Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-14 / 6. szám

legyvenhetedik évfotya 6. azám. CsfltSrtSk, 1926« Január 14 Hit POLITIKAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhiraUd; Nádor-a. 10., Megjelenik hetenkint háromszor t kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K,®félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ké. Egyes szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr. Csalódtak a kommunistákban is. Komárom, — január 13. A csehszlovák szociáldemokrata párt annak idejéD,mikor a kormány­alakítási tárgyalások folytak, fel­szólította a kommunistákat, hugy vegyenek részt a kormányban; mikor ezt a felhívást a kommu­nisták visszautasították, akkor par­lamenti szövetségre gondoltak, hogy mint legnagyobb parlamenti cso­port diktálják a törvényhozásnak politikai, gazdasági és szociális és egyházellenes munkáját. A parla­menti együttműködésnél is kosarat kaplak a csehszlovák szociálde­mokrata elvtársak. Most pedig végzetes zuhany sza­kadt rájuk, mert a kommunista párt kinyilatkoztatta, hogy Szlo­­venszkó autonómiája alapján áll, ami végzetes azért, mivel a szo­ciáldemokrata párt küzdelmi irány­vonalát a legmerevebb nacionalista centralizmus jellemzi. Ekkora csaló­dást aligha bir el a csehszlovák szociáldemokrácia, amelynek szá­molnia kell újabb és újabb mun­kástömegek elvesztésévei. A kommunista párt politikáját és taktikáját esetről-esetre az oppor­tunizmus és a szükségesség álla­pítja meg. Ilyen politikai szüksé­gesség Szlovenszkón, ahol a mai közállapotokkal, gazdasági helyzet­tel mindenki torkig van és íőieg a munkások jogos elkeseredésével kell számolni, az auíonómia, amely­nek gondolata átjárta a széles tö­megeket és ennek az országrész­nek általános politikai program­jává vált. Még az agráriusok is változtattak a köpönyegen és az fordult rajtuk. Eddig előttük mindenki, aki ezt a szót: „Szlovenszkó autonómiája“ .kimondta, államellenes és rnagya­­rón volt. óh, most már nem az. Hodzsa „apánk“ is autonómiát akar már adni Szlovenszkónak „közigazgatási“ autonómiát. A „nesze semmi, fogd meg jól“ autonómia elméletével azonban tisz­tában van Szlovenszkón 'mindenki és nem ilyen autonómiát kíván­nak és várnak, hanem igazi autonómiát, mely megszünteti Prága illetéktelen gyarmatpolitikáját és mindent felszívó étvágyát korlá­tozza. A kommunisták szintén ilyen autonómiát kívánnak. Ezzel az autonomista pártok elérik a sza­vazóknak többségét, s ha a válasz­tások geometriája a komány párt­jainak néhány főnyi parlamenti többséget juttatott is, mégis szá­molni kell most a kommunisták állásfoglalásával, amellyel a szo­ciáldemokrata elvtársaknak utolsó reménysugara is elveszett, hogy az ellenzék kompakt egészét elemeire bontsák szét olyan jelszavakkal, mint a szovjet elismerése és az egyház és állam szétválasztása. = Ellentétek a koalícióban. Ez a cim már évek óta aktuális, de az uj parlament eddigi rövid életében állandó rovatot jelez A koalíciót, amely külön­böző világnézetű pártok együtteséből áll, csak a cseh nacionalizmus érzése tartja össze, mert a koalíciós pártok azt tartják, hogy a cseh nemzet szupremá cióját csakis akkor tudják biztosítani, hogyha egy blokkba tömörülnek. O'yan kérdésekben, amelyek az egyébként számbeli többségben élő más nemzeti­ségű népek előnyére szolgálnának, mint kompakt egység áll helyt a koalíció, de egyébként a hatalom elosztásánál, személyi- vagy pedig pártkérdéseknél állandó kontroverziák támadnak közöt­tük, amelyeknek elsimítása igen nagy gondot okoz a kormánynak. Itt van pel dául a szenálus elnökségének a kér dése, amely legjobban bebizonyítja, hogy milyen nagy ellentétek uralkod nak egyes pártok között. Hasonló ne­hézségeket teremtett a tisztviselők fize­tésrendezésének kérdése, amelyben szintén nem tudnak dönteni, még pedig finánciális okokból. A napirendre kerül a nemzeti bank aktiválása, az adóreformok kérdése, azonban mind olyan ügy, melyet elsősorban a koalí­ciónak keil elintézni. A cseh néppártiak állandó harcai a cseh szocialista pár­tokkal rendkívül megnehezítik a hely­zetet és a pa lament munkaképességét huzamos időre lehetetlenné teszik. A miniszterelnök minden igyekezete arra irányul, hogy a pártok között rendet és megegyezést keressen, azonban igen nehéz lesz célját elérni. A koalíció ban uralkodó széthúzás következtébe.» a parlamentnek január 26 ára kitűzött összehívása is halasztást szenved és az előjelek szerint csak februárban ü hét össze a parlament. = Panaszok a választások ei!e \ A novemb r 15-én lefolyt országos választások ellen hat rendbeli panasz érkezett a választási bírósághoz. E pa nászok közölt van a Magyar Nemzeti Párt és a német gazdaszövetség petíciója is és pedig az országos válasziási bi zolíság ama intézkedése ellen, hogy a szenátusi választások harmadik skruti­­niumában a pártot megrövidítették egy mandátummal. A beadott petíciók között a legterjedelmesebb a zsidópárté, va lamint az agrár és konzervatív párté A hitáridőt, amelyben a választási bí­róság nyilvánosan tárgyalja ezeket, eddig nem állapították meg, mert az előkészítő eljárás még nincs lezárva. Minden valószínűség szerint csak már cius végén, vagy április elején tárgyal ják a panaszokat. = Új népszámlálási törvény készül. Mint ahogyan minden törvényt, amelyet a csehszlovák köztársaságban alkottak, a gyakorlatbavitel után novellával láttak el, úgy a népszámlálási törvényt is ki akarjak egészíteni. Tudják jól, hogy a népszámlálási törvény a gyakorlatban mit jelentett eddig is, de az újabb terv felmerülése folytán el lehetünk készülve arra, hogy olyan novellával fogják ki­egészíteni a törvényt, amely még súlyo­sabb lesz a nemzeti kisebbségre nézve. A kormány német nyelvű félhivatalosa szerint a kormány a parlament ülései­nek újra való megkezdése után befogja terjeszteni a népszámlálási törvény novelláját, amelyre vonatkozó javaslatot a statisztikai hivatal már elkészítette s az jelenleg a belügyminisztériumban fekszik. A javaslat egyik legfontosabb része az, hogy a népszámlálást, mely­nek ebben az évben kellett volna meg­történnie, későbbi időpontra halasztják. E tekintetben az 1930 és 1931 éveket veszik figyelembe, azonban az időpont megválasztásában a népszámlálásra nézve kedvező idő lesz a döntő. A novella rendezni fogja a népszámlálás keresztül­vitelével egybefüggő büntető szankciókat is. = Visszautasnak a kisantantnak a f ankham'sitas ügyeben tervezett meg­keresését. Megiriuk, hogy a magyar­­országi frcnkbamiaitás ügyében a kis rntnnt egységes akcióra készüt, ameny­­nyiben a népszövetséghez akar fordulni, hogy az teg/en erélyes lépést Magyaror­­szágellen Londoni diplomáciai körökből nyert értesülés szerint az angol kor­mány a kisantantnak a M igyarországon való interveniálásra vonatkozó megke­resésére a következőket válaszolta: Angolország tisztára a magyar kormány he ügyének tekinti a franl hamisítási ügyet, amelybe semmi módon sem s andékozik beleavatkozni. Ugyancsak a fenti diplomáciai körök szerint ha­sonló választ kapott a kisantant Páris­in is. A kisantant azonban nem nyugszik, meri mint egy bukaresti hir mo dja, a kisantant kormányai arra törekednek, hogy valamilyen egységes föllépéssel mégis csak intervencióra bírják a nagyhatalmakat. Hogy újabb etőlködésüknek aligha lesz valami fo­­g mat a, az előre látható, mert a nagy­­luialmak semmiféle külpolitikai vonat­kozást nem találnak a frankhamisítás bÖ 'tényében. Ml a öiis fiait ül. (4 magyarság ellenségei kapva-kapnak az o kaimon — Uszítás — Mi az oka az állandó nagy csalásoknak? — Az uzsdn provokátorok munkája. — A két ségbeejtő helyzetben levők bűne. — Mit ír a Manchester Gvardián és a Times ?) Komárom, 1926. jan. 13. A Budapesten elkövetett frankcsalás hói mint ismeretes, tőkét kovácsinak M gyarország ellenségei és sajtójuk va­ló-ággal uszít a magyarság ellen és m g az utódállamokban élő magyarság fejére is halált kiált A Bécs és a kis­­an ant magyargyülölettől izzó lapjai taj­tékzó dühvei fújják fel a dolgot és fékezhetellen gyűlöletükben valósággal tombol tak, hogy a meglevő Magyar­­orázagot még nem törölték el a fald­­szinéről és hogy még nem vonulhatlak be Budapestig, ahol megtarthatnák a nsgv osztozkodást. Szinte látszik, a sorok közül valóság­gal! kivigyorog az az öröm, hogy mi­lyen jó, hogy a frankokat Budapesten hamisitották, hogy igy újabb okot találhattak az uszításra Persze az emigránsokkal megrakott uszító sajtó valósággal kéjeleg, amikor a gyűlöletbe mártott és mérgezett tollal megírja cikkeit az utódállamokban és az odaát élő magyarság ellen. Irtóhad­­járatot hirdetnek minden ellen, ami magyar. Mindez nyilt színen történik, a saj­tóban, de elképzelhetjük, micsoda akna­munka megy alattomban, zárt ajtók mögött. A titkos megbízottak jönnek, mennek, súgnak, búgnak, kilincselnek, hogy a hatalmakat megnyerjék a ma­gyar ellenes hajszának. A világ józan politikusai, még a fran­ciák is, azonban másképpen gondol kodnak és nem mennek lépre, nem akarják Európa békéjét felforgatni. Jó­zanul gondolkodnak és tudjak, hogy pénzhamisítók mindig voltak és lesz­nek. Ez előfordult minden országban és éppen azért ezt nem lehet egy nem­zet kárára se írni, mint halálos vétket, amely a végső megsemmisítés büntető- » sét vonná maga után. Csalások, pana mák, szélhámosságok voltak és lesznek és manapság elég gyakoriak és ezekért igazán nem keli a szomszédba menni egyik államnak sem. Van ezekből bő­ven mindenhol. Hogy még előkelő származásúak is csalásra adták a fejüket, annak okát igen szépen megvilágítja a Manchester Gvardián, ami&or azt mondja, hogy mindennek oka a súlyos bekeszerződé­­sek, amelyek nemcsak családokat, exis­­tenciákat, hanem országokat is tönkre tettek. Az ezekből önként folyó súlyos anyagi helyzet, a bizonytalan lét, a biztos elhelyezkedés teljes reménytelen­sége szorítja a normális viszonyok kö­zött intaktnak maradt, előkelő szárma­zású egyéneket is a bűn útjára. A nagy összeomlás és a súlyos béke szülte nyomor és kétségbeesés, elkeseredés igen sok józan észt bomlasztott már meg és fog még megbomlasztani na­gyon sokat. Az angol Manchester Gvardián ilyen nézőpontból bírálja el a frankhamisítást. Euy vezérkari ezredes, aki az össze­omlás és a békeszerződés miatt elveszti fényes és előkelő megélhetést biztosító állását és ugyancsak ez ok miatt nem kap se itt, se odaát nyugdijat, állást keres, még a végzetes útja alatt is ál­lást kér egy ismerősétől, de nem tud elhelyezkedni, mert ugyancsak a fenti okok miatt sok az eszkimó és sajnos, kevés a fóka, csodálkozhdunk-e nagyon, hogy bedül a sátán incselkedéseinek és lépre megy az agent provokatőrnek, aki bizonyára éppen a magyarság el­lenségeinek egyenes megrendelésére eszelte ki az egész pokoli tervet, hiszen ismeretes, hogy a magyarországi király puccsoknál is működtek a magyarelle­nes körök titkos kezei, hogy legyen ok a magyarságra rácsapni, mint a héja a kiszemelt áldozatra Az előkelő állású, de a békeszerző­dés béklyói miatt énbérrel fizetett fő­tisztviselő, akinek a cifranyomoruságbó! a cifra egészen elveszett és csak a nyomor maradt meg, szintén nem az a megingathatatlan jellem és médium, aki minden körülmények között ellent tud állani a csábnak, a hitegető ugratásá­nak és könnyen vális hiszékennyé, hi­szen ezeknek a frankcsalóknak, akik a legszigorúbb kritikát kihívják ugyan ma­guk ellen, de a bűnösségük mellett talán a naivságuk volt nagyobb. Hogyan gon­doltak annyi hamis pénzt elhelyezni rajtavesztés nélküi? Hiszen ha jó ezer frankosokat csomsgszámra hurcolok magammal, még akkor is gyanút keltek. A középkorban hurcolták magukkal az emberes a pénzt, ma már átutalások­kal, folyószámlákkal, utalványokkal, csekkekkel szokás dolgozni. Aki más­képén jár el, az már gyanús, ha jó pénzzel dolgozik is, hát aki hamis pénzt hurcol magával csomagszámra. Hami3 pénzt csak szórványosan és legtöbbször együgyü embereknél szok­tak elsózni országos vásárokon a ló­­kupecok és a marhahajcsárok és marha­kereskedők, de nagyban még sohasem sikerült anélkül, hogy hamarosan meg ne ütötte volna a bokáját a hamisító. A szatmári többszörös gyilkos, Reinitz is hamis pénz forgalomba hozásával foglalkozott karriérje kezdetén, s bár kis adagolásokban hozta forgalomba a hamis dollárokat és szokolokat, mégis rajtacsipték jó néhányszor. Csodalatos, hogy Románia ellen nem indult meg a Rdnitz üggyel a sajtó hajsza, pedig a szokolokat és a dollá­rokat Romániában hamisitották. Visszatérve a hamisfrank ügyére, joggal mondhatjuk hogy ebben a pa­namában kompromittáltak nagyon egy­ügyü, szinte paraliiikus szerűen naiv

Next

/
Oldalképek
Tartalom