Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-09 / 4. szám

fltgyvBnhetedik évfolyam. 4 szám. Szombat, 1928« Január 8. KOMAROMI LATOK ElSfizetéai ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ké. Egyes szám ára i 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-n. 88., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Ä frankhamisitók. Komárom, —jan. 8. A kis Magyarország nagy szén zációval szolgált a világnak. Elő kelő állású emberek és jó nevel viselői eddig még tisztázatlan cé lóktól indíttatva, de a legnagyobl valószínűség szerint nyerészkedés vágyból frankot hamisítottak amelyet külföldön forgalomba hozn igyekeztek. Az első próbálkozások nál már r?jta is vesztettek és mi­kor Hollandiában a rendőrség kezére kerültek az első tettesek senki sem gondolta, hogy a köz életben jobb szerep ‘t vivő egyének is állanak a bűnszövetkezet tagjai között. Szerencséje ennek az országnak, hogy kormánya élén olyan állam­­férfiú áll, mint Bethlen I-tván gróf, aki vaskézzel nyúlt bele ebbe a közönséges bűnügybe, amelyet ké­­jelegve szeretett volna a szélsőbal­­oldali sajtó politikai szenzációvá felfújni, és annak tetteseire lecsapva, azokat oda juttatta, ahova valók, a börtönbe, illetékes biráik elé. Ne higyje senki, hogy Magyarországon azért, mert valaki mágnás vagy a mágnás kaszinó tagja, nem kerül a fogházba, ha bűncselekményt követ el. A szenzációkat hajhászó és kiteregetéseikben megvetésre méltó kárörömmel érző sajtó által felajzott közvélemény pár nap alatt kezd szépen napirendre térni az ügy felett, ami nem egyéb, mint közön­séges bankóhamisitás, bár hősei közt a züllött mágnás és a mág­násokba kapaszkodó előkelő hiva­talnok is van. A mágnás, a herceg, aki uzso­rásoktól hajt fel pénzt, hogy kár­tyázhasson a bécsi zsoké klubban, a komolyabb körök előtt Magyar­­országon is elvesztette becsülését és minden hitelét. Mi is csak meg­vetést érezhetünk iránta, aki hamis ezerfraukosokkal akarta megkorri­gálni szerencséjét; közönséges ha­­misjátákos az olyan ember, aki lopott, csalt, vagy hamisított pén­zen akarja előmozdítani szeren­cséjét. Sokkal súlyosabb beszámí­tás alá esik a főhivatalnok bűne, aki ezeket az üzelmeket eltakarta hivatali állásával, akinek tudnia kellett a kalandos vállalkozás bal­sikere esetén annak minden gonosz következményét. S hogy a vasököl ezt az elszéditett embert is hom­lokon érte, azt megelégedve veheti tudomásul mindenki. A többi ki­sebb nagyobb, előkelő vagy lecsú­szott kalandor abból a társadalmi rétegből, mely a vezetést tartja a kezében, előttünk mint a vesztett háború reflexe vibrál; érvényesülés, meggazdagodási vágy vezette őket a bűn örvényére, a legtöbbnél pe­dig erre is akad mentő körülmény: megcsalták, félrevezették őket a nagy és jóhaDgzásu nevek viselői. Odaát radikálisok, szocialisták, demokraták politikai ügyet igye­keznek kovácsolni ebből . a szen­zációs bűnügyből. Minden csoda három napig tart és a bűnügy az illetékes bíróság előtt máris sokat veszitelt szenzációjából. A minisz­terelnök szilárdan tartja kezében a gyeplőt és a magyar bírák is isme­rik kötelességükét. Aki bűnös, az lakolni fog, ezt kívánja a meg­sértett jogrend és az ország tisztes­sége, melyet egy két megtévedt em­ber bűncselekménye nem ronthat le. Magyarország ellenségei a szen­záción kapva-kaptak, hogy a mé­regfogukat ennek az országnak a testébe mártsák. Mig a legjobban érdekelt Franciaország közvélemé­nye és kormánya nyugodian Ítéli meg a helyzetet és megelégedve állapiíja meg, hogy a bűnösök ül­dözésére minden intézkedés meg­történt, addig a kisantant sajtója féktelenül uszít Magyarország ellen. Ebben a koncertben a legélesebb hangokat a cseh sajtó 'hallatja, mely leplezetlen szilajsággnl ront neki a gyűlölt szomszédnak és azt állami létében szeretné megtá­madni. Büntető szankciókat követel, kártérítést, népszövetségi határo­zatot, bojkottot, a szanálás meg­szüntetését, szóval gazdasági tönk­retételét a hihetetlen áldozatok árán sebeit kiheverni kezdő országnak; mindezt egy két kalandorért, akik frankokat gyártottak s akik esetleg szélsőséges, fascista pártoknak vol­tak, tagjai. Az ellenséges vihar nagyon is a müfelháborodás szimptomáit mu­tatja, amolyan mondvacsinált, meg­rendelésre készült kirohanások ezek és teljesen céltalanok, amikor a tettesek ártalmatlanok és börtönben ülnek. Az ország, amelyre szégyent hoztak, meglette velük szemben kötelességét. A hamis pénz készí­tés, bármilyen okból történjék is, erkö cstelen dolog és erkölcstelen eszközökkel a legjobb ügyet is kompromittálják. Magyarországnak egyetlen célja van és lehet: a pénzét megszilár­dítani, erre azonban nem a frank megrontásán keresztül vezet az ut. A frank romlása a nagy győző nemzet tragikus sorsa, mely impe­rialista céljaiban találja gyökerét. Franciaország azonban ezt is ki fogja heverni apró kis szövetsége­seinek fölösleges sajtólármája nél­kül is A frankhamisítást csirájá­ban fojtotta el a magyar kormány dicséretes erélye és bűnöseire a magyar bíróság ítélete sújt le, amely súlyosbító körülményeknek fogja tekinteni azt az erkölcsi kárt, amelyet a tettesek az országnak okozhattak voka, ha munkájuk sikerül. (f) = Januar 26-ra hívják Assza a par­lamentet. A parlament összehívására nézve újabb dátum merült föl a lapok­ban. A koalíciós pártok között dúló egyetértés ugyancsak nagy gondot okoz a miniszterelnöknek, aki végre is rá­szánta magát, hogy a kormány párt­jainak vezetőit tanácskozásra össze­hívja ás velük megtárgyalja a nemzet­gyűlés munkaprogramját. E tárgyalások a kormány köreiből vett értesülések szerint oly sok időt fognak igénybe venni, hogy egyelőre csak arra lehet gondolni, hogy a parlamentet január 26 ára hívják egybe. Azonban ez a ter­minus sem végleges még és megtör­ténhetik, hogy holnap már megint egy uj határnapot fognak emlegetni a lapok. = A saenatu i elnökválasztás ás a köztársaság elnöke. Ismeretes, hogy a szenátus most összehívandó ülésén kell véglegesen betölteni a szenátus elnök­ségét. A választás körül azonban egy kis hiba esett. A cseh néppárt erélye­sen követeli, hogy a szenátus elnöki lisztére az ő jelöltjüket válasszák meg. Természetes, hogy ez ellen a szoci­alisták még erélyesebben tiltakoznak és egyáltalában hallani sem akarnak arról, hogy a hatalom birtoklásában velük közös testvériségben élő cseh néppárt akarata érvényesüljön. Hogy Srameké­­kat teljesen leszorítsák a porondiól,- a cseh szociá!demokraták és nemzeti szo­cialisták egyesülni akarnak, ho^y igy azután a létszámra nézve is felülmúlják a néppártiakat. A kérdés körül a né­zeteltérés annyira kiélesedett, hogy Masaryk köztársasági elnök elhatározta, hogy kihallgatáson fogadja a koalíciós páriok vezéreit és a szenátus elnökvá­lasztás kérdésében megegyezést teremt a pártok között. = Kordáé püspök útja Rómába. A Vatikán és a köztársaság kormánya között fölmerült affér elintézésére újra megindultak a tárgyalások. Prágai hírek szerint Kordáé érsek római u?ja összefüggésben van ezzel az ügygyei és a püspök eddigi tárgyalásai eredmény­nyel kecsegtetnek. A Vatikán részétől meg van a készség arra, hogy a nézet­eltérések eloszlatására megfelelő lépé­sek történjenek, viszont remélni lehet, hogy a csehszlovák kormány sem zár­kózik el a kinos kérdésnek békés utón leendő megoldása elől. Szlovenszkó antonóuiiáj a. Komárom, — jan. 8. A belpolitika megoldatlan problémái közt alig van egy is olyan kérdés, mint a szlovák kérdés, amelynek sarkpontját Szlovenszkó autonómiája képezi. A kérdés ma már állandóan napirenden van és úgy a kormány, mint az érdekelt szlovák nép életkérdésévé vált. Ez kü­lönösen a kormányra vonatkozik, amely érdekelleníétes pártokból összeállított koalíciójával semmi termékeny munkába nem tud kezdeni, mert közönséges pártkérdések, amelyek ugyan az illető pártokra nézve hatalmi kérdések is, — dominálnak országos kérdések megöl dásánál. Nem kell másra rámutatni, csak arra, hogy a parlamentet nem képes a kormány ülésre összehívni, mert két párt verseng a szenátusi elnöki állásért, már pedig amig ebben a kér­désben a koalíció megegyezni nem tud, addig ülést tartani nem lehet. Svehla miniszterelnök minden agya­fúrtsága mellett is igen nehezen tud pártjai között igazságot szolgáltatni és épen az a kaotikus zavar, amely a koalícióban már állandóan uralomra jutott, kényszerűi arra, hogy a kormány pártjait megerősítse olyan frakcióval' amelyre az alkotmányos-munka tekin­tetében számi hatna. így kerül mind­inkább előtérbe az a gondolat, hogy célszerű lenne a választásokon meg­kétszereződött szlovák néppárttal kom­promisszumot kölni és a pártot a kor­mány támogatására megnyerni. A kom­promisszum ,ára azonban Szlovenszkő autonómiája, amelyet Hlinkáek teljes egészében kivánnak megva ósitani és amelyet olyan feltételként állítottak oda a kormány elé, hogy azt a miniszter­­elnöknek respektálni kell. A miniszterelnök azonban nem haj­landó egyelőre a feltételt elfogadni, mint vérbeli cseh agrárista a koncentrá­ciós politikának hive és inkább fur­­fanggal do gozik tovább, hogy a szét­eséstől nem messze álló koalíciót együtt tartsa, semhogy komoly lépésre hatá­rozná el magát. A koalíció egyik sovi­niszta parijának vezére, Kramár dr., akiről senki sem tételezheti föl, hogy nem jó centralista, az utóbbi időben egy javasle tot dobott a koalíció aszta­lára, amelyben a szlovák kérdést akként akarja megoldani, hogy az egész köz­társaságot négy kerületre osztaná be, amelyek közül egyik kerület Szlovenszkó lenne. Ezek a kerületek önálló közigaz­gatási és kulturális autonómiával bír­nának, azonban politikai ügyekben Prága volna a középpont. E terv szerint tehát csak egy része valósulhatna meg annak az autonómiának, amelyet a szlovák néppárt és vele együtt Szlovenszkó egész őslakossága kiván. Hogy ebbe a sziovenszkói érdekeltség bele nem megy, az kétségtelen. Sem ígéret, sem kompromisszum nem biztosíthatja a teijes és kívánt eredményt. Kramár dr. terve ugyanis abból indul ki, hogy a csehek szupremációját az egész vonalon biztosítani kell. Ennek a felfogásnak különösen kedvez a törté­nelmi országokban lakó cseheknek a nagymegyékkel szemben elfoglalt ide­genkedő álláspontja. Mert a csehek nem akarják a történelmi országok né­pét nagyrnegyékbe beosztani, ami rájok nézve azért nem volna kedvező, mert például a németek által lakott terüle­teken a túlsúlyt majdnem elveszítenék. Kramár tehat Szlovenszkóból is egy kerületet kiván alkotni, remélve, hogy eszel az őslakosság jogos követelését is kielégiihetné. Hogy mennyire téved ebben Kramár, mi sem mutatja világosabban, mint áz a tény, hogy a szlovák néppart már az első percében visszauiasiiotta ezt a félmegoldást. Visszautasította közvetle­nül a választások előtt, amikor ezzel akarták megkörnyékezní Hiinkáékat, remélve, hogy ennek ellenében majd a kormány támogatóivá válnak. Az auto­nómia kérdéséből engedni nem lehet, az már nemcsak egyedül a sziovák néppárt programpontja, de Szlovenszkó őslakosságának is követelése és igy a sziovák kérdés e része az őslakosság életkérdését is képezi. Maga a Kramár­­féle javaslat sem a szlovák néppártot, de a magyar és német őslakosságot még kevésbé elégi heti ki. A teljes autonómiának fölkeli ölelni mind ama jogokat, amelyeket szerződésekben és az alkotmányalaptörvényekben a nemzeti kisebbségek részére lefektetett és a teljes önkormányzatnak biztosítani kell azt is, hogy ezek a jogok a legteljesebb érvényesülés útjára terel­­tetnek. A közigazgatási és kulturális autonómia nem biztosítja ezt a nemzeti kisebbségeknek, aminthogy a szlovák népnek sem biztosítja azt, hogy élete sorsáról saját maga intézkedhessék szabadon és függetlenül s azért minden olyan terv, mely nem a teljes autonómiát kívánja biztosítani, úgy a szlovák nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom