Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-14 / 97. szám
10. tridah Komáromi Lapok 1928. au gusztus 14. Az Idők teljességének kellett eljönni, hogy amit legutoljára gróf Mikó Imre 1859-ben követelt, a szász és a magyar művelődés, egyéniségüknek teljes megőrzésével, egymásra találjon, hogy majdan egybeforrhasson. A Balkánnak kellett meqint felcsúszni a müveit Közép- Európa térképén, hogy Erdély magara maradván, magára ismerjen és egyedülvalóságában saját határain belül fogjon össze sok százados szellemi élete védelmére és fölvirágoztalására. Mert 1918 előtt az erdélyi magyarság az egyetemes magyar nemzeti kultúra közösségében élt s a szászok a nagy németség felé orientálódtak. De 1918 után csak egymás felé orientálódhatnak, kapcsolatuk szorosságával is védeni régi múltú kultúrájukat, tehát támogatni egymást ebben a védelemben, erősödni eddig föl nem ismert egyflvétartozásuk nyilvános fölismerése által Erdélyben három nemzet élt, de csak két kuliura, ma is három nemzet él, de csak kettőnek van értéke szerint is jellemző kultúrája. Amint Romániában ma is elválik az oláh a havasalfölditől, más ethnikai és a nelhropologiai tipus mind a kettő, mindig el fog válni az erdélyi kultúra is a romániaitól, mert sajátos és egyéni vonásaiban, fejlődésében, erejében és múltjában. Az erdélyi fejedelmek katekizmust, kancionalét és bibliát Írattak, fordiffattak és nyomatlak oláh nyelven oláh alattvalóik használatára s a XVI. és XVII. századok folyása alatt mi sem állotta volna útját annak, hogy az oláhsáp is megvethesse jövő műveltségének biztos aiaptait. Hiszen a nemzeti és vallási türelemnek klasszikus talaján, Erdélyben, az egész Európát megelőzve, szabad és koncliáns élet volt Transylvániában. A visszavonás és a nemzetek eoyenetlenkedése csak akkor kezdődött s azóta tart, mióta idegen politikai pókok különféle hálókat fonfak-szőttek Erdélyen s körülötte, 1918-ban ezek a hálók mind összecsukódtak körülötte s a régi, nyugathoz kölö szálak mind eltépődtek, uj határokon kívül uj helyzet állott elő s ebben annak a szüksége, hogy a két vezető kuliura egymást megkeresse és megszeresse. Mit várhat ettől Erdély ? ,.A megértés és megbecsülés szelleme az'irodalmon keresztül szivároghat át legés zrevéllenebbül a telkekbe. Ebből politikailap is jobb, dolgosabb, nyugodiabb holnapnak kell felvirradnia“ — mondja a Pásztortűz első cikke. ,.Erdély, a nagy kérdés, a sejlés világából a megvitatás, a tisztázás világosságába kerül“ — irja Klingsor. Két föladat, mindenik reális és szükséges, de az okosabb és világosabb a Klingsoré. Erdély csakugyan nagy kérdés s akkor lelt legnagyobbé. mikor már quantilé negligeable-t kezelték. De Erdélyt ismerni kell geológiai és ethnikai elemeiben, múltjában és talentumában: egyszóval kultúrájában s Erdély mindent megtesz, hogy kultúráját fejleszthesse és elismertethesse. A szász és magyar reprezentáns irodalmi lapok kézfogása az erdélyi műveltség előretörését, az erdélyi szellem újjászületését jelenti. Ennek pedig két eleme van: a múlt és a jelen, amazt fölkeresve, szeretve és megbecsülve művelni, az egyik föladat, emezt törhetetlent munkálni, a másik, nehezebb. • • Erdély a türelem, a szívósság és a kultúra klasszikus földje. A régi Magyarország határain belül nincs még egy olyan terület, melynek mindert vonatkozásában olyan réginek és teljesnek mondható kultúrája volna, mint Erdélynek. Ez befelé él és elsősorban a föld és múlt kultuszára támaszkodik, magának és magáért dolgozik, hoqy a szellem munkájától erősödjék. Ezért minden erdélyi fiú ismeri saját családja és nemzete történetét, ismeri a vidéket, melyen nevelkedett, a szomszéd népeket, melyekkel közösen védelmezte és tartotta meg a drága hazát, Földjéhez és múltjához hü és minden Izében patrióta. Ez közös vonása az erdélyi föld minden nemzetének s ha a múltban nemzeti vagy helyi torzsalkodások forrásává lett is, mégis az tartotta meg a geológiailag is egységes erdélyi medencét politikai és kulturális egységében. A szászok, hogy úgy mondjam, zsugoribbak, önzőbbek, kicsinyesebbek, viszont öntudatosabb, pontosabb és tömörebb kultúrát teremtettek. A szász földet, múltat intézményeket, embereket szinte apróra megírták, ismertették, méltatták s azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy a mi bennök vagy közöltük érték, mind lajstromba vették. A betű Erdélyben köz-szükséglet volt már akkor is, mikor másutt még fényűzésnek vagy fölöslegesnek nézlék. Hagyomány és írott emlékek tekintetében az erdélyi föld egyaránt kiválik; emlékiratokban éppen olyan gazdag, mint katonákban és politikusokban. Ezért az erdélyi élet mindig a múltban gyökerezik s a jelen gyakorlatában fejlődik; sajátos helyzetéből folyik minden akciója, éietösztcne szinte logika, képzelme inkább plasztika, költészete nemzeti szimbolika, mint ahogy az úrvacsora szimbóluma a hüben való megerősiltetésnek. Ezek a nagy hagyományok és kiváló lalentumok támadlak föl azután a rettenetes földindulás után, mikor azt látla, hogy a Balkán rácsuszott. Erdély aiéltsága nem tarlóit lovább, csak mig a szégyen érzése helyet enged a dacnak: azért is élek, különbül dolgozom, nevelője leszek a lusta és romlott Keletnek. Ha Csaba nem segített Apáczai, Bőd, Miké ti segítsetekI S a megváltozott viszonyok szerint megváltozott a szent erdélyi föld védelme is. Négyezer székely 1918-ban feltartóztathatta volna, volt is több is e célra, a sors kerekét, 1918 éta az erdélyi nyomdák millió meg millió kis katonája vonult föl hirdetni, hogy a lélek szabad. Erdély él, az erdélyi kultúra már kőveli Kazinczy, Toldy F. és Mikó Imre taníiását: peragit lranquilla polesfas, quae violenta nequii. Az erdélyi közszelle az irodalomban támadt föl és kezdett élni ma már a politikában is él és levegőhöz jutóit. Az erdélyi irók nem hallgattak el s előbb mind a két régi kultúra a saját c'o'gát látta el, utóbb már együtt és közös erővel és eredménnyel hivatkozik az élet jogára, a betűnek ellető hatalmára. Ez a kullúi ális politika egészen gyakorlati utón indult és haladt. Egyesek Írtak, mások nyomtattak és a müveit Erdély olvasóit. A lapok számba vették íróikat is, olvasóikat is, az olvasók külömbséget tudlak ienni lapok és lapok, irók és irók között. Ennek következtében egyes lapok meggyengültek vagy eltűntek, mások keletkeztek, egyes irók föltűntek, másokra nem hallgatlak írók, kiadók és olvasók közöttlgy valami mágneses áram indult és irányilotf, olvasót, kiadót és Írót. A rádió világában már nincs szükség külső berendezésekre, az erdélyi lélekben korábban megvolt a radioaktivitás, mint a fizika elméletében és annak gyakorlati alkalmazásában. Önkénytelen összedobbanás, tudatos megérzés, sejtelmes öntudat kelt az irók és olvasók szivében közös álom eszményeként: az erdélyi szellemnek élni kell. Az bizony él is. Már jóval előbb élt, mint kitudódott. Fölkereste energiája forrásait á múltban és az élők között, otlhonn és a külföldön. Elő kereste régi művészete mestereit és müveit, bemutatta most élő és dolgozó művészeit. Megújította emlékeit és összeköttetéseit, azokból fényt, ezekből erőt kölcsönözni a jövendőre. így lassankint az erdélyi kultúrának igen tekintélyes értéke vált ismeretessé s aki pl. a „Fásztoiiüz“ évfolyamait átlapozza, csodálkozva látja mennyi kincs van Erdély múltjában és Erdély jelenében. Azonban egyebet is lát: természetes fejlődést ott, a hol természetellenes erők rombollak. E mondás paradexonát azonnal megérti mindenki, ha a kultúra fejlődésére gondol és az uj politikai helyzetre. Az így megállapított fejlődés alapja az, hogy a múlton épül s a korábbi kapcsolatokat fentartja, hogy a saját erejéből él, de a nemzetközi művészet szelleméhez kapcsolódik. Jelen ségek ismétlődnek meg: a szabadelvüségé, melyet a XVI. század, meg-4 valósifolt, az európai szolidaritásé melyek Bőd Péter hirdetett, a kulturális unióé, melyért az Erdélyi Múzeum alapitalott. Botsai. (*) Uj szlovák- mapypr és magysr- Mloválf szótár. Már néhány éve nélkülöztük egy jó, a gyakorlati követelményeket kielégítő szlovák-magyar és magyar-szlovák szótárt. Ezen hiányt a most — az „Academia“ könyvkiadóvállalat kiadásában — megjelent szólár feltétlenül pótolni fogja, sőt örömmel állíthatjuk, hogy ezen munka nemcsak tartalmilag, de technikailag is sokkal tökéletesebb minden eddig megjelent szótárnál. 4000.-nél jóval több oly szót tartalmaz, mely az eddig leghasználatosabb Lcos-Peehány szótárból hiányzik és 300.-náI többet, mely eddig egy szótárban sem található meg. Benne van egyúttal az utolsó két évtized szókincsének java is. Megemlítendő és feltétlenül dicséreies, hogy a szerzők szakítottak azon helytelen szóhasználattal mint például „átvág“ — „átfürészel", „átszűr“, mert a magyar ember a fát eljüiészeli, a levest leszűri a kenyeret viszont íölvágja sib. A szerzők, mint a példa is igazolja, saját gyűjtésükön és excerpciókon kívül felhasználták csaknem az összes újabb szlovák-magyar és magyarszlovák szótárakat, revidállák és helyesbítették szóanyagukat. Ilyen tökéletes munkát nyugodt szívvel lehet a I. olvasóközönség b. figyel mébe ajánlani. Egy-egy kötet bolti ára Kcs 26-— a két kötet együtt letszelös egészvászon kötésben Kcs 64’—. Kapható mindenrendes könyvkereskedésben. Megjelent és kapható: A XIX. kötete Vár — Zsűri kiegészítés: Aachen — Beöthy Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádot-u 29. KÖ2sga.22dii@ág;. A VII. Nemzetközi Rekhenborgl Vásár megnyitása. A VII. Nemzetközi Reichenbergi Vásár és Különvásár a gazdasági üzemvezetésre ma szombaton rtggel 8 órakor nyílik meg és a 11 vásáipavilíon a látogatók rendelkezésére bocséjtaiik. Az ünnepélyes megnyitás délelőtt 10 órakor veszi kezdetét. A tiszteletbeli résztvevők ezen időre a váüárpalofa Siebenhäuser- utcai udvarán gyülekeznek, honnan a vásár elnökével Lieoeig Theodor nagyiparossal a pavilonokat körben megtekintik 11 órakor pedig a Nordböhmischen Gewerbemuzeumban a csehszlovákiai Német szövetség elnöke Ginzkey WJly jelenlétében megnyílik az első kiállítás, amelyet egy körséta követ az összes vásárpavilionokon keresztül. Magyarország ezldal termése. A magyar földművelésügyi miniszter hivatalos közlése szerint az idei termésből 18 millió métermázsa búzát, 7 és fél millió rozsot, 4 és fél millió árpát remélnek. A búzatermés egy millió métermázsával jobb a tavalyinál. Az AMlózi és CsiliM tanMtä és BelvizlevézetA Társulat 187B—1926-ip. (Bálint István műszaki tanácsos, társulati igazgató munkája) Vaskos monográfia jelent meg Komáromban az Alsócsallóközi Armentesitő Társulat ötvenéves jubileuma alkalmából, melyet Bálint István műszaki tanácsos irt a társulat megbízásából. Az érdemes szerző a legnagyobb lelkiismeretességgel és tudással végezte el feladalát. Rövid történeti bevezetés ulán átfér a társulat védőmüveinek leírására és röviden ismerteti azokat a kísérleteket, amelyek az 1850. és 1853. évi árvizek után megindultak Pozsony- és Komárommegyékben az ármentesités terén. Az 1854. évben alakult ármenlesítő társulat nem rendelkezett elég műszaki eszközzel és pénzzel feladatai megvalósításához, már 1870. évben Komáromban kimondta feloszlását és Pálffy István gróf kormánybiztos fáradozásai kárbaveszfek. A társulat 1875. évben megalakult és első elnöke Waldstein János gróf, komárommegyei nagybirtokos lett és az 1876. évi nagy téli jeges árvíz hatása alatt kimondta, hogy működését egész Alsó-Csallóközre és Csilizközre is kiterjeszti. Az 1876. évi katasztrófa onnan eredt, hogy a szabályozatlan Duna jege Komárom alatt feltorlódott és a vizet Komárom felett annyira megduzzasztotta, hogy 40 községet és 103.000 kataszteri holdat borított viz alá. Agyőrmegyei érdekeltség is készségesen csatlakozott az alakuláshoz. Ekkor összesen 196.193 magyar hold területből állott az ármentesifésre szoruló terület. A megalakuláskor 1125 km. hosszú védőtöltés felett rendelkezett a társulat a Nagy- és Kisduna mentén, melyen mindössze öt zsilip működött. Az 1880. évi jeges árvíz, mely 25 község 40 000 kataszteri hotdnyi határát borította viz alá, meggyőzte a társulatot, hogy a kezdetleges védőmüvekkel a védett területet árviz ellen nem képes biztosítani és a töltések kiszélesítését határozta el, de ez kivitelre nem került. A kormány erre radikális intézkedéshez nyúlt és a társulat autonómiáját felfüggesztve, élére kormánybiztost állított, aki melleit véleményező bizottság működött. I t Mélyen szomorodott szívvel jelentjük a szerető férj, édesapa, testvér és rokon PUTNIK ANTAL törzskaplt&ny folyó hő 11-én történt elhunytát. A megboldogult hült tetemét f. hó 15-én délután 4 órakor fogjuk a katonai kórházból a helybeli róm. kath. temetőbe örök nyugvó helyére kisérni. Komárom, 1926 aug. 14-én. A gyászoló család.
