Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-01-12 / 5. szám
Be^yventietedik évfolyam. 3 szám Kedd, 1926. januái» 1ST, KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP.__________ Szerkesztősé? és kiadóhivatal. Nádor-n. SS., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben ég vidékre postai izétkttldéssel: Bgésc érre 80 K, (élérre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Kő. Egye* mám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Komát om, — jan. 11. Megtörtént a kereseti adó kivetése. Nyomában az adózó polgárság felháborodásának moraja hallatszik, jeléül annak, hogy olt súlyos hibák történtek az állam közegei részéről, akik érthetetlen makacssággal éppsn itt, ebben a bolttá tett városban akarják az adókat emelni a jövedelem és kereset megokolatlan felemelésével, rácáfolva a gyakorlati élet realitásaira és tagadva a gazdasági konjunktúra sülyedő irányzatai, amelyet a va amikor legnagyobb lorgalmi kereskedőtől kezdve a legkisebb keresetű munkásig mindenki érez, tud és hirdetni kénytelen. A kereseti adó kivetési alapjának emelése egyszerűen képtelenség. Hasztalan szállítják le ann^k kulcsát és ezzel csökkentik a kereseti adót, ha a kereseti jövedelmet a régi adóalap négy-ötszörösére emelve, a jövedelem adó emelését készítik elő. Az államra nézve közömbös az, hogy az adózó a kereseti adó csökkentésével kisebb községi pótlékot fizet. A községre azonban nem, mert ha állami adóalapja csökkenik, akkor a pőtadót kell emelnie. Az állam a jövedelemadót akarja minden áron tokozni, holott a jövedelem riem fokozódhatik a mai gazdasági viszonyok közt sem a gazdánál, sem az iparosnál, sem a kereskedőnél. A kereseíi adónak ilyetén való kivetése, meiy látszólagos csökkentést igér, de valójában a jövedelem adó felemelését célozza, méltán döbbenti meg az adózó polgárságot, amely joggal elvárja, hogy az adózás terén egyszer már kezdődjék meg a kímélet időszaka. Valóságos háborús időket élünk ma is, mert nemcsak a rendes adókat kell megfizetni sokszorosan felemelt mértékben, de azokat mindennemű háborús pótlékokkal emelik. A kormány még a múlt év nyarán az adóieform ígéretével kápráztatta el a polgárságot. Az adóreform csak ígéret maradt, de a pénzügyminiszter első javaslala volt a jövedelem adó háborús pót lókának meghosszabbítására való felhatalmazás tör vényjavaslata. Szó val a háborús állapot stabilizálódik az úgynevezett béke nyolcadik esztendejében. Szomorú konszolidáció ez, amikor a keresetnek és a jövedelemnek oly részét foglalja le az állam, hogy ezzel az adózók létfentartása válik kérdésessé! Nem hisszük, hogy , még egy európai állam volna, ahol az adózási viszonyok ennyit követelnének a polgártól. Mindezt a fegyveres béke és a hadügy milliárd jai idézi kelő, mert állig fegyverben tartunk egy nagy hadsereget, azt állandóan fejlesztjük, e mellett olyan csendőr és pénzügyőr hadsereget is tart fenn, amely milliárdokat emészt fel. Tipikus példáit szolgáltatja ennek a képnek éppen Komárom városa kicsiben. A jövedelem adó vallomások most esedékesek és a tárgyalásra is fel keli készülnünk, mert előreláthatólag újabb adó offenzivával kell megküzdenünk. Álljanak résen é3 sorakozzanak fel az érdekképviseletek az adózók mögött azok védelmére. Mert, ha nem védekezünk a súlyos adótámadások ellen és évek hosszú során át szenvedett adóleihek sokasága zúdul reánk a jövőben is, nem nehéz megjövendölni jövő soriunkat, gazdasági elvérzésünket. Házadó, földadó, keresetadó és jövedelemadó, forgalmi adó o y terheket jelentenek ma, amelyek a legfoko zottabb és iegmegfesziteltebb munkát és szájunktól a betevő fa at megvonását jelentik. Küzdelmünk tehát létfeníartásunkért és mindennapi kenyerünk és otthonunk védelmére irányul az elbirhatian adózás terén. Mindenki tegye meg önmaga iránt tartozó kötelességét. = A takarékossági bisothág és a ti* túse’ök f zehúrMi'lazé 8 A régi parlamentben a sok bizottság sorában felállították a takarékossági bizottságot, is mely azonban egy-két ülés után véglegesen beszüntette működését. Talán azért, mert belátta, hogy ott, ahol a miniszterek egymással versenyezve igyekeznek bugdeljüket bi/tositani, ott a takarékos:sági bizottságra nincs szükség. Most azonban, hogy a kormány az állami alkalmazónak fizetésének rendezését komolyan akarja keresztülvinni és igen nehéz az erre szükséges 600-700 millió koronát előleremleni, ismét aktuálissá válik a takarékossági bizottság életrehivása. A cseh lapok jelentése szerint Englis pénzügyminiszter indítványára kitámasztják a bizottságot és azt a feladatot bizzák rá, hogy az egyes minisztériumok költségvetésében való megtakarítások lehetőségét tanulmányozza és a kormány elé összeállítást terjesszen ezekből. A megtakarításokat elsősorban a tisztviselők fizelésrendezésével járó kiadások fedezésére akarják fordítani Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a koalíciós párlok között nemcsak a szenátus elnöki állás betöltése körül folyik elkeseredett harc, hanem a tisztviselők fizetésrendezésének fedezete körüt is és amig ebben a két kérdésben megegyezésre nem jutnak, addig a parlament összehívása halasztást szenved. — A csehszlovák kormány és a frankh«mi*lta*. A magyarországi frankhamisítás újabb alkalmat adott a csehszlovák kormánypárti sajlónak arra, hogy az ügy periraklálásába a legelfogulfabb és legellenségesebb érzületet vigye be és a szerencsétlen sorsú Magyarország Iránt úgy bent, mint kunt izgasson. Mig a francia hivatalos közlemény szerint a „francia kormány tárgyilagosan és a valóság szerint ítéli meg a helyzetet, addig a csehszlovák kormány és a külügyminiszter sajtója napról-napra erélyesen követeli, hogy a köztársaság avatkozz ek be a frankhamisítás ügyébe olyképen, hogy illetékes nemzetközi fórum előtt tegye megbeszélés tárgyává az ügyet. A koalíciós sajtó erre vonatkozó legtendenciózusabb közleményeit lálszik fedezni az a hir, amely szerint a beavalkozás formájára nézve már is megállapodás történt. Parlamenti körökben u.yanis arról beszélnek, hogy a csehszlovák kormány a frankhamisítás ügyét legközelebb szóba akarja hozni a népszövetség előtt. Ezenkívül azt a hírt is erősen kolportálják, hogy a cseh szocialista képviselők klubja, melynek Benes dr. külügyminiszter is tagja, a parlament legközelebbi összeillésekor interpellációt akar beterjeszteni ebben az ügyben, melyre Benes a plénumban válaszom is fog. Ismerve a csehszlovák kormánynak és különösképen Benes külügyminiszternek Magyarország elleni gyűlöletéi, tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nézőpontból és mennyi tárgyilagossággal fogják a prágai parlamentben ezt az ügyet pertrakíálni. [ÉÜÉWllMA. A járási választási ftlszólom’ásibizottság ülése — A bizottság nem törölte a magyar választókat. — Aki jó katonának és adózónak, legyen jó választónak is. — Saját tudósilónktól. — Komárom, 1926. jan.. 10. Megírtuk, hogy Komáromban a cseh pártok részéről felszólamlásokat adlak be valami Polhorni József nevű ácsmunkás és Redlich Alajos volt őrmester, 107 magyar választónak törlése iránt a választók névjegyzékéből. Ez a vakmerő támadás nagy felháborodást idézett elő a magyar társadalom körében, meiy a csehekkel és szlovákokkal szemben a legkonciliánsabban viselkedik, mig a magyarok már nem az első támadást viselik el, melyet a túlhajtott sovinizmus intéz ellenük. Két evvel ezelőtt 300 magyar választónak törlését kérték a névjegy zékböl az itteni cseh pártok Vrkccs Rudolf nevű megbízottiak utján A járási feiszólamlási bizotlság szombaton tartott ülésében tárgyalta ezeket a felszólamlásokat Fodor Adolf dr. szolgabiró elnöklete alatt. Ebben a bizottságban a cseh párlok is, a magyar párlok is egy-egy szavazattal vannak képviselve tekintet nélkül arra, hogy a járás területén tizezer szavazatot vagy ötszázat képvisel-e az illető párt? A magyar pártok képviselői többségben voltak jelen a gyűlésen és igy leszavazták az előadónak a választók törléséie vonatkozó minden javaslatát. A töröltetni kért választók tehát mind bent maradtak a választók névjegyzékében. Ezek közt igen sokan voltak olyan őslakosok is, akiknek családja már 40-50 éve él Komáromban és az ilU tőséget itt régen megszerezték. Némely családból 7-8 szavazónak törlését kérte két, az állami kikötőben alkalmazott munkás, aki ezeket nem is ismeri és nyilván nem a maguk jószántából cselekedtek igy. A dolog csattanója azonban az ülés végén következett, amikor Louda „Károly dr műszaki tanácsos, a folyamhivatal és a kikötő ‘ munkálatok vezetője szólásra emelktdett és deklaráció közben a jegyzőkönyv aláírását megragadta ; ezt azonban azon a cimen okolta meg, hogy a határozatok a törvénnyel ellenkeznek. A deklarációra Alapy Gyula dr. és a bizottság többi magyar tagjai is annak visszautasításával feleltek és hangsúlyozták, hogy ez nacionalisla támadás a magyar őslakossággal szemben. A bizottság magyar tagjai figyelmezteité* a kisebbséget arra az illojalitüsra, melyet a többséggel szemben elkövetnek és emtékezteilék őket hogy mikor a magyar pártok voltak kisebbségben, a többség határozataiban megnyugodtak. A társadalmi béke, a békés együttélés megbontásáért azok a soviniszta elemek a felelősek, akik magyar gyűlöletüket nem tudják palástolni ebben a szinmagyar városban és mindent elkövetnek arra nézve, hogy az illeni lakosság nemcsak megélhetésében és keresetében korlátoztassék, hanem még nemzeti önérzetének csökkentésére is irányul munkájuk. A komáromi járás területén egyepen fehzó támlást sem adtak be a községekben, csak Komárom váró ban, igy a bizofiságnak nem volt nehéz dolga. A magyarok nem kívánják a csehek és szlovákok törlését, sem pedig akadályt nem gördítenek azoknak a választók sorába való felvétele elé. De vissza fogják a jövőben is utasítani azokat a támadásokat, melyekkel az itteni őslakókat olyanok akarják innen kiszorítani, akik itt meg sem melegedtek. 8 üiiüiliteílí és a nM. Mindennek meg van a maga árnyéka. Hogy ideális, jótókonycé! érdekében létesített, a vagyontalan munkásosztály segítésére szervezett intézménynek akkora árnyéka legyen, mint a Kerületi Munkásbetegsegelyzö Pénztárnak: arra néhány évvel ezelőtt senki se gondolhatott. Az adófizetés soha se volt kedves dolog, sőt évezredek óta leggyülöletesebb foglalkozásnak volt minősítve az adókezelés, de most ennek is elébe vágott a munkásbiztositó pénzkezelés. A munkaadó és munkás, gai’da és cseléd közölt merültek tel ellen létek a múltban is, de hogy egymásnak titkos vagy nyilvános ellen ségeikké lellek az újabb időbeli, annak főként a Belegsegélyzö egylet titokzatos járulék kirovásai az okai. Hiába mondotta ki a lörvény, hogy a munkásbiztositó járulékok felét a cseléd tartozik fizetni, bizony a gazdának kell fizetni az egészei, ha cselédet akar tartani Hozzá megy a végrehajtó foglalni még akkor is, ha a cseléd az előleggel megugrott. Teljesen tudatlan 14-15 éves leánycseléd után is kell fizetni évi 120—130 K-t a munkáspénztárba, de azért az évi 700 — 800 K bérnek tisztán meg kell lenni Ilyen körülmények között bizony aki csak ellehet nélküle, nem tart cselédet. Még rosszabb sors jutott osztályrészül a szegény falusi földmives gyerekeknek. A munkásbiztositó járulékok miatt ma már senki se tart kisbérest, udvaros gyereket vagy baromfi pásztort Azelőtt a szegény gyerekek kosztért és viselt ruháért elszegődtek és ezáltal könnyítettek üli
