Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-10 / 43. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 1926 április 10. Egy szenzációs újdonság kerül színre hétfőn is, amikor egy hatalmas drámát az Altonáí fogják bemutatni. A budapesti Magyar Színház e kasszadarabjának, amely 4 felvonásban és 5 képben egy megrázó tragédiát muiat be, főszerepeit Benedek Lenke, Szeghalmy Erzsi, Krammer Mici, Czeglédy adják. A hatásos dráma után kedden a vidám múzsa lép színpadra és színre kerül az Engem szeress énekes vígjáték a népszerű Balázs Árpád dalköltő eredeti dalaival és egy orosz balalajkával. A kacagtató vígjáték Budán játszódik a bájos budai miliőben. Szerdán a közönség kedvenc színésze, Faludi Kálmán jubilálja 20 éves színészi pályafutását, amikor Molnár Doktor ur Puzsérjában lép fel. Á jubiláris előadás bérletszünetben megy, de a bérlők megszokott helyüket keddig biztosíthatják maguknak. Csütörtökön a budapesti Blaha színház kasszadarabja A fügefalevél című operett kerül bemutatásra. A tulmodern operett csak felnőitek részére kerül szinre. A jövő hét végén egy csodás kis primadonna fog vendégszerepelni, Jatcko Cia, a budapesti Magyar Színház gyermekprimadonnája. Ez az ökölnyi kislány egy egész estéi betöltő opereltben a Pintyőkében fog fellépni, ahol a címszerepet adja ez a bájos csöppség. A hatalmas operettben fellép az egész operett személyzet. A jövö hét szenzációja közé tartozik j az is, hogy bemutatóra kerül az Úri- \ emberek, a budapesti Vígszínház mü j sordarabja, Gasworth hatalmas szín- ; müve, amelyben Benedek, Szeghalmy, j Föidessy, Faludi, Czeglédy, Major, } Keleti, Harmatit fognak szerepelni. Holnap d u. Vjö-kor a Mirika c. j vígjáték megy Páiffy Blankával a cím- j szerepben, amely a legjobb szerepei \ közé tartozik és ebben a szerepében \ hódította meg a komáromi közönséget, j Ma szombaton két, holnap vasárnap ! három előadás fogja szórakoztatni a 1 közönséget. Vasárnap Színházi műsor. Szombat d. u. Heiderbergi diákélet (ifjúsági előadás) este Anna bál (operett újdonság) Három előadás d. u. 3 órakor Póstás Katica (operett d. u. fél 6 órakor Marika (vígjáték) este 8 órakor Annabál (operettújdonság). Altóna (drámai újdonság) Engem szeress. (Énekes vigráték Balázs Árpád dalával és eredeti orosz balalajkával) Faludi Kálmán jubileuma Doktor ur (Molnár F. vigjátéka). Csütörtökön Fügefalevél (operett újdonság) csak felnőtteknek. Pénteken Úriemberek (Színmű újdonság). Szombat d. u. Árva László Király (ifjúsági előadás), este Jatzkó- Cia gyermekprimadonna fellépte Pintyőke (operett újdonság). Az előadásokat a 12. gy. ezred zenekara kiséri. Hétfőn Kedden Szerdán (Április 14-én tartja jubiláris fellépését. A jubiláns elmondja, hogyan lett színész.) Minden pálya nehéz, ha lelkiismeretesen akarjuk betölteni az élethivatásunkat. De talán mégis a legnehezebb életpályák közé tartozik a szinész pályálja. Tele keserűséggel, nélkülözéssel és szomorú vándorlással. Faludi Kálmán ezen a nehéz életpályán 20 egész esztendőt eltöltött. Ha a háborús évek duplán számítanak, joggal mondhatjuk ezt a szini pályán eltöltött évekre, mert a szinész élete még a békében is egyenlő a háborús idők küzdelmes nyomorúságával. Faludi Kálmán 20 éves színészi pályafutását igazán felesleges méltatnunk A közönség szeretete tette ezt a rögös utat elviselhetővé. Aki egyszer is látta őt játszani, a hívei nagy táborához csatlakozott. Tévednek azonban, akik azt hiszik, hogy Faludi csak mint ko mikus elsőrangú szinész, mert nehéz volna eldönteni a kérdést, hogy Faludi, mint jellemszinész, nem nagyobb-e? Aki látta őt a Vén gazember címszerepében. s látta az ő csizmadia mesterét a Juhászlegényben, a jegyszedőjét az Orlowban, nagyhercegét a Luxemburg grófjában és a Dollyban, a bolondját az Árva László királyban, az Íróját a Csirkefogókban és hasonló, szinte felsorolhatatlan szerepekben, az bizonyára a jellemszinésznek nyújtja a pálmát. A magyar közönságnek ez a népszerű kedvence szerdőn tartja jubileumi fellépését. Puzsért, a betörőt fogja adni Molnár Ferenc A doktor ur cimü pompás vigjátékábsn. Tessék elképzelni, hogy mennyi őshumort fog ebbe a szerepbe önteni Faludi, akinek jubileumára komáromi tisztelői bizonyára zsúfolásig megtöltik a nézőteret. Á telt ház a sikeren kívül anyagilag is segíteni fogja a derék színészt, ami bizonyára ráfér. Faludi dicsérésétől pedig elállunk, mert hiszen dicsérik őt minden szerepe, fellépése és a jól sikerült előadások is, mert ő nemcsak jő szinész, hanem kiváló rendező is. A dicséretek helyett átadjuk őneki a szót és elmondja, hogy Hogyan lett Faludi szinész ? Hát hogy is volt csak? Kilenc éves koromban szöktem el hazulról — először. Tele voltam Verne fantáziával. Valami megmagyarázhatatlan érzés, — aminek akkor még nem tudtam nevet adni — folyton lázongott bennem. Az iskola padjai szűknek bizonyultak az én nagyratörő terveim befogadására és a vérem űzött, hajtott a kalandos tudnivágyás, gyakran olvasott, dicsőséges ismeretlen útjaira Órákig álmodoztam a padlás egy elrejtett zugában, amelyet kukoricacsövekkel bekerítve, elneveztem Délafrikának. Ott voltak elrejtve a nyilaim s bodzafapuskáim, Magyarország hegy- és vízrajzi térképe és egy kétkrajcáros bugylibicska, amit skalpozásra használtam. Sátort is készítettem ujságpapirosból és a rajztömbömön csodálatos tervek láttak — padíáslyukon beszűrődő — napvilágot, melyek mind azt célozták, hogy miként fogom legkönnyebben összekötni a nagykőrösi „cifrakert“ csolnakázó tavát az Atlanti-óceánnal. Mert hogy lefogom pipálni Kolombuszt, — abban már teljesen biztos voltam. Erre az összekötő csatornára azért volt szükségem, hogy majdan az általam felfedezett uj világrészből fellobogózott hajómmal, nagy ünnepségek közepette, ágyudörgés és üdvrivalgásoktól kisérve, direkt befuthassak a nagykőrösi kikötőbe. Sok-sok álmatlan éjszaka után, végreegy szép májusi napon, a tettek himes mezejére léptem. Az édesapám pénztárából kölcsön vettem húsz forintot Igaz ugyan, hogy ez a kölcsön — hogy is mondjam — egy kissé egyoldalú volt, olyan kis erőszakosság is volt benne, — hogy úgy mondjam — olyan kis egyoldalú eltulajdonítás, de szilárdul meg voltam győződve, hogy ehhez nekem jogom van, mert ez lesz a megalapozója az én felfedező uiamban szerzendő rengeteg mennyiségű aranyrudaknak, amikkel majd busásan fogom kárpótolni aggódó szüléimét. Könyveimmel a hónom alatt, — mintha csak az iskolába mennék — utoljára még jól bereggelizve, búcsú nélkül otthagytam a szülői házat. A Csala Lacitól megvettem a csúzlit nyolcért, meg két bosnyák bélyegért és az iskolát jó messzire elkerülve, megindultam Cegléd felé. Cegléden e felszerelésemet kiegészi tettem egy hosszuszáru selmeci pipával. Ezt a rézbőrü indiánfőnök részére vettem, hogy méltókép fel legyek készülve a békepipa elszívására. — így az expedícióm most már semmiben sem lévén hiányos, felültema Budapest felé induló vonatra. Fölösleges részleteznem azokat a kalandokat, amelyek ilyen nagy expedíció alkalmával előfordulnak, csak annyit jegyzek meg, hogy bizony nem egyszer kellett szembe néznem a halállal. Habár el is fordíthattam volna a fejemet. Bizony; csak Budapesten már két temetéssel találkoztam és a többi rám leselkedő veszedelem! Hajh! Nehéz volna azt mind leirni, amig és Zágrábig eljutottam. A városba be se mentem. Nem érdekeltek a civilizált területek és népek. Majd a tropikus vidékeken — az őserdőkben 1 — az az én igazi terem. Vettem az állomáson tiz zsemlyét és megindultam a vasúti sínek mellett előre — mindig csak előre — Amerika felé. Négy nap alatt eljutottam Karszton keresztül egész Fuzsinéig. Itt akadt az első feljegyzésre méltó vadászkalandom. Távol a kis vasúti állomástól a sínek között sütkérezett a bakter nagy tarka macskája Parittyámba jókora kavicsot tettem és a töltés mellett, hason csúszva, óvatosan megközelitettem a gyanútlanul szunnyadozó nemes rsgadozót. Egy jól . irányított lövés és az állat szédülve hempergett le a töltés melletti árokba. Iszonyú harci kiáltással vetettem rá magam és hónom alá csapva az áldozatot, szaladtam az első zsákmányommal Fiume felé. Midőn a macska magához tért, valami nagy lelki megnyugvás szállt reám. Úgy éreztem, hogy most már nem vagyok egyedül. Szinte felujongtam arra a tudatra, hogy most már az én szenvedéseimnek is lesz osztályosa. Robinsonnak is volt egy hű Péntekje, miért ne legyen nekem is egy hű kísérőm. El is neveztem Csütörtöknek. Szombaton elfogtak Fiúméban. Egy rakodó angol hajó alsó raktárában csíptek meg, ahova egy őrizetlen pillanatban bújtam Csütörtökkel együtt. Ott akartuk bevárni a hajó indulását. Egy durva matróz felráncigált bennünket a fedélzetre. Szegény Csütörtököt belerúgta a vízbe, engem pedig kivittek a partra, ahol egyenesen a rendőr karjai közé tettek. Én ott feneki ttem meg az egész expedíciómmal együtt; hű Csütörtököm pedig a tenger fenekén. Azonnal táviratoztak a szüleimnek, akik már agyon búsulták magukat utánam. Szegény édesapám eljött értem. Mint becézett gyermek, nem részesültem az első találkozás jól megérde- 8 melt gyönyörűségeiben, hanem ehelyett nagy diadallal vitt haza szülővárosomba, hol akkorra már pajtásaim valóságos legendákat szőttek rövidre nyirt homlokom köré. Az első kudarc nem keseritett el. A szökések minden évben rendre következtek. így aztán a középiskoláimat is minden évben máshol végeztem. Kicsaptak Nagykőrösön, Pápán, Nagyváradon és Brassóban. Az utazási hajlamaim egyre nagyobb és nagyobb mérvűek lettek Azt mondták rám, hogy „ez a mániája.“ Tizennégy éves koromban végre beadhattak a kereskedelmi tengerész akadémiába és miniszteri engedéllyel, mint első éves nautikust, beosztottak hajóinasnak egy Brazíliába induló gőzösre. Több szidást kaptam, mint enni és töba verést, mint szidást. Délamerikában már megelégeltem a dicsőséget és Santosban leszöktem a hajóról. Kivándorló ruthének közé keveredve, mint favágó, bekóboroltam egész Brazíliát. Egy év múlva hazahoztak. Tizenhat éves koromban Írtam az első karcolatot Zsobokvár címmel, mely a magyar kivándorlók rettenetes sorsát ecsetelte. A Pesti Hírlapban megjelent cikknek olyan hatása volt, hogy országos akció indult „Mentsük meg a ruthéneket“ címmel, melynek eredménye később az lett, hogy kormányköltségen visszatelepitettek 118 család mármarosi és győrmegyei kivándorlót. A következő esztendő tanulással telt el. Készültem az ulamra. Mert már akkor igy nevezhettem. 1903 május 2-án tizenhétéves koromban, egyedül, csekély anyagi támogatással, az Erdélyi Kárpát Egyesület ajánló levelével és a Magyar Nemzeti Muzeum erkölcsi támogatásával megindultam földkörüli utamra. Ötvenhét hónap alatt bejártam egész Európát, Ázsia egy részét, Észak- és Keletafrikát és egész Délamerikát. Utam nagyobbik részét gyalog tettem meg. Hazajöttem egy felaprózhatatlannak ■ hitt lelki kinccsel. Büszkén, gazdagon és amerre csak jártam, pazarul, két kézzel szórtam mindenkinek azt az anyagot, amelyet mások busásan tudtak kamatoztatni míg nekem csak a pillanatnyi nagylelkűségek szánalmas aprópénze jutott. Nagyon fiatal voltam, ez volt a hibám. Talán egy kicsit többet is tudtam, mint mások és ezt nem tudták megbocsátani. Huszonkét éves etnográfus 1 Ezt csak nem lehet komolyan venni. Az utolsó tőrdöfést Kolozsváron kaptam. Az egyetemi kör hivott le egy felolvasásra. A koptoknak, Egyiptom őslakóinak jellem és faji átalakulását a keresztény hitbe való beolvadásukig dolgoztam fel. A meglepetés és siker oly nagy volt, hogy egy hétig a tenyerükön hordtak, de aztán sietve kiküldtek Münchenbe, mindenféle ajánló levelekkel ellátva, hogy tovább tanulhassak. Mire hazajöttem, már minden ajtó zárva volt előttem. Elneveztek tréfásan „világcsavargónak . . .“ És én nevettem e jó tréfán. Minden kacaj egy-egy keserű könnycseppbe fűlt és nem sok csepp kellett ahhoz, hogy kioltsa bennem azt a tüzet, melyet a sok fagyos közöny lassan aztán egészen bevont a feledés hamurétegével. Azon a szépséges szivárvány hídon, mely beivel egészen a lelkem mélyébe, ma már csak magam járok. Azt a kulcsot, amellyel az én szivemet ki lehet nyitni, úgy eldobtam, hogy azt meg nem találja senki. Azt a varázsszót, amelyre kinyiina, magam is elfelejt ettem. Talán csak egy, a leggyarlóbb érzés piszkált néha belül, mely kiragadott ismét a szürke ismeretlenségből, az az érzés, mely kilenc éves koromban csak mint sejtés nyilvánult meg bennem, de I ma már tudom a nevét és ez a szent, világot fenntartó közös emberi bűnünk — a hiúság. Ez nem engedte, hogy elsülyedjek. Ez vitt a magain szárnyán és visz ma is a magam és mások fantáziáinak színes régióiban és ami a fő, ez ad acélos erőt a karomba, hogy felpofozhassam, ha kajánul vigyorog rám az élet. A hiúság aztán fölkergetett az élet legtetejére. Felülről kezdtem nézni mindent. Amit alattam láttam, az egy zűrzavaros káosz volt, melyből legfényesebben csak az emberi képmutatás és szines mázzal bevont hazugság villant ki. Hiszen ez kész komédia 1 Igen, igen, komédia 1 Megvan. Komédiázni 1 Éjjel, nappal, ébren, álmomban I Hazug fénnyel csalni, ámitani másokat mindig, hogy sírjanak, kacagjanak, veszítsék el a fejüket felejtsék el, hogy én is húsból, vérből vagyok s ha csak egy pillanatra is, veszítsék el a lelkűket is az én karjaim között — hogy aztán oda lökhessem, arra dobhassam, amerre én akarom I Ezért lettem komédiás! Sport, Vasárn3p, f. hó 11 én a K. F. C. régi riválisával az E. T. O. val játszik annak győri pályáján. A K. F. C nem indul természetesen győzelmi reményekkel, mert az E. T 0. még most is nagy játékerőt képviselő együttes husvét vasárnap a budapesti elsőosztályu V. A. C-ot győzte le, de reméljük, jobban fognak szerepelni, mint az elmúlt vasárnap. A csapat összeállítása ismét változást szenved, ezúttal valószínűleg sikerülni is fog az összeállítás és csapat ebben az összeállításban játsza majd le a hátralevő mérkőzéseit. A csapat összeállítása a következő : Mattasits—Gallé II, Beck—Nagy, Dobiss, Molnár I.—Bará'.h I., Molnár II., Szőllőssy, Simon II., Szency. A csapatot számos sporlbarát is elkíséri Győrbe. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. — „Wanzoíin“ a legjobb poloskairtószer kiirtja a petét is, üvegje Ke 5 — Központi Drogéria Kammerhoffer és Tsa Pozsony, Ventur utca 20 Naponta postai szállítás. Faludi Kálin jin.
