Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-04-20 / 47. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1928 április 20. leneteket, amelyeket a kommunisták mindannyiszor megismételnek, vala­hányszor látniok kell tehetetlenségüket, — és nyugalmukat mindvégig meg­­tattva, a város adózóközöosége érde­kében híven teljesítették kötelességüket. Hogy nagyobb legyen a halas, a kommunista képvisetőtagok szavazás előtt hirtelen felugráltak a helyükről és tiltakoztak a szavazás ellen, majd el hagyták a termet és szabotálták a köz­gyűlést. Mikor azonban láiták, hogy nélküiők is tovább folyik a közgyűlés, bevonultak és ismét vad lármával igye­keztek a tárgyalást megakasztani Az elnöklő városbirót ócsárolták, intézke­déseit lehurrogták és a tőlük bőven tel­hető gorombaságok özönét zúdították a városbitóra és a polgári pártok tagjaira. Végül, mikor már egyáltalában hatás­talan maradt a lárms, htccelődve ne­vettek és ezzel betetőzték a — komé­diát, amelyet néhány berendelt eívtársuk nagy gyönyörűségére eljátszottak. A kepviselőies-.ület többsége mind­ezek dacára az 1926. évi költségvetést a tanácsi javaslattal elfogadta és a nyugdíjazási javaslatot is határozattá emelte. * A tendkivüii közgyűlést Csizmazia György városbiró nyitotta meg, aki a helyettesítéseket bejelentve, napirend előtt beterjesztette a Délsziovenszkói Villamosmüvek igazgatóságának levelét, amelyben ez reflektált a képviselőtes­tületnek csütörtöki közgyűlésén hozott, a kötendő szerződés kiegészítésére vo­natkozó határozatára. Ez ügynek elintézése után rátért a közgyűlés a költségvetésre és Sándor Ernő főszámvevő terjesztette elő a vo­natkozó tanácsi és pénzügyi bizottsági javaslatokat. A főszámvevő előterjesztése után a szövetkezett ellenzéki (polgári) pártok nevében Fried Jenő egy alaposan meg­indokolt javaslatot terjesztett elő, amely­ben a város terhein könnyítendő, 19 képviselőtestületi tag indítványozza, hogy 14 tisztviselőt és alkalmazottat, akik egyrészt a törvényes időt betöl­tötték, másrészt nélkülőzhetőkké váltak, 1926 december 31-én helyezzen a város nyugdíjba. A nyugdijazandók a képvi selőtestület egyik előző közgyűlése áltál kiküldött bizottság és a város vezető­sége által összeállított névsorból jelöl­tettek ki. A javaslat kiemeli, hogy a nyugdijazandók helyét a jelenlegi tiszt­viselői, illetve hivatalnoki karból szabad betölteni és ha netalán rendkívüli vi szonyok folytán szükség mutatkozna ideiglenes munkaerőkre, akkor azokat mindenkor a nyugdíjazottak sorából kell behívni úgy azonban, hogy minden ilyen alkalmaztatás csakis a tanács és a kép viselőtestület beleegyezésével történhet A javaslat a hív italos órákat a város­házán reggel 8—12 ig és délután 2 6-ig kivárja ezentúl megállapítani. A nyug­díjazottak között van két hatvanévet meghaladott tisztviselő, két írnok, három kézbesítő, két öreg tűzoltó, egy női tisztviselő, három női és egy férfi al kalmazott. Az általános tárgyalásnál Steiner Gá­bor kommunista képviselő kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést és javasolta, hogy bizza meg a közgyűlés a főszámvevőt egy olyan költségvetés elkészítésére, amelynek fedezetül ma­radt szükséglete a progresszivitás elvén felépülő pótadóval fedeztessék. A pol­gári pártok által előterjesztett javaslatot elfogadhatatlannak tartja és kijelentette, hogy a po'gári pártok mindig a dol­gozókon akarnak takarékoskodni. Dé nes Emii hosszadalmas beszédében bírálta a költségvetést, amelynek össze állítását kritizálta és végül kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést. A felszólalásokra első en Csizmazia György válaszolt, majd pedig Sándor Ernő főszámvevő felelt. A főszámvevő h -.ngiuiyozoítan kijelentette S einernek, hogy a póíadónak progresszív kivetését a törvény netn engedi meg, tehát olyant kidolgozni nem lehet; a költségvetésbe beállított valamennyi tétel előző köz­gyűlési határozaton alapul és azokat a közgyűlés re ideikezése szerint vette föl; az uj helypánzszedő havi 300 koronája évtizedeken át mindig bevott áiiitva a költségvetésbe, az elbocsájloít heiy­­pénzszedő jelenlegi utóda a városbiró által eluökileg alkalmaztatott; az összes számvevőségi tisztviselők előléptetése ez évtől kezdve a tanács által hozott határozattal jsvasoltatik a közgyűlésnek. Dénes Emilnek felvilágosításul azt vá­laszolja a főszárnvevő, hogy a költség­­vetést a számvevőség sz 1912. magyar l és az 1919. és 1923 évi csehszlovák í törvények rendelkezései és végrehajtási i utasítások szerint aliiíolta össze. Steiner és Dénes megjegyzése után jj Mi frász Ferenc a költségvetésnek rész- jj letes tárgyalását kívánja. Csizmazia ■ városbiró elrendeli a részletes tárgyalást | és mivel mindjárt az első pontnál, I vagyis a tisztviselők, segéd és kezelő f személyzetet érintő kiadásoknál tétetett \ a polgári pártok javaslata, elrendeli \ erre a szavazást. Alig hangzik el a városbiró szava, \ amikor Sleiner Gábor felugrik és \ az asztalt ütve kiáltja, hogy itt \ nem lesz szavazás amire a kom- \ munisták szintén lármába kezdenek ; és felállva tiltakoznak a szavazás | ellen, majd egy kis idő múlva ki- jj vonulnak a közgyűlési teremből • A szavazás nem érintette az 1926.'évi ; költségvetést s így a törvényes létszám j meglévőn, a névszerinti szavazás ered- í ménye szerint 20 szóval (15 en nem szavaztak) elfogadta a közgyűlés a pol : gári pártok nyugdíjazásra vonatkozó \ javaslatát azzal, hogy azt az illetők [ nyugdijának megállapítása céljából át- I teszik a tanácshoz. M n'hogy a képviselőtestület két szoc. f d m. tagja is kivonult a kommunisták ) kai s a cseh munkáspártiak szintén icö- \ vették őket, föl kellett vetni a határo- | zatképességel, amely azonban csak az \ öt percnyi szünet után volt megálla \ pitható. i Ekkor azután folytatta a közgyűlés j a költségvetés rész etes tárgyalását. Az ; egyes címek alatt beállított kiadási és ! illetve b vételi tételek felett szavazott a j közgyűlés, mely az első három címle­tet elfogadta. A negyedik cim tárgyalására \ tér át a képviselőtestület, amidőn Steiner * vezetésével bevonult a folyosóról a ki­lenc kommunista tag és Dénes Emil „elvtárs“, és a vezér nagy hangon gú­nyolódott a fdjmagyar polgári pártok­kal és azt akarta leszögezni, hogy a képviselőtestület nem volt eddig hatá­rozatképes, mire azután a kommunisták kar­ban zajonganak, összevissza kiabál­nak, csapkodják öklükkel és tenye­rükkel az asztalt és szórják a sok ócsárló kifejezést a varosbiróra, a főjegyzőre és a polgári pártiakra. \ A nagy zajban C-izmazia varosbiró­­nak csak nehezen sikerül túthaisogni a kiabálókat, de érthetően kivehető, hogy figyelmezteti a zajongókat a rendre és a közgyűlés felfüggesztését helyezi ki­látásba. Némi szünet után a városbiró a tör­vényt olvassa fel, amely arról rendelkezik, hogy aki a közgyűlést megakadályozza, pénzbírsággal suj andó és amíg azt le nem fizeti, a közgyűlésen részt nem vehet. Figyelmezteti a lármázókat, hogy a törvényt fogja alkalmazni. Erre ismét kitör a kiabálás, amely­ben Steiner nemzgy. képviselő vezet, de buzgón szekundál neki Csenge! g Kálmán, Komlósi, Mező, sőt Gaborek i is, amire a városbiró többeket rendre­­utasií közülök . .. A csend pillanatnyi beálltával az el­nök folytatja a tárgyalást és bár a kommunisták tovább zajonganák, a költ­ségvetés követk ző címeit a többség szavazással elfogadja. Mikor Steinerék látják, hogy gyerekes lármájuk semmit I sem használ, mert a többség az épugy i unalmassá, mint erőtlenné vált írük- | kükre egyáltalában nem resgál, a hang- jj juk elhalkul, néhány sületlen megjegy- | zést eresztenek még meg s azután kény | szereden nevetésbe és vinnyogásba ? faliad bale a tüntetés, vagy hetyeseb- 1 ben mondva a komédiázás.. . A költségvetést a képviselőtestület | többsége részleteiben is elfogadja, mely f után 1ll9 ómkor a városbiró a köz- | gyűlést berekesztette. un . - - - — hPoHzUKi taÉsi Miatta,! §nqt is dili pjSiiiu fite s (sentegeksresketlése Kontáron). Kishíd utca 1. sz. Legfinomabb Upton angol és orosz teák a közkedvelt császár kérnék, Hőbe francia és belfö di likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, francia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­­olajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, az összes nyers és cukrozott deli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 Mussolini. Irta : Mussolini. Olaszországon kívül nem igen tudják, \ hogy Mussolini „Ez vagyok éri“ címen évekkel ezelőtt megírta önéletrajzát, ; amelyben főként gyermekkorát, vándor­lásait ecseteli. Most Arturo Rossalo, 1 Mussolini volt hiriapirótársa ebből a kéziratban meglevő életrajzából a kö- \ vetkező érdekes fejezetet hozza nyilvá- , nosságra: — 1883 ju'ius 29 én szüleilem, Var- , rano de Costában, a predappioi kerü- ’ Jetben, egy vasárnapi napon, amikor a 1 Nap az Oroszlán jegyébe lépett. Apámat \ Sándornak hívták, iskolába sohase járt f és 1875 tői 1880 ig alkalma nyílt arra, !; hogy megismerkedjék az Internaciona­lizmussal. A kovácsmesterségei tanul a és Dovia községben nyitott műhelyt, j Sok munkája volt, de azért a szocializ- \ mus terén it buzgón működött. Helyi \ csoportot is alapított, amelyet azonban i a csendőrség feloszlatott. Én már öt jj éves koromban kezdtem tanulmányozni { a be ükét és rövid idő múlva mar jól \ tudtam olvasni. Hat éves koromtól ki- \ lene éves koromig népiskolába jártam, j> de beváltom, hogy féktelen természetű, | akaratos kölyök voltam. Gyakran meg- l történt, hogy bevert fejjel jöttem haza, de meg is bosszultam magamat. A me­zőn és a folyóparton gyakr an követtem el apró lopásokat, ezen a téren vak­merő voltam. Anyám és nagyanyám kíséretében akik nagyon jámborak vol­tak, gyakran mentem templomba, de sohase bírtam ott ki sokáig, mert a tömjénfüst, a viaszgyertyák rózsás fénye, az orgonaszó és az imádkozók egy­hangú éneke, megrázó hatást gyako­roltak reám. Ezután hosszasabban beszéli el, hogy kilencéves korában a Saléziánusok fasenzai kolostoriba került, ahol szintén gyakran elr-gadta temperamentuma és pajtásaival gyakran pofozkodott. Sokszor verte véresre pajtásait, egy­­szet azonban késelésre is vetemedett, mire a jámbor Saléziánusok kidobták az intézetből és az apja a forlimpopoli kollégiumba helyezte el. Itt azután meg­­becsü te mag át, befejezte tanulmányait és 1902 ben Guarteri Emilia községben néptanító lett. 56 lira volt a fizetése és 40 tanít­ványa volt. Unalmas, egyhangú voll az élete, csak a vasárnapi tánc volt a szó­rakozása. Végre is megunta a tanító­ságot és elhatározta, hogy Svájcba ván­dorol ki. A vonaton a „Secolo“ cimü lapban azt olvasta, hogy Predappióban szociális zavargások törtek ki. Akkor voltak ugyanis a választások, a szoci­alisták összetörték a választási urnákat, hogy megakadályozzák a klerikálisok győzelmét. Az ügyészség több zavar­góval együtt az apját is letartózt <tta. Toyább u'azzame, vagy visszatérjek? — tépeiődtem magamban — írja Mus­solini — mire az utobbira határoztam el magamat és Yverdonoan kiszá'ltatn a vonatból. Bementem a községbe, mert egyetlen centisimo sem volt a zsebem­ben és elhatároztam, hogy valahol enni­valót kérek. Este volt, beléptem egy kivilágított házba és igy szóltam: „Ad­jatok egy kis kenyere;!“ Meglepetten néztek rám a házbdiek, egyik sem reagált a kérésemre. — Az isten sze­relmére csak egy kis darab kenyeret! — rimánkodLm újból, mire sz egyik kéz kenyeret nyújtott nekem. Köszönöm, jóíjszakát! — feielfem, azután kimen­tem a sötét éjszakába. Az uccin bo­lyongva dühöngtni hezdfem magamban önmegalázáso ü miatt. Már-már el akar­­tam dobni az árokba a kenyeret de az éhség eiősebb volt az önérzete inéi és húsz esztendős fogaimat belevájiam a jó puha kenyérbe. íme az ifjú Mussolini vándorévei s az yverdoni keserű kenyértől a Chigi palotáig vaió utat 23 ’ év alatt tette meg a „nagy Benito“, aki az egyszerű népíaniíóböi Olaszország diktátora leit. az ősi Dávid-várat. Érdekes leletek Palesztinái királysírokban Nahun Stousch dr, elnökletével nem­régiben zsidó társaság alakult London­ban a paíe&ztinai ásatások folytatására. Ez a régészeti társaság az utóbbi idő­ben nagyon érdekes kutatásokat végzett a négy ősi zsidó temetkezési helyen, amelyek a Jeruzsálemtől keletre levő Kidron patak medrében vannak Ezeket a sirokat egész sereg későbbi zsidó sir veszi körül, amelyek a Templomtér felé néznek. Az olt elte-mstetteknek ugyanis az volt utolsó kivánssguk, hogy feltá­madáskor mindenikükre már az első napon sor kerüljön. A tradíció szerint ebben a négy sírboltban Absalom, Jeho­­safát, Jákob és Ztkariás próféta nyu­­gosznak. A legutóbbi két hónapban eltakarí­tották azokat a romosat, amelyek a sírok alsó részét borították és igy hoz­záférhetővé tették a sírboltokat. Az ered­mények megcáfolták a hagyományt és azt mátatják, hogy a sírboltok a Mak­­kabeusok idejéből származnak és való­­szinüleg ennek a korszaknak a fejedel­mei nyugosznak ott. Az állítólagos Absalom sírjában Mskkabeus és perzsa­­korszakbeli pénzeket találtak, azonkívül egy ezüst gyűrűt, héberbetüs pecsét­­nyomóval, amilyen Nechemia idejében volt használatos. Ezeket a régiségeket különböző cseréptöredékekkel együtt a síremlék homlokzatánál találták két és félméteres mélységben. A sírbolt túlsó oldalán a római fennhatóság idejéből származó pénzeket találtak, amelyeknek a felírásait részben még eddig nem tudták megfejteni. Zakariás ptofé a állítólagos sírjának a bejárata előtt egy régi oszlopot ta­láltak, amely mélyen beiesülyedt a ta­lajba. Attól jobbra egy barlangra buk­kantak, melyben egy szép fedeles fazék volt. Az összes tálait tárgyakat átadták a társaság múzeumának lüzetesebb meg­­vizsgáiásta. Az ásataso-tat folytatják és valószínű, hogy még igen sok érdekes leletet és felfedezést fognak eredmé­nyezni. Ugyanaz a társaság engedélyt kért arra is, hogy ásatásokat végezhessen a Királyok Könyvében annyiszor említett Dávid városának feltárására. A biblia útmutatása szerint ugyanis itt temették

Next

/
Oldalképek
Tartalom