Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-05 / 2. szám

2. olJal. Komáromi Lapok 1926. január 5. A meghűlés elmúlik, habár ezt nem kell be­várnia, hanem egy jó szer hasz­nálatával elősegítheti. Teste megedeődik és minden meg­hűlésnek ellentáll a kitűnő ALPA Menthol sósborszesz napi használata által. Őrizkedjék más védjegy vásárlásától, mert nem kaphat ilyen hatásos gyártmányt. Pénzéért joga van az eredeti teljes értékű ALPÁT venm. 488 -6 Ara 5 50 Ke. lelkére beszélt és előtárta a bizonyíté­kokat, Prisztács udvardi látogatásait, Galla Juli vallomását, Prisztács és Graszl vallomásait, ekkor megtört és vallani kezdett. Prisztácscsal Nyitrán ismerkedett és barátkozott meg a törvényszék fog­házában, ahol együtt ültek bizonyos betörésekért és együtt főzték ki terveket. A fogházból való szabadulása után december első napjaiban meglátogatta őt Prisztács Udvardon, akit megven­dégelt. Pár nap múlva Prisztács újra felke­reste őt most már a komáromi Graszl társaságában és Gyallára hívták, ahol a Wollner fakereskedésben állitólág munkát kaptak volna (Valójában az ógyallai takarékbank kasszáját akarták megfúrni). El is mentek Ógyallára, de olt a csendőrökkel találkoztak, akik megszólították a gyanús idegeneket és a községből kiparancsolták anélkül azonban, hogy igazoltatták volna őket. ÓgyalJáról a sikertelen kísérlet után Komáromba mentek gyalogszerrel. Itt Graszl elhagyta őket a Szent János utcánál és ők a reggeli órákban a Lich­tenstahl féle vendéglőbe mentek, ahol Weisz kétszer féldeci, Prisztács pedig hétszer féldeci rumot ivott, aminek az árával adós maradt. Délelőtt folyamán Prisztács egy órára elment és othagyta őt a korcsmában. Azután megjelent Graszl is és egymás után a Dunapart felé mentek és ott találkoztak. Olt Graszl ebédre hívta meg őket magához, Át is mentek a Kisduna jegén az Erzsébetszigetre Graszlékhoz, ahol a háziasszony szívesen fogadta őket, jól megvendégelte és szállásra is ottma­radtak. Et voltak keseredve a gyallai kirándulás sikertelensége miatt. Vacsoránál Prisztács hozta elő, hogy jó volna egy kis pénzmagra szert tenni, amit Graszl helyesléssel fogadott. Másnap, szombaton Prisztács elküldte Weiszot Udvardra fehérneműért, a melylyel Weisz korábbi betöréseiből, úgy látszik, jól fel volt szerelve. Onnan hétfőn tért vissza és Prisztács József tiszta fehérneműben fogott hozzá tervei kifőzéséhez. Hétfőn este Prisztács örömmel kö­zölte vele: Ne légy szomorú bajtárs, a szer­számok már készen vannak, jó boltot akarunk csinálni. Átmentek a jégen megint a Lichten - stáhl féle korcsmába és onnét vissza - jövet a dunaparti kikötő sinei kőit barna papirosba csomagolva meg­találták a betöréshez szükséges szerszámokat — két darab acélkést, uj acél fúrót, három spirális fúrót és öt darab tolvajkulcsot. Ezt december 14-én hétfőn fél hét­óra tájban vitték haza a szigetre, ahol azokat a kamrában rejtették el. Este Prisztács hosszú előadást tartott nekik a betörésről és a szerszámok használatáról. A Koronabankot szemelik ki a betörésre. Másnap, kedden délelőtt Graszl, a házigazda benn járt a városban és dél felé hazaérkezve, közölte Prisztáccsal, hogy van kiszemelt hely: ez a Korona­bank. Magával hozta a Bencések gazdasági udvarának tervrajzát és a Koronabank belső berendezéséről, melyet Prisztács fi­gyelmesen áttanulmányozott. Graszl megjegyezte, hogy ha valamit nem értene, forduljon sógorához, Szó­­bonai műszerészhez, aki a kellő felvilágosításokat megadja. Prisztács csak a banknak az udvarra nyíló vasajtajára n$zve nem ismerte ki magát teljesen, mert a vázlatból nem tűnt ki világosan, hogy az milyen ajtó. Tehát Graszlt beküldte sógorához, aki a bankkal szemben lakik, hogy tájé­koztassa, milyenek a zárak azon ajtón és a vaspántok milyen erősek. Graszl azzal tért vissza, hogy az ajtó belülről na­gyon erősen el van reteszelve és azt nehéz volna kibontani. Ekkor Prisztács az alulról, a pincéből való betörés mel­lett döntött. Másnap, szerdán Grászlék disznó­ölést rendeztek a szívesen látott vendég tiszteletére, de Prisztács hazaküldte Weiszot Udvardra, mert a házban kevés a hely. Csak pénteken tért vissa Udvardról Weisz Ignác, mert erre a napra volt kitűzve a betörés munkája. A betörő babonás. Mikor délután megérkezett a vonat­tal és felkereste Graszlékat, ott rossz hangulatban találta Prisztácsot. Talán a disznótor nyomait érezte még, egy­szóval azzal, hogy rossz előérzete van, elhalasztották a betörést. Péntek szerencsétlen nap Komáromban. De ez nem akadályozta őket abban, hogy jól ettek, ittak a disznótor ma­radványaiból. Éjjel már aludtak, mikor megzörgették az ablakot. Graszl ment . ajtót nyitni: sógora, Szabonai műsze- * rész látogatta meg, aki állítólag egy vizslakutyát hozott Grászlnak. Szombaton, december 19-én Grászl ismét a városban töltötte a délelőttöt. Graszlnak eszeágában sem volt munka után nézni. A Koronabankot kémlelte Szabonai üzletéből. Délután Prisztács ismét kijelentette, hogy rossz hangulatban van, aznap nem hajlandó »dolgozni“. A betörés elkövetése. Vasárnap, 20-án a szigeten tartóz­kodtunk, csak Weisz ment be kenyé­rért a városba és Graszl adott egy régi kalapot, hogy azt vigye el a Bencések háza mögött levő Szent András utcába lakó kalaposhoz, amikor szemügyre veheti a Bencések házának hátsó kijá­ratát, valamint a bank mellett levő utca bejáratot a Nádor utcán. Reggel 9 órára ért vissza a szigetre de Graszl már nem volt otthon, mivel Szabonai sógoránál tartózkodott, hogy a bankot figyelje, mikor zárják. Már elmúlt 12 óra, mikor visszatért és hozott magával két uj elemet a lám­pásokhoz és egy üveg bort. Ebéd után is a szigeten voltak és délután öt órakor lefeküdtek, hogy ki­pihenjék magukat. Este 10 óráig alud­­ak, amikor felkészültek és elindultak a „boltra.“ Prisztács vitte az álkulcso kát és a kisebb tárgyakat, Weisz az" /; Prágai sonka! napon­ként friss virstli, finom felvágottak. — Sajtoki Trappista( Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemű külön­legességek legjobban és legolcsóbban a vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en«gros áraki 417 amerikai fúrót, Graszl a nagy vágó késeket a szekrény kibontásához. A Kisduna hidján át a vásártérre értek, ahol a kis zöld házikó mellett várták be, mig Graszl visszatér hoz­zájuk, hogy a terepről beszámoljon. 10 perc múlva visszatért. Hozott magával friss elektromos körtéeskéket is Szabonaitól, akit 10 óra után zörgetett fel. Erre azonnal elindultak egymás után a Kisközön, Szent András utcán és a Nádor utcán át, ahol a bank mellett levő kaput Prisztács hamarosan kinyi­totta és azon ketten Weisszal bemen­tek. Graszl a túlsó oldalon figyelt, de ő is azonnal utánuk ment. Az utcai ajtót nyitva hagyták, de az udvarra vezető ajtókra kallantyukat tettek, hogy a házbeliek meg ne zavarhassák a munkát. Rögtön lementek a pincébe, amely nyitva volt. A pincébe lejutva egy asztalt talál­tak, amelyet izgatottságukban hárman cipeltek arra a helyre, amely a terv­rajzon ki volt jelölve. Prisztács és Graszl kezdték a bontást a bank szobája alatti mennyezeten a pincében, Weisz pedig a pinceajtóban figyelt. A bontás azonban igen nehezen ment úgy, hogy mind a hárman kimentek az udvarra, hogy az ajtón tegyenek kísér­letet, mert a mennyezet fallal nem bol­dogultak. Erről a tervről azonban letet­tek, mert ez nagy zajjal járt volna. Órákig dolgoztak ismét és Prisztács csüggedten és fáradtan jött fel a pin­céből és Weiszot küldte dolgozni. Ek­kor Graszl fuita a padlót és nagy nehezen sikerült a nyílást a padló kitördelésével szabaddá tenni. A bank szobájában. Reggel fél négyre készültek el a fú­rással és a falbontással. A nyíláson először Prisztácsot tolták fel a bank pénztárszobájába, azután ment fel Graszl, Weisz pedig továbbra is figyelt. A bankban hamarosan végeztek. Itt Graszl dolgozott igen nagy szak­értelemmel, aki a kézi kasszát egy-kettő kifúrta és azon nagy rést vágott szer­számaival. Prisztács szedte ki a dohányt a kasszából és berakta a nadrágja szárába. Azután dolgukat végezve leereszked­tek a nyíláson és a pincéből az udvarra kijutva végig mentek az udvaron és a hátsó kapun át a Szent András utcába jutottak. Ez az ajtó csak retesszel volt elzárva belülről és igy ott nem volt fennakadás. Az öt órai harangszót már a szigeten hallották, amelynek a város felől való oldalán, a töltésen haladtak a második keresztutig, ahol a főutra térve be csak­hamar Grászlék házába jutottak. Az osztozds. A három betörő bement a szobába, ahol Graszl felesége egész éjjel várta őket vissza és virrasztott. — Keljen fel, mondta neki Prisztács és kiteregette a hozott pénzt az asztalra. Graszlné merően nézte a bankókat. Prisztács utóbb elküldte Graszlt és Weiszot, hogy a betörő szerszámokat dobják bele a Dunába, hogy azokat meg ne találják. Mikor visszatértek, Prisztács elkezdte az osztást: 30-30 ezer koronát olvasott ki magának, Graszlnak és Weisznak. Azután újból megolvasta a pénzt és akkor megint adott Weisznak és Graszl­nak 2-2 ezer koronát. Utóbb Graszlnak még 2000 koro­­ronát adott át, hogy azt adja oda Szobonainak szolgálataiért. Mig ők künn jártak, az asszony és Prisztács olvasták a pénzt és azt mondták, hogy 114000 korona. Ennek a fele Prisztácsot illeti és ők kelten Graszl és Weisz a másik felét kapják. Amint megkapta a pénzt, azonnal sietett a szigetről. Weisz menekül. Egy kétfogstu fiakkerbe ült és azzal Komáromszentpéterre vitette magát. A kocsisnak 100 koronát adott. Itt a rend­őrséget félre akarta vezetni Weisz, amikor azt állította, hogy egy dülőuton egy fa tövében rejtette el a hóban a pénzt. Mikor kivitték autóval a hely színére, már ott nem volt hó és termé­szetesen pénz sem. Innen azután Udvardra gyalogolt és ottan bujkált. Másnap, kedden, itt lá­togatta meg Prisztács is, aki azután Párkánynána irányában elutazott még keddi napon. A falba rejtett 25 000 korona. Weisz makacsul megmaradt azon ál­lítása mellett, hogy a pénzről nem tud. Ez az állítása azonban csak a rendőr­ség félrevezetését célozta. Végre szom­baton, január 2 án délután az eléje tárt bizonyitékok súlya alatt megtört. Bevallotta, hogy a pénz Udvardon van elrejtve a lakásán. A gonosztevőt megbilincselve autóba ültették és Munka dr. rendőrtanácsos, Vrska és Zemanek detektivekbel szom­baton éjjel Udvardra vitte, ahol a pénzt 25000 K. a lakószobájuknak egyik sar­kában, a falban elrejtve meg is találták. 25000 korona volt a falban gon­dosan elrejtve, ehhez ragaszkodott Weisz görcsösen egy álló hétig a másik 8000 K. el volt rejtve egyik jó ismerősüknél. Elfogatásakor találtak nála 2200 ko­ronát. ezer koronát pedig elköltött. Te­hát itt a pénz igen csekély híján meg­került. A komáromi államrendőrságnek a fo­gása fényes siker, főleg a pénznek elő­teremtése körül eléri eredménye egye­nesen szenzációsnak mondható. A bűnsegédek. A betöréses kasszafurásnak két bűn­segédje, Graszl Zsigtr.ondné és Szobo­­nai Ede műszerész, Graszl sógora, a rendőrségen szintén beismerő vallo­mást tettek. Graszlné beismerte, hogy a rablott pénzről tud, jelen volt annak megolvasásánál és felosztásánál. Tudta, hogy mire kell a sógorától kölcsönzött amerikai fúró és sírva val­lotta be, hogy sógora, Szobonai 2000 K jutalom­ban részesült. A pénz elásásáról nem akar tudni. Egyebekben rafinált asszony, aki férjé­nek hűséges tanítványa. Hol akartak betörni mig Komáromban ? Szobonai Ede, Graszl sógora men­teni igyekszik magát. De beismeri, hogy a betöréshez műszereket szállí­tóit és 166 koronás fúrót vásárolt nekik. Tud az ógyallai kirándulásukról is mert Graszl mondta neki, hogy ott is a bank kasszáját akarják megfúrni. Tud arról is, hogy meg akarták fúrni a Komárom Vi­déki Hitelbank kasszáját is és be­törést terveztek a munkásbiztositó pénztárban is. Figyelmeztette sógorát ennek a sze-Bagyban! Kicsinyben! Bilim. W-lít l A legnagyobb áruháza e szakmának 1 Elragadó farsangi és divat selymeket, bársonyt és rnhacikket tart raktáron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom