Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-18 / 33. szám

SS. nzáiu. Csütörtök, 1036. március IS, i’N' cg-y venbetcdlk évfolyam. A népszövetség demokráciája. Komárom, — márc 17. A népszövetség abból a célból alakult, hogy a nemzetek között levő békét és összhangot teremtse meg, amely a világháború alatt szétszakadozott. Tudott dolog, hogy a háborút követő úgynevezett páriskörnyéki békék minden mást szolgálhattak, csak a békét nem. Emlékezzünk vissza csak azokra a vasárnapokra,melyeken Poincaré, a francia minisztere nők beszéde­ket mondott, gyűlölettől izzó be­szédek voltak ezek, amelyek a németek ellen lázitották a francia győzőket és a legalacsonyabb ösz­tönöket ébresztették fel azok elien. És minden vasárnap elhangzottak ezek jó ideig, amig csak a jobb ér­zés felül nem kerekedett a francia népben, amelyet Poincaré kiakart irtani a francia lélek bői. A világ közvéleménye puhította meg a franciákat, élén Ameriká­val, Franciaország hitelezőjével, amely nem volt haj'andó leborulni a francia dicsőség előtt, de ceru­zával kezében számítóba Francia­­ország tartozásaihoz a kamatokat. Azután elkövetkezett a nagy meg­­békülés Locarnoban, ahol nem a francia lélek aratott győzelmet, de a német józanság és önmérséklet győzött önmagán és a franciákon egyaránt. A locarnoi ját-zmát Né­metország diplomáciáia nyerte és most, amidőn annak realizá­lása elkövetkeznék, a latin-szláv nemzetek el akarják gáncsolni Németországnak, mint nagyhata­lomnak a felvételét a nemzetek szövetségének tanácsába, mert oda egyidejűleg egy szláv és egy latin nemzetnek képviselőjét is beakar­nák erőszakolni. Mivel ez a lo­carnoi egyezséggel homlokegyenest ellenkezik és nyilvánvalóan azt a célt szolgálná, hogy a tanácsban Németországot lehetetlenné tegyék, nagyon természetes, hogy ebbe az öngyilkosságba Némelor zág nem fog belemenni. Hiszen ez csak is­mét egy megalázást jelentene a németek részére, már pedig a vi­lág közvéleménye igen erőben meg­oszlik, melyik a kontinens vezető nemzete, a francia-e, amely élet­erejét a színes népek infekcióival uövelgeti, vagy a germáa faj, amely a világháború után hat mil­lióval gyarapodott és testéről le­kapcsolva más tizenkét millió né­mettel él lelki közösségben P Nagyon helyes, hogy Németor­szág nem szorul rá a laiin-szláv népek kegyelemmorzsáira és ön­érzetesen utasítja vissza ezeket a megalázó békülési feliételeket. Egy­szer véget kell vetni annak a bű­nös megkülömböztetésnek, mely a népeket még ma is a győztes és legyőzőitekre osztályozza. íme az első alkalomnál, amely arról győzne meg bennünket, hogy a népszövetség , demokratikus alakulás, amely a népek közt nem tesz külömbséget, csütörtököt mond ennek az egész szervezetnek az al­kotmánya. Rosszul van ez az egész megtervezve és hasztalan cikkezte be minden békeszerződés, az alapjai hibásan vannak megépítve. Ha a mellényt rosszul gomboltuk be, azt ki kell gombolni és újból kell ismét begombolni. Ezt a bölcses­séget Deák Ferencünk hangoztatta elsőnek. A békeszerződések rosszul vannak megdiktálva és Európa nem életképes azóta. A békeszerződé­seket kell revideálni, hogy jobban mű-iödjék a népszövetség. = Ö<zi ülésszak — tavaszi ülés­szak. Az őszi ülésszak néhány ülés után befejeződött. Szerdán bezárták hivatalo­san is, noha nem igen végzett érdem­leges dolgot. Mindössze háromszor ülé­seztek, 2—3 napig, a törvényhozás ide­jét a koalíciós válság elintézésére vo­natkozó tárgyalások rabolták el. A ta­vaszi ülésszakot március 23-án nyílják meg, de politikai körökben ahhoz sem j fűznek valami sok reményt. = A Magyar Nemzeti Párt a volt magyar tisztviselőkért A nemzetgyűlés keddi ülésén a házelnökség több tör­vényjavaslatot terjesztett elő. E tör­vényjavaslatok között szerepeit Szent- Ivány József és társainak javaslata is, a magyar kormányzat idejeben szolgá­latban volt állami, vármegyei és ren­dezett tan. városi tisztviselők és alkal­mazottak, továbbá az egykori magyar­osztrák véderő katonai havidíjasai, úgy­szintén a községi és körjegyzők nyug­dijainak megállapítása és végkielégítése tárgyában. = Svehla betegsége miatt lemond. A miniszterelnök ismét«freteg lett, ami a politikai pártok köreiből származó hírek szerint messzemenő konzekvenciák ievonására kényszeríti. Az egyik prágai német ellenzéki lap értesülése szerint Svehlának, mint tavaly, az idén is hosszabb időre külföldre kell ulaznia gyógykezeltetés végett és ezért le fog mondani a miniszterelnöki állásáról. Ha ez bekövetkezik, akkor egyes hírek szerint hivatalnokkormány veszi át az ország vezetését, amelynek vagy Benes, vagy Englis volna a miniszterelnöke. = Akik bizalmat szavaznak őnma fiuknak. Ilyesmi is csak a prágai par­lamentben fordulhat elő, ahol sok olyan dolgot tapasztaltunk már, ami nemcsak rendkívüli és szokatlan, de a parlamen­­tárizmus elvével nem igen egyeztethető össze. A képviselőház keddi ülésén fejezték be a vitát az ellenzéknek ama javaslata felett, amelyben a kormány ellen bizalmatlanságot indítványoztak az aláíró képviselők. A vitában többen vettek részt és végül is szavazásra ke­rült a sor, amelynek eredménye az lett, hogy szótöbbséggel elvetették az ellen­zék javaslatát. A szavazásban résztvettek az összes miniszterek is, még pedig mind a tizen és igy nem valami nagy dicsőséget jelent a kormánynak a bizal­ma' lansági javaslat elvetése. Hogy a miniszterek a saját magukat érintő ja­vaslat elten szavaztak, természetesen az ellenzék viharos tiltakozását váltotta ki. Külön főijegyzendő, hogy a szavazás előtt a szlovák néppárt előzetesen ki­vonult a teremből s igy az ellenzéket nem támogatta, pedig ismeretes, hogy az első bizalmatlansági javaslatot Juriga Nándor dr. szlovák néppárti képviselő terjesztette elő. De hát azóta változtak az idők. Mk Déppáili Has. Komárom, —márc. 17. A szlovákokkal testvéri egyetértésben ezer évig éltünk együtt, soha semmi­féle ellentét nem volt a két nemzet kö­zött, búban és örömben egyformán osztozkod unk és mint egy közös sors részesei, évszázadok nehéz súlyát együtt viseltük a mindkét nemzet számára idegen hatalomnak. A magyar nemzet szabadságharcaiban együtt küzdött ma­gyar és szlovák és együtt lelkesült, ha reményei hajnalán némi derű kezdett pirkadni s együtt zokogott, ha a meg­aláztatás sötét éje borult reánk. A békeszerződések rendelkezése foly­tán a szlovák nép a esetiekhez csatla­kozott és a világháború után mint államalkotó elem él Csehszlovákiában. Igaz, hogy a pittsburgi szerződésben biztosított jogokat csak papiroson él­vezik, igaz, hogy édes testvéreik ré­széről úgy kezelik őket mint politikai­lag még iskolázatlan elemet, igaz, hogy kultúrájukat eddig még nem ismerték el s az is igaz, hogy a „magyar járom* alól történt „felszabadításuk* nemzeti függetlenségüket egyáltalán nem hozta meg számukra. Ilyen körülmények kö­zött nem lehet csodálkozni, ha a szlo­vák nép egy része nem tud belenyu­godni uj helyzetébe és minden erejével arra törrekszik, hogy függetlenségét saját autonómiájával biztosítsa. E küzdelem azonban mindeddig nem járt sikerrel, pedig régi osztályosa, a magyarság is önzetlen és kitartó támo­gatója e kérdésben, azonban a cseh nacionalista érvényesülés szinte lehe tétlenné teszi, hogy célját elérje. De becsületére legyen mondva a szlovák népnek, jogos követelése mellett híven kitartott mindeddig és bizalmának po litikai letéteményesei, Híinka és pártjá­nak tagjai erősen állják programjukat. A legutóbbi választások óta azonban mintha bizonyos engedékenység mu­tatkoznék, a szlovák néppárt részéről, amely tárgyalásokba bocsátkozott a kormánnyal, mely arra törekszik, hogy megnyerje őket a maga ré­szére. E tárgyalások folyama alatt a párt egyes tagjai részéről történt nyi­latkozatokból pedig arra lehet követ­keztetni, hogy a kormánybalépés ténye nem is várat már oly sokáig magára és senki sem fog meglepődni, hogyha egy reggelen arra ébred, hogy a kor­mány és a koalíció legvehemensebb el­lenfele, a szlovák néppárt, valamelyik miniszteri tárca birtokába kerül. Hogy ez Szlovenszkó teljes autonó­miájának elnyerésével fog- e megtörténni, senki sem reméli, mert mindenki jól tudja, hogy a kormány a maga állás­pontjából nem enged s ha megalkudni nem tud Hlinkáékkal, akkor inkább a hivatalnokkormány jön, amely aztán tovább fogja vezetni az állam admi nisztrációs gépezetét. A szlovák nép­párt pedig továbbra is ellenzékben ma­rad, épen úgy, mint a magyar és né­met ellenzék, amely nem törekedhetik arra, hogy kormányra jusson. De hogyha igy áll a dolog, akkor mégis csak megmagyarázhatatlan hogy egyes néppárti képviselők az utóbbi időben fegyvertársaik ellen fordulnak s különösen a magyarság ellen kelnek ki élesen, mintha ez nagyobb ellenség volna, mint bárkimás. Nemrégiben Tuka rontott neki a magyaroknak, a múlt héten juriga kelt ki éleseit a a magya rok ellen és a napokban az egyik is meretlen néppárti szónok adott leckét POLITIKAI-LAP. Etöfizetéai ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sféss érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ki. Egyes széna ára i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. t Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-o. 19., Megjelenik hetenkint háromszor! kedden, csütörtökön és szombaton. a magyarságnak. Mert ne gondolják ezek a jó urak, hogy akkor, amikor Magyarország ellen szónokolnak, ne vennők észre mi, itteni magyarok, hogy ez tulajdonképen nekünk is szól, holott az itteni magyarság lojalitása tisztán áll az egész világ előtt és senkinek, de még a szlovák néppártnak sincsen joga ahhoz, hogy nyíltan vagy akár ha bur o'an is, de olyan gondolatokat tápláljon a ma­gyarsággal szemben, amelynek semmi alapja nincsen. Az ilyen támadások semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy erősítsék azt a fegyver barátságot, amely az ezer év óta együtt élő két nemzet testvéries érzületén alapszik s amelyet a közös sors csak erősebbé kovácsolhat. A magyarság elleni nyi­latkozatok igazságtalanok és alaptala­nok s csak arra szolgálhatnak, hogy megbontsák az eddigi jó viszonyt, amely­nek föntartására a szlovák testvérek­nek legalább is van olyan szükségük, mint a magyaroknak. A közös ellenfél­lel közösen kell megvivnu k a csatát, mert csak igy vezethet eredményre a küzdelem. Kereskedők és iparosok a piac deceotralualdsaért Komárom, márc. 17. A kikötőépitkezések, — mint tudjuk — a Dunaparti, eddig vásártérnek használt területnek majdnem minden talpalatnyi földjét elfoglalják, úgy, hogy a város vezetőségének más, megfelelő piactérről kell gondoskodnia. A vásár­nak a Dunapartról való kilakoltatása legjobban érinti a város belső területén elhelyezkedett kereskedőinket és iparo­sainkat, de érinti az ott lakó fogyasztó közönséget is, mert pl. a Dunarakpart, a Királypüspök-ulca, az Eötvös utca végéről valamely messze eső vásártérre járni nem a legkellemesebb foglalko­zások közé fog tartozni. A belvárosi kereskedők és iparosok mielőtt még a varos képviselőtestülete a vásártérnek áthelyezésével érdemben foglalkoznék, szükségesnek tartották, hogy e kérdés­ben egységes álláspont elfoglalása végett értekezletet tartsanak Igen is helyén valónak tartjuk, hogy a kereskedők és iparosok maguk is foglalkozzanak ennek a kérdésnek meg­oldásával, mert ezzel az akciójukkal egyben a vásárló közönség érdekeit is megvédeni tudják. Ugyanis, nemcsak a kereskedők és ipaiosok érdeke a piac elhelyezésének okos megoldása, hanem a közönségé is, amely eddig a Duna­­partot eléggé könnyen megközelíthető távolságban tudta és mindenféle átcso­portosítás éllen természetszerűleg ide­genkedik. Az a bizonyos érv, hogy egyszer már a vágmenti városrész lakói is közelebb jussanak a piachoz, érthető kényelmi szempontból, de ennél az ügynél nem jöhet főargumentumnak csupán a háztartások kényelme figye­lembe. Itt az egész város gazdasági életéről van szó s ha egyszer már piac elhe­lyezéséről kell tárgyalnunk, akkor nem­csak a kereskedők és iparosok bizo­nyára reális terveire, s nemcsak a Ná­dor-, vagy Vágmenti-ulcák lakóinak a szükebb érdekeire, hanem az egész város gazdasági forgalmának feljavítá­sára is kell gondolnia a város vezető­ségének is. Ilyen iniciativa ugyan nem igen szokott kipattanni az akták halmazában fürdő hivatalos adminisztrációnak, amely ma főleg csak arra fordítja minden idejét, hogy az egyes politikai pártok s aztán a felettes hatóság előtt a „ jó ÜU“ szerepét töltse be s tűzzél vízzel pré­selje ki az adózókból a soha le nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom