása 7-kor ima. A zászló felhúzása, 8-kor reggeli. Utána sátor vizsgá'at. 9—12-ig különböző kurzusok. 1230-kor ebéd. 3-ig pihenő, szabad foglalkozás. 480-kor uzsonna. 7-ig cserkészjátékok. 7—6 ig első segélynyújtás kurzus. 8l5-kor vacsora. Utána tábortűz 1080-kor lefúvás és teljes csend. Rémesen sikoltott a reggeli kürtszó, és szétszakitotta az álmokat. Egymásután bújtak elő a kócos fejek a sátrakból. Álmosan bandukoltak a 8°-os hideg forrásvízhez, de bezzeg a friss viz kitörülte szemükből az álmot. Rendbehoztuk a sátrakat és mikor imára szólt a kürt, már mindnyájan sorban álltunk, Megkaptuk a reggelit, a párolgó kakaót. Délelőtt a kurzusokon vettünk részt. Ebédután még a zászlórudat kellett elhelyezni. Legfáradságosabb munka a gödrök ásása volt. Bizony feltörte a kezünket a csákány, mig felvágtuk az 15 m.-es gödröt a sziklás talajban. 12 m.-es hatalmas fenyőrudat állítottunk be. Másnap reggel huztuk fel a nagy zászlót. Tisztelegve áll az egész tábor. Imára szól a kürt és lassan csúszik a kék fehér lobogó a tisztaság és szabadság jelével. Belekap a friss reggeli szellő és [mindnyájan éreztük, hogy dagad a mellünk, megkeményednek izmaink, mert lobog már az ideánk jelképe. A komáromi csoport volt szolgálatban. Erősen tűzött a nap, kénytelenek voltunk fürdőruhára vetkőzni. Gyanútlanul hordtuk a fát, készítettünk vizet a konyhára s később éreztük, hogy pecsenyére égetett bennünket a Nap úr: Bezsiroztuk magunkat, de már késő volt Drágán fizettük meg bátorságunkat, mert 3—4 napig még aludni sem tudtunk, de legalább barnák lettünk, mint a cigányok. Este rajtunk volt a sor, hogy éjjeli szolgálatot teljesítsünk. Ez nagyon komoly dolog 1 Mikor egy egész kis hadsereg pihen elfáradva a napi munkától és mi őrizzük álmaikat, azután meg izgató mulatság is ez! A táborparancsnokság ugyanis ki akarta próbálni az őrséget. Titokban lopni akartak a konyháról. így mindegyik csoport vigyázott, hogy meg ne történjen rajta az a szégen, hogy őtőle csentek el valamit. Mi felszereltük magunkat még kötéllel is. Egyszer csak sötét árnyat veszünk észre. Felhangzik a jelszó! Semmi felelet. Megrohantuk, megkötöztük az illetőt hiába rugdalódzott, becipeltük a parancsnoki sátorba. Csak másnap sült ki, hogy nem akart lopni az ártatlan. Legérdekesebb a felváltás. Mikor két óránkint bekiáltunk a soron levő őr sátrába és felrázzuk nyugodt álmából, bizony savanyu arccal hagyja el a meleg pokrócot. De ez cserkész dolog. Meg van azonban az őrségnek a kellemes oldala is. Látni a napfelkeltét; a Tátrában az valami fenségest A ksleti égbolton megjelennek a hajnal tündérei és rózsaszín ágyából felkel a Nap ur Öméltósága. Égő piros hálóköntösét ráborítja a felhőkre. Biborszinben úszik minden. Bearanyozza a Tátra csúcsait, a havas ormok úgy festenek, mint az átlátszó kristályok. Majd befog a Nap ur tüzes szekerébe és elkezdi napi sétáját az azúrkék égbolton. A friss reggeli szellő lágyan csókolja végig az alvó somer arcokat és újra felhangzik a reggeli kürtszó: „Tra, tra, tra, tra fel munkára ébredj I" A tábori életet a környékbeli kirándulások tették változatossá. Csodaszép romantikus vidék. Meredeknél meredekebb hegyoldalak. Hatan komáromiak engedélyt kértünk a táborparancsnokságtól és egy délelután kirándultunk a vidékre. Lapis Refugiíról meredek ut visz le a Kiszel völgyébe. A völgy mindinkább kezd szűkülni. Felfelé haladunk. Az utunk meredek sziklapárkányzaton visz keresztül. A gyalogút félméter széles és alatta 900 m. mély a szakadék. Csak óvatosan csúszva lehet előrehaladni. Elérjük a vízeséseket. Az ut belevezet a vízesésekbe, le kell vetni a cipőt is Egyenkint mászunk fel a fenyőrudra, majd vaslétrán folytatódik az utunk. A veszélyességet eltekintve, nem tudtunk betelni a táj szépségével Egy csúcsról szétnéztünk a vidéken. 11 falu és Igló városa feküdt alattunk. A völgyben zúgott a Hernád. Szerencsénkre sok itt a szamóca és a málna, amivel csillapítottuk éhségünket mert a sómer meg is éhezik. Pláne, ha ilyen veszélyes utat tesz meg. Este fáradtan, de azért vig nótaszóval tértünk visszs a táborba. A tábortűznél olyan jó volt a hangulat, hogy alig lehetett a fiukat aludni küldeni, , . De sajnos, olyan hamar elmúlt a két hét és annyira megkedveltük a tábori életet, hogy fájdalom nyilait szívünkbe, mikor el kellett válni. A fiuk elkísértek bennünket. Utoljára hangzottak el a hedad (éljen) kiáltások és mi neki vágtunk az erdőnek olyan busán, mint az a sötét éjszaka, mely bevont bennünket. íl80-kor éjjel robogott el a vonatunk bele a vak sötétbe ; büszkén hányta a sziporkákat, amelyek szálltak a hegyek felé mintha a bucsucsókjaink lettek volna. Mosolyogva integettek az elmaradozó fenyőfák, mintha azt súgták volna, hogy „Viszontlátásra! Viszontlátásra I" Schwarcz Imié. A szalagos gnmipárna, miut njsziilöttjelölt. Egy várvavdrt kis vendég megérkezésének borongás vig története. — A vidékről jelentik: — Az anyakönyvvezető adta össze V. G. takarékpénztári helyettes igazgatót» és mennyasszonyát, aki az' igazgatónak titkárnője volt a pénzintézetnél. A komoly férfikorban levő igazgató már évek óta meghitt barátságban élt a tisztviselőnővel, sőt a barátságot az igazgató rajongásig szeretett özvegy édesanyja is tudomásul vette. — A házaság csak bilincs, — ha nem szeretjük eeymást, úgy sem ér semmit. Miért legyünk rabjai egymásnak? Igaz? — Igaz — felelte a lány halkan és egy napon ijedten közölte barátjával, hogy — anya Az igazgatóval nem lehétett bírni. Lelkében nagy elhatározás született meg. s — írj haza züleídnek, elveszlek feleségül. .. Két hét múlva mint férj és feleség hagyták el az annyakönyvvezető szobáját. A fiatalaszonyt remegő gonddal vette körül férje, az átalakított legénylakásból családi othont varázsoltak. Az igazgató minden szabadidejét vásárlással töltötte. Készült a babakelengye, ott á lőtt a faragott bölcső, már csak rövid hetek kérdése volt a nagy esemény. Az öregaszony f$ltö gonddal J vigyázott a menyére. — Ne emelj szivem, majd én viszem a széket ... * Az asszonyka idegessége egyre fokozodótt. A nagy nap rohamlépében közelgett. — Nem baj fiam, a feleséged idegessége ezekkel a napokkal jár . .. Történt azonban, hogy az igazgató súlyos fülbajt kapott, a fülgyógyász sebészhez utasította, aki befektette a szanatóriumba. — Megoperáljuk ... Egy héttel a családi boldogság beteljesülése előtt! Az igazgató kérlelte a sebészt: — Csak egy pár napot még ! — Nem lehet! A két asszony halálsápadtan találta a beteget. — Anyukám ! Költözzön hozzánk, mig a kis vendég megérkezik I — Jó, jó, fiam, csak nyugodj meg. A férfi áhitatos szeretettel csókolta asszonya kezét. « Az anyós éjjel valami nyöszörgést hallott. Átment a menyéhez. — Jézus Mária! Az ágyon feküdt a menye: kissé moletten, de mégsem úgy, ahogy a leendő anyák, ellenben az ájjeli szekrényen ott hevert egy felfújható légpárna, két szalaggal a közepén! — Nyomorult szélhámos! Hát ilyen gazul csaptad be a fiamat? — Bocsásson meg mama, — zokogta. — Nem vagyok magának „mama“ — érti ? A cseléd felébredt és az ajtóhoz sompolygott. — Történt valami naccsága ? Dermedt csend ül hármuk fölé. Az öregasszony tért magához leghamarább. — Menjen ki Julis! — Te pedig ... — Könyörgöm hallgasson meg,.. Nem tehetek ró'a! Magam is azt hittem. Mikor aztán rájöttem, hogy csalódtam, nem vo't lelkem megmondani az uramnak. .. És a két asszony reggelig sirt együtt. Az idősebb egyre azt hajtogatta : — Drága szép fiam... * Az igazgató ur néhány nap múlva boldogan robogott haza. Otthon leborult a bölcső.elé és a sivalkodó kis legényke kövér combocskájára potyogtak könnyei. — Egész az apja — mondta boldogan az anyós... Ä cseléd azoban nagy ur lett. Zsarolta asszonyát, úgy hogy a férj távollétében végre is az aszonyok kilökték. És másnap jött a jó kis névtelen levél. Az igazgató megtántorodott, mikor elolvasta, azután egyik volt detektív ismerőséhez futott. Két nap múlva jött a jelentés. — A levél igazat mond. Az ötlet azonban az igazgató ur édesanyjától származik... Az igazgató hazarohant. Fejében kemény megtorlási tervek rajzottak. Belökte az ajtót, A szobában kis teknőben fürösztötte a két asszony, szerető, gonddal a kis fiút. Az asszonyok mellett egy fekete szemüveges öreg bácsi állott, a házban lakó gyermekorvos. — Édes fiam, — szólt halkan az öregasszony — beteg a kis „fiad"... Az igazgató az édes kis legényre nézett, aztán a feleségére, aztán édesanyjára . ..a szemekben könynyeket látott. És a direktor ur karja lassú ölelései fonódott a két aszszony válla köré ... Szentpétervár a tomboló forradalomban. Maurice Paleologue szentpétervári nagykövet emlékirataiból. — Lángokban állottak az orosz középületek a forradalom első napján. Teljes féktelenséggel tombolt már a népharag és a hatalmas bt odalom vezetői, a miniszterek katonai diktatúrára gondoltak akkor, amikor a katonaság vo’t a záslővlvflje a lázadásnak, elől|árt a forradalomban és kaszárnyáről-kaszárnyá>a |árt, hogy tisztjei ellen lázitsa a katonákat. Franciaország nagykövete illetékesnek találta magát, hogy belpolitikai ügyekben tanácsot ad|on és utalt arra, hogy Párisban három dinasztiát sodort el a forradalom, mert az illetékesek nem akarták felismerni a mozgalom ere|ét. A tanács nem talált meghallgatásra és aRomanovokat elsodorta végeztük. Hétfő, 1917. március 12. Reggel félkilenckor, mikor öltözködésem befejeztem, furcsa és elnyújtott zajt hallok, amely mintha a Sándor-hid felöl jönne. Kitekintek; az egyébként oly élénk hid üres. De majdnem ugyanakkor rendetlen tömeg tűnik fel vörös záslókkal a hídnak túlsó végénél, mig szembe vele egy ezred közeledik rohamléptekben. Úgy látszik, összeütközésre kerül a sor. Dehogy: a két tömeg összeolvad. A hadsereg barátkozik a lázadókkal. Valamivel később jelentik, hogy a volhyniai ezred az éjjel fellázadt, megölte a tisztjeit, bejárja a várost, forradalomra szólítja a népet és igyekszik magával ragadni a még hü csapatokat. Tíz órakor élénk puskatüz és tüzek villanása a Litejni Prospekt felől, mely közvetlen a nagykövetség közelében van. Aztán csend. Katonai attasém, Lawergne alezredes kíséretében elmegyek megnézni, mi történik. A megriadt lakosok menekülnek az utcán. A Litejni sarkán leírhatatlan zűrzavar. A katonák összegyűlve a néppel barrikádot emelnek. Az igazságügyi palotából lángnyelv tör elő. Az arzenál kapui nagy dübörgéssel felpattannak. Egyszerre csak gépfegyverropogás tölti meg a levegőt: ezek a fegyelmezett csapatok, amelyek állást foglalnak a Nevszkij Prospekten. A lázadók visszalőnek. Most már elegeit láttam ahhoz, hogy megtudjam, hogy mi történik. A golyózáporban visszatérek Lavergne kíséretében a nagykövetségre; az alezredes kacérkodik a veszedelemmel és nyugodt, lassú léptekkel előre megy a legveszedelmesebb pontokig. Féltizenkettőkor visszamegyek a külügyminisztériumba és útközben felveszem Buchanant. Pokrovszkijt tájékoztatom arról, hogy mit láttam. — Hát akkor — feleli rá; a helyzet súlyosabb, mint gondoltam. Mégis megőrzi teljes nyugalmát, amibe bizonyos skepticizmus vegyül, mikor közli velem azokat az intézkedéseket, amelyekben a miniszterek ma éjjel megállapodlak. A Duma ülésszakát elnapoltuk április hóra. Táviratozluk a cárnak, kértük, hogy jöjjön vissza azonnal. Kollégáim és én Protopopov ur kivételével, mind azon a véleményen voltuk, hogy sürgősen diktatúrát kell felállítani; ezt valamelyik tábornokra bíznánk, aki a hadsereg körében bizonyos tekintélynek örvend, például Ruszkij tábornokra. — Azt ellenvetést teszem, hogy azok után, amiket ma láttam, a hadsereg hűsége sokkal jobban megrendült, hogysem a menekvés minden reményét „a kemény módszer“
