Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-29 / 64. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 1926. május 29. „Mi megnevezed; ugyan nevezett Nemes Sárközy Gergely, mint Sárközy Pál, édes atyánk Sárközy Istvánnak fiai, akik a Mahumet Töröknek sok Pusztításai miatt elfutottunk. a sok bujdosásaink utánn Ketskemétbe letelepedtünk, mivel a jó Atyánk a Török pusztítása által minden javait zálogba szánta, igy mindentől megfosztatván, hogy ha a veszedelem Török igájátul kedves Hazánk megszabadulna, mindenkor a gyermekek kiválthaítyák. Azért meghaggyuk a Gyermekeknek, hogy a Leveleket a Nemes Győry és Komáromi Leveles Házakba megnyerhetik. Ezt hagygyuk a Ti atyafiságos jó szivetekre. Isten veletek. Ámmen. Komáromba. Sárközy Gergely, Sárközy Pál M. K. Sárközy Imre m. p. Fülöp János m. p.“ A Sárközy-familiának azonban Kecskemét városában is volt gondja bőven. 1700-ban, nyolcvan esztendős korában írja meg testamentumát Sárközy Pál, „az Királyokrul irt második Könyvnek 2-ik Részének első Versében“ foglalt rendelések szerint, melyből is megolvashatjuk, hogy „hetven lovait Tatárok egyszer is, másszor is elhajtották“, Gergely diák pedig harmadfű tinóit hajtotta el igen messzire — Szolnok vármegyébe. Mivel pedig Pest vármegye oda már nem küldhette a pandúrjait, ott is maradtak ezen „beíses Marhák", melyeknek „az Vármegye utánna ment, de nem érték el“. A török veszedelem lassan elmúlt s most már a régi komárommegyeí nemesi jussnak s az elzálogosított birtoknak visszaszerzéséről keleti gondoskodni. Ekkor fordulnak Jókay Józsefhez s a most következő per alatt valahányszor Sárközyék Komáromba mennek processuálni, a Jókay-kuria vendégei. Közben még egy villámcsapás hasítja meg a történelem kárpitját: Napoleon. Jókay József elmegy a győri csatába hadakozni, Sárközyékről pedig „Szabados Kecskemét városa“ a következő pecsétes írásokat állítja ki: „Mi, Szabados Kecskemét Várossának Feő Bírája és Tanácsa adjuk tudtára mindeneknek, akiket illet, hogy amidőn mi az alul megirtt napon és esztendőben Várossunkat illető némely Tárgyak elintézése végett összegyülekezvén Tanácsi Gyűlést tartottunk volna; akkoron Sárközy András helybéli lakosunk hozzánk folyamodván aziránt könyörgött, hogy részére Levelestárunkban levő régi jedzőkönyveinket megvizsgáltatván, arról, hogy régenten a Rátzok városunkra reá ütvén, abban tetemes károkat okoztak légyen, Tanúbizonyság levelet adnánk : kinek ily kérését elfogadván, a fent említett jedzőkönyveink szorgalmatosán lett megvizsgáltatábul tapasztaltuk, hogy n07-k esztendei April 3-k napján a Rátzok reáüttetvén, abbul számos Marháknak, Lovaknak, Juhoknak és Embereknek elhajlásán kívül sok lakosokat megölvén, vagy tetemesen megsebesítvén, azoknak házaikat kirablották, feldúlták és mindenüket, amiket lehetett elvittek és elvitettek légyen. Melylyeknek Nagyobb bizonyságára és elhitetésére ezen Városunknak szokott Pecséttjével megerősített Tanúbizonyság Levelünket kiadtuk: Ketskeméten, Ezer Nyolczszáz Tizennyolczadik Esztendejében, November Holnapnak 7-k Napján tartott Tanácsi Gyűlésünkből." Miután ily megpróbáltatások érték a Sárközy-nemzetséget, kellett megindítani a régi port, régi jussokért s ugylátszik, e pör számára készült ama Copia, mely a napóleoni háborúval függ össze s 16-ik melléklete a nagy pör iratának. „Mi Szabados Ketskemét Várossának Bírája és Tanátsa ezen levelünk által Bizonyságot teszünk a felől: hogy az 1809-k Esztendőben történt Orszságos Nemesi Felkelés alkalmatosságával Várossunk közönsége ötven Lovasokat minden megkévántató eszközökkel együtt Nemes Magyar Hazánk Köz Védelmére kiállítván s ezen Vitézeknek felkészittetésére tetemes költség kévántatván; ezen Czélból értékesebb Lakosainkat segedelemadásra megszólítottuk; kik között érdemes Sárközy András Eő Kegyelme azon Nemes Seregnek kiállittatására egy száz = 100 P. Forintokat ajándékozott légyen. Mely ebbéli adakozásnak valóságára és nagyobb Hitelére kiadtuk ezen szokott Városi Petsétünkkei megerősített Tanúbizonyság Levelünket. Kelt Ketskeméten 1818, Esztendei Mártius 16-án L. S. (Pecsét helye)." Ez a nagy nemesi pörnek a háttere, melynek prókátora volt Jókay József. Ő a port „nagy szorga'matossággal“ viszi a Sárközyék ócsai stb, birtoká nak visszaszerzésére Az ő útmutatásai szerint szerzik be az okmányokat. Csakhogy a vármegyei törvénykezés nem volt olyan egyszerű do'og. Ezért a port nem tudják előbbre vinni. 1818, junius 26-ikán megirjaJókay József „Komáromból Pesten által Kecskeméthre" Sárközy Andrásnak, hogy már az ótsai atyafiak is beálltak a processusba s mivel (mint láttuk) az archívumbeli okmányok öszszegyüjtettek, azt reményli, hoiy a jövő generális gyűlésben, mely hogy mikor lesz, nem tudni, a kívánt Testimoniumok alapján a Sárközyék megkapják jussukat. November 24-én írja azután „Bizoda más Drága Jó Uramnak", hogy ő a documentumokat megkapta, de az „Ord. Fiscális Juhász ur ezideíg nem szólhatott bele semmit", bár ő tellyes tehetsége szerint mindenekben eljárt és minden előadandó környülállásokról tudósít". Ámbár a vármegyei fiscális ur fogadta, hogy az igazságot a Juristitumba meg fogja vizsgá ni, „azt sok hivataibeli szoros foglalatosságai miatt meg- nem vizsgálhatta“. A pör csak nem akar mozdu'ní. Beleszól most 1819 julis 5 ikén a Győr mellett lakó Nemes Sárközy József, aki azt írja Kecskemétre, hogy „Jókay Fiscális úr szorgalmatos Hűséggel annak végrehajtásában fáradhatatlan munkásságát megcsíiggedni nem hagyván, előmozdítani a lehetőségig igyekszik". Mégis a sok vármegyei huzódozás miatt azon gondolkozik, nem kellene-e a vármegyétől a Méltcságos Consiliumhoz s a Felséges Cancelláriától az ügyet visszavettetni. 1819-ben még mindig nem kezdik el a pör tárgyalását, pedig most már Péri atyafiak is csatlakoztak a keresethez, de a vármegye nem mozdul. Ezért Jókay József azt aján ja, hogy a dokumentumok mellett hozzanak „még egyet: a Vice Ispány Urunk számára egy szép dohányzsatskót tessék szerezni, mert tudjuk, hogy az „más ajándékot el nem vesz". Ősz jön tavaszra, tavasz őszre, a Sárközyék följönnek uj okmányokkal, hogy visszaszerezzék az ősi birtokot : a pör nem mozdul. A régi vármegyei szerkezet nem bírja meg az igazságszolgáltatást. 1820 augusztus 27-iki levelében ezt Jókay József tökéletesen elénk tárja: „Akármilyen szorgalommal igyekeztünk is a Perünk a Törvényszéken lejendő keresstülvite’én: még sem mehettünk reá a sok büntető perek miatt; maga a Vicispány úr is, a midőn előtte esedeztem, azt mondá: én szívesen kivánnék azon betsületes embereken segíteni, de magad látod öcsém, hogy milyen sok ismét a Crimináds dolog, két felé pedig nem tarthatok Törvényszéket, mert a mostani munka ideibe, alig tudok (úgy mond) egy Törvényszéken Táblabirákat összveszedni, most is nyolcat invitáltam és tsak három jelent meg. Majd jövőre I" Közben a Sárközy-atyafiak följönnek documentumaikkal és testimoníumokkal, meg is szállnak a Jókay-házban, de jussukhoz nem tudnak hozzájutni. Mily s ívesen fogadják pedig őket a Kecskemétről való nagy ut után. „Ha lehetséges, tessék elhozni az Asszonyságot is, ezen felső világ megszemlélésére" — írja Jókay József Sárközy Andrásnak 1821. március 4 ikén, 1822-ben ugyanaz. Az uto'só levél 1828 december ! 20-ikán kelt, már tiz esztendeje foslyik a pör és még a pörfelvételig sem jutottak el, pedig „most adott az Isten ollyan Vice Ispányt Vármegyénknek, aki a szegény nemes embert becsüli". A korkép bezárul, A Sárközyék még ma sem kapták meg a zálogba adott ócsai birtokot. A pör nincs befejezve. De egy másik pör sincs. A Makonyaiak még mindig nem adták vissza a Jókayak eberhardi uradalmát, pedig négyszáz év óta sürgetjük őket. Van két kis Jókay-öcsém, most gagyogják még csak a magyar szót. De majd eljutnak odáig, hogy a nagy A-t, meg a nagy B-t megtanulják. Azután el fogják olvasni a régi írásokat. Nekik csak egyet kell tudníok ha mi már nem leszünk: ezt a két port még meg kell nyerni. Csepj Dániel ünneplése Komárom, — május 26 Tesii és szellemi ereiének teljességében töltöíte be Csepy Dániel ügyvéd, köz- és társadalmi életünk e mindenki állal tiszteli vezetöalakja, életének nyolc vansdik fordulóját. Az isteni Gondviselés ritka kegye oly férfiul illetett a magas korral, akinek hosszú életpályája alatt kifejteit hasznos és eredményes működése tiszteletet, becsülést és szereíeíet biztosit számára mindazok részéről, akik az önzetlen munkálkodást, a puritán gondolkozást és a tiszta, férfias, egyenes jellemet méltóképen értékelni tudják. A komáromi ügyvédi karnak tiszteletreméltó Nesztora ő, aki félszázedos ügyvédi működésének 46 esztendejét rriir.t a Komáromi Első Hitelintézet jogtané csosa töltötte el és az intézet érdekeben igen nagy tevékenységet fejtett ki. Hosszú ügyészi pályájának gazdag tapasztalatai minden időben hasznára váltak a város e régi érdemes pénzintézetének, de különösen a háború után bekövetkezett válságos viszonyok között tett nagy és soha el nem feledhető szolgálatokat az intézetnek. Mini a közügyekben hosszú évtizedeken keresztül i ész-vett közéleti férfiú, sokat fáradozott szülővárosa sorsának inté zésében, társadalmi léién szintén vezető szerepet töltő t be és töii be ma is s mint a Sportegyesület egyik alapitója és elnöke, valamint a Kaszinó elnöke, ma is buzgó és lelkes vezére azoknak. Egyházának, a református keresztyén egyháznak hosszú idők óta érdemes presbitere, akinek gazdag éldíapaszialataít számtalanszor veszi eredményesen igénybe az egyház tanácsa. A Jókai Egyesület igazgatótanácsának kiváló tagját tiszteli az ümepelt férfiúban, aki a magyar kukurügyekben is mindenkor kész a munkára. Egy hosszú, becsületes törekvésben, nenueie és szülőföldje iránt érzett ölthatatlan szeretetéből fakadó köte ességérzettől áthatolt, önzetlen és nemes munkában eltelt élet fordulópontján ha viszszatekinl Csepy Dániel, a mi szeretettel övezett Dani bátyánk, megfutott pályájára, valóban a tiszta ielkiismeret boldog érzésével adhat hálát a Mindenhatónak, aki úgy irányította pályáján, hogy munkássága nyomán áldás fakadhatott. Áldás az ő szerelő csaladjára, áldás a társadalomra és mindazon intézményekre, amelyekért tett és dolgozott . . . Születésnapjának nyolcvanadik évfordulóján örömmel ragadta meg a Komáromi Első Hitelintézet igazgatósága az alkalmat arra, hogy kiváló jogtanácsosát és jelenleg alelnökéí is sáeretetének és elismerésének gyöngéd jeleivel elhalmozza. A Hitelintézet igazgatósága művészi kivitelű elismerő emlékokmányt készíttetett Csepy Dánielnek, amelyet az intézet igazgatósága, választmánya, felügyelő bizottsága és tisztikarának tagjai írtak alá. A Hitelintézet vezetősége május 26-án, szerdán délután 5 órakor Hubert Henrik elnöklete mellett együttes diszülést tartóit, amelyre Bartos Andor igazgató vezetésével küldöttség hivta meg az ünnepeltet. A terembe léptekor lelkes éljenzéssel fogadott ünnepeltet Hubert elnök meleg, bansőségteíjes szavakkal üdvözölie és az intézet elismérésének és szereteíének jeléül átnyújtotta 3 diszemiíkiratot. Bálint István, mint a felügyelő bizottság elnöke köszöntötte ezután Csepy Dánielt szívélyes szavakban, mely után az ünnepelt mélyen megindult hangon köszönte meg az ovációt. Este 8 órakor az ünnepelt tiszteletére a Horváth-féle vendéglőben sikerült bankett volt, amelyen a Hitelintézet igazgatóságán, választmányán, felügyelő bizottságán, tisztikarán kívül a helybeli pénzintézetek igazgatói s az ügyvédi kar képviselői is részívetíek. Az asztalfőt hatalmas virágcsokrok díszítették, melynek gyönyörű virágai Schmidt Imrének a Pénzintézetek Egyesülete kitűnő elnökének hírneves pozsonyi kertészetéből valók voltak, amelyekkel Schmidt lepte meg az ünnepeltet. A menü következő volt: Halászlé Rántott csirke fejes salátával Almás és túrós rétes Sajt Feketekávé Az ünnepi vacsora alatt meleg ovációban részesítették Csepy Dánielt. Az első felköszöntőt Hubert Henrik elnök mondotta, utána az igazgatóság és felügyelő bizottság nevében Ivánfy Géza szépen átgondolt, lendületes, formás beszédben köszöntötte az ünnepeltet, ifj. Nagy János igazgató a tisztikar szeleteiét és háláját tolmácsolta, Welsz Miksa dr. pedig az ügyvédi kar tiszteletének és becsülésének adott lelkes szavakban kifejezést. Bartal Ferenc az ünnepeltet, mint a magyar nemes embert köszöntötte, Schmidt Imre meleg szavakban Hubert elnököt éltette, Fülöp Zsigmond megkapó beszédben az ünnepeltet, mint a szülőföldjéhez szeretettel ragaszkodó és érte dolgozó közéleti férfiút köszöntötte föl, Hubert elnök Bartos Frigyes vezérigazgatóra és a tisztikarra ürítette poharát. C-epy Dániel szívben és lélekben méiyen meghalva köszönte meg az ovációt és visszaemlékezve eltöltött életpályájára és a Hitelintézetnél teljesített szolgálatára, hálát sdott az Istennek, hogy törekvésében megsegítette. A Hitelintézet felvirágoztatására ürítette poharát. A társaság a késő éjjeli órákig a legjobb lmigu'atban maradt együtt és mindvégig igaz szeretettel vette körül az ünnepeiUférfiut. * Csepy Dánielt születésnapja alkalmával igen kedves utadon üdvözölte a Sportegyessel, amelynek nevében Qeö> bel Károly dr. Igazgató két bájos hölgytag kíséretében tisztelgett a szeretett elnöknél, akinek virágot nyújtott át. Bálint István, a Kaszinó igazgatója pedig szintén meleg üdvözlésben köszöntötte az évforduló alkalmával. (.—) Katolikus ssjíóuasárnap Komáromban. 1926. V. 30. A küszöbön álló kongregáciős nap maradandó nyomot akar hagyni a komáromi katolikus hitéletben. A modern öntudatos katolicizmus egyik főtáplálóját és legerősebb, nélkülözhetetlen fegyverét, a kath. sajtót kívánja kellő megvilágításba helyezetten a komáromi katolikusok nemes ügyekért lelkesedő szivébe zárni. Azok mellett a sajtótermékek mellett amelyekben a különféle párt, vagy helyi érdekek buzognak fel, vagy szenzációból való keresetforrás fakasztása a céljuk, mig egy tiszta forrást szomjaz a transzcendentális világnézeten nyugvó embernek a lelke: a világnézetével megegyező és ezt a megegyezést cikkeiben, rovataiban, híreiben visszatükröző lapot. Hogy az intelligens és újságolvasó tömegek nagy része vallási dolgok iránt nehezen melegedik fel, jórészt onnan magyarázható, hogy az említett lelki szükségletének a kielégítésére nem fordít elegendő gondot. Még az intelligens emberek között is nagyon sok akad olyan, aki szellemi táplálkozásának legnagyobb részét a napi sajtóból meríti; többre hiányzik az ideje, kedve, vagy anyagi lehetősége, A modern sajtó pedig legnagyobb részében világnézeten felül vagy kívül állónak vallja magát — a valójában meg szabadkőműves szellemmel szaturálva vallás- és erkölcsellenes —, minek következtében olvasója világnézetének az élet és a hitetlen sajtó által keltett problémáival szemben való alátámasztásánál gyermekéveiben szerzett ismeretkészletre szorítkozik, amelynek az a veszedelmes tulajdonsága
