Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-08 / 41-42. szám
8. oldal. Komáromi Lapok 1928. április 8. — A húsvéti korién egyébről sem beszéltek, mint ELBERT di/ataruháza u) leszállított árairól. — A diákok világkongresszusának résztvevői a Tátrában. Augusztusban harmincöt állam diákságának képviselői gyűlnek össze kongresszusra P/ágában. A nagyszabású kongresszus befejezése után a résztvevő külföldi diákok nagy része el fog látogatni a Tátrába. — Hogy mosunk R d on nái? A Komáromi Lapokban megjelent közlemény folytatása. Hogy mossuk a gyaoju- és selyemszöveteket ? Gyapjú alsóruhát és gyapjúszövetet különös gonddal kell kezelnünk és sohasem szabad dörzsölnünk. Legjobb, ha Rádión-nal mossuk ezeket, mert ez magá ól mos. Úgy a mosás, mint a szárítás legfeljebb 30° C-nál történjen. A gyapjú szövetet a langyos Rádión oldatban csak ide oda lóbáljuk, azután kezünkkel kinyomjuk. — Öblögetni lágy vagy Rádión nal lágyított vízben kell. A kiöblített darabokat törülközőben kinyomjuk, lassan szárítjuk és fordított oldalon vasaljuk, miközben eredeti alakjukba huzzuk ezeket. Selyem, selyemharisnya, selyemkendő ép úgy mosandó gyengén langyos Rádión oldatban, mint a gyapjúszövet. Megjegyzendő, hogy csak a könnyű selyemszö vetek moshatók. (Crepe de Chine, Fou lard s'b) — Csipke, fátyol, függöny, csipkebluz először kiöblítendő Rádiónnai lágyított vízben. Ez eltünteti a port és a durva piszkot. Azután finomságuk szerint főzzük vagy anélkül kezeljük azokat Rádión oldattal. Tessék kivágni és eltenni. Folytatása következik. — Siketnémák falvétele. A siketnémák komáromi magyar tannyelvű áll. intézetébe felvétetnek az 1926 27. isk. évre Szlovenszkó és Podkarpatská Rusz területén lakó magyar nemzetiségű szülőknek oly legalább 7 éves gyermekei, kik a siketségen és ez ebből folyó ; némaságon kívül egyéb, őket a tanú- i lásra alkalmatlanná levő fogyatkozásban ; nem szenvednek. — A gyermekek az intézetben kizárólag a magyar hangbeszédre és egyéb ismeretekre taníttatnak, A tanítás teljesen ingyenes. Az ellátási dij havi 150 Kcs, mely azonban igazolt szegénység esetén részben, vagy teljesen el is engedhető. Ruházaíról a szülők kötelesek gondoskodni. — A felvételi kérvények bélyegmenteBek s legkésőbb április hó végéig a fenli intézet igazgatóságához jutlatandok. Mellékletek (államnyelven kitöltendők): l..a gyermek anyakönyvi kivonata, 2. illetőségi bizonyítvány, 3 ujraoltási igazolvány, 4, a'szülőit vagyoni és jövedelmi viszonyait részletesen feltüntetendő községi bizonyítvány E.yéb, még szükséges mellékletek kitöltésére szolgáló nyomtatványok az intézet igazgatóságánál díjmentesen Kaphatók s ugyanott készséggel nyujtatik bárminemű egyéb felvilágosítás is. Baszédhibások és később megsiketültek is nyerhetnek az intézetnél megfelelő oktatást (szájrólolvasásban.) Szász s. k. igazgató. — Halálragázolta a vona*. Mstykó József 32 éves vasúti munkás Kovácrpatak megállóhelynél az induló helyi vonat előtt akart átjutni a síneken A vonat azonban elkapla, a kerekek alá került, melyek halaira gázolták. Megállapitást nyert, hogy a szerencsétlen ember saját vigyázatlanságának esett áldozatul. — Húsvéti mulatságokon. A párkányi vas- és fémmunkások április 4 én, vafirnap táncmulatsággal egybekötött szinielőadást rendeztek a községi nagyvendéglő mozitermében. Előadásra került a „Juhászlegény, szegény juhászlegény“ népszínmű. — A Párkányi Torna Egylet április 5 én hétfőn este rendezte meg hagyományos és mindig nagysikerű húsvéti bálját a nagyvendéglő összes termeiben. A bált megelőzte egy pompás szinielőadás, melyen a műkedvelők szine-java szerepelt. Bemutatták a „Pántlika“ cimü kedves és gyönyörködtető háromfelvonásost. _ Az iudészkrót kocsis bajt csinált. Egy nagybocskói lány megunta a szülői ház egyhangúságát s mivel férjhez menni nem tudott, Husztra ment. Olt már várt lA a szerencse négy 19—20 éves, szent-életű ifjú képében, akik testvériesen megegyeztek, hogy egyik közülök a lány kosztját, a másik a lakását a harmadik a ruháját, a negyedik a népi büdzsét fedezi s hasonlókép megosztják a kegyeket is. Minden a legszebben ment, amig egyszer az egyik fiatalember kocsiba nem vetette magát és úgy nem kereste fel imádotta lakását. A koc-is ugyanis utánna lesett és elment a fitalember mamájához. A harcias mamának sem kel ett több, elrobogott a találka helyre és az ott neglizsében levő fiát s a hölgyet alaposan elverte. A mama még egy másik fiatalembert is talált ott aki most összevert társával együtt ismerősei gúnyolódásai miatt ismeretlen helyre távozott Husztról. — Lopás. László Mór alistáli földbirtokos faiskolájából a napokban 3— 5 éves nemesített gyümölcsfát loptak el. Néhány napi nyomozás után a tőnyei cserdőrségnek sikerült a tetteseket két padányi lakos személyében kinyomozni. Az eljárás megindult ellenük. — Tűz Alistáion. Március hó 28-án virradó éjjel tűzvész pusztított Alistáion Széllé Géza, Bartalos Ferenc és Midi József szérűjében, mely tűznél három kazal esett áldozatul. A csakhamar megjelent tűzoltóságnak sikerült a tűz tér jedését megakadályozni. — Hurokra került betörők. A szobi vámőrség abban a pillanatban fogta el | Iliink Károly, Bodri Kálmán és Bán Jánosrovottmultuakat, midőn az Ipolyon át Magyarországba akartak szökni Töltött revolvereket és sok betörőszersrámot találtak náluk. Budapestre szállították őket, hol megkísérlik bünlajstromuk örszeállitását. — A perpatvar vege. Fóti István és Cziffra Borbála garamkövesdi lakosok összeperlekcdtek. Fóti a kezében volt bottal oly alaposan elbánt az asszonynyal, hogy az eszméletlenül maradt a helyszínen. Az indulatos embert súlyos testi sértésért állítják bíróság elé. — Amit az erdő mesel Czelier Dezső erdőőr tettenérte Deucs András leUdi lakost, midőn az az erdőben fát lopott. Kérdőre vonta, mire Deucs elragadta tőle a fegyverét, azt összetörte és reprodukálhatatlan szavakkal gyalázta a köztársaságot és annak vezetőit. A bűncselekmények ezen halmaza miatt állítják bíróság elé. — Falusi bOSZUállás. Helembán Darányi Ferenc községi biró haragosai behatoltak ennek gyümölcsösébe és az összes gyümölcsfák kérgét leszedték. Az okozott kár 25.000 korona a nyomozás folyik. Férfi szivek. .. Irta Risnyovszky Endre. A szobát nagy csendesség ülte meg. A mélyen lefüggönyözött ablakon át a h.jnali derengés fénye igyekezett álhatolni. Hajnali négy óra van. A szobában négy lány pihegése hallatszik. Az asztalon, székeken a báli ruhák nagy összevisszaságban hevernek. A mesélő csendet egy nagy ásítás szakitja ketté, melyei rövidesen követ egy másik ásitas. Az egyik ágy lassan megrecseg. Azután egy álmos hang félénken, halkan megszólal: — Oga, O'gus, alszol? — No ... ? Mi kell ? — Hát nem alszol? Én azt gondoltam, hogy csak én nem tudok aludni. Tulajdonképen mit csinálsz? — Ábrándozok. — Nem tudod, hogy az ábrándozás az élet megrontója? — Én azt hiszem, hogy ha Te is nem ábrándoznál, akkor bizonyára aludnál és nem pertraktálnál ilyen elcsépelt életbölcsességgel. Mert jegyezd meg magadnak, hogy egyedül az ábrándozás adja meg az embernek azt, amit ez a rideg, csalóka élet nem tud megadni. Nekünk, akik az élet nehéz, göröngyös útjait járjuk, kikkel szemben az élet oly mostohán bánik, egyedül ezt a mostohaságot csak az ábrándozás színes perspektívája képes színesre festeni. — Ugyan ne szavalj annyit összevissza. Tudod-e, hogy min gondolkodom ? Hogy milyen szép és színes volt ez a mai éjjel. Ah, mennyi kedves, régnem látott arcot láttam, kikkel oly sok és szép napot töltöttem a képzőben. Aztán azon is gondolkodtam, hogy tulajdonképen miért nem lehetne évenkint több ilyen összejövetelt rendezni, melyen megjelenne az összes tar.itó kolléganő Olgus, ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok. Olgus, ha te tudnád. . . — Mit, ha tudnék? — Hogy milyen boldog vagyok. — Azt már volt szerencsém az imént hallani — Olgus .. — No, mi kell. — Mondani szeretnék neked valamit... — Azt, hogy milyen boldog vagy? — Azt és még mást... — Nos, halljuk. — Olga, vallottak már neked szerelmet? Tudod te azt, hogy mi is tulajdonképen az a szerelem, amelv átjárja az ember egész valóját? Én se tudtam mindezideig. Ma éjjel ismertem meg a szerelmet. Nem is tudtam, hogy azok a huncut.Ámor-angyalkák annyira megtudják sebezni az emberi sziveket. Igen, ma éjjel.. . Olga, le ásítottál. Néni érdekel, amit mondani akarok? — Oh, dehogy, csak folytasd. — Hát igen ... Feltűnt nekem az estélyen egy magas, szőke fiatalember. A szmoking csak úgy feszült deli termetén. Nagy, beszédes szemei voltak. Szótlanul állt az egyik sarokban és cigarettázott. De szemei annál többet beszéltek. Lehet, hogy csak nekem tétszett ez igy. Egy alkalommal azt vettem észre, hogv szemeit rajtam felejti Elpirultam. Nem mertem reá tekinteni. Később neki bátorodtam és rátekintettem. Tekintetünk egymásba kapcsoló- j dott. Aztán megismerkedtünk. Táncba ! vitt. Olgus, milyen boldogság volt vele végiglejteni a termen. Azt hittem, hogy szárnyaim nőttek. Úgy szerettem volna elrepülni vele valahová messze, messze, hol csak mi ketten lennénk. A környezet, a zene, a férfi közelsége őrjítőén tnlott idegeimre. És a férfi megszólalt: — Jea, Jenka, nem gondolja, hogy mi ma éjjel a sors játékszerévé lettünk? A sors összehozott bennünket — egész véletlenül, jóllehet esak néhány perce ismerjük egymást, de, nekem úgy tűnik az egész, mintha mi már régen, évek óta ismernénk egymást. Nem tudom, hogy mi történt velem Valamelyes érzés vett erőt rajtam, amelynek nem tudom magyarázatát adni Jea, én úgy érzem, hogy én magát nagyon, de nagyon tudnám szeretni. — Közelebb vont magához. Karjai erősebben szorították át derekamat.., éreztem a férfi nehéz forró leheletét... és egy alkalommal megcsókolta a karomat . .. Én'elfordítottam a fejemet és azt hiszem, hogy azt mondtam, hogy „nem szabad.“ — Jenka, haragszik? Bocsásson meg. Igazán nem tudom, hogy mit cselekszem. — Istenem, hogy haragszom e, gondoltam magamban. Dehogy haragszom. Olyan végtelenül jól esett ez a kéz, azaz karcsók, hogy alig vártam, hogy azt megismételje Aztán elváltunk egymástól, kezemet erősen megszorította és — egy hét múlva — találkozunk. Álmos vagyok, fáradt vagyok, de a nagy boldogság nem hágy aludni. — Azt kérdezted tőlem Jea, hogy vallottak-e nekem már szerelmet? Hát elárulom neked, hogy igen és pedig ma éjjel — életemben a legelőször. Az az érzés, melyet te nagy bölcsen szerelemnek nevezel, engem sem hagy aludni. Jea, én is boldog vagyok. Már az estély elölt éreztem, hogy az éjjel valami rendkívüli fog velem történni, amely döntő szerepet fog játszani további életemben. Nem is csalódtam. Nagyon jól éreztem magam. Sokat táncoltam. Már magában véve ez is nagy boldogság egy lányra nézve. Aztán jött Ő. szép, magas növésű fiú volt. Szőke haja hullámosán omlott alá és egy fürt ott, huncutkállott szeme fölött. És táncoltunk. Átengedtem magam a pillanatnyi mámornak. Jea, ásítottál? Nem érdekel, amit mondani akarok? — Ugyan dehogy, csak folytasd. — Hát igen, úgy történt, hogy táncközben eltávolodtunk a terem egyik sarkába ... és nem tudom, hogy történt, de egyszer csak olt éreztem a férfi forró ajkát karomon. Tovább táncoltunk. A férfi tekintete perzselte arcomat ... éreztem, hogy a vér a fejembe tódul. Aztán beszélt... sok szépet mondott... hogy ő már régen keres egy megértő szivet, egy lányt, aki kormányozná őt élete további folyásában, egy barnahaju, feketeszemü lányt, kinek ha szemébe tekintene, ott látná a saját maga boldogságát... és úgy érzi, hogy a sors jóvolta révén ezt a lányt sikerült ma este neki fölfedeznie... és, hogy ez... hogy ez a lány ... én vagyok. Jenkám. hallottál te már ennyi szépet életedbe? — Folytasd tovább .,. — Mit mondjak még neked? Nyolc nap múlva találkozunk... Jaj, alig várom, hogy ez a nyolc nap elmúljon, Ez egy egész örökkévalóság ... — Kicsoda az a fiatalember ? Egy kollégánk. A nevét is akarod tudni?.., hát neked kivételesen megmondom... Árkády Lászlónak hívják. — Mit mondtál ? Hogy . .. hogy hivják ? ... — Árkády Lászlónak . .. — Árká ... dy László ... az ... az nem lehet, mert... mert az enyémet is úgy hivják ... O'gus ... te tévedsz .., te rossz vicceket csinálsz . .. Mondd még egyszer, hogy hivják azt a fiatalembert aki néked szerelmet vallott ? — Árkády Lászlónak... A másik ágy sejtelmesen megreccsenL* — Lányok, mindenekelőtt bocsánatot kérek tőletek, hogy akaratlanul is titkaitokba férkőztem. Végighallgattam a ti beszélgetésieket. Nem akartalak titeket zavarni. De vallomásaitok elején mindjárt feltűnt nekem az a hasonlatosság a ti kalandaitok és az én ka'andóm között. Sióról-szóra ugyanaz történt velem, ami veletek, csak azzal a kis különbséggel, hogy én két hét múlva találkozom vele. Az én lovagomat is Árkády Lászlónak hivják... É> en... azt hittem... hogy... hogy csak nekem vallott szerelmet... — A gazember... a kiáühatatlan ... én mindjárt tudtam, hogy az valami jómadár ... Ilyenek a férfiak... tnzug, álnok, csaló mind ... Sohse hiszek nekik.. . — Olgus, keltsd fel a Lenkét, hátha ő neki is vallott szerelmet az a gaz*, ember... — Lenke ... Lenke ... alszol ? — ...Hm ... — Lenke, neked nem vallottak szerelmet ma éjjel ? — Én csak szerettem volna, ha vallottak volna szeleimet nekem ... Hagy-, jatok aludni... engem nem érdekelnek a férfiak .. . — Tényleg, sokkal okosabban teszszük, ha egészségesen kialusszuk magunkat és elfeledjük az egész buta kalandot ... egyebet úgy sem tehetünk.., — Aludjunk . .. Egy ideig mély csend töltötte be a szobát. Csak a légy szabályos lebegése hallatszott. Később egy bátortalan hang megszólalt: — Olga... Olga ... Alszol ? — Alszom. Mit akarsz? — Semmit csak azt, hogy ez gazem-. berség .,. — Aludj... Megint mély csend. Aztán egy halk hang : — Ica, Ica... — Nó ... Mit akasz? — Csak azt akartam mondani, hogy ez tényleg gazemberség. Aztán végleg elcsendesedett minden. Az álom az emberiség legjobb jóltevője kiterítette szárnyait a négy hihegő lány fölé ... és az álom szárnyára viszszarepült a négy leánysziv a fényesen kivilágitott bálterembe... vissza a tánc forgatagába ... A szőke fiatalember karjai közé. És álmodtak ... Talán mindegyikük azt álmodta, hátha ő egyedül az, kinek a férfi igazat mondott. * * * A férfi ott hánykolódott az ágyon — álmatlanul, nyitott szemmel álmodott. És lelki szemei előtt megjelent a lány elbájoló alakja, kit a világon minden-«, nél jóban szeretett és aki mást szere-, tett...
