Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-22 / 74. szám

1926. június 22. Komáromi Lapok 3. oldal. UNGÁRÉ mmtm a szerencse! A 14. osztálysorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az UMß S. baakbázának, BRATISLAVA, Veuliir-ntea 20. szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnye­­reményt 300.000 K-t a 213619 sz. sorsjeggyel SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osztálysorsjegyeket még a mostani főhuzásokboz. Az uj sorsjáték 1. o. sorsjegyei is már kaphatók.« veszélyen túl vagyunk“. Holtzman Hen­rik német egyeiemi tanár az egész könyvet svindlinek nevezi Steck sze­rint pusztán a képzelet-szülte kitalálás az egész mü. Harnack Adolf berlini ny. egyet, tanár a könyvet hamisítvány­nak tartja, melyet felesleges cáfolni. Garbe R. egyet, tanár szerint sem veszi komolyan egy szakember sem. Zacha­­riae, Schürer, Hausrath, Wellhausen, valamennyien misztifikációnak, hamisít­ványnak, svindlinek bélyegzik Nolovitch könyvét. A legalaposabb bírálatban ré­szesítette a hírhedt követ Duglas Ar­chibald agrai professzor, aki 1895. nyarán bejárta azokat a városokat és kolostorokat, melyekre Notovitch hivat­kozott, s azokban kijelentették, hogy Notovitch hazug ember, ki ott soha­sem járt. Páli nyelven Írott buddhista irat abban a kolostorban, melyre No­tovitch hivatkozott nincs. Az ott lévő kézírások szanszkrit és hindu nyelv­ből vannak tibeti nyelvre fordítva. Amint hamisítványnak bizonyult No­tovitch .fölfedezése“, mert hiszen nem egyébb volt az, mint hiszékeny embe­rek félrevezetésére szolgáló, tudálékos mezbe öltöztetett, üzleti vállalkozás, mely nagy hasznot hajtott Notovitch­­nak és müve kiadójának: úgy hami­sítványnak fog bizonyulni a Mr. Nico­las Roerich angol utazónak Jézus In­diai utazásáról szóló állítólagos, most fölfedezett kézírása is. Jó üzletet óhajt csinálni — a maga és kiadója szá­mára. Érdekes, hogy ez az állítólagos kézirat is páli nyelven, a buddhisták szent nyelvén van írva s hogy a Jézus neve ebben is Issa. A két hamisítvány között összefüggésnek kell lenni. Most jelent megl! Dr. Bucsányi: Az egészség enciklopédiája: Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára. Ái'a fél bőrk5tésben Ke. 140-Az adófrontról. I. adózó: No polgártárs, mennyi adóalapot hoztak javaslatba magára? II. adózó: Úgy közel 80 ezret évente, hehehe 1 I. adózó : S maga ezen nevet, ahe* lyett, hogy könnyeit gyüjtené össze csapraverhető hordóban a tárgyaláshoz ? Megszaggatná ruháit vagy süvetülne? II. adózó: Még csak az kellene 1 Nézze, bizalmasan megsúgom magának, miért örülök. A kincstári javaslatot tevő bizonyosan lúd valami várandós örökségről, vagy valami nagyobb állam­segélyről, melyet meglepetésül szántak számomra neveletlen gyermekeim, a családom s jó magam nyomorának enyhítésére. Hagyjon engem örülni! I. adózó: De hisz erről nem írtak eddig a lapok I II. adózó : Noná majd elárulják, hogy megüssön bennünket a guta. Ez e­­gyelőre még titok, annyira, hogy csak a Sárga házban tudnak róla I Hehehe I (az örömtől bele akar ugrani a Du­nába, kardjába akar dőlni, mérget akar inni, fel akarja magát akasztani és — ez sem utolsó — le akar mondani adóalanyiságáról s jelentkezik munka­nélküli segélyért.) Höfer, 100.000 K-ás adó magaslat. Bár csapataink az adózó hadosztályok ellen hősiesen védik frontunkat, be kell vallanunk, hogy az ellenség nagy pusztításokat igyekszik tenni sorainkban. Abban a balhiedelemben, hogy a nemzetközi, sőt a hazai törvények sze­rint felvonultathatják ellenük a kifize tett adóssági kamatok, az éietjáradé­­kok, az életbiztosítási dijak, a munkás­­biztosító járulékok, az adók s a foglal­kozással járó munkaeszközök, ruhák karbantartására fordított kiadások raf­­finált precizitással beállított nehéz üte­geit, mitreilieuzeit és aknaszóróit, a legerősebb támadásokat intézik tizper­­cenkint, hadimarsalunk előrelátásából 30000--100.000 K-ig érő magaslato­kon elhelyezett és beásott hadiállásaink ellen. Ez igazságos, de kissé durva tá­madó fegyverek lövedékei ellen csapa­taink vitézül állják a harcol. A már napok óta tartó támadások miatt zászlóaljaink turnusokban védik a ma gaslatokat. Az adómagaslatok felett állandóan derült az ég. Az ellenség fölött esik a remény név alatt ismeretes csapadék. Többen kö­zülük már a könnyeszacskóikat haji­gálják árkaink ellen. * A támadás 4. napján. Höfer: döbbeni magaslat­nál lejebb. (jön még lejebb is. Szerk.) Felderitő osztagaink má közelharcba kerültek az adócsapatokkal. Bátor ősz- f tagparancsnokainknak sikerült több I száz adócsapatbelit foglyul ejteni Ki- f kérdezésüknél a foglyok az adózőhad- \ seregek nagy kétségbeeséséről tettek f kijelentést A foglyok (adójvallomásai j hadvezetőségünk asztalain fekszenek, i Tábori orvosaink a foglyokkal vannak elfoglalva, mert az alacsonyabb (adó) éghajlathoz szokott ellenséges hadsereg tagjait magaslatainkon életveszélyes szédülés fogta el. Minden eszközt felhasználunk, hogy a haldoklókból az utolsó (adó)vallomá saikat is kiszedjük. Lelkészeink nem takarékoskodnak az utolsó (adó)kenet kiszolgáltatásáról. Az ellenséggel egy héten belül tel­jesen végzünk. II. Adózók hadiszállása. Mérsékelt dombon. Tanácsok a tartalékokhoz. Nagy kereset van sutóban; minden Becsek- ulcai szatócs, minden foltozó varga autóval szereli fel az üzletét. Az nem baj, hogy az autót drága sofőr vezeti, a fontos csak az, hogy az üz­leti könyveit maga vezesse; és be ne menjen korcsmába egy pohár Pílzenit meginni; legyen csak nyugodt: az autót a kutya se veszi észre! # Auto ma már nem luxus, Tudja azt az olasz s burkus; Ha jársz mégis kehes lovon, Az adódnál fognak nyakon. Szállj le hát a paripádról, Nyergelj meg egy autót: Meglásd, tanácsom beválik, És kisebb lesz az adód. * Öntöltő könnymirigyeket jutányosán szállít hadvezetőségünk adótárgyalások alkalmából. Üzletet részletlesirásra is kötünk 1 Mi ne tennék ? I * Csapataink ma leszorították az ellen­séget arról a magaslatról, amelyet a hét elején elfoglaltak. Remélhető, hogy még lejebb is jönnek; különben nem lesz kivel harcolniok. Csapataink két­ségbeesése kielégítő. I. Mondja, maga adóalany? II. A fenét! Én egy nyomorult fel­kiáltó jel vagyok abban a mondatban, amelyet a javaslattevő gondol ki, a kivető bizottság fogalmaz. Néha gon­dolatjelnek is képzelem magamat. Ezt a jogot a dij elengedésével még meg­hagyták. De gondolok is! * Figyelmeztetjük hadseregünk tagjait, hogy foglyul esvén, ne molesztálják az ellenséget hiábavaló kérdésekkel arra vonatkozólag, hogy ismerik-e a meg­veszekedett gazdasági viszonyokat, a pénzhiányt s a többi időt pocsékoló kifogásokat. Az adókivető bizottság diszkrét: nem kiváncsi a mi katonáink belső családi viszonyaira! li Mám kell a fővárosba menni 11 II j mikor r 3 S POLLÍK JULISKA s* sr r 3 > utódánál l JÉ Komáromban, Nádor-utca 17. sz. f K olcsóbban beszerezhetők a leg­| a újabb és kényelmes gummi és 3 halcsont nélküli hasfüzők és mell-6 i tartók orvosi rendeletre is. í* s í Tavaszi bőr- és cérnakeztyük 1 a m nagy raktára 1 Keztvük tisztítása f és javításai Selyem és flór haris-II nyák nagy választékban! II ff 52-SS Víg délután. — .4 községi elemi iskolás növendékek előadása. — Az iskolásgyermekek szinielőadása nem újdonság többé Komáromban, mert a különböző iskolák elég gyakran sze­reznek azokkal szórakozást a nagy kö­zönségnek. Ezek az előadások rendsze­rint jóiékonycált szolgálnak, de a nem­zeti kultúra szempontjából is elismerésre méltó teljesítmények. Amióta a vizsgákat megszüntették és ilyen módon a nagy nyilvánosságnak, amelyet a szülők és iskolabarátok alkotnak, nem igen adó dik alkalom, hogy a gyermekek előre­haladásának tanúja lehessen, az évvégi műsoros záróünnepélyek és gyermek­előadások gyűjtik egybe a közönséget, hogy azt a kapcsolatot, amely a szülök, a tanítók, a növendékek és az iskola között fönnáll, erősítsék. Hogy melyik a helyesebb a gyermek nevelése szempontjából, azt döntsék el a pedagógusok, mi krónisási objektivi­tásunk teljes megőrzése mellett kije­lenthetjük, hogy az iskolás gyermekek előadásai gondos és figyelmes rendezés mellett vannak olyan nafássál az érde­keltekre, mint a vizsgák. Különösen, ha olyan előadásban van részünk, mint amilyent a községi elemi iskola tanító­testülete rendezett vasárnap, junius 20-án a Kultúrpalota színháztermében. „Vig délutáninak nevezték el az előadást és valóban a szó legigazibb értelmében vidám órák voltak azok, ame­lyeket ez a jóhirnevü, kitűnő elemi iskola jeles tanítótestülete szerzett a színháztermet szorongó zsúfolásig meg­töltő közönségnek. Az előadás műsora színvonal és kivitel tekintetében messze felülmúlta a gyermekelőadások szokásos nívóját, az előadott számok ifjúsági irodalmunk legjelesebb művelőitől valók, amelyeket a kis szereplők bájos köz­vetlenséggel, igen talpraesetten és bi­zony felnőtteknek is dicséretére váló ügyességgel adtak elő. Az előadás rend­kívül gördülő menete avatott rendezői kézről tanúskodott és hogyha hozzá­vesszük még azt, hogy a szereplők legnagyobb része az alsóbb osztályok­ból valók voltak, akkor meg a legna­gyobb elismeréssel jegyezzük föl, hogy a betanítás nehéz munkája hatványo­zott mértékben fokozza a dicséretet, amelyet a kitűnő rendező teljes mér­tékben megérdemelt. Amilyen mértékben megilleti a Vig­­délután rendezőit az elismerés, olyan mértékben adózunk azoknak a szülők­nek is, akik áldozatkészen siettek támogatásukra a tanítótestület ér­demes tagjainak. Ez a feledhetetlenül szép gyermekelőadás bizonyítja legfé­nyesebben, hogy az iskola és a szülők között teljes harmónia van, amely le­hetségessé tette, hogy a nemes célú vál­lalkozás úgy erkölcsi, mint anyagi te­kintetben nagy eredménnyel végződött. Magáról az előadásról csak az elra­gadtatás hangján Írhatunk. A kultúr­palota színpadát a kis szereplők tündér­kertté varázsolták át, amelynek meg­kapó hangulata felmelegitette és köny­­nyekig meghatotta a nézőtéren gyö­nyörködő óriási közönséget. A közre­működők biztos fellépése, otthonos mozgása és csodálatraméltó nyugodt­sága állandóan lekötötte a figyelmet, ügyes játékuk, helyes előadásuk taps­vihart váltottak ki a hallgatóságból. Minden szám nagyon tetszett, de a műsorzáró táncoló babák zenés vigjá­­téka, precíz rendezésével és végtelenül kedves hangulatával szinte megigézte a nézőket. Amit ebben a darabban ezek a gyermekek produkálták, az min­den várakozáson felüli volt. Nincs terünk arra, hogy külön-külön megemlékezzünk az egyes szereplőkről (bár igazán megérdemelnék), de meg kell őket örökítenünk sorjában, amint következtek. Bátyay Malyóka R. Berde Mária, a kiváló erdélyi költő remek pro­lógusát szavalta el bájosan, ő konferálta le szellemesen az egyes számokat is. A kincses kavics c. jelenetben Jekelfalusy Gábor, Fekete Mihály, Godovszky Já­nos és Győri László ügyeskedtek igen talpraesett módon, A fogorvos c. víg­játékban pedig Stein Ilona, Czilling Etel, Tóth Erzsi és Szokol J. szereztek derűs perceket. Végtelenül kedves volt a Béka ABC (Pósa Lajos), amelyet Gerő Ilona békaapó „karmester“ veze­tése mellett Korber Magda, Weisz Edit, Kelemen Ida, Juhász Irma, Viszlní Ma­riska, Czirok Etus, Mezei Róza. Vörös Aranka, Fischer Irma és Nagy Mariska „békafiókák“ adtak elő. A komáromi gyerekeket ötletes és találó versekben Rózsa Ilona és Schwarcz Eszter figu­rázták ki, mint kupléénekesek, az öcsike és Violácska (Benedek Elek) c. tréfá­ban pedig Pristitz Zoli, Reisz Ibolyka és Szokol Ilus szerepeltek elragadó ked­vesen. A nagysikerrel lefolyt Vigdélután kiemelkedő száma A táncoló babák c. zenés vigjáték volt, amely egy baba­kereskedésben játszódik le festői, szí­nes, rendkívül eleven szcenirozásban. Szebbnél-szebb kosztümökben vonultak föl a párok és különböző táncokat lej­­? tettek olyan graciozitással, hogy a fel­­jj nőttek ugyancsak megbámulták. A vig­­l játékban Qolján Rezső, Hírmos Márta, ISchleer E, Grünhut Lea, Bódi Anna, Raáb Olga, Steiner Ibolya (tündérbaba), Tóthkárolyi Viola (japán baba) szere­­* peltek, mint játékosok, ez utóbbinak I bájos tánca vezette be a táncos babák I sorát, akik a következők voltak; Banai ITóth Ilonka (pólyás baba), Lengyel Feri (Paprika Jancsi), a csöppnyi kis Rohonyi Vera, Schwitzer Bandi (karak­ter babák), Rotter Rózsi és Kominek Anti (tiroli babák), Soós Gita, Nagy Lenke, Stern Kató, Joachim Ilona, Schwitzer Jani, Beke Zoltán, Erdős Jani, Krajnyák Nándor (magyar ba­bák), Kincs Magdi, Szijj Daisy, Haár Ilonka és Weisz Ilonka (francia rokokó babák). Ezek az igazán élő babák kü­lönböző tréfás és nemzeti táncokat adtak elő, a francia babák a menüettel mu­tatták be szinte művészi biztonsággal. Az egyes számok után felviharzott a taps, a táncokat megkellett ismételni, amelyben újra meg újra kívánt gyö­nyörködni a közönség. A kis szereplők sok-sok virágot kaptak, amit vala­mennyien meg is érdemeltek. Az egyes számok között Mihola Gyula vezetésével a végzett maturánsok pom­pás diákzenekara játszott, zamatos szép nótákkal szórakoztatva a hallgatóságot, amely nem fukarkodott tapsával a nyert zenei élvezetért sem. Hogy pedig teljes legyen beszámolónk, lehetetlen, hogy elismeréssel ne adóz­zunk a tanítótestület azon tagjai iránt, akik a Vigdélután rendezésében az iskola fáradhatatlan igazgatójának We/ss Kornélia oki. polg. leányiskolái tanító­nőnek, az ügy iránti lelkesedéssel és kollegiális szeretettel segédkeztek. De különös elismerés illeti meg dr. Szijj Ferencnél, a jó Margit nénit, aki a darab szinszerü, pontos és gondos rendezé­sével és a szereplők preciz betanításává maradandó érdemeket szerzett. Hálásan emlékezünk meg a kitűnő rendezőről mert a Vigdélután nagy gyönyörűségét neki köszönhetjük. Mint értesülünk, a tanítótestület az óriási sikert aratott Vigdélutánt szom­baton, junius 26-án és vasárnap, junius 27 én délután 5 órakor köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom