Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-04-17 / 46. szám

Kegyrenhetedik évfolyam. 46. Hieém. Szombat, 1926 április 17. KOMAROMI LAPOK EIS fixe téti ár ctehtxlovák értékben: Helyben ét vidékre poétái exétküldéeeel: Kfécx érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. Egyel nám Ara t 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Sxerkeiztöaég éa kiadóhivatal. Nádor-u. 18., Megjelenik hetenkint háromsxori kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — ápril. 16 Komárom város lakosságának a külső képe a háború alatt, főleg azonban a háború után teljesen megváltozott. A város intelligen­ciájának a legnagyobb része tá­vozni volt kénytelen, mivel a hi­vatali elemet csaknem teljesen ki­cserélték. Ezek helyébe cseh és csehszlovák elemek kerültek, akik itt is nacionalista célokkal telítve a magyarság törekvéseit vannak hivatva ellensúlyozni, de e város közéletével semmi kapcso­latban nincsenek s ha a községi éleiben résztvesznek is, ezzel is hatalmi érdekeiket kívánják csak szolgálni. A város gerincét alkotó kisiparos osztály hosszú évek gazdasági vál­ságaiban vérzett el és ma csak már árnyéka a réginek. Hajdan hires építő ipara csak toidozgat­­foldozgat, mert a vállalkozás ma nem jut itt az őslakosnak, hanem a prágai idegennek, mert a de­mokráciát csak az adózásban va­lósítják meg, a megélhetés és a létért való küzdelemben megint csak a nacionalizmusba ütközünk. A régi jómódú kisiparos osztály megszűnt. Egyes iparágak kivéte­lesen a rossz gazdasági évek alatt sem voltak kitéve a leromlásnak, de ez csak a legszórványosabb esetekre szorítkozik. A kereskedelem látszólag fel­színen tartja magát, hiszen a ke­reskedők száma talán gyarapodott is. A beavatottak azonban tudják, hogy itt is komoly bajok vannak és épen úgy, mint az iparnál, az elviselhet len adóterhek a kereske­delemben is nagy pusztítást vé­geztek és a legtöbb üzlet csak vegetál, egyszerűen csak életét ten­geti, mert a fogyasztás lecsökkent, a munkás és az iparos osztályok vásárló képessége kimerüli, a ka­tonaság a helyi fogyasztásban nem játssza azt a szerepet, mint régen, a hivatalnok osztály pedig helyben tartózkodik a vásárlástól. A munkanélküliség folytán, mely főleg az építő ipar stagnálásából ered, a munkásosztálynak az élet­­standard-ja is leszállt és igényei a legszűkebbre szorultak össze. Míg a háború alatt a lövőszergyár által foglalkoztatott munkások ezrei állandó és bőséges keresethez ju tottak, addig ma a dohánybeváltó csak egy kis részét foglalkoztatja a helyi munkásságnak viszonylag elég alacsony bérek melleit. Köz­­g*fcda3ági jelentősége tehát ennek az osztálynak is tetemesen alá­­száltott és gyengült. Ezek ellenére az adózás úgy ál­lami, mint községi vonatkozásai­ban nem mutat csökkenést. Az ál­lni adók kiszabása körül csak úgy dobálóznak a húsz harminc ezer koronás keresetekkel és jö védelmekkel és szédületes adókat vetnek ki ezek után a papiros ke­resetek és jövedelmek után. A községnél pedig az adópótlék szá­zaléka állandósulást mutat annak ellenére, hogy a törvényhatóságu város capitis diminutiót, lefokozást volt kénytelen elszenvedni. Az ál­lami egyenes adók megnövekedése maga után vonta a községi adó­­pótlék emelkedést, de ez megkét­szerezte az állami támogatásnak elmaradása. Előállott egy fonák helyzet. A város régi jellegétől megfosztva, falusorban, feiényi alkalmazottal többe kerül évente adminisztráció tekintetében, mint régen. A város terheit viselte eddig a ház, föld­­tulajdon, a .kereset és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok. A ház az úgynevezett lakóvédő törvények folytán jövedelmet aüg hajt. A kétféle lakó régi és uj, kétféle» bért fizet, a régi a legtöbb esetben ingyen lakik, mert a ház­­bérjövedelmet a háztulajdonos el­fizeti adókra és mindennemű köz­­terhekre, az uj lakók már magas bérösszegeket kénytelenek fizetni, de az adók ezeknek is a legna­gyobb részét felemésztik. A föld is túlságosan meg van adóztatva, de mégsem annyira, mint a háztu­lajdon. Komáromban a lefolyt hét év alatt legkevesebb hétszáz ház cserélt gazdát, jellemzésül az el­viselhetetlen helyzetnek. A kereset adóztatása pedig minden eddigi méreteket felülmúl. Még csoda, hogy a város ebben a sanyarú helyzetben drága köl­csönökkel meg nem terhelte ma­gát, mert a tönk szélére jutott volna. Teljesen jogos azonban a polgárságnak az a kívánsága, hogy eddigi közterhei — államiak és községiek egyaránt — mérsékel­tessenek. Azonban nem ezt a ten­denciát látjuk. Az állam Ígéri évek óta az adóreformot, de nem jutott addig sem az adőkonszolidáció te­rén, hogy a felebbezéseket évek alatt elintézze, az adóköveteléseket kiveti és behajlja kényszer ulján, akár jogos a követelés, akár nem. A megye a régi 69/0 pótadó he­lyett ennek huszonkétszeresét veti ki adóba reánk. Mi hasznát látjuk ennek ? A sok milliós pozsonyi nagymegye egy fillért sem juttat sem helyi kulturális, sem szociális célra. Még a járásnak is fizetünk tiz százalék pótadót, szóval az adminisztráció költségeinek nagy részét, amely kizárólagosan állami feladat, a közönség fizeti meg. A községi terhek is elviseihetle­­nül magasak. Amióta a községi terheket nem viselő néprétegek is befolynak a községi igazgatásba, a város anyagilag rengeteg sok ál­dozatot hozott ezek érdekében. Súlyos milliókra mennek ezek az összegek. Ha csak a kikötő telek és a hajógyár telkének eladására gondolunk, itt is milliónyi össze­gekkel károsodott a város közön­sége, mert mindebből csak két munkásház maradt tulajdonául, amelyek egy százalékos jövedel­met hutának, mivel az állami tá­mogatás ezek építése utáD, dacára a zsupáni Ígérgetéseknek, elmaradt. A feltörekvő munkásosztály nincsen tekintettel a város lakos­ságának közteherviselő képességére és mindig követelésekkel áll elő, amelyet ez a leszegéoyedett pol­gárság nem bir el. Ezek a köve­telések egy szélsőséges politikai párt utján olyan agresszív formá­lj n julnak kifejezésre, hogy ismé­telve felmerül a kérdés, okos és helyes dolog volt-e a politikát és az osztályharcot betelepíteni a községi képviselőtestületekbe ? Az egyre szegényedő* polgárság, anHy a közterheket viseli, egyre sorvad és ezen képessége egyre csökkenik. Állam és közigazgatási közű etek, s a város vezetősége is mérlegeljék ezt a körülményt, ne hallgassák bedugott fülekkel a pol­gárság panaszait. = Összehívják a prágai kopviselő­ha m. A hivatamokkormány elhatározta, hogy a képviselőházat összehivatja. Po­litikai körökben ezt úgy magyarázzák, mint a helyzet enyntiléset, amihez az a tény *s hozzájárul, hogy úgy a cseh nemzeti szocialista, mini a szociálde­­mo“rata tisztviselői szervezetek tovább (ágyainak a kormánnyal a tisztviselő törvényről. Ezek a tárgyalások, prágai hírek szerint, még a hét végévet ked ve ően befejezést nyernek és ebből fotyAan a képviselőház elnöksége ápri lís hó 27 re összehívja a nemze gyűlést. A vzenafus április 21 én, délután 4 óravor tartja legközelebbi teljes ülését. = Pártgyülasek. A Magyar Nemzeti Pm az elmúlt vasárnap Kéménden és B myben tartott sikerű t népgyüléseket. A kéméndi népgyülést Keltcsényi Pál, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg, aki it-ndüleies szavakkal üdvözölte a megjelenteket és kijelentette, hogy a m gyarságnak meg kell találnia szo­morú helyzetéből a kivezető utat s hogy ennek érdekében eggyé kell olvadnia érzésben és erőben. A népgy ülés ki­magasló eseménye volt iff. Koczor Gvula nemzetgyűlési képviselő beszéde. Könnyű lenne a magyarság sérelmeinek fel árás-ával felkorbácsolni a kedélyeket és lángra gyújtani a sziveket — mon­­do’ia. De ez a láng csak szalmaláng lenne s nekünk nem pillanatnyi lelke­sedésre, hanem minden erőnket átható munkára van szükségünk. Ismertette a volt koalíció cselszövényes és a hiva­talnokkormány felelőtlen politikáját, amely a kisebbségeket leaka ja törni és nemzeti államot akar létesíteni ott, ahol a lakosságnak több, mint a fele a nemzetiségekhez tartozik. Rámutatott arra, hogy az uj választási reform az ellenzéki pártok ellen irányú’. Össze­tartásra buzdította a megjelenteket, mivel csak egységes akarat alapozhatja meg a jobb jövőt. A lelkesedéssel fo­gadott beszéd után Zsolnay Tivadar pirttitkár a magyarság alárendelt hely­zetét vázolta és kifejtette, miképen akarják a földbirtokreformmal és az adózási rendszerrel gazdaságilag s a nyelvrendelethez hasonló intézkedések­kel erkölcsileg is koldussá tenni a ma­gyarságot. Kelecsényi Pál helyi elnök zárószavai f jezték be a jólsikerült népgyülést. — Vasárnap délután három órakor Bény községben tartott a párt népgyülést és itt T. Kovács József az adózási és közigazgatási rendszer hibáit ostorozta U ána Zsolnay Tivadar a te­lepítési politika igazságtalanságait tárta fel s foglalkozott azzal a földosztást tervvel, ineiy közeljövőben ötven tele­pest kíván Bény községben földhöz juttatni, holott a faluban kétszázötven földnélküli magyar család él, akiknek jajszava és az étellel folytatott keserves küzdelme igazságért kiált. = Magmarad a Cserny-kormány. Mi is közöltük, hogy a volt koalíciós cseh pártok egymás után foglaltak állást a hivatalnok kormány ellen, amelyet rövid életűnek tartanak. Ezek az állásfogla­lások azonban, mint a kormány német félhivatalosa ir ja, nem olyan természetűek, amelyek nagyobb bonyodalmakat vol­nának képesek előidézni. A politika köreiben ezeket a nyilatkozatokat kellő komolysággal fogadták, de azért az utóbbi napokban fölmerült különböző fanlasztims kombinációkat helytelenek­nek mondják és rámutatnak arra, hogy az adott hilyzet nem enged meg na­gyobb kombinációkat. A régi parla­menti többség által támogatott koalíciós kormány alakítására a jövőben igen csekély a kilátás, hasonlóképen a‘ki­sebbségi kormány alakulására is, A politikai helyzet továbbra is a nem pariameti kormány és annak szüksége jellemzi, hogy mindaddig ki kell tar­tani e rendszer mellett, míg a pártok nem találtak kellő p’aitformot parla­menti kormány létesítésére. Azt, hogy a Cserny-kormány lemond, a hirek megcáfolják, amit az is igazol, hogy április 27-ére összehívják a képviselő­hazat. Egyelőre tehát a Cserny-kormány marad az állam élén. = Lengyelország nem lép hsa kis­­antantba. A kisantant egyik: régi, hő vágya, hogy Lengyelországot megnyerje annak a gondolatnak, hogy lépjen be a kisantantba. Voltak hirek, hogy ez a gondolat közeledik a megvalósulás felé, azonban lengyel hivatalos részről min­dig megcáfolták az ilyen, rendszerint a kisantant valamelyik szövetséges álla­mában napvilágot látóit híreket. Most, hogy Skrzynski gróf, Lengyelország miniszterelnöke Prágában és Bécsben látogatásokat tesz, többek között nyi­latkozott egy hirlapirónak látogatása céljaitól, amelyekkel a középeurópai béke megerősítését kívánja szolgálni, mert Lengyelország is erősen érdekelve van a fenntartásában úgy gazdasági, mint politikai okok következtében. De Lengyelországnak nincs reális oka, hogy belépjen a kisantantba, habár viszonya a kisantant államaihoz egyre javul. Skrzynski gróf bécsi látogatásának köz­vetlen célja egyébként az osztrák-lengyel arbitrázs szerződés megkötése. fl magyar nyelű uédeime. — A Magyar Nemzeti Párt felhívása. —• A Magyar Nemzeti Párt addig is, mig a nyelvhasználati jognak a legtel­jesebb nemzetiségi egyenjogúság alap­ján való kiépítését sikerül kivívni, fel­hívja a magyarságot és a magyarság között kiváltképen a párt tagjait arra, hogy a nyelvtörvény végrehajtási ren­deleté által nyújtott jogokkal mindenki és mindenkor feltétlenül éljen, mindenki kerüljön minden esetleges kényelem - szeretet, vagy hasznossági kilátás által indokolható jogfeladást, az egyes jog­sértések ellen pedig minden esetben vegye igénybe a megjelelő jogorvoslatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom