Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-06-29 / 77. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. június 29 helytállani és nem lehet csodálkozni, hogyha az alpesi nagy esőzések vagy a Duna legfelső szakaszán beömlő folyók hirtelen támadt áradásával szemben tehetetlenségre van kárhoztatva az emberi erő E vútömegek ugyan nem okoznak gátszakadást, de a magas nyomás folytán felduzzasztják a belvizeket, amint az 1924 ben történt. Azok az időleges bajok — úgymond az elnök, — amelyek előfordultak, megfognak szűnni a csatornahálózat kiépítésével, mert a társulat mind nagyobb eredménnyel látja el az érdekeltség kívánalmait. Itt azonban kérve kérem az érdekelteket, hogy a hurt túlságosan ne feszítsék és mérsékeljék igényeiket, különösen ilyen nehézidőkben, midőn a társulatnak emberi számításon túlmenő elemmel kell megküzdenie. A támasztott nagy igények súlyos milliókba kerülnek, melyeket pedig saját magunknak kell előteremteni. Ismétlem, hogy mindent el kell követnünk az esetleges bajok elkerülésére és megszüntetésére, de kérnem kell az érdekeltséget a mérsékletre és higgadtságra, mert a társulat a rendelkezésére álló eszközökkel mindent elkövet az érdekeltség biztonságára. Örömmel üdvözli a megjelenteket, köztük a minisztériumok képviselőit és az érdekeltséget s a díszközgyűlést megnyitja. Az elnök megnyitó-beszédét zajos tapssal fogadta a díszközgyűlés, mely után Bálint István müsz. tan, igazgató terjesztette elő az üdvözlő leveleket és sürgönyöket. A közmunkaügyi miniszter és a földmivelésügyi miniszter kimentették magukat és táviratban fejezték ki szerencsekivánalaikat a társulatnak. Úgy a kormány, mint a különböző hatóságok és testületek üdvözlését az elnök indítványára jegyzőkönyvileg köszönte meg a díszközgyűlés. A társulat ötvenéves története. Az ármentesitő társulatnak ötvenéves történetét Gyalókay Miklós és Méhes László szakaszmérnökök közreműködésével megírta Bálint István a társulat nagyérdemű igazgatója, aki a díszközgyűlésen tömören ismertette az elmúlt eseményeket. Visszapillantást vetve Csallóköznek régi és jelenlegi geológiai és hidrografiai helyzetére, az ármentesitésre való törekvésnek a XV. századtól kezdve történt fejlődését ismerteti nagy vonásokkal. Az első vizszabályozó társulat Komárom, Pozsony és Győrvármegyékre nézve 1854 • ben alakult, bár ez később megszűnt, hogy az 1876-iki árvíz hatása alatt azon év június hó 25-én megalakulják a Csallóközi ármentesitő társulat három vármegye érdekeltsége részére. A társulat első elnöke Ordódy Pál volt, alelnöke pedig Zdnxory Béla és báró Schmer zing Tádé. Az ármentesités és belvizlevezetés alapvető-terveit pedig Dolecskó Mihály áll. mérnök, min. tanácsos készítette el. Az 1882 és 83-iki nagy árvíz idején ZÚber József akkori főispánt kormánybiztossá nevezte ki a kormány, a kormánybiztos mellé Wirthl József kir. mérnököt osztotta be, aki a töltéseknek védőképes állapotba helyezésére nagyszabású terveket készített 1883- ban a kormánybiztos Galba Károly ügyvédet nevezte ki ügyész-titkárul, ki ezen tisztet sokáig töltötte be. 1883—1887 években a töltéseket kőmunkával erősítette meg. Majd megemlékezik az előadó az 1892-ik évi árvízről, valamint arról, hogy Rudnay Béla főispán kormánybiztos idejében, 1895 ben vette föl a társulat a védmüvek kiépítéséhez szükséges 2 millió korona törlesztéses kölcsönt, amelyből 1897—99. években lényeges munkálatok teljesittettek. Nagy támogatója támadt a társulatnak 1895-ben Darányi Ignác dr. akkori földművelésügyi miniszterben, aki a társulat közérdekű működését mindenkor lelkesen mozditotla elő. 1897-ben nagy árvíz tette próbára a töltéseket, amikor az ár a védőgátat Nagyiéi pusztánál átszakitotta. Nagy erőfeszítéssel lehetett csak megakadályozni, hogy a viz nagyobb területet el ne borítson. 1899 szeptemberében szintén | árviz fenyegette az érdekeltséget, s bár akkor is volt szakítás, de a meg feszitett munka lehetővé tette, hogy a szigeteken az árterületnek csak egy részét borította el. Wirthl József felmentetve állásától, helyébe a földmivelésügyi miniszter Biró Elek műszaki tanácsost nevezte ki, aki a védtöltések és a csatorna- | müvek általános rekonstrukcióját vitte | keresztül a szükséges kölcsönnek fel g használásával. Ekkor épültek ki a | csicsói, komáromi, keszegfalusi és f szőllősi szivattyútelepek és a gátőrhá- | zak. 1901-ben egyesült a társulat a | Csiiizközi belvizíevezető társulattal. | 1903-ban újra veszedelem fenyegette § az érdekeltséget, de ezúttal sikerült az « árvédelmi müveknek a pusztítást meg- í akadályozni. Ebben az időben Sárközy | Aurél főispán, majd 1905 tői 1906 ig \ Kubinyi Géza volt a miniszteri biztos. £ Biró Elek utóda pedig Steingaszner | Imre lett. ! A kormány 1906-ban a társulatot f önkormányzati jogába visszahelyezte és f a szervezés idejére Faragó Lipót min. ? osztálytanácsost bizta meg a feíügye- í lettel. A társulati közgyűlés a társulat § elnökéül Kálmán Rudolf akkori főispánt, \ alelnökül Ziskay Antal dr. ügyvédet és | Bartal Ferenc orszgy. képviselőt válasz- I tolta meg. 1907-ben Steingasznerrel tá- js vozott s helyébe Bálint István műszaki * tanácsost választották meg. Az 1907 iki j árvízzel sikeresen megküzdőit a veze- | tőség. Ezidöben a beivizrendezési mü- jj vek feljesztésével foglalkozott a társulat, | ekkor épült fel a halármenti csatorna, f alsóvégében az aszódi szivattyútelep, j Kálmán Rudolf távozásával a társulat | Fejérváry Gáza földbirtokost válasz- % tóttá meg, aki a védtöltések begyepe- \ sitése körül fejtett ki nagy agilitást. f 1912/13. években épült a kiskeszii szi \ vattyutelep. A világháború megbénította I a társulat működését is, amely ezidöben egyedül a fenntartási munkálatokra szorítkozott. Amióta a csehszlovák államhoz csatolták Komáromot, 1919-ben és 1920 ban voltak árvizek, amelyek azonban a védtöltéseknek nem ártottak. A jelentés kegyeletes szavakkal áldoz Kiss Gyula dr. társulati ügyész emlékének, aki több mint negyedszázados működés után 1920 ban elhunyt. Ugyanezen év őszén Fejérváry lemondván az elnökségről, helyébe Bartal Ferencet, alelnökül pedig Nagy Nándort választották meg. 1921-ben elhunyt Mikecz Lajos szakaszmérnök,aki feledhetetlen érdemeket szerzett a társulatnál kifejtett működésével. 1923. és 1924-ben szintén hatalmas árhullám vonult le a Dunán, amely azonban semmi bajt nem okozott az érdekeltségnek. Az árvédelmi vízmüvek. A társulat történetének ismertetése után az igazgató rátért az árvédelmi müvekre. A védvonal a nagy Duna, a Vág és kis Duna mentén van kiépitve. A védővonal hossza 188'7.Km. Avédgátak magassága 820 cm., a töltés- f korona szabványszerü szélessége 6 m, I a Vág- és Kis Dunáé 4 m. és 3 m. | A védtöltésre épített zsilipek száma 18, ebből 2 boltozott, 16 Icörkeresztmetszetü, vagyis csőzsilip. A gátőrházak átlag 6 km. távolságban egymástól szintén 18, A társulatnak távbeszélő vezetéke az árvédelmet szolgálja ; a vezeték hossza 176 km., 34 állomással. A belvizlevezetés a gazdasági előhaladás miatt folyton újabb kívánalmak előtt áll. A sok talajvíz igen nagy nehézségeket okoz és ezért csak lépésenként lehet a feladatokat e téren megoldani. A belvizlevezetést a határon húzódó csatorna és a Csilizpatak mint belvizíevezető csatorna szolgálja, amelyek a Dunába és Vágdunába bírnak befolyással, A főcsatorna rendszer: a komáromi, keszegfalusi csatornarendszerrel együtt Szőliős császta, kis keszi—megyeri, szántóéri és a szentpáli csatornarendszer. A dunaszerdahelyi járásban pedig a vásárut-lucsi, határmenti, csilizközi, kuicsod-medvei és a csatornázott Csilizpatak rendszerre oszlik. Összehasonlítva az árterületet az 1876 és az 1926. év helyzetével, megállapítható, hogy ezelőtt 50 évvel a mintegy 180000 holdat kitevő területből csak 65000 hold volt felszántva és ma a felszabadított terület 108000 hold, ami az előbbinél 70 százalékkal több. A társulat árvédelmi müvei emberi számítás szerint teljes biztonságot nyújtanak az érdekeltségnek. A világos áttekintést nyújtó előadást nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés közönsége, mely a társulat fáradhatatlan és nagy érdemeket szerzett igazgatóját lelkes tapssal ünnepelte. Indítványok és üdvözlések. Galba Károly, az ügyvédi kar e tekintélyes tagja, emelkedett szólásra és lelkes hangú beszédben emlékezett vissza az ármentesitő társulat alapítására, amikor aggályosnak látszott, hogy a társulat működése fog-e eredménynyel járni. Ez a mai jubileum azonban azt igazolja, hogy helyes' volt a megalapítás és a mai ünnepély magtartása szükséges volt, mert meg kellett ismertetni az érdekeltséggel, hogy milyen áldozatot hoztak őseink azért, hogy Csallóköz vizes területein a gazdálkodást lehetővé tegyék és fejlesszék. Az érdekeltség áldozatkészsége mellett sikerrel lehetett működni. Elismeréssel emlékezik meg Biró Elek nyug. min, tanácsosról, aki 1897 után végrehajtotta a töltési és szivattyutelepi munkálatokat. A kiváló eredmény után indítványozza, hogy a díszközgyűlés fejezze ki elismerését a nagy munka tervezői, végrehajtói iránt, háláját az érdekeltség elődei iránt és köszönetét mindazoknak, akik a társulat dolgát intézték. A nagy éljenzéssel elfogadott javaslat után Viest Dusán min. épitészeti főbiztos, a közmunkaűgyí minisztérium referátusa nevében üdvözölte a jubiláló társulatot, amely az árvédelem terén feladatát híven teljesítette. Elismeréssel adózik a jeles műszaki vezetésért és biztosítja a társulatot a közmunkaminisztérium teljes jóindulatáról és támogatásáról. ^ Csernó Vilmos műszaki főtanácsos a földművelésügyi minisztérium képviseletében köszönti a társulatot. A közgyűlés teremben bemutatott grafikonok bizonyítják a végzett áldásos munkát és eredményt- valamint az érdekeltség áldozatkészségét. Arra kéri az érdekeltséget, hogy eddigi áldozatkészségét továbbra is tartsa meg, a vezetőséget pedig a további lelkes munkásságra buzdítja, amelynek eredménye nem maradhat el. Biztosítja a társulatot, hogy a kormány további közhasznú munkájában készséggel fogja támogatni. Ajtics Horváth Dezső, a Vágbalparti ármentesitő elnöke megragadó beszédben szólt az ünneplő társulathoz, amelyet a sziovenszkói és ruszinszkói ármentesitő társulatok nevében is melegen üdvözölt. Megemlíti azokat a mérhetetlen pusztításokat, amelyeknek tanúja volt, most a Nyílra mentén való utazása alatt. Az ott tapasztaltak meggyőzték őt arról, hogy milyen nagy áldást jelentenek a Csallóközieknek és a Vágmentéa lakóknak az ármentesitő intézvények. A Nyitra mentén a már évtizedekkel ezelőtt elkészített árvédelmi tervek az érdekeltség áldozatkészségének hiánya folytán mindezideig nem lettek kiépitve s íme, most semmi sem védi meg az ottani lakosságot az árviz veszedelmeitől és pusztításaitól, de a Csallóköz és a Vágmeiietti népek nyugodtan nézhetnek a jövőbe. Nagy elismeréssel szól a műszaki vezetőségről, de elismeréssel emlékezik meg az elnökségről is és meleg szivvel üdvözli a társulatot, melynek további működésére Isten áldását kéri. A kitörő tapssal fogadott beszéd után Forgó Ignác nyug. min. tanácsos, a Vágjobbparti ármentesitő igazgatója, a komáromiaknak régi. tiszteletben álló kedves ismerőse, üdvözölte bensőságteljes szavakkal a jubiláló társulatot elnökségével, választmányával és igazgatóságával egyetemben. Rámutatott arra, hogy a régi Magyarország milyen intenziven karolta föl és fejlesztette az árvédelem ügyét és ebben a tekintetben egész Európában mindig az első helyen állott. Nagy elismeréssel állapítja meg, hogy ezeket a védelmi munkálatokat a régi társulat önerejéből hajtották végre. A társulat feladatát fényesen töltötte be és az Isten segedelmét kéri, hogy további nagy feladatait is sikerrel oldhassa meg! Ezután a díszközgyűlés Nagy Nándor alelnök indítványára köszönetét szavazott a tisztikarnak, hivatalnokoknak és alkalmazottaknak és köszönetét szavazott a társulat történelmének és védmüvének megírásáért Bálint István igazgatónak és munkatársainak. Az érdekeltség nevében Dvorzsák Károly balonyi jegyző és Bénes Imre várkonyi gazda mondott a vezetőségnek köszönetét, mely után az elnök megköszönve a felszólalásokat és a megjelentek érdeklődését, a díszközgyűlést bezárta. Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanulóknak, akik életüket nagyobbrészt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyakran szükségük van elpeshedt, valamint túlerőitetett idegeik felfrissítésére, A halántékok, nyakszirt és a homlok bedörzsölésére a járatos emberek az olcsó és kitünően bevált ALPA 1 menthol - sósborszeszt használják. Egy kísérlet azonnal meggyőz ennek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg valódi „Alpa“ menthol sósborszesz. Kaptató mindenütt. Ára 5 50 Kot. I lanti a Mm ipaiiaa. Az ipartörvénynek van egy rendelkezése, amely szerint a képesítéshez kötött kézműves iparokban atanoncidő 2—4 évi időben állapítandó meg az ipartársulatok alapszabályaiban. Évtizedes küzdelmébe került az iparosságnak, hogy a törvény a tanoncidő minimumát két évben állapítsa meg. 1925. junius hó 1-ig a kézmüvesiparos tetszésétől függött, hogy a nála jelentkező tanoncot 1 napra, vagy öt esztendőre szegődtesse be. Hogy ez a szabad elhatározási jog micsoda helyrehozhatatlan kárt jelentett a kézműves kisiparra, mint közgazdaságunk fontos ágára s magára a kisiparos társadalomra, annak szomorú példáit látni a minden a kérdésben érdekeltnek módjában állott. Ezzel a .liberális“ irányzattal nevelődött hatalmas tábora azoknak az iparosoknak, akik önállósulást szereztek, de kellő szakképzettség s ugyanúgy kellő általános müvelség híjjával alig egy-két esztendeig voltak képesek az önálló iparosok sorában megmaradni. Ebb51 a nemzedékből rekrutálta táborát az u. n. proletáriátus, amely sohasem az eg^én, hanem mindig az egész emberi társadalom hibájául rótta fel a nyomorúságnak a kézműipar terén is egyre nagyobbodó szomorú eredményeit. A most érvényben levő ipartörvénynek a tanoncidőre vonatkozó limitálása haladás a régi rendszerrel szemben, mert nem bízza a könnyen guruló aranyra a kézrnives kisipari ifjú generáció szakképzettségét. De helyrehozandó nagy hibája az, hogy az egyes ipartársulatokra bizza, hogy az egyes ipari szakmákban a 2—4 éves időközben hány évi tanoncidő állapittassék meg. (
