Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-13 / 31. szám

^6TTeBl,ete^llí évfolyam, 21. »Kán. Szombat, 1086. március 13. POLITIKAI*LAP Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: K|éss évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ki. Egyes szám ára i 80 fiitár. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Nádor-u. 19., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Asszimiláció. (k. i.) A Népszövetségi Ligák Uniójának genfi tanácskozásain Mello Franko délamerikai delegátus a nemzeti kisebbségek állandóan napirenden maradt kérdését egy egyszerű szóvei intézte el: asszi­milálódjanak! Délamerika a há­ború után többször jutott szóhoz delegátusai révén a világ ügyeinek intézésénél és kellemesen emléke­zünk vissza azokra a kisebbségek­ből lett délamerikai honpolgárokra, akik távol a zajgó Európa nem­zetségeitől megőrizhettek valamit az igazságosság és tárgyilagosság erényeiből. Ezelőtt egy esztendővel a bra­zíliai De Garay professzor a ftem­­' zeti kisebbségek honpolgári ügyé­nek elintézésére igen is megszív­lelendő és sok igazságérzetről ta­núskodó javaslatot terjesztet^ a népszövetségi liga ülése elé. Ez a szimpátikus tervezet nem beszélt asszimilációról, csak arról, hogy a békeszerződések által új államokba kényszerült „idegen“ állampolgá­rok a munkájuk jogán kaphassa­nak állampolgári jo^o'^at. A nép­­szövetségi ligák üléseinek hírhedt­ségre szert telt délamerikai jelen­legi delegáltja: Mello Franko úr a kisebbségek, tehát az új állam­polgárok ügyét most új doktriná­­vnl kívánja elintézni. Szerinte a nemzeti kisebbségek nyugodjanak bele a nemzeti többség akaratába és igyekezzenek arabu ul beszélni ha arabok közé kerültek és ne okvetetlenkedjenek kisebbségi jo­gaikkal az uralkodó nemzetiségek­nek. Körülbelül olyan megoldást ki­van ez a neves senor, mint a gö­rögök, akik a bolgár területen lakó testvéreiket áttelepíteni akarják: egy bolgár egy görög. Mint a kal­már csinálja: portékát portékáért! Úgy véljük, hogy Mello Franko delegátus úr a javas ata megtétele előtt bizalmas tanácskozásokat folytatott a kisentente főemberei­vel s a diplomába boszorkány konyháján tervelték ki ezt a de­mokratikus d’ seuvre t, amelyet Ízelítőnek tálaltak fel az államok közötti összeköttetések és szolida­ritás megszilárdítására alakult nép­­szövetségi ligák genfi bankettjére. Mi nagyon jól ismerjük már az asszimilációs tan praktikus alkal­mazását, és aligha kételkedünk, ha ennek a világmegváltó doktrí­nának bábáját a csehszlovák ál­lamférfiak között keressük. Az ide­szorult magyarság a béke álprófétái »asszimilálják« már hét esztendő óta földreformmal, állampolgárság­gal, nyelvrendelettel, nyugdijtalan nyugdíjazásokkal, hetedik bőrünkig nyársaló adókkal, becsukott, vagy tanáraiktól megfosztott iskoláinkkal. De mi ezekből nem kérünk és mi igy asszimilálódni nem akarunk. Az ezeréves Magyarország soh­­sem törte fejét a lakosai majdnem felét tevő nemzetiségei asszimilá­ciójának kérdéseivel. Hagyta őket fejlődni kultúrájukban, hagyta őket gyarapodni vagyonúkban, és hagyta őket ellepni a legmagasabb állami staliumokat. És mégis „igába“ haj­totta őket!? Voilá! Kár ezt az asszimilációt eről­tetni és nagy tapintatlanság azok után, amik 1918 óta történtek. A Wilsoni elvek önrendelkezésről cse­vegtek párizsi zsörokon és van egynéhány ujsületü állam, amely ezeknek az önrendelkezési jogok­nak melegénél főzte meg ma igen kiadós ebédjét! Ezek a délamerikaiak igen messze estek Európától, nem volt idejük tanulmányozni azoknak a népek­nek a történelmét, amelyek ezer­esztendős állami múltjukat nem viszik el a diplomácia agyafúrtan kigondolt kozmetikai intézetébe arcfinomitó »asszimilációs* műté­tekre. Mi nem asszimilálódunk, mi maradunk! = Országos intéző-bizottsági ülés. A Magyar Nemzeti Párt ideiglenes or­szágos bizottsága március 13-án, szom­baton délelőtt 10 órakor Rimaszombat­ban ülést tart a következő tárgysoro­zattal : 1 Az országos kér. szoc párttal való együitmüködés megbeszélése. 2, A pártprogramm végleges megállapítása. 3. A szervezeti szabályzat megalkotása 4. A külön bő/ő szakosztályok jelentése. 5. Egyházpolitikai, jogvédelmi és kuliu­­lális szakosztály megalkotása. 6 Eset­leges indítványok. Az ülést pénteken előterjesztések előztek meg. = Nagy vihar a gránátrobbanás miatt a szenátusban. A prágai kézi­gránát robbanás ügyében interpellációi intéztek Stribrny nemzetvédelmi minisz­terhez, akitől azt kérdezték, hogy kit terhel a felelősség a lettenetes szeren­csétlenségért és milyen óvintézkedéseket tett a minisztérium, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő? Az interpellációt Scholiz nemzeti szocialista terjesztette elő a szenáus tagjainak állandó zajongása közben, majd Tonzil kommunista szólalt az ügyhöz és azt tette éleshangú beszédében szóvá, hogy miért kell a város szivében álló lak­tanyában gránátot tartani. Stribrny nemzetvédelmi miniszter válaszában kijelentette, hogy a felelősség megálla­pítására a vizsgálat megindult, de eddig nem sikerült megállapítani azt, hogy kit terhel a felelősség A kaszárnyákban azért tartják a kézigránátot, mert azok hozzátartoznak a fölszereléshez. Erre a kommunisták oldalán vihar tört ki, és az egyik komunista azt kiáltotta oda a miniszternek, hogy a kézigránátok a belső politikai ellenfelekre kellenek, amire Stribrny izgatottan azt felelte: Ti rátok elegendők a gummibotok is! Erre az ellenzék oldalán rettenetes lárma tört ki és a nemzetvédelmi mi­niszter felé a legélesebb megjegyzéseket kiáltották, úgy hogy Klovács elnök állandó csengetésre sem volt képes a vihart helyreállítani. Stribrny nagy zajban feleit a feléje zúgó kiáltásokra: Amit mondtam, mondtam, semmit sem vonok vissza! Erre még jobban kitört a lárma és mostan Klovác megfenye­gette a kommunistákat, hogy minden rendelkezésére álló eszközt fölhasznál, ha le nem csendesednek, a vihar lassan elült és a többség a miniszter válaszát tudomásul vette. = Jóindulatú ellenzék. Ez is egy olyan furcsa definíció, amilyen csak, ebben a demokratikus áilam politikai világában teremhet. Olyan ellenzéket jelent, ameiy nincs a kormányban, de azért paszivitásával mégis támogatja a kormányt A kormányt ugyanis újabb válság fenyegeti. Sok előtérben álló kérdésben nem tudnak a koalíciós pár­tok megegyezni és különösen a cseh néppárt és a szociáldemokraták között élesedtek ki az ellentétek, amiknek kiegyenlítésére nem mutatkozik semmi­féle mód. Politikai körökben ma már számolnak azzal, hogy a szociáldemok­raták kilépnek a kormányból és jóindu­latú ellenzékbe mennek, ami azt jelenti hogy a kormány sürgős javaslatainak keresztülvitelét nem fogják megakadá­lyozni, és paszivan viselkednek. Ha ez megtörténik, akkor a második kérdés az, hogy a mostani kormány helyébe ne állítsanak e hivatalnok kormányt, amely a függő kérdéseket tető alá hozza. Másoldalról pedig úgy terjesztik ezeket a híreket, mint a néppárt jóslatát, ameiy tulajdonképen taktika akar lenni a szociá demokratáknak a kormányból való kiugrasztására. = Ismét a katonai szolgálat ideje. Még mindég nem jött létre megegyezés az aktiv katonai szolgálat idejére nézve. Stribrny nemzetvédelmi miniszter javas­latot akar beterjeszteni a szó gálati idő­nek 18 hónapban való további meg­tartására nézve, ez ellen azonban az ellenzéki pártok tiltakoznak. Az ellen­zéknek azt az álláspontját támogatja a csehszlovák szociáldemokrata párt is, sőt a cseh nemzeti szocialisták végre­hajtó bizottsága is elhatározta, hogy kitart a 14 hónapos szolgálat mellett és tiltakozik a 18 havi szolgálat főn­­tartása ellen. A párt e határozatával ellentétbe került Stribrny nemzetvédelmi miniszter, aki a pártnak tagja s a ki fentartás nélkül ragaszkodik a 18 hó­napi szolgálathoz. Nem tekintve azt, hogy az egyes vélemények mennyire megváltoztak a miniszter székben, igen érdekes dolog, hogy a nemzetvédelmi miniszter továbbra is kitart javaslata mellett, p.dig ilyen esetekben más kormányoknál le szokták vonni a leg­végső konzekvenciát is. = Beth'en genfi gyll&tkozata. A „La Suisse“, Genf egyik legnagyobb napi lapja hosszabb beszélgetést közöl, melyet a lap egyik munkatársa Bethlen István gróffal folytatott. A lap igen rokonszenvesen ir Bethlenről és fény­képét is közli. Bethlen a lap tudósitó­jának kijelentette, hogy a frankügy kipattanása nagy meglepetés volt úgy a kormány, mint a társadalom részére^ Kezdetben minden párt nyugodtan és egységesen dolgozott a kormány mel­lett, csak később kezdte meg azt a lehetetlen hadjáratot az ellenzék néhány pártja, ami ma is folyik még Megálla­pítást nyert, hogy ez Páriából indult ki és nagyrészt az odagyüiekezett magyar emigránsoknak köszönhető. Ami az ügy politikai vonatkozásait illeti, határozott tény hogy a bűnösök politikai vállal­kozáshoz akartak ily módón tőkét gyűj­teni. Ez a politikai válialk >zás azonban korántsem volt olyan nagyméretű, mint amilyenre ezt egyes kü földi körök fel­fújták. A nyomozás mir befejezéshez közeledik. A bűnösök megérdemelt helyükön, a tömlöcben vannak mind. Ami még az egész ügyben hátra van, az a technikai kivitel nehány részlet­­kérdése. = „Reálpolitikának útja Belgrád felé vezet“. A budapesti fajvédő párt vacso­ráján Gömbös Gyula beszédet mondott, amelyben határozottan a jugoszláv orientáció mellett kötötte le magát. Gömbös, aki a Károlyi kormány idején Bállá Aladár mellett katonai attasé volt Zágrábaan, már többször sürgette a Jugoszláviával való együttműködést, most azonban mégis feltűnést kelt be­széde, amelyben az eddiginél sokkal világosabban mutatott rá í*rra, hogy a magyar reálpolhika úja Belgrád felé vezet. Gömbös Gyula erről a kérdésről a következőket mondotta beszédében: Ami a keleti Locarnó kérdését illeti, nem tudom, hogy ez mit hoz. Olyan határokkal jönnetc-e, amelyek kiszéle­sítik a mostani magyar területeket vagy az lesz-e a helyzet, hogy felbomlik a kisánlant? Erről még korai beszélni. Egy azonban bizonyos: revízió alá kell venni a békeszerződést. Magyarország­nak a Balkán felé kell orientálódnia. A jugoszlávok éppen olyan vitéz nem­zet, mint a magyar, Jugoszlávia a leg­kevesebbet vett el Magyarország terü­letéből és Magyarország nem óhajtja visszacsatolni Horvátországot. Legke­vesebb az akadálya tehát a délszláv orientációnak. Reálpolitikánk útja Belg­rád felé vezet. A magyar fajvédővezér nyilatkozata politikai körökben nagy feltűnést kelt. Benes Jánus-arca. Komárom, — márc. 13. A parlamentben mennydörgés, vil­lámlás között jelenti be a magyar kormánnyal szemben szükséges külön „rendszabályokat“, tíz nap múlva Bécs­ijén kétszáz újságíró előtt a legszelí­debben fuvolázgat a Magyarországgal elkövetkező megegyezésről, melynek el „kell“ következnie. Ez Benes Eduárd. Az alkalmak diplomatája. Prágában, odahaza, ahol van kórusa, mely helye­sel neki, udvara, mely körülvezsi, a szigorú ábrázatát ölti fel és e szerint dörgi fel mondókáját. a legkeményebb dur-hangnemből. Bécsben, újságírók előtt, akik közt fölös számmal vannak Reggeiizes előtt egy fél pohár SCHMIDTHAU CR-féle Egmánda keserüviz az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza II • • Most már ismét kapható mindenütt a békeidőbeli közismert és jutányosabb (3 és fél decis) kis Üvegekben is, mely 2—3-szori használatra elegendő. Megrendelhető Schmidthauer Lajos, a források tulajdonosánál k Komórno (Komárom). Árjegyzék ismétel adóknak kívánatra bérmentve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom