Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-30 / 13. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1326 jannár 30 Eliadássk kezdste hétköznap este VAU Ml HIZi Kiflim 0 Tiszti pavillon Előadások kezdete már- és Snnepnap umvnn Szombaton és vasárnap, január 30-án és 31-én LUCIANO ALBERTINI r A csillagok ura Nagy szenzációs kalandor dráma 7 felv. LUCIANO ALBERTIN1VAL. Jön ! A notre-dame-i toronyőr J9n! Hugó Viktor halhatatlan regénye. beszéltek Fesztyről. A nyomozás meg okolatlan arculcsapása felborította Feszty magatartását és igy nem szorul több bizonyításra, hogy a házkutatás, amel­lett, hogy önkényes, fölösleges és meddő — ráadásul politikai érdekből is elhi­bázott volt.“ Eddig tart a Nyitravármegye szem­rehányó és kesergő érdekes riportja Komáromról s az itteni magyarságról. Már t. i. a szemrehányást a házkuta­tóknak adreszálja. Pénzhamisító főur a XDÍ1. században. {Listi László mindenben méltó modelje volt Windischgraetznek). A történelem egyik legérdekesebb és leborzalmasabb alakjáról van szó, Listi László grófról, akit Erdélyhez igen közeli szálak fűztek. Tulajdonképen erdélyi ember is volt. Dédatyja, Kristóf, szenátor volt Nagyszebenben, nagy­anyja húga volt Oláh Miklós esztergomi hercegérseknek, atyja, Ferenc pedig Erdélyben élt, ahol mint Bethlen Gábor bizalmasa, szamosujvári főkapitány, majd pedig követ, számos fontos megbízást nyert. A Brandenburgi Katalinnal kö­tött házasság körül is ő tevékenykedett nagy tapintattal. Listi János Erdélyben vette feleségül Wesselényi Pál özvegyét, a derék Gyulaffy Zsuzsannát, amely házasságból született 1620 táján Listi László, aki ifijuságát Erdélyben töltötte, majd 1645-ben oltárhoz vezette az előkelő, szelíd alsólindvai Bánffy Hedviget, aki azonban rövid ideig tartó magtalan házasság után elhunyt. Ezidőben Listi már magyarországi köpcsényi várában lakott, állandóan figyelvén az erdéiyi eseményeket, amelyekbe különösen Barcsay Ákos idejében akart beleavat­kozni, mint ennek pártolója Erre azon ban nem került sor. Listi Lászlónak nem politikai pályát szánt a sors, hanem a beteg gonosztevő elrettentő példájáét. Pedig nem igy indult az életnek. Tulajdonképen költő akart lenni. A Magyar Mars avagy Mohácsnál történt veszedelemnek em­lékezete cimü hőskölteményével a Zri­­nyiásszai akart versenyezni, kora azon­ban nem hallgatta meg őt. Szintúgy később sem talált méltánylást. Ebben az esztendőben aktuálissá tenné őt a mohácsi csata félezeréves évfordulója; ám nem ezért a nevezetességért ássuk most elő nyugtalan sírjából, hanem azért mert borzalmas életének pénzhamisitási része szomorú analógiát, talál a budapesti pénzhamisítók műkö­désében. Valóban megdöbbentő az a sok hasonló momentum, amely a két nagy­­stilusu pénzhamisító működésében fel­fedezhető. Természetesen teljesen más képet mutat a XVII. század milieuje és mást a XX. századé: ott egyik mo­mentum az aláhuzottabb, itt a másik, a lényeg azonban ugyanaz marad. Mindkét esetben arról van szó, hogy egy degenerált, irodalmi hajlandóságú főur, aki nem riad vissza attól, hogy magasztos céllal palástolja üzelmeit, környezetének bevonásával, magasállásu állami funkcionárius megvesztegetésével pénzt hamisít s ezért — élete összbün­­tetéseképen — nyakát szegi. Ez a közös gerince Listi László gr. és Windischgraetz Lajos herceg ese­tének. Tovább vinni az azonosítást már csak azért sem lehet, mert Listi László gróf korának legkomplikáltabb lelkű gonosztevője, akinek gaztettei alig­­hasonlithatók össze bárkimáséval is. Fussunk át mindazonáltal e borzalmas ember életpályáján, miközben az olvasó meg fog győződhetni, hogy a két pénzhamisitási ügy hasonlóságában nem túloztam. Komáromy András, Listi életrajzírója, megállapítja, hogy a túlzottan intellek­tuell családból származott Listi alig részesült hadi nevelésben. Ebből máris megvan az Útmutatásunk arra, hogy Listi egy geniális családnak erősen terhelt leszármazottja volt, akit hely­telen nevelése, amely szobában, könyv mellett tartotta őt, akkor, amikor min­den pajtása a zöld mezőn kereste a dicsőséget: még inkább megerősített öröklött kóros hajlamaiban. Ezek közé tartozott kétségkívül az is, hogy e tehetséges és rendkívül energikus ifiju nem jól megválasztott területen ke este a dicsőséget: mint költő megbukott. A keserűség fojto­gatta torkát a magacsinálta költőnek, amikor a múzsáktól visszavonult Ám ez az elkeseredés nem indokolná gaztetteit. Fontosabb ennél az, hogy lelke is súlyos defektusba szenvedett. A pszichopátia sexuálisnak egy szo­morú fejezete szól a sodomitaságról. Az egykorú tanúvallomások sok min­dent tudnak erről a bűnéről, ma azt mondjuk: erről a betegségéről. Jelle­mében a sexualitás nem domborodik ki annyira, mint Báthory Erzsébetében, bünlajstromát ellenben nyugodtan ezé mellé tehetjük: bíró legyen, aki meg­mondja, melyik borzalmasabb. Listi László élete azóta, hogy Köp­­csény várába vonult vissza, a titokzatos bűntények hosszú sorában merült ki. Először csak arról volt szó, hogy Listi pecsétet és okmányokat hamisít, hogy vagyonát gyarapítsa, később azonban mind borzalmasabb dolgokról suttogtak az emberek, különösen akkor, amikor Listi megözvegyült és Kecskés Éva személyében uj asszony került a házhoz. Listi első nyilvánosságra került bűne a gyermekcsempészés volt. Ezért va­gyonára éhes nagybátyja feljelentette, de sikertelenül. A csempészett gyermek azonban meghalt, mire Lisiiék megis­mételték a bűnt, amely ellen most már senki sem mert felszólalni. Listi, akit ezenközben politikai szolgálataiért grófi ranggal tüntetett ki a bécsi udvar, most már azt hitte, hogy neki minden szabad. A köpcsényi várban ezentúl orgiát ült a bűn s az őrület. Ez időben Listi immár tervszerűen űzte a pénzhamisítást, amelyre való hajlandóság már szin­tén megvolt a családjában, mert egyik nagybátyja, Listi István, aki megrögzött alchimista volt, hamis aranypénz készítéséért annak ide­jén Pozsonyban el is ítéltetett. Hogy Listi László gr.-nak ezt a pénzhamisító tevékenységét megértsük, el kell öt képzelnünk köpcsényi várá­ban, ahol az egyik gyilkosságot a má­sik után hajtja végre. Megmégezi neki nem tetsző udvarnépét, pusztítja a közelébe kerülő polgárok életét, fel­égeti vagyonukat. Ezenközben félnek tőle még a hatalma alá nem tartozó intelligensek is. így Muntz Ádám nevű bécsi orvosdoktortói, amint a Komá­romy által közölt tanúvallomásból érte­sülünk, oly mérget kért a gróf, mellyel minden áruló jel nélkül meg lehet etetni az embereket, azt mondván, hogy bizo­nyos török basát, aki a kereszténység­nek nagy ellensége, akarna ily módon elpusztítani. A doktor — hasonló in­dokolással — eleget is tett a gróf kérésének. íme a hazafias szándék kifogásának megjelenése avval a különbséggel, hogy- Listi ezt csak Muntz dr.-ral szemben használta, a tárgyaláson, tudtommal, nem jutott eszébe evvel védekezni. Hosszú évekig élte Listi ezt az életet, amelynek büntetlenségéhez rengeteg pénzre volt szüksége. Egész életen át folyton szórta a pénzt, amelynek egyré­szt kétségtelenül hamis arany volt Listi u. i. mint családi terheltséget hozta át a mágiával, alchimiával, aranycsinálással és pénzhamisítással való foglalkozást. É? itt téved Komáromy, amikor azt hiszi, hogy Listi egy évtizedeken át tartó boszorkanyosdi komédiáját Csak azért játszotta el, hogy pénzhamisító üzelmeit leplezze. Listi megértéséhez — amennyiben erről egyáltalán szó lehet — nagyban hozzájárul az a tanúvallomás, amely elmondja, hogy Listi különös szeretet­tel olvasgatta Cornelius Agrippa mü­veit. Ebből az egy adatból megállapít­ható, hogy Listi mágiája nem a falusi asszonyok boszorkánykodására volt ala­pítva, hanem arra az okkultizmusra, amelynek éppen ez a német' tudós adott uj lendületet. Agrippa céija u. i. — amint ezt Lehmann dr., a kiváló modern szkeptikus megállapította, — éppen az volt, hogy a mágiát termé­szetfeletti tudományból a fizika, mate­matika és teológia természetes tudo­mányává alakítsa át. Az Agrippa által megkezdett irány­nak sokat köszönhet a modern termé­szettudomány. Bármily haladást jelentett is azonban Agrippa s nevét használó néhány követője, az általuk feltalált praktikus kabala és démonidézés a gyenge'lelkeket a bűnre vitte. A meghazonlott lelkű Listi László felszívta magába a mágia és alchimia minden ismeretét és gyártotta az arany­pénzt Felesége segitett neki, jó anyja rettenve nézte őt, cselédei ijedten en­gedelmeskedtek, amíg uruk meghagyta életüket. Hosszú évekig tartott, amig Listi ellen borzalmas bűncselekményeiért, amelyek közt azonban a pénzhamisítás akkor még nem szerepelt, megindítot­ták, még tovább, amig lefolytatták a vizsgálatot. Azonban ez is megtörtént, úgyhogy immár csak ki kelleti volna hogy mondja a fej és jószágvesztésre szóló Ítéletet, amelyet nem egy jó magyarra de könnyen kimondták. Listi László gr azonban, aki magá­ban érezte a démoft miden tudását és minden hatalmát, még akkor sem ret­tent meg, amikor a halál szele már megfutta arcát. Egy merész gesztussal megvesztegette az ország nádorát, Wesselényi Ferencet. — Nincs helyem annak kifejtésére, mint kell e tényt annak a kornak erkölcse szerint elbí­rálni. Tény mindenesetre, hogy Wesse­lényi 40000 magyar forint tartozásának elengedése ellenében kieszközölte, hogy maga Lipót császár és király felfüg­gesztette a per további lefolytatását Listi most már mégsem érezte ma­gát biztonságban magyar földön és Bécsbe ment, ahol tovább űzte jőve delmező mesterségét, az aranypénz hamisítását. Úgy látszik, a dolog tech­nikai része buktatta meg őt. Nem volt itt a köpcsényi vár a maga korlátlan lehetőségeivel? Nagyobb mennyiségű pénzre is volt szüksége, mert itt min­den egyes lépését pénzzel kellett meg­vásárolnia. így esett, hogy Listit, aki ugylátszott, már-már megmenekszik az igazságszolgáltatás keze alól és tovább tudja folytatni ördöngős életét. Bécs­­ben rajtakapták. Most már nem segitett rajta semmi. Az a kor, amely eltudta nézni egy főur tömeggyilkosságait, nem tudta meg­bocsátani a pénzhamisítást. Áz vérbe, z kenyérbe megy. S a becs i városi tanács vérbefullasztotta nem a véreng­zőt, hanem a pénzhamisitót. A tárgya­láson szóba sem kerültek a gróf be­jgazolt gyilkosságai. 1662. december 22-én hajtották végre rajta pallossal a halálos ítéletet. Siklőssy László dr. tmeie és Jtli gyamftlii Iflffles «torai Aladár áron. Kishíd-ulca 1. sz. Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belfö di likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, Jrancia, spanyol és portugál sardimák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­olajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, as összes nyers és cukrozott deli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegessegek a legfinomabb kivitelig. 824 Jókai növényismerete. (Folytatás.) Aranyos jó kedvét, csendes humorát megtaláljuk különben majd minden munk jában. Bágyadtabb, vagy ragyo­góbb fénnyel kicsillog az ezer és ezer sorából. Humora olykor megnyilatkozik a növényekkel kapcsolatban is. így például a „Felfordult világ“ cimü kis regényében, amikor Ludvéghy báró dicsekvéssel hazudja elő kertjének ne­­vezetességeiteltorziiott nevekkel: „Hát­ha még az én kastélyom nevezetessé­geit látná a kisasszony, azok az arau­­ariák, malvariák, rendrondonok, radi­­caiisok, amik ott vannak 1“ Ugyanott a grófi és hercegi neveket viselő Pe­­largoniumok kapcsán is humorizál. Jóizü, tréfás kedvvel írja le azt a párbeszé­det, amely egy szenvedélyes parktulaj­donos kertész és egy fagyülölő vendége közt folyik le a „Kis királyok“ cimü regényében. Jókai lelkére, gondolkodására élénk fényt vetnek azok a megjegyzések és rövid elmélkedések, amelyeket egy-egy növényhez, vagy növényi életjelenség­hez fűz. Ezek olykor axiomaszerüen hangzanak. Néhány példát említek: „Az apró kis füvecskék halhatatla* nők. Erős törzsek elmúlnak felőlük, a kis fű a világ végéig éi.“ „A fenyőfák barátságtalan fák, nem kínálnak se virágot, se gyümölcsöt, nem mennek aludni ősz idején, nem hirdeti* uj zöldüléssel a tavaszt, érzé­ketlenek a természet és az emberek bajai iránt.“ (A régi jó táblabirák.) Egy török szájába adja a következő mondást: „Nem kellett volna az iziám fiainak soha onnan eljönni, ahol puszta­ság van s ahol a puszták szegélyzetén hajladoznak a pálmák a szélben. A hivők országa csak addig tart, ameddig a pálma és az olajfa megterem. A szá­raz, levélhullató, gyümöicstelen fák a hitetlenség átkai, ahol ezek kezdődnek, ott az ő átkozott birodalmuk határa van.“ (A bajadére.) Sok igazság van ebben a mondásban, amint azt a tör­ténelem megmutatta. Más példák: „A szép, a háíadatos virágok, akiket oly kevéssel ki lehet elégíteni, akiknek nem keli egyéb, csak viz, napfény és levegő s adnak azért pompás élő bársonyt, selymet és fölsé­­ges illatot.“ (Kertész a csatatéren). „Minden virágnak éppen úgy van élete, vágya, hajlama, bánata és öröme, fájdalma és szerelme, mint minékünk.“ (Egy magyar nábob.) Nagyon szép az a hasonlat, amelyet az Iris, az Amaránt és a jávorfák, vala­mint az ember boldog és boldogtalan szerelme közt vöd, és amellyel Szent­irmai Rudolf a nábob fiatal, csendesen szenvedő feleségének szivét annyira megindítja. Találó a kőszívű ember egyik fiának, Ödön életének összehasonlítása az ördög­szekérrel, amely kemény, dacos, tüskék-Biztos 9yors, enyhe Képeslapok nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésé­­ben Komárom, Nádor*o. 79.

Next

/
Oldalképek
Tartalom