Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-13 / 31. szám
1926. sä ár d as 13. Komaromi Lapok 3. oldal. /£ , Meglepő olcsó tavaszi órak I honi „Elbert“ divatáruházában Komárom, NUdór-utca 19. Selyem mellű zelir ing 2 gallérral Zefir ing 2 gallérral Bellaflór női harisnya Selyem harisnya hátul vairott Selyem mousseline hátul rarrott Kötött zokni JXf'“ Selyem magánkötő nyakkendő Selyem jambo sapka minden szín Vulkán bőrönd 50 cm. Divat kötött mellény Ki 58'— (Reklám ár) » 35-,45 -, 60—,78’» 23 -, 25 —, 3i*— > 13 50 (Reklám ár) > 10 — > 2 50, 3 -, 5 - » 3 25,5 - 8 - . 3-50, 5-— 10 — „ 3 50 (Reklám ár) „ 7b-— > 65 75 -. Gyermekkocsikban gyári raktár 1 188 Bőrvászontetős sportkocsi Ke 290. A nyelvhasználat joga ésa magyarság kötelessége Komárom, március hó. Nem egyszer veleilük papírra a cseh szlovák államba kerüli magyarság legelemibb kötelessége betartására vonatkozó parancsot, hogy a nyelvünket őriz zük meg; hogy maradjunk hűek a sorsüldözött magyar nemzetnek az egyetlen megtámadhatallan fegyveréhez s még megmaradt vigasztaló arkánumához. Az oktalan félelem egyeseknél, a „jóhazafiunak“ látszani akarás másoknál azonban sokszor feledted el ezt a lelkiismeretbeli kötelességet. Fájdalom mai kell megállapítani, hogy még mindig vannak nagyon sokan, ezrek, tízezrek, akik abban a félősen fázos hitben élnek, hogy a magyar nyelv használata beszédjükben, írásainkban, hivatalos ügyeik elintézésénél különösebb jog hátrányt vonhat maga után Ma alig akad ember, akinek hatóságokkal dolga ne akadna. Mert a demokrácia is nagy papírfogyasztással jár, mikor nagyon sok helyen, igen sok hivatalban az ártatlan papiroson készi tik kezdetleges írásbeli penzumaikat régebben szüzdohány után szaglászó fináncokból, levélboritékokat cimző diurnistákból fogalmazókká, tanácsosokká, sőt még nagyobb rangú civil plégallé rosokká avanzsált uj beamterek. Ezeknek a hivatalos uraknak pedig, ugylátszik, igazolniok keli magukat időnkinf, hogy annak a nyakas magyar nak elnemzellenilésénél rr.'ly bokros érdemeket szereztek. Ezért adták ki — Persze, hogy itt volt, hiszen ő szeret minket, gyakran jön hozzánk. — Úgy? Aztán mit csinált ma itten? — Semmit, uit anyuka mellett, s olyan szépeket mesélt a szalonkákról — Mit mesélt ? — Hogy a szalonkák minő kedves szép madarak, hogyan szeretik egymást. Hogy csókolódznak. — Mutatta ? — Azt nem tudom, én az asztal alatt játszottam. Az udvar felöl belépő asszony meg lepetten látta a korán hazakerült urát Zavara csak egy pilanatig tartott, majd jó kedvet miméivé, szólalt meg: — Itt volt egy percre a Fényes erdész, most kisértem ki. Nini! Nagyszerű, már az első nap két szalonkát lőttél? Nagyszerű pecsenye lesz belőlük — Nézz a vacsora után, — szólt ridegen a férfi. Másnap verőfényes vasárnap délelőtt volt. Az erdész pipázott, sütkérezett a napfényes ámbiluson, s gyönyörködött az udvaron játszó kis fiában. A Laci gyerek kiabálni kezd a kerités mellett az ut felé : — Fényes bácsi, Fényes bácsi hová megy ? Jöjjön be 1 A zöldkalapos Fényest az erdész is észre veszi, kikiált: — Kolléga ur kérem, jöjjön csak be egy szóra. A fiatal erdészt betessékeli az ebédlőbe, s beszólitja feleségét is. Az asszony is, Fényes is zavarban vannak. — Kevés mondani valóm van, — szól Bucsek. — Tegnap az első szalonkahuzáson ledupláztam egy párt. Isten az apám, hogy titeket is igy foglak leduplázni, ha még egyszer a hátam mögött összejöttök 1 — Asszony, mars a konyhába ! — Fiatl ur fel is ut, le is ut.l I hiába a nyelvrendeletet, mert az alantas hivatalok ma is sutba dobják a nehéz szülésen keresztül ment végrehajtási utasítást és ma is vígan küldözgetik szét az egynyelvű végzéseket, határozatokat s minden hivatalos iratot, amely mindig husunkbavágó és zsebünket környékező ügyes bajos dolgunkban hez döntést. Itt van azután a magyar nyelvhüség kérdése érintve. A legtöbb ember, ha valamit, még ha jogos ügyében is kér a hatóságoktól, a kérvényét, beadványát álmos turáni nemtörődömséggel — sok esetben nem magyar nyelven Írja vagy íratja meg a falu Írástudójával vagy mással, azt gondolván, hogy az államnyelven beadott írása rögtön könnyekre fogja fakasztani azt a tisztvise'öt, aki abba belepillant s kérelme teljesítetik. Vannak azulán olyanok is nagyon sokan, akik a hyperloyális állampolgár kétes értékű maszkjában kívánnak feltűnni s nem egyszer kérnek bocsánatot a hivatalokban, hogy ezer esztendő alatt nem volt idejük az államnyelvet megtanulni. Ezeknek rendesen van egy szlovák-cseh magyar szótár a zsebükben, az államhüség nagyobb igazolására. Nem feledkezik meg olyik arra is hivatkozni, hogy neki kizárólag szlovák rokonsága van s az Isten tudja hogyan csöppent a magyarok közé. S hogy sokan a lealjasodásnak arra a fokára is lemerülnek, hogy ügyes besúgóivá válnak hatóságoknak, erről sem szabad megfeledkeznünk, nehogy e jó urak egész nyugalommal hajthassák le fejüket a napi denunciáló munkájuk után. Ezrekre megy azok száma, akik akár a félősek, akár a hiszékenyek, akár a kaméleonok táborába tartoznak, akiket könnyen befolyasoihainak ambiciózus hivataii uracskák, a magyar nyelv teljes mellőzésére. A napokban tudomásunkra jutott, hogy egy kereskedő felebbezni akarván egy felettes hatósághoz, a falusi jegyzőhöz fordult felebbezése megírása végett, kijelentvén, hogy ő magyarul kívánja a felebbezést benyújtani. A mindenható nótárius azonban kijelentette neki, hogy „mivel hivatalos dologról van szó, csakis államnyelven van jjga felebbezését beadnia.“ Ez a — szerényen kifejezve magunkat — finom terror természetesen megingatta magyarunkat s a felebbezést áll mnyelven Íratta meg s adta be a felettes hatósághoz. Megjegyeznünk alighr kell, hogy a felebbezés megs/ernesztéseért nemcsak köszönetét mondott a jótanácsu jegyző urnák, hanem a fáradságát illően honorálta is. A Kérvényező felebbezőnek természetesen hatvány fogalma sincs, mit tartalmaz a beadványa, aminthogy annak elintézésének lefordításával is kénytelen a szorgalmas fordítók szívességét, úgy gondoljuk, nem ingyen, igénybe venni. És ez igy megy városról városra, faluról falura, egy csak a fájdalmas, hogy a magyar városok és magyar falvak magyar népe s végeredményben az egész magyarság az áldozata ennek a komolyan venni nem tudott önáltatásnak. A magyarsághoz való hűség legelemibb kötelessége lenne végre megtanulni, hogy a nyelvünk nemcsak arra jó, hogy a cipőrendelésnél, a rizskása vásárlásnál használjuk, a magyar nyelvet nem lehet és nem szabad lealacsonyítani a puszta köznapi, vásári, boltos érintkezés idiómájává. A magyar nyelv kitermelte már réges régen azokat a szükségleteket, amelyeket ma még más nyelvekben keresve kutat az uj idők nyelvésze, akinek igen sokszor kell igénybe vennie a régi magyar szakszótárakat, hogy selejtes, körülirásos forditgatással fejezhesse ki mondani valóját. A magukat magyarnak valló s azzal nem egyszer biztos lőtávolból kérkedők, ha a magyar nyelvet mellőzik, maguk csapolják meg a magyar vérereket, mert minden ki nem mondott, minden le nem irt magyar szó ott, ahol azt kimondanunk, leírnunk biztosított jogunk, a magyar nemzetséghez tartozók kulturális és anyagi birtokállumányának csorbítása és gyengítése. Ha minden magyar ember, ott, ahol törvény erre feljogosítja, minden beadványát, kérelmét, felebbezését magyarul Írja vagy iralja, nem vét a köteles államhűség ellen, de a maga ügyén keresztül egy csepnyi kötelességet teljesít az összességgel szemben is. Nekünk ma csak egy fegyverünk van: a nyelvünk. Ehhez az el nem vehető fegyverhez kell kapcsolnunk a jogainkat és a reményeinket. S ha feladjuk ezt a jogot, ha magunk dobjuk el kezünkből ezt a fegyvert, akkor hiába panaszkodunk, hiába várunk segítséget. Nem magyar természet a képmutatás 1 Mi soha be nem hegedhető sebeink dacára is állva, ha megroppanva is, a törvény tiszteletről, s köteles loyalitásröl meg nem feledkezünk, mert úgy tanultunk gondolkodni, hogy a nyílt szónak több a becse, mint a kígyó sziszegése és az az álhizelgés, amely egy idegen nyelv kölcsön kért, pénzért megvett meszében kíván tetszelegni ott, s azok előtt, akiknek jogot, törvényt tisztelni s tiszteletben tartatni tisztjük, ez a felfelé való hunyászkodás százezrek testébe döf égető ékeket. Fogyunk, pusztulunk, gázol a magyarra nehezedő sors embert ember után, családot család után, a nyelvünket, ezt a megmaradt kincset védjük legalább s ami jogot annak törvény adott, magunk is élni vele minden téren szent kötelességünknek tartjuk. SPORTEMBEREK az első dij elnyerését csakis a világhírű ALFA MENTHOL- sósborszesz napi használatának köszönhetik. Az erő, kitartás és minden időjárással szemben való ellenálló képesség, valamint az energia, mindezek a kitűnő és valódi A L PA Menthol sósborszesz napi használatának bebizonyítható eredményei. E dolog természetében fekszik tehát, hogy egy „világos elme“ nem vesz más gyártmányt, mint a valódi ALFÁT R Mindenütt kapható. Ära 5.50 Kt-488 IV. f A jloii“ Koiioi szlovák jeléi szeretné látni. Nincs megelégedve a cégtáblák felirataival. — Azt írja, hogy ezek sem tótui, sem csehül, sem lengyelül, sem oroszul nincsenek. — „Akcióba“ akarna lépni. Ki ellen? Lássuk a medvét! Komárom, — március 10. A „Slovák“, Hlinka pártjának lapja, komáromi tudósítást közöl, amelyben a komáromi viszonyokról számol be. A Hlinka-párt gyűlést tartott, amelyen résztvettek munkások, hivatalnokok, iparosok, kereskedők és elegikusan állapították meg, hogy Komáromban a párt örvendetesen fejlődik. Da a lap elmofuttatása Komáromról éppen nem hízelgő erre a magyar városra, melyet a szlovák néppárt mohó terjeszkedési vágyában már szlováknak szeretne látni. Hogy milyen jogcímen, azzal adós mat ad. Arról siránkozik, hogy Komáromban sok üzletnek csak magyar felirata van. Amelyiknek pedig szlovák, ottan sincsen köszönet, mert szerinte ezek a cégfeliratok sem szlovákul, sem csehül, sem lengyelül, sem oroszul nincsenek, és botrányszámba mennek. Hivatkozik, hogy egy üzlet, az „O thon kávéház“, kicserélte régi cégtábláját és helyes szlováksággal irta fel üzlete nevét. Da a többi 1 Itt akcióba kellene lépni! fűzi a gondolatot tovább a soviniszta újság, amelytől azt kell megkérdeznünk, hogy hallott-e valamit egy bizonyos alkotmánytörvényről és az annak végre hajtására nézve nem régen kiadott, úgynevezett nyelvrendeletről. Tud-e arról, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság ebben az ügyben több döntést hozott és mindezek alapján nekünk jogunk van mindennemű feliratunkat, hirdetési szövegünket kisebbségi nyelvünkön nyomtatni, festetni, szóval közhírré tenni. Talán nem tudja a Slovák felületes tudósítója, hogy ezek a nyelvileg tökéletlen cégfeliratok egy meg nem engedett terror alapján kerültek a cégtáblákra. Felelőtlen elemek járták be a város Üzleteit és hivatkozva egy nem létező rendeletre, büntetés terhe alatt követelték meg a cégeknek cseh vagy szlovák nyelvű feliratait. Ez még a boldog emlékű propagacsna kancellária fénykorában történt. A hatóságok jobb meggyőződésük ellenére hallgattak eb ben a kérdésben. A rendőrség pedig támogatta ezt az egyéni akciót. Ennek ez a története. Voltak többen, akik nem ültek fel ennek a törvénnyel ellenkező biöffnek és cégüket meghagyták, mivel a szlovák részről való tömeges vevőközönságet nem tudták vevőkörükben azóta sem felfedezni. Fölösleges fáradság volna, ha a szlovák nyelvujitási vágynak újabb udvoriassági engedményeket tennének a cégfeliratok magyar tulajdonosai. A magyar közönség a magyar feliratok szerint tájékozódik, a cseh és szlovák közönség pedig megérti ezeket a nyelvtanilag kifogásolt feliratokat, ameiyek bizonyára a sokat vitatott „csehszlovák“ nyelven vannak szerkesztve. Erre a „Slovák" nem is gondolt, mi pedig ezt egészen bizonyosra vesszük. Ami azt a jámbor óhajt illeti, hogy Komáromon a szlovák jelleg nem látszik még meg, erre nézve türelemre intjük a cikknek heves képzeletű szerzőjét. Mert ha az ezeréves „járom“ alatt mi nem tettünk magyarrá a szlovák lakosságú városokat, kösse a cikkíró ismeretlen is rövidebb pórázra kívánságát Komárommal szemben, melyben a hivatalos népszámlálás is 85% magyarságot talált. Ez a népszámlálás pedig tudvalevőleg nem nekünk csinált propagandát. Csak türelem, türelem 1 Mi nem tiltjuk el a szlovák beszédet az utcákon, mint azt Turócszentmártonban és Trencsénben tették velünk, részben, mert ehhez nincsen jogunk itt szinmagyar területen sem, másrészt pedig mi az ilyen soviniszta erőszakon felül tudunk emelkedni és minden nemzetet tisztelünk kultúrája mértéke szerint. Ez a sovinizmus azonban csekélyebb kulturfokra mutat. Hlinkáék jó étvágyú pártja, amint látszik, Komáromot is „szlovák jellegűnek“ szerelné látni. Kissé groteszkül hat ez a nyelvtörvény, nyelvrendelet titán, de a szándékot elárulja. Es ezzel is jó lesz tisztában lenni, mit ér a H inka pártnak a nemzetiségek egyenjogúságáról és a kuli urában való egyforma jogáról hirdetett programja. És az akciók? Csak nem akarnak itt is „kihívó“ magyar beszédért belénk kötni? Jó urak, hiszen nálunk az ablakot is magyar nyelven vágja be a vándorló iparos, aki üzletember és mint
