Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-04-22 / 48. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1326 április 22. elismerésére vall, hogy a szocialista munkások Prágában tartott gyűlésükön elhitározták, hogy a fejét mind meré­szebben felütő fasizmus reakciós tö­rekvései ellen egységes munkásfrontot alkotna* és munkásvédelmi osztagok alakítását követelik. A szocialista mun­káspártok határozatának zárószava sze­rint óriási veszély van keletkezőben. 3 inni szí A magyar napilapokban egy cikk jelent meg, amelynek szerzője Komá­romból keltező sorait és a Komárom­ban játszó Főidessy társulat sorvával is foglalkozik, így tehát minket érdekel első sorban. A cikk igy hangzik: A P. M. H. „Pápaszem“ aláírással Léváról az ottani sziniszezon kérdésé­vel foglalkozik. A nyilvánosság elé viszi azt a bonyodalmat, mely Léván a vá­rosi tanács ama határozatából szárma­zott, hogy a szezont megosztja Földessy és Faragó között. Határozóban a mellett foglal állást, hogy a lévai szezont tel­jes egészében Faragó kapja meg, sőt tovább megy és Faragó előnyére Föl­dessy nívóját kritizálja, majd félre nem érthetően bojkottra hívja fel Léva kö­zönségét, ha mégis nem teljesedne kí­vánsága. A cikkíró a magyar kuliura ügyére hivatkozik, de elfeledi azt, hogy cikké­vel mindent, csak épp ennek érdekét nem szolgálja. Ez az érdek nem azt kívánja, hogy egyet mindenképen favo­rizáljunk, hanem hogy mindkettő télét biztosítsuk. Nem mentség az sem, hogy Faragó „hatalmas társulatával“ nagy­­nehézségekkel küzd, mert Főidessy ki­sebb társulatával ugyanezt (eszi. S végre is beszéljünk egész nyíltan, szá­moljunk a lehetőségekkel s mondjuk meg, hogy a mi kis városaink ilyen hatalmas társulat eltartására nem ele­gendők, s mindaddig nem fog a hely­zet javulni, mig nem látjuk be azt, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. Mi ismerjük Faragó társulatát, ismer­jük Földessyét is. Ismerjük azt a nagy küzdelmet, melyet Földessy is ember­­feletti módon folytat. Kuiturigényünk megállja helyét bármely más város kul­­turigényével. Ezek teszik kötelességünk­ké, hogy sem egyik, sem másik, de az igazság mellett szót kérjünk. Földessy társulatával a legnagyobb mértékben meg vagyunk elégedve és nagyon saj­nálnánk, ha a lévai ügy a Földessy társulat felbomlására vezetne. A lehető­sége pedig meg van ennek. Földessynek április végével nincs hova mennie, mert hisz Faragó a rozs­­nyói szezont, ahova máskor ilyen idő­ben Földessy szokott menni, lejátszotta. Faragó május 15-én Prágába megy operettarsuiatával s a prózai tagokat Lévára szándékozik küldeni. Hogy az operett teljes kiküszöbölése — csak pár hetre is — deficitet jelent, azt mindenki tudja. Faragó sem fog tehát nyerni az­zal, hogy Lévát magának biztosítja, de elérheti azt, hogy Földessyt tönkreteszi. Ez lesz azután a magyar kultúra igazi diadala, amiért „Pápaszem" olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal sikra száll. Élére állítani a dolgokat, veszekedni, a legszélsőbb eszközökkel fenyegetődzni, a becsületes megoldás keresése helyett, ez a régi jó magyar tempó. Csinálják csak, akiknek ez tetszik, mi reméljük, hogy lehet majd egy becsületes, mind­két társulat érdekét biztosító megoldást találni és hisszük, hogy Léva közön­sége nem fog a magyar színészet ügyé­ből piros rózsa, fehér rózsa-harcot csi­nálni, hanem erejéhez képest támogatni fogja bármelyik társulatot, bármikor kerül is oda. Eddig szól a cikk. Ehhez mi még az alábbi somokat fűzzük. Itt nem a színigazgatókról, se Fara­góról, se Föld issyrö! nem akarunk írni, hanem a két színtársulatról, mert az igazgatók váitózhatnak, mint ahogyan a pozsony-kassai társulat igazgatója is többször változott (Polgár Károly, Föl­des Dezső, Faragó Ödön) nem az igazgató a fontos első sorban, hanem a két magyar társulat, A lévai szezon körül támadt harcból világos, hogy a nagy hal el akarja nyelni a kis halat és az a cél, hogy Szlovenszkóban csak egy társulat legyen és ha a magyar színészet nagy szerencsétlenségére ez a terv sikerül, akkor Komárom, Érsek­újvár, Dunaszerdahely és sok vidéki város jó ideig magyar színészet nélkül marad. Tegyük fel, hogy csak egy szín­társulat volna Szlovenszkóban, akkor azzal a társulattal, amelyet pl. Komá­rom elbír tartani, nem mehet be Kas­sára vagy Pozsonyba. Viszont azt a társulatot, amely Kassa és Pozsony igényeit kielégíti, nem birja eltartani Komárom. Faragó se mert eljönni nagy társulatával a téten Komáromba. Legalább is két szintársu'atra szük­sége van az itteni magyarságnak. Sőt jobb volna, ha még 2—3 kisebb 6-8 tagból álló és faJuzó társulat is volna, mert a falu kultúráját eiöbbre vinnék. Ha Léva végérvényesen Faragónak jut, akkor súlyos heíyzeibe kerül a Földessy társulat, mert nem tud kimoz­dulni innét, mert nincs hová? Lévára tervezték, de Léva még bizonytalan. A közeli városokban Érsekújváron, Szerda helyen nemrég voltak, oda nem mehetnek be. Várjuk tehát az igazságos megoldást. Folyton növekszik az ön­gyilkosok száma. Több férfi dobja el az életei, mint nő — Küsdelem az öngyilkosság ellen. — j Érdekes statisztikai adatok. Zehery Lajos dr., a szegedi egyetem magántanára, tudományos vizsgálódás tárgyává tette, a társadalmi élet egyik legazomorubb jelenségét, az öngyilkos­ságot s arra a következtetésre jutott, hogy az öngyilkosság csak jelentkezé­sének alakja szerint az egyes ember ténye, valósággal pedig a társadalmi élet tömegjelensége. Előadásában, me­lyet a Társadalomtudományi Társulat felolvasó ülésén tarlóit meg, rámutatott arra, hogy az öngyilkosság kérdése be­hatóan foglalkoztatta az emberi gondol­kodást már akkor is, mikor még nem ismerték fel társadalmi jelentőségét. A római büntetőjog büntette a katonák öngyilkosságát. Egyes középkori törvé­nyek is szigorú büntetésekkel torolták meg az öngyilkosságot, olyképen, hogy az öngyilkos vagyonát elkobozni ren­delték, az öngyilkostól megtagadták a tisztességes eltemetést, egy 1760-iki francia törvény meg éppen elrendelte, hogy az öngyilkos holttestét nyilvános­­san meg kell szégyenííeni. De Angliá­ban, Spanyolországban, Amerikában és Indiában még most is pénzbüntetéssel sújtják azt, aki megkisérelte az öngyil­kosságot. A magyarországi, de a külföldi sta­tisztikai adatok sem nyújtanak hü képet az öngyilkosságokról. Mert a statisztikai adatgyűjtésnek éppen ezen a téren nagy nehézségek állják útját, oly nehézségek meiyek vagy az öngyilkosság természe­tében vagy az adatgyűjtés módszerében rejlenek. Erre nézve elég megemlíteni azt, hogy a megkísérelt, de nem halálos, végű eseteket nem tartja nyilván a sta­tisztika. Az Országos Központi Statisz­tikai Hivatal adatai szerint 1924-ben Magyarország mostani területén 2313' öngyilkosság tudniillik halálosvégü ön­­gyilkosság történt. A század első esztendeje óta az ön­­gyilkosok száma 100%-kal emel­kedett. Az öngyilkosok közt atlag több a férfi, mint a nő, de a két nem részeseeése majdnem egyenlő a 15—20 éves élet évek közt elkövetett Öngyilkosságokban aminek abban találni az okát, hogy a motívum többnyire boldogtalan szerelnm és féltékenység, ez a két érzelmi mo­mentum pedig a nőkre még erősebb befolyást gyakorol, mint a fétfiakra. Aránylag legkevesebb az önyi!kos25 — 40 évesek köz^, Feltűnő emelkedő Fányzatot mutat az öngyilkos gyermekek száma, amit jé részi a nevelés hiányának vagy fedésének lehet tulajdonítani. A házasságban élők élők közt keve­sebb az öngyikos, mint a nőtlenek és hijadonok közt, legtöbb az elváltak és özvegyek körében. Meg kell említeni, hogy több az öngyilkos az özvegy nők mint az özvegy férfiak közt, ellenben az elváltak közt több férfi követ el Ön­gyilkosságot, mini nő. Nagyon ianu!sá­­gos számok ezek. Meglepő 2dat az öngyilkosok vallás szerint való elosztását, illetőleg, hogy aránylag legtöbb öngyilkosság fordui elő a protestánsok, ezek közötí is az unitáriusok és reformátusok körében. Foglalkozás szerint legkevesebb az ön­gyilkos a föidmiveléssei s általában a mezőgazdasággal foglalkozók közt, leg­több á fogialkozásnéifeüliek és a cselé­dek közt. Érdekes, amit az előadó az öngyil­kosság szociológiai jelentőségéről mon­dott, az öngyilkosságnak földrajzi, szer­vezeti, testi, lelki, társadalmi és gazda­sági motívumait vizsgáivá, arra az eredményre jutott, hogy az öngyilkosságok főoka a f ílmüvelt­­ség, erkölcstelenség, vallastalanság, a gyors iramú kulturális fejlődés eredményeinek feldolgozására vo­natkozó "képesség hiánya, a lelki­erőnek az eietért folytatott Küzde­lem nehézségei következtében tör­ténő megőriődáse s az idegrendszer eilenállóképességének csökkenése. Hogyan kell leküzdeni az öngyilkossági a való hajiamot? Ennek a kérdésnek vizsgálatával fejezte be figyelemmel hall­gatóit előadását Zehery dr. Az okszerű társadalmi berendezésben s a megélhe­tést mekkönnyitő intézkedésekben,.leg főképp pedig a testi és szellemi erő épségoentartasában s az erkölcsi erő és a vaüási érzés fejlesztésében látta az emberiség életével egykorú társadalmi baj remédiurnát. titage és déli giBmölts lllsii Mórái csenisgekersskedése Kantárom. Kishid-utca 1. sz. Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár Keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, Jrancia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­olajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, az összes nyers és cukrozott déli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 A modem házasság alapjai. — Hogyan szüntethetők meg a házasfelek közti ellen tétek. — Beszélgetés Kar in Michaelissel. Ma a legdivatosabb nő Budapesten Karin Michaelis, a világhírű svéd írónő, aki a legaktuálisabb problémáról: sze­relemről, házasságról és váltásról tartott merész és érdekes előadást. Budapesti tudósítónk az előadás után beszélt a hires asszonnyal, aki érdekesen, len­dülettel fejtette ki újszerű programját, a Ma égő kérdéseiről: — Az asszonyok tudnak beszélni — mondotta a hires írónő — és csak az asszonyok tudnak beszélni nyíltan azok­ról a dolgokról, amelyekről most szó­lok. Ugyebár az előadásom címe: Sze­relem, házasság, válás. Én legszíveseb­ben csak a váltásról beszélnék, de hát ezt megelőzi a szerelem és a házasság. — A bajok ott kezdődnek, hogy a férfiak álaiában csupán három tisztes­ségesnőt ismernek: anyjukat,nővérüket és jövendő feleségüket. Ezektől kívánja a férfi, hogy angyalok legyenek. Ez aztán odavezet, hogy a házasságban a férfi elmeséli feleségének a múltját, a nő pedig végül szemrehányásokat tesz. — Ha tovább gondolkozunk a nő­­kérdésről, eljutunk a férfi kérdéshez is, amely megoldásának tervében már jel­zem is a problémát: Jó, volna, ha azok a férfiak, akik nem akarják eltartani a nőket, vörös karszailagot hord inának, a nők pedig, akik el akarják tartatni magukat, kéket viselnének. így vala­hogy, iiyen külső megkülönböztető jel­lel sikerülne, hogy elkerüljék egymást az éleiben. — A házasság fő baja aztán, hogy nincsen pénz, nincsen szabadság hozzá — ellenben végül is unalom van. Ebből következik a nemek ellenségeskedése. Sokszor a két fél sexuüis szempontból sem kiegészítője egymásnak, pedig a házasságot alkotó két félnek épen *ugy össze keli hangolva lennie, mint két hangszernek. Nagy probléma a féltékenység [is. A közönséges nő vitrioioz, a jobbfajta igyekszik riválisát kifüstötni társaságá­ból. Az igazán finom érzésű nőnek azonban igyekeznie kell — és erre ké­pes is — elnyomnia magában a félté­kenységet. A pénzkérdést aztán, sze­rintem úgy kellene megoldani, hogy a közös keresetből a háztartásra kellene elfelezni egy részt, a fölösleges részt pedig szintén el kell felezni és ezzel csináljon a férj is a feleség is azt, ami a kedvtelése. Általában legyen szabad­ság; ideális állapotnak az olyan négy­szobás lakást tartanám, amelyből kettő a férjé, kettő a felesége még akkor is, mikor gyerek van, mert az úgyis az anyához tartozik. A házastarsak rre za­varják egymást, ne étkezzenek állan- i dóan együtt, nehogy a késések miatt vita alakulhasson ki. Ezzel nem mon­dok semmi újat, a kathoiikus vallás agytól és asztaltól való elválása bizo­nyos szempontból és sok esetben hasznos. — Ami a válást illeti, nem is olyan könnyén válnak a házasiársak; tudok megvert asszonyokról, sőt megvert fér­jekről is, akist nem h jlandós válói. De ha válnak, akkor rendszerint nem esz­tétikus formában válnak, — az bizo­nyos ! Pedig a tánc uíán kölcsönösen haj­­longanafc egymásnak a társaságbeli fér­fiak és nők — elemi udvariasságból. Ha válnak, erről — elfelejtkeznek. Ahogy mondani szoktuk, hogy a hátaiig szeretni fogjuk egymást, ez nein hasz­nál, mert ez nincs, de szép emlékestet nern lehet megsemmisíteni. Ezért barát­ságosabban válhatnának. — A válási a pénzkérdés megoldá­sával kellene kevésbé esztétikát nélkü­löző processussá váltóztatni: tessék a leánygyermeket biztosítani, a biztosítást a férj vigye tovább aztán, s ha máso­dik férj következik, az folytassa és a pénzt adja ki a nőnek, ha elkeli vátniok. Így aztán nincs szükség arra, hogy an­nas az asszonynak, akit gyűlöl a lérj — élete végéig pénzt kelljen adnia. A táncról. Magnus Hirschfeld dr. legújabb vezérelvei. A német tánctanárok egyesülete a napokban Berlinben „Tánc“ címen ki­állítást rendezett. Ebből az alkalomból dr. Magnus Hirschfeld egészségügyi tanácsos figyelemreméltó előadást tartott a tánc és a szexualitás viszonyáról. Rendkívül érdekes előadásának vezér­­gondolatait érdemes lejegyezni: 1. Több házasság köttetik a táncter­mekben, mint az égben, azért az egy­háznak egy konkurensétől sem kell any­­nyira félnie, mint a tánc-parkettől. 2. Sohase kössön a férfi olyan nővel házasságot, akivel nem szívesen táncol. 3. A tánc a legtermészetesebb, a leg­régibb, a legszabadabb és lényegében a legnemesebb és legegészségesebb for­mája a test-kultusznak. 4. A tánc eltiltása az ember legősibb éa legtermészetesebb jogába való be­avatkozás. És az állam elvégre nem guvernánt. 5. Aki a táncon bosszankodik, az jobban bosszankodik önmagán, mint másokon. Hi, ms, fimí

Next

/
Oldalképek
Tartalom