Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-08 / 55. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1926. májas 8.

Sürgősségi indítvány felett szavazás volt, amelyet 74 szavazattal 57 ellen a szenátus elfogadott. A sürgősségi indítvány elfogadása után Dunát szenátor javaslatát kiadják a közgazdasági és költségvetési bizottságnak azzal, hogy 8 napon belül tartoznak jelentésüket előterjeszteni. A szenátus legközelebbi ülése május 18-án lesz.

= Magyarország és Jugoszlávia viszonya. A magyar nemzetgyűlés szerdai ülésén egy interpellációra válaszolt Bethlen István miniszterelnök, aki nyilatkozott a magyar kormánynak egy keleti Locarno esetén való állásfogla lásáról. A beszéd folyamán ki ért azokra a tárgyalásokra is, amelyeket Nincsicscsel, Jugoszlávia külügyminiszterével Genfben folytatott, s amelynek következménye volt, hogy a két állam között megindullak a tárgyalások. Ez is azt bizonyltja, hogy Magyarország igyekszik a szomszédos ahamokkal minél békésebb vi.zonyt létesíteni. A Jugoszláviával megindul gazdasági és kereskedelmi tárgyalások biztos eredménnyel kecsegtetnek és remélhető, hogy rövid időn belül a két állam között a legjobb viszony fog beállani. Mint Budapestről jelentik, szó van arról, hogy Nineties külügyminiszter Bécsből való visszatérése alkalmával Budapestet is érintem fogja és egy napig ott fog tartózkodni, mely alkalommal Bethlen miniszterelnök ebédet ad tiszteletére. A látogatást Bethlen rövidesen viszonozni fogja.

sekben az önrendelkezés elve alapján j lehet a problémái elintézni. Minden huaz-, illetve tízszázalékos kisebbség (csehek és námeiek is) a községükben önálló kisebbségi testületet alakítanak a községi képviselőtestület mimájára.

A legfelsőbb szerv a „kisebbségi hivatal“ volna, amely az összes nemzetiségek által választott „ki-ebbségi biztosokat“ foglalná magában s ezek a nemzetiségüket noirt „tartományi mi niszterek“ a kormányban is képviselnék.

= Az agrárvámok a képviselöhazban. Május 6-án ült össze a nemzetgyülésameiy az agrárvámok jegyében indul, meg Az ülés elölt a cseh agráriusok a Donat-féle javaslathoz hasonló indítványt dolgoztak ki, amelyeket a cseh iparospárliak, a cseh és szlovák néppárt, í a mezőgazdák szövetsége és a német iparospárt irt alá. A német keresztényszocialisták ugyan nem írták alá az indítványt, de elhatározták, hogy az agrárvámok mellett szavazzanak, a német nemzeti szocialisták klubüiése pedig úgy döntött, hogy az agrárvámok ellen foglalt állást. Hogy a nemzetgyűlésen mikor fog az indítványra sor kerülni, azt még nem tudni, de ha a cseh szociá!- \ demokraták azon indítványa, hogy a I felhatalmazási törvényt függesszék föl, | kereszülmenne, akkor a Donat-féle indítvány teljesen illuzóriussá válnék, mert a kormány már nem lenne abban a helyzetben, hogy a vámrendeletet és a gabonavámok életbeléptetését rendeleti utón keresztül vigye.

= Terv a kisebbségi probléma meg old i ára. Prágából jelentik: A Tribunában hosszú cikk jel nt meg Nesmirák Biivoj tollából. Feltűnést keltő cikkében a kisebbségi probléma megoldására tesz javaslatot. A kisebbség arányai szerint az összes kulturáis és iskolaügyi, szociális és politikai kérdé= Az üzemi választmányokról »szóló törvény „javítása“. Stastny Ferdinand cseh nemzeti szocialista szenátor és társai javaslatot nyújtottak be a szenátushoz, melyben az 1921 évi 330 számú és az üzemi választmányokról | törvény módosítását, illetve amint ők j megjelölik „javítását“ kívánják. A javasolt módosítások a törvény különböző paragrafusain kívánnak az üzemi választmányok hatásköre és tagjainak védelme érdekében változtatásokat il léivé jogköri bővítéseket eszközölni. A leglényegesebb változtatás az lenne, hogy a döntő bizottság engedélye nélküli elbocsátások eseteben Szlovenszkóra és Ruszinszkóra is ki akarják terjeszteni az osztrák ipartörvény 82 paragrafusának rendelkezéseit s ugyanazon jogokat a felmondást illetőleg az üzemi választmány jelöltjeire és a választói bizottság tagjaira is ki óhajtják terjeszteni. Mivel a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban érvényes ipartörvény 120-ik paragrafusának érvénytelenítésére nem tesznek javaslatot, a módosítás alkalmas arra, hogy az amúgy is kuszáit és zavaros iparjogi helyzetet még bonyolultabbá tegye. A módosítási javaslat egyáltalában semmit sem javít a meglevő törvényen, amely semmiképen sem elégítheti ki a munkás követeléseket és semmiképen sem szol galhat a munkaadó árdakeinex védelmére, A Stastny-féle módosítás nem tekinthető elégségesnek, hanem gyökeres változtatás kell, ame'y alaposan megváltoztatja az üzemi választmányokról szóló törvényt.

Vasi állomások elszMkoslsa sziámim teiUleíen.

Komárom, — május 8.

A vasutügyi minisztérium egy rendeletét adott ki, amelynek alapjan má jus 1-től kezdve nagyon sok s lovenszkói vasúti állomásnak a nevét újjal helyettesiíette. Ezek közül felsoroljuk egyeseknek a nevét és megtesszük rá megjegyzéseinket. Itt csak azokról a helynevekről lesz szó, amelyek szinmagyar területen feküsznek.

Mindenek előtt megszűnik a Nővé Komárno és lesz helyette egyszerűen Komárno. Ezt a Komárno t valószínűleg azért használják olyan nagy előszeretetté!, hogy megkülönböztessék a magyar területen fekvő Komárom sz. kir. várostól, mellyel összefüggő égé szét képezett. Hogy ennek a városnak a névváltoztatása teljesen önkényes, azt már több alkalommal kifejteitü c. Ni icsen értelme azért, mert lakosai túlnyomó többségben ez idő szerint még imgy rok és azok úgy tudják, hogy nincsen olyan törvényes rendelkezés, amely szerint ennek a városnak a neve más lehetne, mint Komárom, amely ki lencszáz esztendeje a neve Ha aibér

A csók szimfóniája.

Irta: Uly János.

Az előszobában a fogason kabátok sorjáztak. Egymásra rakva, dúsan, szinte verekedőn a helyért A szalonból kiharsogott a nevetés, csacska, össze-vissza beszéd lármája. A konyhából ínycsiklandó kávéillat szállt ki az előszobába. Valódi hamisítatlan zsurhangulat uralkodott a lakásban.

Fehérbóbitás cseléd nyitott ajtót. Hétköznapokon szurtos-piszkosan szaladt végig a lépcsőházon, de most tisztára kikészítve, szappantól pirosra csípett arccal, kikeményitett fehér kő tényben futott ki minden csöngetésre az ajtóhoz.

Végre megjött, akit vártak.

Hosszuhaju, sápadtarcu fiatalember. A muzsikus. Kopott puha kalapját odabiggyesztette egy finom, selymesszőrü keménykalapra. Csak úgy a tetejébe, mert az övének már nem jutott hely. Úgy gubbasztott ott az a gyűrött, sza kadt kis zöld kalap, mintha csak keyelemből tűrné meg ama gőgös feete és félő volna, hogy mindjárt lelöki a kelletlen tolakodót.

Az előszoba tükrében megigazította a nyakkendőjét. A kabátja két szárnyát beljebb húzta. Gyűrött szomorú arcán kissé kisimította a ráncokat.

Egyszerre hirtelen fényesség gyűlt a szemében. Meghallotta a kis leány hangját. Kékszemű, szőke baba, olyan, mint egy angyal. Valamelyik festő bátran modelíűl vehetné egy oltárképhez.

Könnyű ezeknek odabenn. Ezek csak a szórakozó kedvűket meg a szájukat, a gyomrukat hozták ide, de ő a szivét cipelte el erre a zsúrra. Ezt a súlyos, bolond, piros jószágot.

Sok felé hívják, akár mindennapra

akadna helye, ahol szívesen látnák a zongoránál. Persze, hogy szívesen, mikor huzza nekik a talpalávalót egész este, hogy az ujjai görcsbe merevednek a végén. Csak ő nem táncol soha. Pedig egyszer, ha végigringana a parketten a kis szőke babával, csodálatosan kinyílna ettől a tánctól az élete. De mikor neki játszani kell, hogy a többi táncolhasson.

Mikor kinyitja a szalonba nyíló ajtót, a lárma egy pillanatra elül, azután felcsattanó kiáltás zug egyszerre minden szájról:

— Á a művész ur 1 Éljen a mi művészünk 1

Művészi Csak ezt ne harsognák feléje mindig. Keserű mosoly motoszkál a száján erre a fonák büszkeségre. A művészük vagyok, persze, mert a symmit, meg a foxtrottot huzom a jóked vük alá. De ha egyszer kiöntöm itt a lelkem igazi, titkos muzsikáját, az én szinfóniámat... Az én szivem szelíd, halk, fehér gyermekét, ha megmutatnám nekik ! ...

De hogy tegye. Lökje ki durván a szót.

— Hölgyeim és uraim! Álljanak meg egy percre I Hagyják abba ezt a táncot 1 Hallgassák meg az én szinfóniámat...

Fanyar arcok rándulnának meg erre a kérésre. Kelletlenek, talán titokban összemosolygók, gúnyosan nevetők is. Elvégre itt mindenki táncolni akar, nem pedig szimfóniát hallgatni.

Pedig hogy lobog, parázslik benne az a szimfónia, a saját szerzeménye, szinte nyugtalanítja, szétrepeszti a szi vét. Meghallgattatásért, levegőért, emberi szivekért sikong...

A szőke baba már ott mosolygott előtte, kipirultan, üdén. A kezét nyújtotta. Fehér, hófehér kis kéz. Forró és

illatos. Egy pillanatra ott piheg az ő kezében. Mintha kissé meg is remegne, mint a virág, mikor szellő csókolja.

— Halljuk a művész urat! — zug a kórus. Az utálatos, sok ripők hang, mintha követ dobnának a szivére Nem kéreti magát sokáig. Hamar belezuhan a robotba. Odahull a zongora elé. Két vékony keze végigfut a billentyűkön, mint két halk. fehér egér. Fölzeng a foxtrott. A párok összesimulnak. Ütemes, apró léptek zörögnek mögötte. Ó, hányszor hallotta már ezt! Mindig csak ezt I Ha egyszer bele dűlhetne valami titkos, mély fájdalmat zsongó dalba, ha megállíthatná vele ezt a bódult táncot, ha győzne a tiszta dal... de gyönge az, túlságosan gyönge.. Itt táncolni akarnak az emberek! ..

De ma mégis eljátssza nekik a szimfóniáját ! Akárhogy kapálódznak is ellene. Csalni fog! Igén, igen, csalni I Az ujjai jókedvűen csattogtak rá a billentyűk, e. Az arcán kaján fényesség gyűlt. El fogja játszani a szimfóniáját 1 Talán nem is ezeknek, hanem csak a kis lánynak 1 Neki egyedül I A szive piros, gyönyörű ajándékát odasiórja eléje, hogy ne is tudja, hogy ez az övé, ez a forró, lágy muzsika itt kelt életre az ő lelke titkos kohójában, ahol annyi csodás melódia forrong.

De a kis leány ne tudja, hogy az ő szive piros visága az a szimfónia. Majd kitereget maga elé valami idegen kottát Elbújtatja a muzsikáját egy idegeu név mögé. Így lesz az jó, igy lesz nagyszerű 1 ...

Örült ennek a finom kis csalásnak. Hogy ő tőle még ilyen is kitelik. Minden szinte magától kínálkozott. A vendégek elfáradtak az dső táncban. Szétszéledtek beszélgetni, süteményt csámcsogni a többi szobákban. Üresen hagyták a szalont, ahol a zon-ZONGORA

Harmónium raktár és épitS intézet Használt zongorák, p i a n 1 n ó k újak 6500 K-tól kezdve. S

Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen.

Haszaált zongorák napi áron átvétetnek

Schönhofer Vilmos

Bratislava, Prímás-tér 1. sz.

maijait Koitiárno-ra, azzal nem törődünk, de ki keli jelentenünk, hogy ezt a városi soha igy nem neveztek.

Csallóközatanyost lefordította a vasút Zatá na Osirove-ra, Hetányt Hetin-re, Keméndet Kamendin-re, Ntgvmegyert Vd’ky M;der-re, NagypakátSVel’kAPakara, N;-ineidiószeget Ním cky Diosegről egyszerűen D. őse*-re, Parkán Nána helyett a jövőben Parkén t írnak,Tiszaujiakot Vylak-ra egyszerűsítik.

Először is kétségbe kell vonnunk, hogy a vdsuügazgaíóségnak, de még a vasúti minisztériumnak is volna joga ahhoz, hogy községneveket válioztatgasson átiag minden harmadik esztendőben. A nyeívtörvény sem ad erre jogot ezeknek a hatóságoknak vagy h vataloknak. Ez a belügyminiszter hatáskörébe tartozik

Hogy ezek a helynevek milyen jól vannak lefordítva, mutatja az az ingadozás, amely csax egy-két évig hagyja érvényben a vasuü elnevezést, azután ismét felcseréli. Tiltakoznunk kell azonban az ellen, hogy magyar nyelvterületen ezeket az elkereszteléseket érvényesítsék, mert ez az einemzetienitésnek a kétségtelen bizonyítéka. Az is teljesen törvénytelen eljárás, hogy csak cseh nyelven jelölik meg a magyar vavutt álló másokat. Nemet területen ez elő nem fordulhat A magyar utas — és itt csak magyar utasok vannak túlnyomó számban — magyarul keresi az állomások neveit és előtte érthetetlen nyelven látja azokat felírva. A vasat üzlet és igy annak alkalmazkodnia kell az üzle i felekhez.

fl sancf-gaileni kaland ezeréues éufordulója.

Múlt vasárnap, — 1926 május 2 án — volt pontosan ezer esztendeje annak, hogy a portyázó magyarok egy csap ita, a kincseiről hires sanc'-galleni kolostora állott. Csak a szőke baba maradt ott, meg a hosszú fiatal ember. A vállas, szép legény. A piros mosolyu győztes, diadalmas férfi. Dehogy is győztes I . . . Csak jó táncos I Itt ma ő lesz a győztesl Csak egyszer hallja meg az a kis leány az ő muzsikáját.

— Ha megengedik ... — rebegi komoly-szerényen — Eljátszanék valamit, valami finom, halk dolgot . . .

A keze rátapad a kottára, amit csalétkül magával hozott.

— Igen ... — talán eztl . . . Ha meghallgatnák !

— Hogyne-hogyne I Meghallgatjuk l — szólt a hosszú, émelygősen szép fia és a kezével kegyes gesztust legyintett.

A muzsikus belekezdett a szimfóniába. A szive hevesen vert. A halántéka lüktetett Forró láz öntötte el az arcát. Az ujjai remegve suhantak végig a billentyűkön. Álom ez, igen, igen, gyönyörű, fehér álom, talán csak mese szülhet ilyet . .

Mögötte csönd van. Ahál Figyelik az ő játékát. Figyelik a dalt Szinte a szeme elé simul a kislány fölgyujtott, gyönyörben izzó arca. Egy hang se hallatszjk. Csöndben vannak. Még az a máié szép gyerek is elhallgatott. Annak is tetszik hát a dal?

Lopva mégis csak hátra kellene nézni. Titokben, bújva, hogy észre ne vegyék. Meglesni, hogy mit művelt az ő muzsikája

Az ujjai tovább ringanak a billentyűk során, a szeme lassan hátramozdnl.

Ijedt, nagy fájdalom zuhan a szivére.

Azok ketten nem a dalon, hanem egymás ajkán csüggenek. Forrón Inhunyt szemmel, kábult nagy éhséggel. Hát takaróul használták fel az ő játékát, hogy eddig önfeledten, mámorba szédülve csókolódzhassanak?

Könnybe csuklón, keserűen vissza-