Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-30 / 38. szám

1926. március 5i. Komáromi Lapok 6. oldal. /T i yy Meglepő olcsó tavaszi árak! Elbert“ divatáruházában Komárom. Mdör-utca 19. kan TM Selyem mellű zefir Ing 2 gallérral Kő 58 — (Reklám ár) Zefir ing 2 gallérral Bellaflór női harisnya Selyem harisnya hátul varrott Selyem mousseline hátul varrott Kötött zokni »Sf * Selyem magánkötő nyakkendő Selyem jambo sapka minden szín Vulkán bőrönd 50 cm. Divat kötött mellény » 35--, 46 -, 60 -, 78 - » 22 —,25 —,3 3- » 13 50 (Reklám ár) » 10-> 2 50, 3 —, 5 - . 3 25,5 - 8‘— » 3-50, 5 — 10 — „ 3 50 (Reklám ár) „ 7b'­­, 65 -, 75'­I Gyermekkocsikban gyári raktár ! 1188 Bőrvászontetős sportkocsi Ke 290. amelyen haladnia kell. Kereskedőnket neveljük, becsüljük meg egymást, a piszkos verseny szűnjön meg. Ebben a kérdésben csak egy kérése van a ha­tóságokhoz, hogy ezen munkájukban a kereskedőket támogassák, mert ez a ke reskedők őszinte törekvése. Beszédét a következő szavakkal fe­jezte be: Mi a tavasz elején vagyunk. Ezt a tavaszt az adóreform fogja hozni Reméljük, hogy ez az adóreform a ke reskedők tavasza lesz, mert mi csak élni akarunk. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a közgyűlés többi pontjai gyors egymásutánban peregtek le, mire az elnök a nagyhorderejű gyűlést bezárta. Társas ebéd. A közgyűlés után a Horváth-féle ven­déglőben 160 terítékű társas ebéd volt. Az ízletes ebéd alatt, amely ragoutleves, vesepecsenye körítéssel, borjusült salá­tával, túrós és almásrétes, gyümölcs, säjt és fekete kávéból állott, számos felköszöntő hangzott el. Többek között felköszöntőt mondottak: Fried Jenő el­nök a vendégekre és az iparosok és kereskedsk közötti szoros kapcsolatra, dr. Forbáth Jenő a komáromi kereskedőkre, Boldoghy Gyula az Ipartestület elnöke az iparosok és a kereskedők közötti baráti viszonyra és Fried Jenőre, a Kereskedő Testület agilis elnökére, dr. Gaál Gyula jogtanácsos Fried Jenő elnökre. A kedélyes hangulatban lefolyt társas­­ebéd belenyúlt a késői délutáni órákba. Rákóczi emléke. • Oh Rákóczi, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sirva fakadunk. Petőji Sándor. Hideg török földről hazasirt a lelke. Emberfölötti szenvedései ott zokognak a legmagasztosabb magyar Írásnak, emlékiratainak soraiban. Azért küzdött, amiért minden idők apostolai szenved­tek és mártiriumot haltak, az emberi szabadságért, nemzete jogaiért és a di csőséges magyar jövőért. Gondviselés küldte erre a földre s ezért dobbant meg a magyar nemzet egyetémek szive eszméiért. Rákóczi és Kossuth moz­gatta meg először az egész magyar nemzetet, lehullott minden válaszfal, betömődtek a rendi kiváltságok sáncai s a feudális magvar urak egy sorban harcoltak Esze Tamás jobbágyaival. Most minden magyar lélek imádkozva fordult a kassai dóm felé. Húsz éve hozták vissza őt közénk s ma az ő nagy szelleme támadt újra bennünk. Egyek voltunk akarásban, hitben s a jövő célkitűzéseiben. Húsz éve pihen közöttünk. Ez a húsz év eseményekkel terhesen száguldott el fölöttünk. Majd­nem két évszázadon át hideg török földön pihent. Népe ezalatt rendi or szágból modern államot fejlesztett. Ez a húsz év két évszázad építő munkáját döntötte romba. De Rákóczi-koszorúk borította kriptája mindig tanítani fog minket önmegtagadásra nemzetünkért, tűrésre, szenvedésre s a szabadság rajongó szerttetére. Most az egyetemes magyarság ünne­pel Virágok hullanak a bujdosó kurucok sírjára. Tárogató harsog a magyar lel­kekben. Víziók égnek a magyar sze­mekben. Vak-Boityán paripáinak dobo­gása hangzik vissza a fülekben. Felsír bennünk ezeréves múltúnk minden gyönyörű, édes fájdalmas emléke En nek az ezer évnek egy negyedére tikin­tünk ma vissza boldog büszkeséggel, igaz magyar hittel s magyarságunk uj, erős fogadalmával . . . Kétszázötven éve annak, hogy II. Rákóczi Ferenc megszületett. A magyar élet egész tragédiájának megtestesülése lobbant fel a nagy fejedelem tündöklő és mégis szomorú pályafutásában, amely végzetes tündöklő csit’agként iveit föl Borsi várából a magyar égre s hullott be a Márványtenger mellett a rodostói éjszakába Magyar sors, magyar végzet lángolt föl és aludt el benne, örök, de hasztalan mementókért. A Kárpátok övezete vármegyék adták Rákóczit a magyarságnak, az itteni városok őrzik élete csodálatos pályájá­nak minden emlékét azóla, hogy 250 évvel ezelőtt megszületett a zemplémi Borsiban 1676. március 27-én I Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fia. Alig van városa Beregnek, Ungnak, Zemplénnek, Abaujnak, Gömörmek, Szepesnek és Sárosnak, ahol nein őriz­nék szeretettel a nagy fejedelem utjá­nak emlékét. A kastélyok, ahol megfor­dult, a csataterek, ahol harcolt, a várak, amelyekből vívta a magyar felszabadulás szent és keserű küzdelmét, mind egy­­egy elmúlt korszakát jelentik életének. Szlovenszkó földje küldte lángoló ihlet­ként a magyarságnak s Szlovenszkó földjén gyűjtötte össze első csapatait a szabadságnak egész Európa felé lobogó zászlaja alá. A borsi vártól hosszú ut vezette a szlovenszkói városokon és vidéki kas télyokon keresztül Rodostóig. A mun­kácsi várban látta először a háboiuva! s az osztrák elnyomatással járó szen­vedéseket. Itt ismerte meg és itt fájt belé először népének ezer fájdalma. Gyermekkorát, a boldog gyermekéveket itt Munkácson és Kistapolcsányban, Zborón, Regécen töltötte, ahol azonban már tanították, előkészítették jövő hiva­tására, mellyel folytatnia kellett apjának forradalmi harcát. Mikor Kollonics kezébe került, Cseh­országba vitték s a jezsuiták iskoláiba járatták, hogy elfelejtse az otthon tanult eszméket. Kollonics papot akart belőle nevelni, de a fiatal Rákóczi kereken visszautasította a tervet. Nem akart pap lenni. Később külföldre utazott, majd meg­nősült, feleségül vette Karolina Amáliát, a hessen- rheinfelsi herceg leányát s hazatért a birtokaira. Ekkor került ba­rátságba Bercsényi Miklós gróf ungvári főispánnal, aki arra ösztönözte, álljon az elégületlen rendek élére és kísérelje meg az ország felszabadítását. A terve­ket elő kellett készíteni a fölkelésre. A sárosi várba költözött fényes udvartar­tásával s megkezdte az előkészületeket. Időközben a bizalmába férkőzött az osztrák császári hadseregnek Longue nevű belga származású eperjesi tisztje, aki Bécsben beárulta a terveket A föl­jelentés alapján Rákóczit letartóztatták a nagysárosi várban és Németujhelybe szállították. Innen azonban feleségének és egy osztrák kapitánynak a segisé­­gével Lengyelországba szökött, ahol már várta Bercsényi, az ungi főispán. Francia pénzen rögtön zsoldos hadse­reget toborzott, a kárpátmenti várme­gyékbe pedig felhívásokat és zászlókat küldött. A sokat szenvedett nép örömmel állt a zászlók alá, mire Rákóczi csapatai megkezdték diadalmas előrenyomulásu­kat. Egyik győzelmét a másik követte, a szlovenszkói városok sorra csatlakoz tak a fölkelő csapatokhoz. Rozsnyón pénzverdét rendezett be Rákóczi s ugyanott volt a kastélya is. 1705 ben meghalt I. Lipót s utóda, 1. József legelső intézkedése volt a béke megteremtése. Rákóczi is hajlandónak nyilatkozott a békekötésre. A nógrád­­megyei Szécsénybe hívta össze híveit a békeföltételek megbeszélésére. Nem­sokára meg is kezdődtek a béketárgya­lások Nagyszombatban, de eredmény­telenek maradtak. Rákóczi csapatai azonnal újra előnyomultak s egész Bécs külvárosáig értek el. A következő év december elsején Kassára egybehívta az országgyűlést s már Magyarország fejedelmeként vonult be Rákóczi Kassára. Lóháton vonult be Szaláncról Kassára, ahol a lakosság már lázas türelmetlenséggel várta a daliás fejedelmet. A székesegyházban hálaadó misét hallgatott Rákóczi, onnan Es:erházi Antal parancsnok palotájába — a mostani 94 számú házba — ment. Egész hónapig tartózkodott Kassán, majd december végén visszatért csa­pataihoz. A dicsőség azonban nem tartott már sokáig. Következtek a végzetes tren­­cséni és romhányi ütközetek, a seregek bomladozni kezdtek, alkonyodon a fejedelemnek, a vezérei külföldre szök­­döstek. Rákóczi az orosz cárhoz utazott segítséget kérni s mig távol volt Ká­roly Sándor Szatmáron békét kötött a császárral. Rákóczi nem térhetett többé vissza az országba, bujdosnia kellett Bercsé­nyivel, Sibrikkel, Z yval, Mikessel, meg a többiekkel. Mire újra hazajöhetett, már 1906 október 28 át mutatott a napiár. A koporsója érkezett haza a nagy feje­delem poraival Kassára, hogy itt ma­radjon örökre azon a földön, ahonnan valaha elindult. Rákóczi a szlovenszkói magyaroké. Múltja, küzdelmes pályája, minden emléke itt hagyta nyomait ezekben a városokban. Most, kétszázölven évvel születése után, meghatva zarándoklunk sírjához a székesegyházba. A szlovensz­kói magyarság örök Rákóczijának csön­des koporsójához. * Hideg török földről hazasirt a lelke. S mi most még jobban szivünkbe zár­juk őt, szenvedő magyarok, mert a sors kegyetlen csapásai bennünket is meg­tanítottak szenvedni s megérttették ve­lünk Rákóczy glóriás életének legna­gyobb tanulságát: mindent tűrni és szenvedni eszméink diadaláért. Rákóczi életének nagy müve pedig meggyöke­rezteti bennünk szilárd hitünket, hogy az uj Esze Tamásoknak s Bercsényi Miklósoknak egy táborban, egy fronton a helyük. A vérét hullató kisebbségi magyarság küzdő frontján. A MM Mfbii kazamatád lesz Szlovenszkö egyetlen iegyHáza. Lipótvdri fegyintézet lassanként közve­títő intézetté alakul át — Illavdra már nem visznek fegyencet — Trencsénben női fegyintézetet terveznek. Az összes magyar napilapokat az alábbi cikk járta be, amely minket ko­máromiakat elsősorban érdekel: A z igazságügyi kormánynak már régi terve, hogy Szlovenszkó fegyinté­zeteinek kérdését rendezi. Már régeb ben foglalkoztak a gondolattal, hogy az illavai fegyházat, amely nem felel meg a modern kor követelményeinek lassanként megszüntetik, annál is in­kább mert, a katonaság laktanyát akar csinálni a fogházból. Az illavai fegyházba már nem is kül denek az utóbbi időben fegyencet. Be­avatott forrásból szerzett értesülés sze­rint azonban a lipói&ári fegyház szigorúan vett fegy­­ház jellegét is megszüntetik és át­alakítják „közvetítő“ fegyintézetté. Ha a fegyenc büntetésének a felét letöltötte valamelyik szigorúan vett fegyházban, Lipótvárra szállítják, ahol lassanként előkészítik a „civil“ életbe való visszatérésre. A súlyos fegyencek számára a ko­máromi várfegyház kazamatáit akarják átala­kíttatni fegyintézetté. Ez volna Szlovenszkó egyetlen nagy fegyinlézete, ahol a bűntettesek bünte­tésük első, szigorú felét töltenék. Az átalakítási munkálatok — hir szerint már — a közeljövőben megkezdődnek. Köztudomású, hogy Szlovenszkón nincsen női fegyintézet. A régi viágban innen is Márianosztrára vitték a fegyenc­­nőket. Most a repyi fegyintézet fogadja be a szlovenszkói női rabokat. Az igaz­ságügyi kormány most azzal a tervve. foglalkozik, hogy a trencséni törvény-* szék fogházát alakíttatja át női fegy­intézetté, mert a repyi fegyintézetbe való utalás nagyon körülményes és költ­séges. Eddig szól a cikk. Szóval az elvitt megye székhely és az elvitt sok-sok hivatal helyett adnak Komáromnak egy szomorú, hirhedt nevezetességet, fegy­házat. És maholnap ha valaki azt mondja, hogy Komáromban időztem, éppen olyan bizalmatlanul fogunk rá néznie mint arra, aki be meri vallani, hogy Illaván járt. LweMatAMi heszenfei MimMa. gorai Aladár csemegekeresketlGSB Komárom. Kishid-ntca 1. a. Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, francia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz étel­olajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, ae összes nyers és cukrozott déli gyümöl­csök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 Tengeren. Irta: U. Szabó János. (Folytatás.) Éppen egy hullámhegy tetején áll­tunk, velünk szemben a másik hullám­hegy tetején kiágaskodik egy óriási delfin, rajta a mi Laci barátunk zsíros kínai palástja víztől csurgó pofáján mintha gúnyos kacagást láttunk volna delfinnek. — Vessz meg cudar! Ordítja Laci. 100 jenem és 50 dollárom van a gal­lérjába bevarrva! Hát ezért őrizte oly féltő gonddal. Nem is szóit hozzánk egész estig. Dühösen prüszkölte a vizet, mikor egy­­egy hullám végigcsapott a fedélzeten. Oh, de fölséges, rémséges szép az Urnák tengeri haragjai Mint mikor a zöld vetést veri, kor­bácsolja a szél s elkezd az első hullám szaladni, nyomában a második, har­madik, tizedik... űzik, kergetik egy­mást perelő, hangfojtott, fogcsikorgató suttogással... ezek a kolosszális víz­tömegek harcrakelnek, egymást akar­ják letiporni; birkóznak, bömbölnek, habzik a szájuk, tarjagos a fejük, az első ordít a másodikra, az még vadab­ból a harmadikra, az ezredik a másik ezredikre; fölágaskodnak egymás ellen... 30—40 méteres árkot, völgyet szánta­nak, a hátukon úszó hajót dobják fel a toronymagasba, vetik le a pokol mélyére; ez őrült boszorkánytáncot járó hajó nyög, ropog, fütyöl ez Isten ítélet között, iparkodik orrával a hullá­mot derékszögre kapni, beletúrja magát a hullámba, örvénybe, azok meg egyet fordítanak rajta irtózatos erővel, hogy egy szempillantás alatt az eleje van hátul... ezen rémitő Isten haragja közt csak az Isten irgalma ment: a vihar zuhogva, hüppögve elül, mérge lohad, estére már csendes hintázássá szelídül és felszól a hajóra: — Ember, tudsz e már imádkozni ? Szeptember 24-én szerdai nap volt. Másnap arra ébredünk, hogy ismét 24-ike van és szerda Elfeledték a na­pot letépni a naptárról ? Nem: két nap szakadt egymásba, mert átléptük a 180 fokot, a keleti időszámításból a nyugatiba jutottunk. Vladivosztokban a nap 8 órával előbb kel, mint itthon. Ezt hoztuk be a dupla szerdával. Hála Isteni ezzel is közelebb vagyunk haza­felé. Sirályok repdeslek hajónk feleit. Kö­zeledünk Panamához. Az amerikai partok mentén mindenütt buja erdőket látunk a szelíd hegyeken. Ez hát a mesés Amerika? Szomorú ponttal zártuk le Csendes­tengeri utunkat. Egy osztrák tanító öngyilkossági szándékból a tengerbe vetette magát. Néhányszor csapdosott maga körül. A levetett mentőöveket nem fogadta el, elmerült. A mentő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom