Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-18 / 59. szám

N©fyvtedlk évtoi/am. 09. ássák: Kedd, 1926. májna IS. POLITIKAI-LAP. B16tkató«i ár c*aímk>T&k értékben: Helyben é* ridékre portai laétküldéesel: Sg&n énre 80 K, félérre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön ISO Ké. Egye* nám ára l 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Komárom, — május 17. Prágában tűzzel játszanak és a fasizmust hirdetik az államfelfor­­gató bolsevizmus és az úgyneve­zett irredenta ellen. A bolsevizmus ellen kissé későn próbálkoznak akkor, mikor már az átitatta az egész köztársaságot. A munkásság nagy része ebben a táborban van és várja megváltását Moszkvától és a moszkvai eszméktől. Ebben a köztársaságban a demokráciát mindenkor úgy mímelték, hogy a szocializmusnak döntő befolyást biztosítottak benne a belpolitiká­ban. Most a fasiszták ezt meg­korrigálják és gumibotokkal verik a munkásság fejébe, hogy vonul­janak hátrább, mert az elsőség ebben a respublikában a naciona­lista cseheket illeti meg. A munkások dolga, hogy ebbe belenyugosznak-e, vagy a fasiszták kezéből kicsavarják a gumibotokat. A másik jelszó az irridentizmus. Egyik, fasiszta vezér úgy nyilat­kozott, hogy nekik nem kell a nyelvtörvény, sem a nyelvrende­let és az összes német-magyar hi­vatalnokokat és munkásokat el akarják a helyeikről zavarni, hogy a helyeikbe cseheket és fasiszta szlovákokat rakjanak. Hát csak­ugyan igaz az a közmondás, hogy evés közben jő meg az étvágy. Ezek a nacionalisták már annyit ettek és még mindig éhesek. A haza veszélyben van! Ez a jelszó köztük, de azt gondosan el­hallgatják, hogy ki veszélyezteti a hazát. Mi szerintünk csak ők ve­szélyeztethetik, akik itt katonai diktatúrára törekszenek, törvé­nyeket akarnak kitörölni a törvény­tárból és le akarják tiporni a kisebbségeket. Azt gondoljuk azon­ban, hogy ehhez másoknak is lesz szavuk, nevezetesen azoknak a ha­talmaknak, amelyek a békeszerző­déseket garantálták a kisebbségi jogokkal egyetemben. A kisebbségi jogok olyan alkotórészei a béke­­szerződésnek, mint a határok meg­állapítása. A vén Kramár most a fasiszta vezér szerepében tetszeleg magá­nak és az erőszakot hirdeti. Már pedig megtanulhatta volna, hogy gyenge jogforrás az, mely az erő­szakból táplálkozik. Nem tudjuk, ezek a feketeingesek talán azt gon­dolják, hogy a hatodfélmillió német és magyar szépen lefekszik a földre két vállával a földet érintve és azt várja, hogy a mellére tér­deljenek a nacionalisták. Vagy erő­vel polgárháborút igyekeznek fel­idézni a köztársaságban? Nem is­merik azt a jogszabályt, amely az erőszak ellen az erőszak alkalmazá­sát jogosultnak ismeri el. Jó lenne erre is gondolniok azoknak, akik minden áron harcot akarnak pro­vokálni. ügy látszik, hogy a forradal­­mosdi játék csábítja a vállalkozó szellemű nacionalistákat, akik nem gondolják meg, hogy a tűzzel ját­szanak. A kormány nem szentel elég figyelmet a fasizmussal kacér­kodó, tulvérmes emberek akna­munkájának és nem igyekezik azoknak izgatásától a közvéleményt megkímélni. Pedig kötelessége volna a tűzvészt megelőző intéz­kedéseket megtenni a gyujtogatók és az állami rend felforgatói ellen. Főképpen pedig kötelessége volna a lakosságot megnyugtatni abban az irányban, hogy a kato­naság körében nem tűr politikát. Ha ehhezmißcsen hatalma és bátor­sága, akkor legjobb, ha sürgősen távozik helyéről. = Az állami alkalmazottak flzetóa­­rendazfce. Az államkormányzat e régi súlyos kérdése végre közeledik a meg­valósuláshoz. Sok-sok tanácskozás után most már arról is lehet beszélni, hogy a javaslatból nemsokára törvény lesz. A volt kosliciós hatos bizottság és az áilami alkalmazottak fizetésrendezéséröl szóló törvény szerkesztőbizottsága a miniszterelnök vezetésével hosszas tár­gyalást folytatott, amelynek eredménye szerint sikerült az összes vitás tárgyi kérdésekben megegyezésre jutni Egye­lőre csak két pont maradt megoldatlan, a kongrua és a fedezet kérdése. A kon­­gruára nézve még mindig nagy ellen­tétek vannak; a klerikálisok ragasz­kodnak ahhoz, hogy a kongruát az állami tisztviselők fizetésének kérdésével egyidőben intézzek el, ezt azonban a szocialisták hevesen ellenzik. Ezért ezt tisztán politikai kérdésnek nyilvánították. A fedezet kérdésében a pénzügymi­niszter a legnagyobb engedékenységet mutatja és hajUndó a fizetésekhez első­sorban a megtakarításokat felhasználni. A változtatások alapján, melyekben megegyeztek, bizonyos, hogy a parla­ment a törvényt még május végéig letárgyalja, mely az 1926 január 1-ig terjedő visszaható erővel lép életbe. — Az agrárvamok kérdésében a kor­mány németnyelvű félhivatalosának meg­állapítása szerint, a pártok között nagy széttagoltság uralkodik Három csopor­tot lehet megállapítani, amely a kérdés eldöntésénél figyelembe vehető. Az egyik csoport az agrárvámok hatszoros valo­rizálása mellett foglalt állást, a másik csoport, bár a szilárd vámokat kívánja bevezetni, de a valorizálásra nézve az egyes agrártermékeket egyenkint óhajtja megállapítani. A harmadik csoport egye­nesen a szilárd agrárvámok ellen foglal állást, amely nem hajlandó ebben a kérdésben semmiféle változtatásra. A feltétlen valorizálás mellett 93 képviselő, az egyenkénti valorizálás mellett 71 és az agrárvámok ellen 108 képviselő. A cseh nemzeti szocialisták 28 képviselője ezidŐ8zerint még nem foglalt állást. A tervbevett agrárvámok valorizálásának a szenátusban sincs meg a többsége ás így a kérdésben még hosszú tárgyalá­sokra van szükség, hogy egyik vagy másik álláspont győzzön. Minden való­színűség szerint a két első tábor fog közös megállapodást keresni és ha ez kialakult, az agrárvámok kérdésének elintézése nem lehet kétséges. Az erre vonatkozó egyezkedő tárgyalások, a fél­­hivatalos szerint, rövidesen megindul­nak, egyelőre a volt koalíción belül. = A magyar nemzeti párt a magyar gazdasági érdekekért. Szent-Iványi Jó­zsef a magyar nemzeti párt vezére és törvényhozó társai felhasználták a Rákó­czi ünnepéllyel kapcsolatos kassai idő­zésüket arra, hogy a Kassa vidéki ma­gyar gazdatársadalom képviselőivel ta­nácskozást folytassanak politikai és gazdasági helyzetről. A tanácskozás szombaton d. u. volt és azon megje­lentek Torna, Zsebes, Tornagörgő, So­­modi, Szepsi, Alsó és Felsőlánc, Körtvé­­lyes, Bátca, Enyicke, Magyarizsep és a nagykaposi járás több községének gazda­kiküldöttjei. Az értekezletet Ilanár Béla körzeti elnök nyitotta meg, aki szives szavak­kal üdvözölte a megjelent törvén o zókat és a gazdákat. Utána Szent-lvany József szólt a gazdatársadalmat legköz­vetlenebbül és legsürgősebben érdeklő agrárvámokról, amelyeknek behozatala a mezőgazdasági termelés védelmét célozza. Ma a legnagyobb részt vám­mentesen jönnek be a mezőgazdasági termékek Csehszlovákiába és ezért kény­telenek gazdáink termelvényeiket oly áron eladni, mini a szomszédos álla­mok mezőgazdasága, amelyek sok­kal kedvezőbb termelési feltételekkel rendelkeznek. A kormányzás politikájá­nak eredményeként ma a szlovenszkói és ruszinszkói magyar gazda viseli a legtöbb terhet és így ő érzi legközvet­lenebbül az agráiválságot. Ebben az államban a kormányzás a magyarság la^jankénti elpusztítására törekszik. Ezt mindenki érezheti az eladósodása és az elbirhatatian adóterhek révén s ezért komolyan és erős akarattal meg kell vé deni önmagunkat a végső pusztulástól. Amint a mezőgazdasági kérdések a par­lament elé kerülnek politikai kérdésekké válnak. A magyar nemzeti párt számolt ezzel a körülménnyel, mikor az agrárvá­mok kérdése a parlament elé került és számol azzal, hogy a gazdasági és poli­tikai helyzet folytán egyes cseh és szlovák páríokkal közös védelmi munkát kell végeznie. Az agrárvámok kérdése kialakitott egy parlamenti agrárfrontot, amelyben elhelyezkednek a cseh agrá­riusok, a cseh néppártiak, a Hlinka párt, a német agráriuspárt, a német kér. szoc. párt és a német ipsrospárt és ellene sorakoztak fel a szocialista pártok és a kommunisták, akiknek programja a mezőgazdaság mai rendszerének el­pusztítása. A megyar nemzeti párt az agrárfronlhoz csatlakozott, az agrárfront leszavazza a szocialista pártokat s ez lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termékek árának kialakulására befolyást gyakorolhassunk. Ez a lépésünk reál­politika, amely kézzel fogható hasznot biztosiihat a magyarság minden réte­gének, A kérdésnek politikai oldala egyesek előtt kétségessé teheti azt, váj­jon együtt szavazhat-e a magyarság egy gazdasági kérdésben azokkal a cseh pártokkal, amelyeket a nemzeti elnyo­más politikája miatt ellenfeleknek kell tekinteni. A kérdésre a reálpolitikai felfogásunk csak azt a választ adhatja, hogy meg kell mentenünk mindent, ami még megmenthető és noha minden elnyomás ellen harcolni kívánunk a veszélyeztetett gazdasági helyzet és a veszélyeztetett magyar gazdasági érdek az agrárfrontra parancsol bennünket. Ennek a lépésnek messzire kiható po­litikai következményei lehetnek, mert ez a lépés megbontja a koalíciót és arra kényszeríti a kormányt, hogy kénytelen legyen szóbaáll&i a kisebb­ségi pártokkal. A magyar nemzeti párt ezzel neu csak a magyar mezőgazdaság érdekeit szolgálja, de megnehezíti és lehetetlenné teszi a koalíciós kormány­zást. Föltette a kérdést az egybegyült gazdákhoz, helyeslik- e a párt törvény- > Sierkewtfoég é* kiadóhivatal; Nádor-n. 89 Megjelenik hetenkint háromszor t kedden, csütörtökön és szombaton. hozóinak eljárását. A jelenlevő gazdák egyértelműig igennel válaszoltak a kérdésre. Fodor Jenő a mezőgazdasági szakosztály el­nöke a vámkérdés fontosságát hangoz­tatta. Filssy Kálmán és Holota János dr. nemzetgy. képviselők ismertették az agrárvámok jelentősegét. A felszólalások nyomán Blanár Béla elnök határozati­ig kimondotta, hogy a jelenlevő gaz­dák helyeslik a párt törvényhozóinak eljárását és kívánják azt, hogy minden lépést megtegyen a mezőgazdaság vé­delmének érdekében. Ezután dr. Törköly József szenátor praktikus tanácsokkal látta el a gazdákat az adózás kérdé­seiben. A gazdák több helyi ügyben ";k * törvényhozók segítségét és há­­.dsan köszönték meg a kapott felvilá­gosításokat és tanácsokat. Lengyelország válsága. Komárom, — május 17. Katonai forradalom tört ki Lengyel­­országban, ahol a rettenetes gazdasági krízis oly válságossá tette a helyzetet, hogy a hadsereg egy része felkelt és az alig néhány hete kormányon levő Vitos minisztériumnak megtagadta az engedelmességet. A hadsereg fővezére, Piisudszky marsall a katonaság segít­ségével magához ragadta a hatalmat és ma már ott tart Lengyelország, hogy uj köztársasági elnösöt kell választania, mert a kormánnyal együtt az államfő is lemondott. Pilsudszkynak hatalomra jutása nem ment simán, mert amig a varsói Bel­­vederet elfoglalta, véres utcai összeüt­közések folytak le a lengyel főváros­ban és ha a baloldali lengyel politikai pártok sikerét jelenti is ez az esemény, kérdés, hogy megérte-e a kihullott vért a Lengyelországra rákövetkező katonai diktatúra, amely csak az erőszak esz­közeivel képes rendet teremteni a sze­rencsétlen országban. A világtörténelem tanúsága szerint alig volt még nép, a magyar nemzeten kivül, amely olyan sok megpróbáltatá­son ment volna keresztül, mint a len­gyel és kevés olyan nemzetet találunk, amely oly sokat küzdött volna függet­lenségéért és szabadságáért. Belső vi­szályok is sokszor dúltak már polgárai között és ennek lehetett nagyrészt tu­lajdonítani azt is, hogy a tizennyolca­dik század végén háromszor osztották föl Lengyelországot, hogy népét a kü­lönböző idegen hatalmak elnyomják és beolvadásra kényszerítsék Ez azonban lehetetlen volt s a világháború egyetlen értékes eredményének tarthatjuk a len­gyel nemzet felszabadítását és függet­lenségének visszaadását. Azonban ez a függetlenség a nagy szenvedéseket átélt országbaan csak pillanatnyi örömet szerzett a lengyel népnek. Felszabadítása a nyugati hatal­mak önző érdekét szolgálta, amelyek­nek szükségük volt a keleti monstrum, Oroszország szomszédságában egy olyan államot létesíteni, amely vesze­delem esetén, mint Franciaország elő­védé, egy időre gátat jelentsen a nyu­gat felé özönlő szovjet hadseregnek, amelynek első csapásait a lengyel fehér sasnak kell majd fölfognia. A nagy­antant és Amerika a háború után el­látta ezt az újrateremtett államot min­den földi jóval, katonai és közlekedési fölszereléssel, élelmi és ruházati sze­rekkel, de persze jó pénzért és az uj Lengyelország már az első esztendőkben, a bolsevikik elleni háborújának befeje­zése után, a a legnehezebb problémák elé került, amelyek legfőképen gazdasági téren merüllek fel, mert már az első kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom