Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-27 / 62-63. szám

1926 május 27. Komáromi Lapok 7. oldal. p&nuiélkül is a legnagyobb lelkesedés­sel és hittel — napról -napra súlyosabb. Pénteken végre telt ház lett volna a „Régi jó Budapest“ oly népszerű elő­adásán s akkor egy két ember tudat lansága, rosszindulata szívtelensége megakadályozta az előadást. Harmath Ferenc, a társulat volt segédszinésze végrehajtást vezetett ezeregynéhányszáz koronáért s a bíróság által kirendelt zárgondnok lefoglalta a pénztárt. Jogi tudatlansága miatt még a napi rezsihez szükséges pénzt sem engedte kifizetni. Nem adott pénzt sem a hatósági enge­délyre, sem a villanyra, sem benzinre, sem a munkásoknak. Ilyenformán a viHanyt nem akarták bekapcsolni s a gépészek nem akartak dolgozni. Óriási izgalom volt a színháznál, amelynek épülete előtt a 3—400 főnyi közönség csaknem 9 ig várt, míg ki­hirdették, hogy az előadás elmarad. Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy egyetlen hivatalos közeg nem volt a helyszínen, aki felvilágosította volna a zárgondnokot, hogy helytelenül járt e'. A hatósági kiküldött jelenlétére ily ese­tekben volna szükség Úgy értesülünk, hogy Harmath és Főldessy szomaaton délben megkötötték az egyezséget s az utolsó előadások rendben lefolynak. Kérve-kétjük a magyar közönséget, a kultúra minden barátját, hogy ezen pár utolsó napon minden erejével támo­gassa a szerencsétlen, de rokonszenves színészeket, hogy azok becsülettel tud­janak elutazni innen. Így buzdította az ottani sajtó a kö­zönséget a magyar színészet melletti kitartásra. Az utolsó előadások Érsekújváron e héten lesznek, azután Párkányra megy a társulat. Az érsekujvári és párkányi szezon között azonban két nap esik közbe: szombat és vasárnap. E két napon Komáromban szeretne előadást tartani a társulat és egy uj operettet a Csókos asszonyt akarja a társulat bemutatni a komáromi közönségnek. E komáromi kirándulás érdekében most folynak a tárgyalások. Törvénykezés. A nullái marháknak mégsem M re­­plgépea lírai a legeidre. A briinni legfelső bíróság ítélete a ma­­csolai legelőút ügyében A beregszászi Földhivatal körülbelül négy évvei ezelőtt pár száz hold földet adott Szaplonczay földbirtokos birto­kéból Macsola községnek, legelő cél jaira. A község a legelőt átvette és minthogy a legelőnek egy útja volt, azon hajtották a marhákat. Pár év múlva Szaplonczay aztán kö­veteléssel állott elő és kérte, hogy az utat adják vissza, mert ez magántulaj­dona és csak ő rendelkezhet vele. A községiek a tárgyalás folyamán avval védekeztek a járásbíróságon, hogy őket az ut is megilleti, mert azt a Föld­hivatal annakidején már kijelölte szá­mukra és mert anélkül nem tudnák a legelőt használni, miután arra még nin­csenek berendezkedve, hogy „repülő­gépen szállítsák a marhákat a legelőre“. A járásbíróság az alperesek ilynemű védekezése folytán elutasította Szap­­lonczay kérelmét, majd később újra ki­szállt a helyszínre Szaplonczay feleb­­bezésére és miután azt állapította meg, hogy az út valóban Szaplonczay ma­gántulajdona, az csak a gazdaságához tartozik, eltiltotta a község lakosait az ut használatától, annál is inkább, mert egyes tanuk azt vallották, hogy a le­gelőt még egy kerülő utón is meg le­het közeiiteni. A jószágok gazdái természetesen nem nyugodtak meg az ítéletben és a brünni legfelső bírósághoz felebbeztek, ahol feloldották az ítéletet és a törvényszé­ket uj eljárásra utasították. Ezen el­járás folyamán meghallgatták a föld­hivatalt is, mely azt mondta, hogy a legelő kijelölésekor a szóbanforgó ut használatának jogát is biztosították a gazdáknak. Megállapítást nyert, hogy az előző eljárásban kihallgatott tanuk té­vedtek abban a tekintetben is, hogy a legelőhöz vezető más ut is van. Ennélfogva az utat a bíróság odaadta a falunak. (§) Lakodalom büntetéssel. Egy vajkai lakodalom alkalmából a mulató közön­ség dalra gyújtott, elénekelték a „Rá van kanyaritva a derót“ — cimü dalt, melynek refránjében a pozsonyi ügyész­ség a rendtörvénybe ütköző izgatást látott. Tóth Kálmán és Molnár Dánielt elitélte 1—1 havi fogságra, de az ítéletet felfüggesztette. — Felebbezés folytán a tábla 3 heti fogházra szállí­totta le a büntetéseket, a brünni leg­felső bíróság azonban all fokú Ítéletet helybenhagyta. Meg kell végre valósítani az árvízkár elleni biztosítást. A kényszerblztosifás módja. Eddig sehol sem sikerült. A tavalyi csallóközi és bodrogközi katasztrófális szlovenszkói árvíz és a minden évben tavasszal ismétlődő ára­dások ismét aktualitást adnak az árvízkár eileni biztosítás gondolatának. Tévedés volna azonban azt feltételezni, hogy ez a gondolat uj, mert bár a régi Magyarországon, sőt a változás óla, a csehszlovák köztársaságban is, csak a gondolatnál maradtak meg, addig Fran­ciaországban, Svájcban, sőt Ausztriában is ezt a gondolatot a gyakorlatban is megvalósították, azonban mindannyiszor rájöttek, hogy bármennyire is szükség van a biztosítás eme ágára, az tulaj­donképen nem valósítható meg. Oka ennek elsősorban az, hogy az árviz­­sujtoíta évek horribilis káráért a biz­tosító nem találja mag a rekompenzá­­ciót az árvizmemes években, mert hi­szen elég egy ilyen árvízmentes év, biztosítás iránti érdeklődés megszül és a biztosítási intézet itt áll üzlt. nélkül. Ez volt az eset a déífranciaor­­szági világkatasztrófa után, amidőn a marseiilei öböl felé sie ő folyók kilép­tek medrükből és néhány departement került viz alá, ugvmcsak üzlet nénuü maradt a Tiroii G izdabiztositó is, az­után az év után, amidőn a Jun és az Etsch völgyét árvíz pusztította el. De másrészt sem valósítható meg azért, mert hiányzik ennél az üzletág­nál a minden egészséges biztosítás alapja: a kockázat megoszlása. Ugyanis, az árvizbiztosiiás iránti érdeklődés csak azon a vidékeken van, amelyeket az árvizveszedelern gyakran látogat meg, illetve állandóan fenyeget, mig az árviz által megkímélt országrészek a bizto­sítás eme ágai iránt természetesen nem mutatnak hajlandóságot. íme: a koc­kázat megoszlásának hiánya, ami lehe­tetlenné tesz minden kalkulációt és kár­­kiegyeniitődési. Svájcban 1911-ben, Ausztriában 1912-ben alakult egy külön árvizbizto­­sitó társaság, mindkettő azon az alapon, hogy majd egy nagy, nemzetközi háló­zatot építenek ki. Azonban ez, a köz­bejött háború miatt nem sikerült, a háború alatt még valahogy tengődött a két intézet s 1918 őszén meg is szűntek. Az árvizbiztosiiás bevezetésére tulaj­donképen csak úgy ut van: a kényszer­­biztosítás módja. Ez az eszme sem uj, felvetődött ez gyakorlati koncepcióban, a szövetkezés hazájában: Németország­ban, de tulajdonképen nem akadt állam, amely meg is valósította volna. Pedig van abban valami, hogy az árvizsuj­­totta részek kárát viselje az összesség s ezt, ha az állam veszi kezébe, kény­szerbiztosi tás formájában vagy több biztosító intézettel karöltve már azért is megvalósítható lenne, mert épen kényszerbiztositás esetén a fizetendő dijak tényleg alacsonyak lennének, jóval alacsonyabbak, mint akkor, ha csak biztosítanának, akiknek az árvízvesze­delemtől tartaniok kellene. A csehszlovák köztársaságról szokták hangsúlyozni, hogy a szociális gondos­ság hazája és megteremtője. Talán en­nek a kérdésnek a megoldása is a szociális gondosság határvonalába esik bele. Mindeneseire, megérdemelné a kérdés a biztosítási intézetek és az ál­lami biztosítási hivatal érdeklődését. A mezőgazdasági munkásnak is ér­deka az agrárvám. A különböző szocia­lista és a kommunista sajtó, valamint a pártgyülés agitáció hangosan hirdeti, hogy az agrárvám csak a gazdák zse­bét fömi, hogyannak a mezőgazdasági munkások csak káros következményeit érezhetik. Erre a politikai frázisra ala­posan rácáfoltak maguk a csehországi mezögazgasági munkások, amennyiben az elmúlt napokban az országos munka ügyi tanácsnál az 1926. évi bérek tár­gyalása alkalmával a mezőgazdasági munkásság képviselői bemutatták azt a memorandumot, amit a kormányhoz és a parlamenti klubbokhoz intéztek és amelyben vámvédelmet követelnek a mezőgazdaság számára. A csehországi cseh és német mezőgazdasági munká­sok ebben a memorandumban egyértel­műig elismerik, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzetben van és hogy ezt kü­lönösen a közép és a kisbirtokosok érzik. Ebből a súlyos helyzetből folyik a mezőgazdasági üzemeknek a bérre­dukcióra vonatkozó kívánsága, melyet a mezőgazdasági munkások nem telje­síthetnek, de szükségesnek tartják a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a mezőgazdasági üzemeken segíteni kell, hogy azok képesek legyenek a munká­sok bérigényeit kielégíteni. Rámutatnak arra, hogy a munkásságot a legsúlyo­sabban nyomja az, hogy a marha és gabonaárak csökkenése ellenére az élel- I miszerek kiskereskedelmi ára nem csök­kent és hogy az igy keletkezett nyereség a közvetítő kereskedelem és felelőtlen spekuláció hasznára szolgál. A mező­­gazdasági munkásságnak ezt a memo­randumát az agrárvamkérdés megítélé­sénél nem szabad figyelmen kívül hagyni. I Ez a memorandum bizonysága annak, | hogy a mezőgazdaságban foglalkozás­sal bíróknak minden rétege egyformán \ érzi a mezőgazdaság súlyos helyzetét \ és hogy nincs az a pártpolitikai jelszó, ; amely éket verhetne abba a harmóniába, ! amelyet a legreálisabb munka, a föld munkája teremt meg és amely össze­hangolja a birtokosnak és a mezőgaz­­^ági munkásnak gazdaságpolitikai vonlját. k «ziavenszkól vatásek állása. Az állami statisztikai hivatal a héten adta ki első ideiglenes jelentősét a szloven­szkói termés állásáról. Eszerint Szlo­­venszkóban téli búzából ez evben kö­rülbelül 1 ezer hektárral kisebb terü­letet vetetlek be, mint a műit évben; tavaszi búzából 500 hektárral többet, téli rozsból 500 hektárral kevesebbet, tavaszi rozsból száz hektárral többet, téli árpából ugyanannyit, mint a múlt évben, tavaszi árpából körülbelül 9 ezer hektárral többet, mint a múlt évben. A zab, tengeri repce, len és kender csak lényegtelen változásokat mutatnak. Feltűnő a statisztikában a szlovenszkói árpatermelés nagy fejlődése, amelynez valószínűleg nagymértékben hozzájárul a pozsonyi terménytőzsde akciója, amely a múlt évben lényegesen si­került. A laníermelés válságos helyzete. A Bund der Landwirte és a Magyar Nem­zeti Párt szenátorai javaslatot terjesz­tettek a szenátus elé, amelyben rámu­tatnak a lentermelés válságos helyzetére és vámvédelmet követelnek a len szá­mára. Hasonló javaslatot terjesztettek a Bund der Landwirte és a Magyar Nem­zeti Párt képviselői már hetekkel ezelőtt a képviselőház elé. A méhészet helyzete Szlovén­okéban. A méhtenyésztés terén Szlo­­venszkóban még nagyon sok kérdés vár megoldásra Szlovenszkó, főleg | annak keleti részén bővelkedik azok­ban a természeti előfeltételekben, ame­lyek a méhtenyésztéshezokvetlenül szük­ségesek, mindameHet föltétlenül szüksé­ges. hogy az illetékes tényezők előmoz­­| ditsák a méztartalmu fák és növények * termesztését. A szlovenszkói méhte­nyésztés egyik legfájdalmasabb sebe | az elavult méhkasok kiküszöbölésének, illetőleg az uj amerikai rendszerű ka­sok bevezetésének kérdése. Ennek a kérdésnek megoldása meglehetősen nagyösszegü pénzt igényel, amely azonban a méztermelés elhanyagolt állapotához viszonyítva még mindég elég szerény. Okvetlenül fontos és szükséges, hogy a méhtenyésztésre fordított összegeket az állam maga­sabban állapítsa meg, mint azt eddig tette. Szlovenszkó területén 47 méhé­szeti egyesület működött az elmúlt évben amelynek 1135 tagja volt. Ezek­nek az egyesületeknek központi szö­vetkezete Pozsonyban székel. A tagok száma az 1924 évhez képest 223-al szaporodott. A méhtenyésztés, mi­ként azt említettük, az! állam részéről kevés támogatásban részesült. Mind­össze annyit tett a méztermelők érde­kében, hogy 50%-os áron méztartalmu bokrokat és növénymagvakat bocsájtott rendelkezésükre, továbbá az uj rend­szerű méhkasok bevásárlására 50 IC szubvenciót adott kasonként. A racio­nális méhtenyésztés előmozdítása érde­kében feltétlenül szükség van arra, hogy a megyék a költségveté­seikbe nagyobb összegeket állítsanak be erre a célra, továbbá, hogy az országutak és vasutak mentén első­sorban olyan fákat ültessenek, ame­lyeknek méztartalmuk van. Nagyon égető kérdés még a szvakinai méhé­szeti telep kiépítése és felszerelése is, ami a földművelésügyi minisztériumra vár. A méztermelőkre eddig nem állt rendelkezésükre olyan kereskedelmi vállalat, amelynek segítségével a ter­melt mézmennyiséget értékesíteni tud­ták volna. Ezen a bajon van hivatva segíteni a méztermelők szövetkezete, amely a múlt évben alakult meg Po­zsony székhellyel. Ez a szövetkezet megvásárolja tagjaitól a mézt, és a legkedvezőbb áron értékesíti azt, to­vábbá programmjába vette egy minta­méhészet felállítását Pozsony környékén és tagjainak ellátását élő méhekkel és a méhészethez szükséges eszközökkel. ifntű fin felvétetik. Cim a kiadóhivatalban. Sport, (o) K. F. C. — Vasas 2: 2 fréning­njörkőzás. A K. F. C. pünkösd vasár­napi programmja, sajnos, a tavaszi idő­járás szeszélye miatt meghiúsult. Köz­vetlenül a mérkőzés kezdete előtt ha­talmas zápor kerekedett, amely rövid falóra alatt használhatatlanná tette a pá­lyát Feuer bíró a pályát nem taialta alkalmasnak bajnoki mérkőzés lejátszá­sára és ezért a csapatok az irreális pá­lyán csak egy 45 perces fürdővel egyybekőtött tréning mérkőzést tartot­­tas, amely részben kárpótolta úgy a nézőket mint a játékosokat az elmaradt mérkőzésért. A tréning keretében mutatkozott be a K F. C. két uj akvizíciója is, Krausz a center helyén és Fodor mint bulbekk. Természetesen egyik játékos képessé­geit sem lehet objektiv szemmel elbí­rálni mert a pálya egy viz volt. Mind a ketten jóljátszotíak. Fodor jó rugásu, keménvkötésü, igazi hátvéd. Krausz pedig a nehéz talajon is rendsivül öt­letesen és igazán meglepő jól irányí­totta a vele még össze nem szokott csatársort. A KFC a nehéz talajon jobban fel­találta magát és fölényben is volt. 2 :0 ra vezetett már a csapat Molnár és Krausz góljaival, amikor a Vasasok is lendületbe jöttek és kiegyenlítettek. (Az egyik gól tizenegyesből esett.) A tréninget Feuer Benő vezette, esőkö­penyben, de egészen jói. (o) KFC.—Gimnázium vál. 7:2 (4:1.) Bro: Haoker S. Pünkösd hétfőjén egy tréning keretében már&őzött meg a KFC. kombinált csapata a gimnazistákkal. A mérkőzésből a fél gőzzel játszó KFC. került ki győztesen. A gimnazisták eré­lyes ellentállást fejtettek ki és a csatá­raik határozottsága esetén több gólt is elérhetlek volna. A KFC.-nél ügyesen mozgott az egész csatársor, amelyet Krausz jól irányított, Szigethy III. a jobbszélen, bár először játszott ezen a poszton, bevált. A többi csatár is szépen játszott. A halfok közül Simon III. volt a legjobb, csak kissé lassú volt. A hát­védeknek Bolának és Szenczinek nem volt sok dolga. Mattasits a kapuban jó volt, a gólokat nem védhette. A gim­nazistáknál Nagy, Papp, Lankota és a három belső csatár tetszett. A gólokat Krausz (3), Molnár II. (3) Simon II. (1) f

Next

/
Oldalképek
Tartalom