Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-26 / 76. szám

6. oldal.

Komáromi Lapok

1926. június 26.

Jön! Jön!

Villanyvilágítás

Ha lakásába, műhelyébe, irodájába, üzletébe villanyvilágítást akar beszerelni, fordujon előbb M DÍJTALAN árajánlatért

POLLÁK LAJOS

3Í7 villanyszerelő céghez Klapka tér 3.

(Bokrossy T.) Katonák (Hofer K., Hendl Gy., Nagy I., Juhász L, Zsirkó E, Tóth P., Zsilinszky Z., Pinke P.)f napeirnyős babák (Hanz6ér I., Csizmadia L., Prantner B., Bádecs I., Papp M., Langsádl M.), a páratlan Clgyességü japán, orosz, török, magyar, holland babák (Ganzer M,, Czirok I., Hendl L., Gergely G., Bahács S., Győri M., Varga Gy., Lukovics D, Csapó P., Hecht B., Fehér J., Inczédy P, Szórád D, Szilágyi J., Wi8lay M. Bújna M, Holczer M,, Molnár M., Venesz Á., Farkas M, Rácz B., Koltay P., Bak G, Langsádl E., Dosztál G., Sárkány M., Joachim E, Németh M., Kibik L.), mind-mind nagyon sok örömet szereztek a velük örvendező mamáknak és papáknak.

Nagy megelégedés töltötte el a szülők, de az összes vendégek szivét, látva, hegy mily szép dolgokat tudnak a kicsikéik produkálni, de még inkább nagy megnyugvás azért, hogy bebizonyodtak róla, hogy a legjobb kezekre bízták gondjaikban eifoglaltan gyermekeiket, kik testben és lélekben egyaránt növekednek kedvességben és Isten és emberek előtt a jó kezek bölcs nevelés s vezetése alatt.

Amint ismeretes, az ovodai évzáróünnepélyt ma szombaton d. u. 5 órakor még eg>szer utoljára megismétlik s az előjelek szerint harmadszor is megérdemelten zsúfolt ház előtt. — Jegyek kaphatók a zárdában.

Arany János napjaiból

Tengerimorzsol ás

»...A tűzhelynél tengerit morzsolva, Ítélet napig is elhallgattam volna.«

Arany György uram levette a szeméről az ókulárét s az avas bibliát, melyből olvasott, feltette a mestergerendára. Fel állott az asztal mellől, rágyújtott a makra pipájára s odaült a nyitott tűzhely mellé ő is, a felesége mellé, aki a rokkáját kezdte igazgatni. Janika, a fiuk, csak ezt várta Felpattant a székről, sietve előszedte a ládafiából az uj könyvet,amit délelőtt kapott az iskolában a rektor úrtól kölcsön, felkuporodott a padkára s mohón kezdte falni a betűket.

Az apja odapislantott.

_ Mi a te?

— A Peleskei nótárius. Rektor uram adta, — felelte gyorsan Janika.

Arany György uram nem szólt, csak bólintott rá a fejével. Egy darabig szótlanul üldögélt, hallgatta a rokka pergését, nézte a tüzet, amint a galifa sustorogva égett, aztán rácsapoít a térdére és felállt.

— No, Bagosi komáék mán aligha gyünnek át mámmá.

Sára asszony felnézett az órára, mely a tornyos nyoszolya fölött tiktakkozott. Éppen a nyolcason állt a mutatója.

— Mámmá mán aligha.

György gazda fölállt s megropogtatta a hátát. Magos, kicsit hajlott hátú, sovány ember volt, hullámos haja, lógós bajusza őszülni kezdő. Az arca tele barázdával.

Ahogy felállt, vállával megérintette a gerendáról lecsüngő olajmécsest, mely nek lángja az ütődéstől nagyot lobbant és még azután is jó darabig imbolyogva égett, furcsa árnyékokat vetve a falra.

György gazda csak állt, csak állt egy darabig a szoba közepén tanácskodva, majd megindult az ajtó felé.

— Hozok be egypár zsákkal, lemorzsolgatom, mig lefekszünk, — mondta visszafordulva.

De alig tett egypár lépést, megállóit. Erős kutyacsaholás hallott be az udvarról, meg mintha valaki csititaná a kutyát.

Hirtelen kinyitotta az ajtót. Fekete,

nyirkos éjszaka bámult le rajta. Az eső szemetelve esett s a szoba egyszerre megtelt nedves, hűvös levegővel.

György gazda hunyorgó szemmel nézett ki az udvarra. Valami lámpást lógatva maga előtt, ballagott keresztül a bokáig érő sáron. A kutya meg mellette ugrál. Már nem ugatott, megismerte. Vajon Bagosi koma jönne?

Az volt. Földigérő,vastag szőrcsurapéban, a fején süveg, magasra emelt lámpással állított be az ajtón.

— Agyon Isteni

— Hozott Isten, koma.

És szives barátsággal parolázfak, mintha Isten tudja, mikor látták volna egymást. Pedig nem volt este, hogy együtt ne lettek volna.

Aranyné asszony is felállt a rokka mellől s Janika is leugrott a padkáról.

— Ni, keresztapám, —-kiáltotta örvendezve s boldogan szedte le róla a vizes szűrt.

— Hát a komámasszony ? — kérdezte Aranyné csodálkozó szemmel.

A kis, köpcös, deresfejü, nyírt bajusz u ember egyet rántott a nadrágszijján, odament a tűzhelyhez, megpiszkálta a parazsat s szárogatta a kezét.

— Lefeküdt szegín, szaggatása van.

— Megint?

— Megin. Még dííután rágyütt, oszt’ mindjárt lefeküdt. Az használ neki, ha lefekszik. Nem is akartam átgyünni, de ű maga küldött, hogy aszongya, csak eriggy, menny át egy kicsit, egy félórára. Hát mondok, átnízek. A Julis úgyis ott van mellette, ha felíbredne. Hát igy oszt’ äigyüttem.

— Nagyon jól van, — mondta Aranyné, — üljön le kigyelmed.

Bagosi uram leült s elővette a pipáját. Elkérdezte szokás szerint, hogy vannak, mint vannak, mi újság, nem történt-e valami tegnap óla? — Mi történt volna? nem történt semmi, ügy a jó, ha nem történik semmi, ha az ember megvan egyformán a maga csöndességében. Aztán megint ráterelődött a beszéd a komámasszonyra. Számtalanszor megtárgyalták már, de sohase lehet elégszer. Hogyhát voltaképpen mi is kellene neki, hogy megjavulna szegény. Bagosi koma újra elmondta: ki, mit komendált mán eddig, ecetesruhát, nadályt, hidegborogatást, melegborogatást, reszelt tormát zacskóban, mindent megpróbáltak, dehát nem igen használt az egyik se. Csak rájön a szaggatás, akármit csinálnak. Elsopánkodtak ezen egy darabig, de csak megnyugodtak, majd a jó Isten.

Aztán hol erre, hol arra terelődött a beszéd. Beszélgettek, szívesen, gusztussal, mint ahogy igy vacsora után szokta az ember.

Arany György uram közben kifordult a szobából s egyszer csak egy nagy zsákkal tért vissza a vállán. Kiöntötte a földre a zsákot, csak úgy gurult szét a sok szép, nagyszemü tengericső. Aztán megint kiment s még egy zsákkal hozott. Azt oda állította az ajtó mellé.

A két ember maga alá kapott egy-egy morzsolószéket, nekífeszitették a tengerit a székvasnak s vígan pattoglak a kukoricaszemek. Nincs ennél nagyobb passzió igy faluhelyen, esíénkinf. Összeülnek, beszélgetnek s lefekvésig lerántanak három négy zsák tengerit.

Janika egy darabig ott álldogált közöttük, hallgatta a készet, majd eszébe jutott a nótárius, felkuporodott megint a padkára s belemerült az olvasásba.

A keresztapja egyszer mókából odalökött neki egy cső piros kukoricát. Éppen az ölibe esett. Janika feirezzent s mosolyogva köszönte meg.

— Mit rontod a szemed hékás, jobb lenne ha te is nekilátnál.

Janika csak mosolygott.

— Elvágná ez a kézit, amilyen ügyetlen, — mondta az apja. jjgjanika elkomolyodott. Csöndes érzékeny kis fiú volt. Nem szólt, csak hallgatott, a könyvibe pislogott.

— Oszlán mit olvasol ? — érdeklődött Bagosi bácsi.

— A rektor ur adta neki oda & °eleskei nótáriust, azt bújja, — felelt helyetíe az apja.

— No, az nagyszerű. Azt elolvashatod. Hát aztán hun jár most a nótárius ur? Felírt e már Pestre?

— Még nem, — sietett Janika a felelettel s csillogott a szeme. Tele volt a szeme a mesés olvasmánnyal.

— Majd felír egyszer, — folytatta Bagosi bácsi, — ott lesz még csak egyszer érdekes. Bizony ezt jól kifundálta Gvadányi uram.

— Keresztapám is olvasta ? — ér- $ deklődött Janika s nagyon örült neki, I hogy a peleskei nótáriusra terelődött a jj szó. De az apja közbevágott.

— Nincsen keresztapádnak az ilyen jj koholt mesékre szüksége, tud ő külöm- ; beket.

Bagosi komának megállóit a kézé- | ben a kukorícacső. Nem tudta hirtelen: J komolyan beszel-e a koma, vagy csak 5 évődik vele. Pislogott rá egy darabig, de csak nem tndta kiolvasni a szemé- ; bői. Utoljára is csendesen megszólalt: j

— Hát... Én ugyan nem vagyok j pennás ember, de azírt sok régi his- ] tóriát tudok, amiket a rigi öregektül f hallottam, De az egy se mese, hanem jj való törtinelem.

— Nono, — somolygott a bajusza ;

I alatt Arany György, — hiszen én is l úgy írtettem.

— Én is sokat hallottam a rígi őre s gektűl, — szólt bele Sára asszony, — \ de bizony magam se tudom, mit higyjek. Hogy az mind úgy lenne igaz? Vagy csak mese?

— Példának okáír? — nézett fel rá j Bagosi koma.

’l — Hát ... mit is mondjak? Jány- i | koromba Szabó Sára nénémasszonyék j hoz jártunk fenni, sok rígi dógot hal! lőttünk ott a szüléktől. A vín Gálám- ;

bosné beszílte azt is, most is emlikszek • I rá, hogy a csonka toronyban a legfelső | szobába egy vín ember ül, de olyan j | vfn mán, hogy a körme is félrófnyi, a . szakálla meg a fődig ír. Oszt egy láda I aranyat tart a feje íeíejin.

I Arany György uram megcsóválta a í | fejét.

| — Ugyan, ugyan, asszony,

jj — Hát ez bizony, lelkem csak vín f asszonyok szájaié beszídje, — vágott > bele gyorsan Bagosi Mihály is; — j I nincs ott lelkem semmiféle kincs. Csak } I vót 1 Mert hogy ott vót a törökök kincs \ I tára, a csonka toronyba. A sok kincs í ) kübűl csinált kecskébe vót eldugva, f ) Mikor a köleséri hajdúk a várat elfog- I ’ lalták, mindenütt összekeresték a kincset j \ de sehogyse tudtak ráakadni. Hire- ■ jj hamva se vót mán akkor annak.

§ — En mindig úgy hallottam, — szólt \

•i közbe Arany György komolyan, —hogy jj f a csonkatornyot Toldi Miklós foglalta el ' I a töröktűi, oszt’ a Toldiaklúl vettík meg | 1 a hajdúk, mikor Kölesérbfil kiköltöztek. ; 5 — Hát ezt bizony rosszul hallottad,—

| sietett a szóval Bagosi koma. — Azt \ jj bizony a köleséri hajdúk foglalták el. I | Iccaka körülrakíák náddal, kóróval, \ | venyigével, osztán ígő szalmacsővát haji- j I gáltak rá. A török, aki benn vóts mind l I bennígelf, de a torony teteje is lefgeít, jj \ ősz’ azóta csonka. így vót e koma. ; j Sokszor hallottam én ezt az apámiúl, j az meg az öiegepámtól tudla.

— Hát ha igy tudta, rosszul tudta, — j makacskodott Arany uram. — Toldi j Miklós fogtalta biz azt el. Oszt’ utána | hat török hóttesiivel járta a csárdást, ] mert bika egy erős ember vót. Mikor a \ kiráj a nagy vitézségiérí hozzáadta a j jányát, itt lakóit sokáig a felesigivel a \ csonkaíoronyi várba, A kiráj, meg a nip \ is azt akarta, hogy majd ű legyík a kiráj, de nem vállalta a kirájságot, hanem hazahozta a felesigit Szalontára, oszt’ itt ílt vele hóttáig Bagosi uramnak diadalmasan ragyogott a szeme.

— Hát látod, Gyuri, hogy rosszul tudod. Ezt mán égisz bizonyosan roszszul tudod. Mikor Toldi Miklós Mátyás kiráj udvarába legyőzte az idegen óriást, akivel pedig senkise bírt, a kiráj örömibe megfogadta góliátjának, oszt’ örökre az udvarában tartotta. így vót ez komám, ha tudni akarod. Arrúl meg íppen semmit se tudok, hogy a jányát hozzá adta véna.

m

I

Nem kel! a fővárosba menni 11

II

i

mikor

N

i

*

*

POLLÁK JULISKA

*

1

utódánál

f

■jj

Komáromban, Nádor-utca 17. ez.

olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és

f

K

i

!

3

ö

§

halcsont nélküli hasfüzők és mell<

*

1

tartók orvosi rendeletre is.

s

«

«M

Tavaszi bőr- és cérnakeziyük

£

II

nagy raktára 1 Keztyük tisztítása

í

és javításai Selyem és flór haris-II

nyák nagy választékban!

II

1

m

— Pedig hozzáadta, — jelentette ki Arany György nagy határozottan — ez osztán mán hótt bizonyos.

Bagosi Mihály erre már nem szóit, csak a vállát húzogatta. Ismerte Arany György természetét, meg Sára asszony is váltig integetett neki a szemével, hát nem ellenkezett tovább. Hagyta. Legyen lúd, ha kövér.

Janika az egész beszélgetés alatt ott állott közöttük. Kitágult szemekkel szilfa magába a sok régi dolgot. Nagyon szerette a históriákat, jobban szét ette még a könyveknél is. Úgy hullott fogékony leikébe minden,szó, mint buzamag a televény földbe.

Most is csak úgy falta a beszédet. Odasimult az anyjához s hol az apjára, hol a keresztapjára nézeti áhitatos figyelemmel. Reggelig is elhallgatta volna őket.

Mikor aztán úgy látszott: most mindjárt más irányba térül a beszélgetés rudja, sietve megszólalt.

— Tessék mondani, keresztapáin, ki vót az a Toldi Miklós?

— Kérdjed apádtól, ű bizonyosan jobban tudja, mint én, — feleit Bagosi uram tréfásan ingerkedő hangon s azzal felállott a kis székről, egyet nyújtózott, elővette a pipáját, megtömte s a tűzhelyről felcsipve egy kis darab parazsat, a pipájába nyomta.

De Arany uram úgy tett, mintha nem hallaná s csak a csizmája sarkával kotorgatía összébb az elgurult tengericsöveket.

— Hozzak még egypár zsákkal, vagy élig lesz mámmára? — kérdezte egy darab idő múlva Bagosi uramtól.

— Hagyjunk tán hónapra is, — felelte a koma, — hónap is nap lesz. Mingyárt indulok hazafelé, csak kiszívom a pipám. Eljárt az idő.

— Sose törődj az idővel, csak a házad fetejivel.

Szavajárása volt. Minden este elmondta, mikor már a koma készülődni kezdett.

Az ajtó mögül elővette a vékái s egy falspáttal a lemorzsolt tengerit kezdte meregetni. Bagosi uram megmegdütölte a hátát a kemencének s pipájából füstöt eregetve nézte.

Janika odasompolygott hozzá s nagy kérő szemeivel szinte rimánkodva nézett fül rá.

— Tessík mán mondani keresztapám, tessík még beszüni valami! Toldi Miklósról.

— Beszíljík mán neki koma valamit róüa no, — kérte Aranyné is, — nem als ik az íj jel.

— Mit beszíJek? Nem igen tudok én rólla sokat. Csak hogy igen nagy vitéz vót.

S ezzel el is hallgatóit. Janika c?üggedien nézett hol rá, hol meg az anyjára.

— Én mindig úgy hallottam, hogy Toldiék erdélyiek vőtak, — kezdte Arányúé, csakhogy szóra bírja Bagosi komát, — oszt’ először Kölesérközbe laktak, onnan költöztek osztán Nagyfaluba. Egyezer iígen járt is itt egy erdélyi grót a rokonait keresni, de már akkor egy se itt a Toldiakból.

— Hát azt nem tudom, — szólalt meg Bagosi uram, — én csak azt tudom, hogy Nagyfalunak hhták tígen azt a közsíget, ahun laktak. Ez meg ott vót Oláhazentmiklóshoz közel, Marciháza felé.

— Ma is van ott egy nag> falusi düllő, — szólt közbe Arany uram csöndesen.

— Van. Igazságod van ... No, hát ott laktak. Az övéké vót az égisz határ.. . Özvegy Toldinénak két fia vöt: György, meg Miklós. György Mátyás király udvarába vót valami, Miklós meg