Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-15 / 71. szám

4, oldal.

Komáromi Lapok

t926. június IS.

1

UNGÁR

É a szerencse!

i

A 14. osztálysorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az

UNGAR S. baukházáuak, BRATISLAVA, Ventúr-ntca 20.

szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnyereményt 300.000 K-t a 213619 sz. sorsjeggyel

SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osziálysorsjegyeket még a mostani fő búzásokhoz. Az uj sorsjáték I. o. sorsjegyei is máz kaphatók.«.

Kitér a komáromi kirándulásra és a Komáromi Lapok rezignált hangját gúnyolja, amelyet az az adózás témájáról mindenkor használ. A kis elmés még azt a kérdést is felteszi: miért is nem közöljük ezeket a kiabáló cikkeket fekete gyászkeretben? Hogy itt csak a polgár fizet, a kolonista nem fizet semmit, igy elménckedik benne a szubvenció. Hát azt kérdezzük a kis elméstől : a csallóközi nagy belvizes esztendőért mennyi államsegélyt kaptak a kolonisták ? És mennyit a csilizközi magyar gazdák ? Megkérdezhetné a tanitóbácsijától. Viccelget, hogy alakítsunk adófrontot és mozgósítsuk a képviselőinket és hogy ez a nóta igy megyen hét év óta.

Tudja-e ez az adóbölcsike, hogy az 1919. évben beadott adófelebbezéseink sincsenek még elintézve a nagyszerű pénzügyigazgatás részé röl és ha nincs adómorál, de ez nem belőlünk hiányzik. Ha felebbezett és végzetes elírásokat, durva tévedéseket tartalmazó adókivetéseket végrehajtanak és jogtalanul beszédeit pénzt soha vissza nem utalnak, akkor ugy-e legyen kedvünk, vagy legyünk elragadtatva az itten hivatali adótudománytói és adóerkölcstől!

Azt hiszi, hogy csak Komáromban zúgolódnak ezekért az adólehetetlenségekért? Menjen el Léva, Losonc, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Ungvár, Kassa, Munkács, Beregszász városokba, majd ott kioktatják az adó felől. Nem lesz addig konszolidáció, mig az adózás gyarmati jellege meg nem szűnik, A konszolidáció pedig sohasem mirajtunk múlik, hanem azokon, akik bennünket kormányoznak.

Az adózás képességét mi tudjuk és mi érezzük, akik békében is, háborúban is adóztunk és ha most ennek a húsz (20) szorosát kell vi selnünk, ne csodálkozzanak rajtunk, ha kiabálunk. Minden müveit államban meg van a morgás joga.

A dolgozat további folyamán keresztrejtvényeket ad fel, hogy Komáromban vannak, akik százezreket és milliókat keresnek ma is, akik Budapesten, Bécsben és Berlinben házat vásároltak (ó de nem jól tették! Dollárokat kellett volna venniök, vagy cseh építési sorsjegyeket!) ezek a nyereségükkel nem tudnak ma semmitsem csinálni. Ezek annyit sem akarnak fizetni mint az alkalmazottjuk. Ezt bizonyosan valamelyik kommunista népgyülésen hallhatta a cikk szerzője.

A tapasztalatlan cikkező mindig az alkalmazottakat emlegeti, úgy látszik, nem tudja megérteni, ha egy kereskedő, akinek húsz alkalmazottja van, az nem csak százezer korona jövedelem után van megadóztatva, mivel a húsz alkalmazottja is csak tőle kapta mondjuk évi 15000 K keresetét és igy már az a bizonyos jövedelem nem száz, de négyszázezer korona. Az adó-értekezés tehát súlyos számítási hibában szenved, amelyet azok is észrevesznek, akik az adó beszéd- és értelemgyakorlatnál tartanak.

A felől pedig kérjük szívesen, hogy valaki kimaradt volna az adózásra kötelezettek közül, ne tessék agságoskodni. A kivetésben megtalálták az eleveneket és a holtakat is. Ki is lüzünk már adójutalmat, ha olyat találna, aki ebben a gazdag városban kimaradt volna a kivetési jegyzékből. Inkább arra vigyázna, benne vannak-e az összes maradékbirtokosok és azok a bérlők, akik holdankint 25 kg. búzát fizetnek a földhivataloknak. Azok, akiktől elszedték ezeket a birtokokat holdanként hétszáz koronáért és kaptak érte olyan értékpapírokat, melyeknek szelvényeit egyelőre még sehol se váltják be, bizonyosan nem maradtak ki a kivetésből.

Egy kis önfeláldozásra is van szükség, vegyünk példát a munkásságról, bátorít bennünket az adófizetésre. Ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy a munkásság lelkesedik a jövedelemadóért. Csak ne vonnák le a munkabéréből, majd meglátná, hogy törik magukat az adóhivatal kapujában.

Nekünk ne tartson leckét a lojalitásról. Mi tudjuk, hogy a mi fiaink jó katonák és szégyenük magukat, ha be nem válnak. Nézzen át Csehországba, van-e ennyire lojális ott a gyári munkás és akar-e oly nagyon katona lenni. Nézze meg a cseh és szlovák adókivetéseket és nézze meg a komáromi kivetést, majd fog találni külömbségeket. De nézze meg a rezervát érkezett adórendeleteket is. Mi tehát a lojalitást sokkal, de sokkal jobban és drágábban gyakoroljuk.

Nézze meg kérem, azokat az iparosokat, akiknek iparengedélyét elvitte az adó és nincsen egy jő ruhájuk: ez is a jövedelemadó árnyéka.

Hátrább tehát az agarakkal. Utaz őslakos ismeri a maga baját, az pedig aki néhány hónap elölt ide ballagott, az nem ismerheti. Aki pedig az adóhoz nem ért, az ne fogjon tollat a kezébe cikkirásra, hanem írjon vele anziksz kártyákat a komáromi kőszüz képén, hogy milyen jó itt az élet a Duna mellett,

Egy Budapestről kivándorolt magyar 75.000 dollárja amerikai marra.

Képek Amerika dollár panorámájáról A kivándorolt magyarság egyik ismert alakja volt a Budapestről kivándorolt Prokop József aki Detroit államban telepedett le. Egyike volt azoknak a munkáséletü embereknek, akik mindig dolgoztak a többi magyarok helyett is. A múlt héten meghalt és dolgos életének eredményeként tekintélyes vagyont hagyott hátra.

Prokop József végrendeletében is a kivándorolt és küzködő magyarokra gondolt, akikkel együtt élt és dolgozott. Vagyonának jórészét — hetvenötezer dollárt — Prokop József egy magyar kórházra hagyományozta. De feltételt is kötött hagyatékához.

Kikötötte azt, hogy a detroiti magyarság több mint húszezer főből álló tábora adjon össze ugyanannyit a kór házra, mint amennyit ő egyedül adott. Az érdekes hagyaték alig négy dollárt kíván minden detroiti magyartól a kórház céljaira. És most össze is fogják adni, nehogy a Prokop József hetvenötezer dollárja más célra jusson

Egy magyarországi parasztlegényből lett Pittsburg leghíresebb orvosa.

Kropf Lajos nyugatmagyarországi falusi legény tizenhat ével ezelőtt egy szép napon elhatározta, hogy kimegy Amerikába szerencsét próbálni.

Pittsburgban talált munkát, öt évig dolgozott megfeszített erővel, közben pedig — hogy, hogy nem — ráadta magát a természetes gyógymódok tanulmányozására. Később amikor már 100 dollár megtakarított pénze volt, gyógyfűüzletet nyitott és üzletében

sokszor bevált tanácsokkal szolgált a hozzá forduló betegeknek. Sok hive kigyógyult és a hire egyre gyarapodott.

Kropf Lajos, az ambiciózus parasztlegény, ekkor nem úgy tett, mint a magyarországi Bicsérdi, aki holmi apostolnak képzeli magát, hanem elhatározta, hogy megszerzi az előképzettséget és beiratkozik a pittsburgi egyetemre. Bámulatos szorgalommal meg is szerezte ennek a lehetőségét és végül az egyetemen megszerezte a doktorátust, majd rendelőt nyitott.

Ma Pittsburgban két palotája van és ezenkívül egy hatalmas laboratóriuma is.

Most dr. Kropf Lajos óriási jövedelmének egy részét Ínséges honfitársai támogatására kívánja fordítani és a közel jövőben Európába indul.

A cél végén.

Kocsán Mihály magyarországi származású 60 éves farmer, aki nagy birtokot szerzett magának küzdelmes munkájával North Jackson közelében, egyike azoknak az embereknek, akiket a sors hozzásegített céljaik eléréséhez.

És most amikor élete munkájának eredményéhez ért el — a birtokán egy megvadult bika halálra döfte . . .

Eltemették Nort Jackson melletti farmján.

Szklenófürdő

Szklenné Teplice (Barstnegye) Zólyom nagymegye. — Vasútállomás: Hlinik Szklenné Teplice. Állomásról Autobus járat. Idény: Május 15-töl szeptember 15 ig, 35—43 Celsius hőforrásai Javalva vannak: rheuma, csonttörés, köszvény, angolkór, gyomor, máj, lép, vese- és hőrbajoknál, nehéz légzés- és tüdőbajoknál. — Olcsó árak. — Napi étkezés 25 —30, lakás 5 Ke tói. — Prospektussal és minden felvilágcsitással készséggel szolgái a 390 Fürdőigazgatóság.

HÍREK.

— Az adózók figyelmébe. Ezennel közhírré teszem, hogy a jövedelemadó tárgyalások folyó hó 15-től azaz keddtől számítva naponkint reggel 7 órakor veszik kezdetüket. Jávor, főjegyző.

— Áilardó szavazati névjegyzék. A törvény és rendeletek tárában levő 1919, december hó 19-iki 633. számú törvény 8 § a alapján köztudomásra j adatik, hogy az állandó szavazati ! jegyzékek 8 napra, azaz 1926. június 15-től 1926 június 22-ig befejezőleg, nyilvános megtekintésre vannak kitéve és pedig (helyiség) városház II. emelet 9. sz. a következő órák alatt d. e. ] 8—4 d. u vasár és ünnepnap 8—12 i d. e. Ezen jegyzékek elleni ellenvetések a fentemlitett 8 napi határidőn belül nyújthatók be a községi hivatalnál.

— RendkivOii közgyűlés a ref. egyháznál. A komáromi ref. egyháznak június 13-ra kitűzött rendkívüli köz- j gyűlése, mivel az adófizető-tagok aj törvényes számban nem jelentek megi megtartható nem volt, A közgyűlés* junius 20 vasárnap, délelőtt 10 órára azzal hivatik össze, hogy azon a kitü zött tárgy felett a megjelentek, számukra való tekintet nélkül végérvényesen határozni fognak. A tárgy az új egyházi adókulcs megállapítása.

— Gyorssegély az árvízkárosultaknak. A Magyar Nemzeti Párt felhívja mindazon vidék lakosait, amely vidéket az árviz sújtott, hogy amenynyiben gyorssegélyre igényt tarihat\ nak, vagy a kárnak helyes megállási pitására és annak megtérítésére súlyt helyeznek és elszenvedett káruk könnyebb elviselése céljából adókönnyítési kedvezményt szeretnének elérni, hogy kérvényüket, igényüket a megfelelő adatokkal felszerelve a lakóhelyük szerint illetékes magyar nemzeti párti titkárságnál haladéktalanul jelentsék be, hogy a párt — tekintettel a miniszteri Ígéretre, amelyet a párt törvényhozói eljárása alkalmából kaptak — késedelmet nem ismerve, megtehessen igényük és kérelmük kielégülésére, illetve teljesülése érdekében minden szükséges lépést.

— GIGÁNA TANGÓ ismert hangjegy kapható lapunk kiadó’ hivatalában. Ára 7.50 K.

— Temetés. Tóth János komáromszentpéteri ref, lelkész temetése f. hó 10-én délután ment végbe a kath. és ref. gyülekezeteknek hívei és a környék intelligenciájának impozáns részvétele f mellett. A hatalmas udvar szorongásig megtelt gyászoló közönséggel.Megjelent a környékbeli 12 anyaegyháznak mintegy 10 lelkésze és több kántortanitója élükön Soós Károly búcsi lelkésszel egyh. m. főjegyzővel. A gyászolók sorában ott voltak a megboldogultnak lévai és ácsi rokonai. Nagy számban eljöttek tisztelői Komáromból, Ógyalláról és a vidékről. Ott voltak Kenessey Kálmán ógyallai meteorológus, tanácsbíró, dr. Kiss Jenő tanácsbiró, Balog Imre ny. főszolgabíró és még többen. A hetényi ref. egyház presbyleriumának küldöttsége, Komárom-Szentpéter képviselőtestülete, presbyteriuma, a ref. tanítótestület teljes számban, élükön Petrowszkij Kálmán főjegyzővel és Kőrös Imre kántortanitóval, kik a község, egyházközség, presbyterium és tantestület nevében, a virágokkal borított ravatalra koszorúkat helyeztek el. A gyászszertartást Soós Károly búcsi lelkész és Zsemlye Lajos hetényi lelkész végezték. Soós Károly búcsi lelkész a gyülekezet éneke után a háznál sziveket, lelkeket megható beszédet mondott. Méltatta az elhunyt kartársnak elévülhetetlen érdemeit, alkotásait, hűséges nagy munkásságát a lelkek építésén, példaszerű pontosságát az egyház anyagi és szellemi ügyeinek vezetésén, nagy szeretetét gyászoló özvegye és népe iránt Ezután lelkésztársai vállaikra vették a koporsót és a presbyterium tagjaival felváltva vitték híveinek sokaságától kisérve, hosszú sorban a szentpéteri temetőbe. A sírnál Zsemlye Lajos hetényi lelkész magas szárnyalásu beszédben búcsúztatta el Istennek szolgáját még egyszer kesergő nejétől és árván maradt gyülekezetétől. Felmutatta remek beszédében a mindenható Istennek jóságát, bölcsességét és nagyságát, hogy épen e gyenge, törékeny testben mily nagy kincset adott gyülekezetének 30 esztendeig, ki ha addig nem is prédikált volna soha sem, élete volt a leghatásosabb prédikáció.

— Püspöki látogatás. Dr. Soltész Elemér ref. tábori püspök, a m. kir. honvédség Komáromban állomásozó csapatainak meglátogatása céljából

f. hó 11, és 12 napjain Komáromban tartózkodott. A főpapot érkezése alkalmával a vasúti állomáson a város közönsége nevében a városi tanács élén Alapy Gáspár m. ktr. kormányfőtanácsos, polgármester fogadta szives szavakkal, amelyek elhangzása után a iisztikar nevében Nemestóthy Szabó Béla huszárezredes, állomásparancsnok üdvözölte a püspököt. A püspök szombaton délután 5 óra 21 perckor induló vonattal hagyta el Komáromot és Budapestre utazott.

— A szivgárdista tagavatás. Junius hó 1-én, pénteken este felé, mikor a nap tikkasztó hősége alább hagyott és a napi munka után kis fellélegzést keresők kezdték élénkké lenni a Nádor uccát, kedves kép tárult a szemlélők elé: a szivgárdista fiuk és leányok ünnepi diszbe öltözött hosszú sorai vonullak zászlók alatt a Szent András templomba legnagyobb napjuk, Jézus Szive ünnepének a megülésére. A menet elején száznál több kis fiú és leány haladt, mindegyikük egy szép szál piros rózsával a kezében: az újoncok, akik a Majlálh-lskola, zárda és a községi polgári és elemi iskola növendékei közül sorakoztak, hogy az ünnepen ők is fogadalmat tegyenek a Szivgárda lobogójára. A szép Szent András templom magába fogadva a lelkesedő kis sereget elfelejtette a hétköznapot és ünnepi benyomást tett, amint megtöltötte a gárdista szülők, rokonok, Jézus Szive tisztelők, érdeklődők sokassága. Dr. Majer Imre, apátplebános fényes papi segédlettel végezle a felvételi szertartást. A gyermeki lelkülethez mesteri módon leereszkedő főpap emlékezetes vonásokkol véste a fogékony szivekbe vállalkozásuk fenségét: az oltárkörüli gyémántmezön megtalálni annak legnagyobb kincsét, Jézus szentséges szivét. E drága kincs lesz — mondotta — a legszebb ékessége annak a címer-